Értékelések

A Dragon Age: Inquisition egy kiváló játék. Bár játékmenete finoman szólva sem forradalmi, szódával éppen fogyasztható, de ha ezt sikerül kissé félretenni, (vagy netalán valaki mégis ráerőlteti akaratát a taktikai rendszerre), akkor egy emlékezetes élményben lehet részetek. A csodás hangulat, egy kidolgozott világ, több tucat órányi kalandozás, és egy párját ritkító történet bőven megér annyit, hogy legalább egyszer részese legyünk az élménynek, amit ez az alkotás nyújt.…

Az Everybody’s Gone to the Rapture szerintem egy kiváló játék, annak ellenére, hogy talán pont a legkönnyebben megoldható, alapvető elemek működnek benne a legkevésbé. Viszont remek hangulattal, szinte tökéletes hangzással, megkapó látványvilággal, és gondolatébresztő, mély történettel rendelkezik, és ez utóbbiak összhatása emlékezetessé teszi a játékkal töltött órákat.

A Warframe egy nagyon is jó játék. A mozgékonyság, a jó fegyverek és az egyedi képességek élvezetes hentelést biztosítanak, a csaknem végtelen tartalom szinte bármeddig lekötheti az embert, az érdekes sztori pedig felkelti az érdeklődést a későbbi frissítések iránt. A problémáim többsége vagy személyes ízlésemből ered, vagy egy pár hónap múlva már javítva lesz, így ezek senkit se tartsanak vissza, egy próbát mindenkinek megér a játék.

A The Council egy nagyon jó játék. Ötletes játékmenetével gyakorlatilag új szintre emeli a történetalapú kalandjátékokat, valódi, súlyos döntéseivel, kiváló történetével, és számtalan opciójával képes hosszú időre lekötni. Sajnos a színvonal nem marad végig elég magas, de összességében így is bárkinek megéri az árát, már amennyiben megfelelő angoltudás birtokában van.

A Distraint egy igazi gyöngyszem. Bár a játékmenete nagyon egyszerű, és grafikája is pixeles, egy hangulatos, érdekes, de nyomasztó élményben lesz része annak, aki belevág. A Distraintnek lelke van, és ez az, ami rengeteg tömeg-gyártott, lelketlen cím fölé helyezi, és ez az, ami miatt mindenkinek ki kell próbálnia egyszer (már amennyiben nem hajlamos a depresszióra). Az ára rendkívül alacsony, időnként még ingyen is hozzá lehet jutni, szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom.…

Talán ha ez az első kalandjátékom, jobban örültem volna a Transference-nek, de így maximum a koncepciót és a körítést tudom értékelni. A játékmenet és a történet ugyanis lapos, néhol unalmas is, és egyszerűen nem tudnak szárba szökni az ötletek magjai. Hangulata miatt egy leárazáskor megérheti, főleg VR-ban (az ottani kínálatot elnézve még jónak is számítana), de jelenlegi 25 eurós árát biztosan nem éri meg.

A Dead Space 2 egy nagyon is jó játék. Elejétől a végéig száguld, mint egy gyorsvonat, hangulatos és izgalmas, sokszor pedig kifejezetten ijesztő. Az első rész mechanikái nem nagyon változtak, csak csiszolódtak, de annyi változás azért volt, hogy a játék újnak érződjön. A történet nagy fejlődésen ment keresztül, és a látvány is képes volt még feljebb tenni a lécet, igaz, a félelemmentes atmoszféra, a linearitás és a gyenge fejtörők némileg árnyalják a képet.…

A The Plan-re nem lehet igazán haragudni. Bár rendkívül rövid, és borzasztó könnyű, ingyenessége és hangulatossága ellensúlyozza ezt. A zenéje remek, a hangulata pedig kellemes, és óhatatlanul is gondolkodásra fogja késztetni az embert. Bár ez utóbbit is csinálták már sokkal hatékonyabban és jobban, igazából egyszer érdemes lehet kipróbálni ezt az alkotást, veszteni nem lehet vele. Ki tudja, talán ez a játék fog belőled is fontos felismeréseket felszínre hozni.…

A Valley egy kellemes élmény. Bár nem fogja megváltani műfaját, de élvezetes platformer, bár nagyon gyengék a lövöldözős részek, de a völgy egy igazi ökoszisztémaként tárul elénk. A történet is korrekt lett, a hangulat pedig remek, és az audiovizuális körítésre sem lehet panasz. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a csendesebb, kellemesebb címeket, és a fantasztikus hangulat érdekében el tud viselni egy-két csiszolatlan elemet.

Határozottan jó élmény volt újra Lara Croftot irányítani egy játékban, és mégis remélem, hogy egy jó darabig utoljára teszem. Bár jó néhány elem felfrissült, az egész szinte mindenben fejlődött, úgy érzem, ez a recept játékmenet terén most van azon a ponton, ahonnan nem tud eleget fejlődni ahhoz, hogy legközelebb is ekkora élményt adjon. A történet egyébként rettenetesen gyenge, de ez nem homályosítja el a játék tagadhatatlan érdemeit.

Talán a kellemes az a szó, amivel a legjobban lehet jellemezni a Tacomát. Nem mindenkinek ajánlható, hiszen valaki számára ez inkább egy interaktív hangoskönyv, mint játék, de akinek nincs kifogása a sétaszimulátorokkal kapcsolatban, az szinte biztosan élvezni fogja a felfedezést, a párbeszédek végigkövetését, és a jól összerakott sztorit, és talán szemet huny a tény fölött, hogy játékmenet terén jóformán semmi sem történt ezalatt a szűk három óra alatt.

Én abszolút élveztem a Dead Space-szel töltött mind a 13 órát, és aki még nem próbálta ki, annak csak ajánlani tudom. A játék izgalmas, hangulatos, játékmenete érdekes, és amennyiben rendeltetésszerűen működik, akkor élvezetes is. A kisebb idegesítő elemek, a gyengébb történet, vagy egy-két félresikerült koncepció nem sokat von le az értékeiből. Szóval jó játék ez, még ha a tökéletestől elég messze van.

Nem rossz játék a Gray Dawn, és minden elemében van valami pozitív vagy előremutató, de majdnem minden ilyen mellé megfogalmazhatunk egy fenntartást is. Minden erénye mellett ott van egy "de", és emiatt nehéz neki felhőtlenül örülni. Szép, és érdekes, horrorként is működik, de a sztori több sebből is vérzik, és játékmenet és hangulat szintjén is elbírt volna még fejlesztést. Akinek vannak vallásos kőtődései, vagy előismeretei, annak egy nem túl maradandó, igaz megindító élményben lehet része.…

Nem állítom, hogy kifejezetten elégedett lennék a Lust for Darknessel, sajnos be kell vallanom, hogy erre számítottam. Az egész unalmas, lapos, sem történet, sem játékmenet szintjén nem mutat újat vagy érdekeset. Van néhány megcsillanó ötletszikra, de ennél sokkal több potenciál volt a témában. Az erotikával sem tudtak mit kezdeni, nem tudtak funkciót adni neki, így csak szimplán komolyan vehetetlen vagy éppen gusztustalan az egész. Nagy kár.

Az Observer egy kiváló játék lett. A kifogástalan körítés, a többnyire csodálatos történet, a rendkívül hatásos és hangulatos álmok, az érdekes, és izgalmas nyomozások miatt mindenképpen megközelíti a Layers of Fear szintjét, még akkor is, ha néhol a túlzottan hosszú emlékkutatások, kissé frusztráló mechanikák, és az összecsapott befejezés ront is az élméynen. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, amennyiben azt várja, amit érdemes: egy hatásos nyomozós kalandjátékot, és nem egy vérbeli horrort…

A The Station egy korrekt sétaszimulátor lett, semmi több. Technikailag tökéletesen rendben van, és a hangulatra sincs panasz, azonban az atmoszféra néhol hiányzik, a játék pedig rendkívül rövid is, és ezen sem az ötletes fejtörők, sem a tisztességesen összerakott sztori nem segít. Ebben a formájában nem éri meg jelenlegi árát, esetleg egy leárazáskor lehet érdemes vetni rá egy pillantást, más kérdés, hogy akkor is vagy tizenöt jobb játékot tudok felsorolni a műfajban.…

A Paladins egy jó online lövölde. Megfelelő mennyiségű tartalom, káprázatos sokszínűség, élvezetes játékmódok, pályák jellemzik. A karakterek többnyire ötletesek, a designra sem lehet panasz. A játék háttere is elfogadhatóan működik, legyen szó grafikáról, közösségről, vagy fejlesztőkről, csak a kisebb szerver-problémák, illetve a bugok vehetik el az ember kedvét a játéktól. Én mindenki számára csak ajánlani tudom, különösen azoknak, akik nemcsak célozni, de gondolkodni is szeretnek.…

A Dead Secret Circle alapvetően egy hangulatos, feszültséggel teli, érdekes kalandjáték, jó fejtörőkkel, korrekt történettel, és több téren fejlesztéssel az előző részhez képest. Sajnos azonban befejezetlen, technikailag problémás, és a VR-örökséget is nehezen küzdi le. Ez egy csiszolatlan gyémánt, amit ha jelenleg nem is, de egy kiadós patch után mindenkinek tudok ajánlani.

A Guise of the Wolf egy összművészeti katasztrófa. Ronda, fülsértő, idegesítő, átgondolatlan, gyakorlatilag egyetlen játékeleme sem működik, a sztorija ostoba, mint a föld, és még befejezetlen is, úgy, hogy tartalom sincs benne sok. Az igazi kérdés csak az, hogy ez miért kapható még mindig Steamen. Mert én, sok erről a játékról tartalmat gyártó emberrel ellentétben végigjátszottam ezt a förmedvényt, és bátran állíthatom, hogy ilyen mélyre még soha nem kellett merülnöm.……

A SOMA zseniális. Egy nyomasztó, hangulatos játékot kaptunk változatos felfedezéssel, bitang erős háttértörténettel, sokféle és fenyegető szörnnyel, zseniális történettel és nagyon komoly mondanivalóval, amely 9 órás játékideje alatt egy kihagyhatatlan utazásra visz el minket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, egyedül azok óvakodjanak tőle, akik egy Amnesia-folytatást várnak tőle ipari mennyiségű ijesztgetéssel, illetve azok, akik kerülik az intelligens játékokat.…

Összességében elmondható, hogy a Dead Secret egy élvezhető, izgalmas, misztikus nyomozós kaland, amelyet érdekes felfedezés, ötletes feladványok és kiváló atmoszféra támogat meg. A nem ideális irányítás, és a kisebb hibák nem vesznek el sokat az élményből, és szerintem bátran állíthatom, hogy a VR nélkül sem lett kevesebb a játék, anélkül is kiváló vétel lehet, még ha jelenlegi ára kicsit sokaknak tűnhet bő két óra élményért.

A Metro: Last Light egy kiváló játék, mély történettel, izgalmas, pörgős cselekménnyel, aránylag polírozott játékmenettel, és parádés hangulattal. Aki még nem játszott vele, az nyugodtan vegye a Redux verziót, hogy teljes pompájában élvezhesse ezt a kalandot, aki viszont már játszott vele, az lehet, hogy nem ebben a felújításban találja meg a számítását, mindez azonban nem változtat azon, hogy a Metro Last Light Redux összességében, szőröstül-bőröstül egy kiváló élményt nyújt.…

Összességében a Metro 2033 egy nagyon hangulatos, magába szippantó, izgalmas, néhol taktikus lövölde, amely határozottan élvezetes, és maradandó élményt nyújt. Sajnos a történet az alapszituáción és a lezáráson kívül elég lapos, és jó néhány kidolgozatlan elem is maradt. Szerencsére ezt kompenzálja a bámulatos megjelenés, és a mindent betöltő atmoszféra, úgyhogy a Metro 2033 Redux mindenestül jó vétel lehet, bárki számára.

Nem tudom senkinek sem tiszta szívből ajánlani a Homesicket. A legkevésbé sem indul jól, nem valami hangulatos, néhány jobb pillanata ellenére nem játszatja magát, és a belekerülő okos csavar is csak ideig-óráig fejti ki hatását. A technikai oldal adott lenne a sikerhez, kár, hogy ez egyéb kvalitásokkal csak elvétve párosul, így összességében csak azoknak érdemes tenni vele egy próbát, akik szeretnének egy csendes, elgondolkodtató utazást, és komolyabb elvárások nélkül rá tudnak áldozni két ó…

Összességében a Singularity egy jó játék. Szórakoztató lövöldözős részek jellemzik, a TDM használata pedig abszolút szórakoztató. A pályák felépítése átlagban rendben van, a helyszínek között pedig sok ötletes fordul elő. Az atmoszféra is remek, viszont kár a gyenge történetért, az erőtlen kezdésért, és más kisebb gubancokért. Mindenkinek tudom ajánlani, de a sok rajongó, nosztalgiázó vélemény ellenére ne legyen sok elvárásotok, mert könnyen csalódás lehet a vége.…

Egy biztos, a Witcher 3: The Wild Hunt minden idők egyik legjobb játéka. Izgalmas harcok, mély szerepjátékos elemek, kiváló mellékküldetések, csodás sztori, kifogástalan körítés, mindez feledteti az egy-két kevésbé tökéletese elemet. Talán meg lehet kockáztatni, hogy az eddig általam játszott legjobb játék. Aki eddig még nem tette, mindképpen próbálja ki, mert nem tudja, mit hagyott eddig ki az életéből.

A Rise of the Tomb Raider tiszta szívvel ajánlható bárkinek, akár szereti az ilyen játékokat, akár nem, akár játszott a 2013-as reboot-tal, akár nem. Egyedül az fog csalódni, aki korszakalkotó élményt vár el, a többiek csak jól fognak szórakozni, gyönyörködnek a grafikában, átélik az izgalmas pillanatokat, és a történet csavarjait. Tartozzatok az utóbbi kategóriához, és ugorjatok neki bátran, a sovány 2016-os PC-s felhozatal egyik legélvezhetőbb játékában lesz részetek.…

Keserű szájízzel írok a The NADI Projectről, hiszen egy lelkes indie csapat szörnyen gyenge alkotásáról beszélünk. A játék egyetlen területen sem mutat semmi maradandót, tele van kínos hibákkal, és legfontosabb része, a történet is elbukik. Őszintén senkinek sem tudom ajánlani ezt a játékot, még úgy sem, hogy ingyen van. Bár az is igaz, hogy inkább játszom ezzel a játékkal, minthogy megegyek három hordó sózott halat – és ez sajnos nem minden játékra igaz.

A BioShock 2 nem váltja meg a világot, kevés újítást hoz, és azokból sem mind jó. Ennek ellenére az első részben bevált recept működik, a történet és a hangulat pedig kellően egyedi lett, így a jó játék titulust nem veszi el sem a kidobálás, sem a repetitív harc, sem a bugok. Nem forradalmi, de jó játékkal állunk szemben, és annak fényében, hogy mostanában gyakorlatilag olcsóbban hozzá tudunk jutni, mint elődjéhez, mindenképp megérhet egy vételt.

Folytathatnám még a játék dicséretét, de nincs sok értelme: a Wolfenstein II: The New Colossus nem reformálja meg a műfajt, nem hoz túl sok újdonságot, (bár azok legalább jók), mindössze egy kiváló játék. Szórakoztató harcok, változatos helyszínek, jó hangulat, és egy részeletgazdag történet vár. Mindenképpen próbáljátok ki, mert a Machine Games ezen munkája is megérdemli a figyelmet.

Összességében egy kiváló első rész kiváló folytatásáról beszélhetünk, amely megtartotta az alapokat, de mindenen javítani igyekezett. Szórakoztató, adrenalinban gazdag harcok, szép mennyiségű tartalom, korrekt történet, és egy továbbfejlesztett Nemezis-rendszer jellemzi. Ez talán a legtöbb, amit ki lehetett hozni az alapanyagból, le a kalappal. Eddig az év játéka számomra, és ezt nem veheti el tőle sem a mikrotranzakció jelenléte, sem néhány ember alaptalan hisztije.…

Összességében mindenkinek csak ajánlani tudom a Shadow of Modrort. A fantasztikus játékélmény, a szórakoztató harcok, a változatos küldetések, és különösen a zseniális Nemezis rendszer lazán feledteti a gyengébb elemeket vagy a sztori kérdéses pontjait. Nem kérdés számomra, hogy 2014 legjobb játéka.

Összességében tehát igenis el tud vinni csupán a hangulat és a történet egy játékot, hiszen a The Old city: Leviathan remek lett. Persze lett volna benne több potenciál, de így is csodálatos élmény volt. Nem mondom, hogy mindenkinek tudom ajánlani, sokan unalmasnak tartják, vagy keveslik az interakciót, és részben igazuk van, nekem mégsem volt hiányérzetem. Szóval jó játék ez, csak nem mindenkinek, és nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nem árt, ha jól beszélitek hozzá az angol nyelvet.…

A Perception alapötlete merész és egészen jó, és látványosan szeretne kiszakadni a szürke tömegből. Sajnos játékmenet terén csak alulról nyaldossa a konvenciókat, története összefércelt darabokból áll, és több kínos kérdés bukkan fel, mint ijesztő jelenet. Sajnos ez a játék tényleg olyan gyenge, mint amilyennek mondják, és sajnos senkinek sem tudom igazán ajánlani.

Így összességében tehát csak ajánlani tudom a játékot, persze nem szabad túl nagy elvárásokkal állni a dologhoz, mert akkor a történet lapossága, a gyengébb zombis részek, és a kevés új elem miatt csalódást kelthet. Cserébe aki inkább egy spin-offként tekint rá, és nem egy teljes értékű részként, az megtalálja a számítását, hiszen a kiváló körítés, a pörgős játékmenet és a jó hangulat miatt előzményként igenis megáll a saját lábán a The Old Blood.…

A Dear Esther egy minimalista, de hangulatos játék. Sem nagyon elrugaszkodott, epikus sztorit, sem akár egy grammnyi interakciót nem kapunk, cserébe birtokunkba jut egy atmoszférikus kirándulás a Hebridákon, és egy egyszerű, de elgondolkodtató történet, és annak a kibogozása. Nem egy rossz üzlet, és egy élvezetes végeredményt kapunk, csak sajnos nem versenyezhet műfajának legjobbjaival.

A Virginia helyzete igencsak érdekes. Még filmnek is furcsa éles vágásaival és nehezen megfejthető történetével, de legalább viszonylag szép, hangulatos és elgondolkodtató. Kár, hogy játékként egy lyukas garast sem ér, pedig egy játéktól elvárnánk, hogy pusztán a történeténél többet nyújtson, és annyira azért nem klappol minden, hogy csupán a sztorival meg legyek elégedve. De meglesni egy végigjátszást mindenképpen érdemes, mert azért ezt nem árt egyszer látni.…

A Wolfenstein: The New Order egy kiváló játék lett. Szórakoztató, kellően változatos, a hangulata is a helyén van, és történet szintjén is jól teljesít. A kisebb idegesítő tényezők, és technikai gondok nem vonnak le abból, hogy több mint 10 óra intenzív, atmoszférikus aprítást kapunk. A 2014-es év bár nem volt a legerősebb, év játékának mégsem nevezném, azt a Shadow of Mordor ellopta előle, de mindenképpen az élmezőnybe tartozik.

Nem tudok máshogy beszélni a Layers of Fear-ről, csak szuperlatívuszokban. Egy szomorú, hátborzongató utazás az egész, amely néhol ijesztő, de végig hangulatos. Zseniális húzásaival és kiváló élményével lazán feledteti linearitását és kisebb gyengeségeit, és történetére, illetve tálalására sem lehet egy rossz szavam sem. Ez az elgondolkodtató alkotás, a múlt év gyenge PC-s felhozatalát tekintve simán 2016 legjobb játéka. Értékelés

A Ghost 1.0 összességében egy egész jó játék lett: változatos és sok tartalommal operál, amit okos látványtervezés támogat meg. A harcok csekély élvezhetőségéért kár, de itt is ki lehet fogni egy-két jó összecsapást, és ezt valamilyen szinten ellensúlyozza a robotok megszállásának lehetősége. A történet sem rossz, szóval tényleg nem gyenge ez az alkotás, ajánlani azonban csak a téma vagy a műfaj iránt fogékonyabbaknak tudom, még akkor is, ha nem túl drága.…

Szerintem eleget nyálaztam már a játékot, értékeljünk hát! A Batman: Arkham City egy kiváló alkotás lett: elődje jó alapjait megőrizte, de minden szinten fejlődött, a történetben ugyanúgy, mint a játékmenetben. A néhány kisebb hibája is csak a nem elég fókuszált nyílt világ miatt jön ki, az egyéb szösszenetekre kár akár csak időt is pazarolni, semmit nem vesznek el az élményből. Természetesen mindenkinek csak ajánlani tudom, így kell folytatást készíteni.…

A What Remains of Edith Finch egy kiváló alkotás. Bár elsőre primitívnek tűnhet, és lassan indul be, de aztán beszippant és nem ereszt. Ritkán találkozni ilyen mély és gondolatokkal teli játékkal, úgy, hogy közben ötletekkel és érdemi játékmenettel is találkozni lehet. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akár a jelenlegi 20 Euróját is megérheti, de egy későbbi leárazás folyamán mindenkinek érdemes beszerezni.

A The Stanley Parable varázslatos. Számtalan rejtett döntési helyzete, titkos befejezése van, és az üzenete is kiváló, és hihetetlenül egyedi. Ezt kiegészíti egy kiválóan megírt és briliánsan előadott narrátor agymenése, egy rakás utalás, és kész is az az alkotás, amit mindenképpen át kell élni. Mert igen, ha a The Stanley Parable videójáték, akkor a videójáték igenis lehet művészet.

A Batman Arkham Asylum egy csodás alkotás lett. A harcrendszer bár egyszerű, de hihetetlenül szórakoztató, és nem mellesleg megalapozta a későbbi Batman Arkham-játékok, illetve a Shadow of Mordor és a Mad Max rendszerét. A játékmenet élvezetes és hangulatos, ezt pedig egy jó történet, egy kiváló Joker, és egy audiovizuális mestermunka támogatja meg. Bár vannak hibái, ezt a játékot überelni nem könnyű feladat.

A Maize kicsit ellentmondásos képet alakított ki bennem.A humor egy része jól működik, és végül is a játékmenet is túlmutat a kulcsok gyűjtögetésén és ajtók nyitogatásán. Azonban sajnos ezt ellensúlyozza az, hogy az írók néha igen nagy túlzásokba estek, illetve nem szabad elfelejteni a sok kicsi, de zavaró hibát sem. Összességében azoknak tudom ajánlani, akik csak kikapcsolódni akarnak, és képesek néhány igazán jó poénért sok mindent elnézni a játéknak.…

A 2013-as Tomb Raider egy korántsem tökéletes, de kiváló játék, amely akár egy Év Játéka-díjra is esélyes lehetett volna, ha nem a The Last of Us-szal és a BioShock Infinite-tel egy évben jelenik meg. Izgalmas, változatos, és gyönyörű, amelyet kisebb hibái, vagy a történet esetleges gyengélkedése sem ront el. Mindenképpen tudom ajánlani mindenkinek. Játsszatok vele!