Halál a semmi közepén

A Dead Secret a Robot Invader nevű indie fejlesztőcsapat játéka, amely 2016 márciusában jelent meg PC-re, és VR-készülékeken is látogatást tett. Vajon képes lesz-e ez a nyomozós kaland a virtuális valóság támogatása nélkül is maradandó lenni? A válaszért látogassunk el egy elhagyatott kansasi farmra!

Ha végignézünk a VR-játékok piacán, nem sok értékelhető címet találunk. Mai napig az egyetlen normális, eleve VR-ra (is) fejlesztett játéknak a Resident Evil 7-et tartom, a felhozatal többi része ugyanis nem nagyon tudott levenni a lábamról. Ezeknek a többsége rövid, félkész, és ötlettelen; egy részük mindössze a látványával próbál lenyűgözni, de tartalomként csak pár minijátékot nyújt, és gyakorlatilag nem több egy techdemo-nál. Ezek átlagos játékideje súrolja a másfél órát, de meg kell hagyni nekik, marha látványosak. Aztán másrészt ott vannak a kisebb fejlesztőcsapatok, akiknek munkái nem fognak külsőségeikkel lenyűgözni minket, cserébe más területeken sem gyakran jeleskednek. Ők arra alapoznak, hogy a VR olyan, mint jó pár éve a moziban a 3D: mindent el lehet adni vele, és aki rendelkezik megfelelő készülékkel, úgyis kapkodni fog az után a kevés tartalom után, amit kiprésel az ipar magából. Pedig szerintem a virtuális valóságnak csak úgy van jövője, ha a rá megjelenő játékok a VR-tól függetlenül is jó játékok lennének, hogy az csak hozzáadjon az élményhez. Épp ezért érdekes megfigyelni, hogyan szuperál egy-egy ilyen játék az eredeti közegéből kiszakítva, egyszerű PC-s portként. Ennek fogok utánajárni a Dead Secret esetén is.

Ki lehet a gyilkos?

Főszereplőnk egy újságírónő, aki egy Kansas-beli kisváros lapjában a pletykarovatot szerkeszti. Érthető módon nincs megelégedve helyzetével, és arra vágyik, hogy egy komoly újságnál legyen riporter. Álma úgy tűnik, közel van: egy Harris Bullard nevű tudóst holtan találták a semmi közepén lévő tanyáján, és a rendőrség véleménye ellenére főszereplőnk úgy gondolja, az illető nem természetes halált halt. Törött karja sem akadályozza meg abban, hogy a helyszínre utazzon, és nyomozásba kezdjen, hogy tényfeltáró cikkjével végre befuthasson. A helyszínen azonban nem nagy meglepetésre kiderül, hogy a helyzet jóval bonyolultabb, mint azt bárki elsőre gondolná, és hősnőnknek egy idő után az életéért is küzdenie kell.

Irányítási nehézségek

A Dead Secret, mint ahogyan azt a detektíves játékoktól megszokhattuk, egy kalandjáték, ezúttal belső nézete ellenére a point & click címek sorát erősíti. Ez olyan szempontból nem meglepő, hogy a VR-eszközök többségével elég nehéz megoldani a rendes mozgást, a legtöbbször kénytelenek vagyunk a teleportálásra hagyatkozni. Ennek megfelelően a játék irányítása nincs túlcizellálva: bár a kamerát szabadon mozgathatjuk, mozogni csak a játék által kijelölt pontok között lehet, ahol körbeforogva interaktálhatunk a környező tárgyakkal.
Őszintén szólva nem voltam elájulva ettől, különösen, hogy egy héten belül ez volt a második ilyen irányítású alkotás, amivel játszottam, a That Dragon, Cancer után. Igaz, itt legalább az eredeti platform miatt indokolt ez a fajta mozgás, és a nehézkesség is jóval kevésbé jellemzi a közlekedést, és bár azt nem állítanám, hogy néha nem lett volna sokkal kellemesebb szabadabban körbejárkálni, néha szinte fel sem tűnik az egész. Mondjuk persze az sem túl egészséges, hogy egy játéknál a sétaszimulátorok eszköztára után áhítozunk, de mindez felróható a játék eredetének.

Magával ragadó nyomozás

Játékmenetet tekintve a klasszikus nyomozós elemekre bukkanhatunk rá: a helyszínek megvizsgálása, feljegyzések elolvasása, kulcsok keresése, feladványok megoldása, szóval nagyon komoly meglepetésekre nem kell számítani. Mégis, a játékmenet egésze kifejezetten kellemes képet nyújt. Ennek több oka is van, az első a helyszín. Az egész nem nagy, de kifejezetten igényesen, részletesen van felépítve. Körbejárva gyakorlatilag mindent megvizsgálhatunk, még a történet szempontjából totál értelmetlen apróságokat is, és egy-egy ilyen alkalommal a játék nem egyszer több szövegbuboréknyi információt is megoszt velünk, szóval néha érdemes egy adott helyre többször is kattintani. Egyébként ezek a halk írógép-hang mellett kiírt szövegek kifejezetten dobnak az élményen, nekem valamiért az első Resident Evil játékok jutottak róla eszembe, szóval számomra nem negatívumként jelent meg, hogy itt nem igazi narrációt hallgatunk, igaz ennek más oka is volt.
Mindemellett a Dead Secret nem felejt el jó kalandjáték lenni, ügyesen adagolja az újabb kérdéseket, feljegyzéseket, információkat, nem kevés misztikummal operál, és már az első tíz percben felkelti az ember érdeklődését a történet befejezése iránt. Időközben egy hátborzongató atmoszférát is felépít, ahol az ember nem érzi biztonságban magát, minden zajra összerezzen, ezáltal pedig igazán át lehet élni a nyomozás izgalmát. Néha horrorelemek is felbukkannak, igaz, legtöbbször csak lassú méltósággal, amely sokkal félelmetesebb, mint a vásári ijesztgetés. Igaz, utóbbiból is kapunk bőven, és ezek a jumpscarek a maguk primitív módján még működnek is, igaz a végén talán kicsit sok volt belőlük, és így jelentőségüket vesztették.
Ami szintén szimpatikus volt, az a fejtörők ötletessége. Nem azt mondom, hogy doktori diploma kell a megoldásukhoz, de az átlaghoz képest viszonylagos sokszínűség jellemzi őket, és a keresgélés is túlmutat egyszerű kapukulcsok után való kajtatáson. Például találkozunk szabadulószobákból visszaköszönő elemekkel és kémiai fejtörővel is. Ezáltal a felfedezés is élménnyé válik, és abszolút szórakoztató egyik nyomtól a másikig haladni, hogy felgombolyítsuk mind az előrehaladás, mind a rejtély fonalát.

Addig nyújtózkodj...

Az egyetlen gond akkor van, amikor a Dead Secret szereptévesztésbe kerül, és különböző menekülési szekciókkal szembesít minket. Ilyenkor egy jól szitulált, esőkabátos-maszkos ember elől kell olajra lépnünk, feladatunk a megfelelő búvóhely megtalálása lesz. A folyamat alapból kicsit komikus, hiszen a játékmenet alapján nemigazán jön át a menekülés pánikszerű intenzivitása, de az is megér egy misét, hogy a választott menedékben szépen végig kell várnunk, hogy vajon ránk talál-e a pusztulás. Szépen komótosan, a továbbhaladás esélye nélkül kell kivárni gyök kettővel közeledő gyilkosunkat, még akkor is, ha a döntés után egyből leesik, hogy rossz helyre kerültünk. Cserébe az első ilyen után már páholyból figyelhetjük érdemtelenül lassú halálunkat, és van időnk ránézni az üzeneteinkre, meg olyan dolgokra, amikkel a játék vonzása miatt nem foglalkoznánk.
Másik problémám volt még a főbb dramaturgiai pontokon bedobott összegzés. Ennek egyszerűen nincs értelme, tekintve, hogy a főbb kérdésekre úgyis mindenki emlékezni fog, és ezek alapján úgyis esélytelen rájönni a tettes kilétére. Emellett mindössze talán háromszor szerepel, egyszer ráadásul kifejezetten hamar (igaz, kidolgozottsága, és az ott eltöltött idő miatt simán el tudom képzelni, hogy eleinte az első terem külön egységet alkotott), és a vége felé még kétszer. Itt persze szóba lehetne hozni a rövidséget is magyarázatként, hiszen bő két óránál tovább nem fog senkinek sem tartani a kaland, de nemes egyszerűséggel csak egy felesleges játékelemről van szó. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna sokkal több lehetőség is a Dead Secretben, de ki tudja, talán jobb, hogy a megfelelő fába vágták a fejszéjüket a készítők.

A belső értékek a fontosak

A hangsúly egy kalandjátéknál úgyis a történeten van, és ott nem is kell szégyenkeznie a Dead Secretnek. A történet végig fenntartja az érdeklődést, csavaros, izgalmas, szóval egy detektívtörténethez pont ideális. A pályán elszórt szövegek jól vannak megírva, informatívak, de például a korábbi cseléd elszórt regénytöredékei is egészen hátborzongatóak. A felbukkanó japán mitológia elemek is kifejezetten tetszettek, ahogyan azt is nehéz tagadni, hogy a fellelhető maszkok igazán hátborzongatóak tudnak lenni. A finálé sem volt rossz, különösen, hogy itt tényleg nekünk kell majd rájönni a gyilkos kilétére. Nem mondom, hogy nincsenek lyukak a sztoriban, de összességében nem marad hiányérzetünk a végére.
Mondjuk a beleélésen segített volna, ha a néha felbukkanó, szinkronizált monológok nem egy mormota beleélésével lettek volna előadva. Az egytelen szinkronszínész munkáját egy iskolai felolvasószakkör teljesítménye is elhomályosítaná, és ezáltal hajlamos voltam megkérdőjelezni a főszereplő motivációit. Egyszerűen nem érződik rajta az életveszély fenyegetettsége, és az egyetlen hely, ahol idő előtt el lehet hagyni a helyszínt, még az első tíz perceben van, ez után az alternatív befejezés után, amikor már komolyan kockán forog az élete, akkor fel sem merül benne, hogy idő előtt abba kéne hagyni a műszakot. Persze próbálkoznak az írók a magyarázattal, de nem túl meggyőzőek.
Sajnos technikai oldalon sem egy fáklyásmenet a Dead Secret, a látványból egyedül a design értékelhető. A grafika úgy általában közepes, de időnként vannak gyengébb pillanatai is, ez nem olyasmi, amit az ember kitesz a kirakatba. Ezáltal a VR-kompatibilitását is meg lehet kérdőjelezni, ugyanis ha már játékmenet maradt, és a külső sem mutatós, akkor maximum az ijesztgetések lesznek hatásosak a virtuális térben. A hangzásvilág ellenben remek lett, nagyon jól készíti elő a történéseket, festi alá a jeleneteket, tartja fenn a feszültséget. Igaz, a hangulatnak ilyen módon a zenék is alá lettek rendelve, de ellátják a szürke eminenciás szerepét.

Összességében elmondható, hogy a Dead Secret egy élvezhető, izgalmas, misztikus nyomozós kaland, amelyet érdekes felfedezés, ötletes feladványok és kiváló atmoszféra támogat meg. A nem ideális irányítás, és a kisebb hibák nem vesznek el sokat az élményből, és szerintem bátran állíthatom, hogy a VR nélkül sem lett kevesebb a játék, anélkül is kiváló vétel lehet, még ha jelenlegi ára kicsit sokaknak tűnhet bő két óra élményért.

Értékelés
Grafika: 65%
Hangok/zene: 85%
Játékélmény: 80%
Összességében: 81%