A legrövidebb játék

A The Plan a Krillbite Studio 2013-as játéka. Bár többször is végigjátszottam, így is sokkal több időt töltöttem a teszt megírásával, mint ezen alkotás nyüstölésével, hiszen az egész mindössze bő öt percig tart. Mégis, hálás vagyok, hogy elkészült ez a cím, paradox módon azonban nem annak nagyszerűsége miatt.

A játékosok a lehető legsokfélébbek lehetnek. Van, aki csak online játékokkal játszik, és van, akinek csak egyjátékos kampányokkal van tapasztalata. Van, aki egy egyszerű játékot is könnyű szinten játszik, netalán még mikrotranzakciók segítségét is kéri, míg valaki egy táncszőnyegen is végigviszi a Dark Souls-t. Van, aki profi játékosként keresi kenyerét, és van, aki csak a buszon szórakozik egy kicsit a telefonján. De egy mégis közös bennük: valamiféle elvárásuk van az adott címekkel kapcsolatban.
Az egyik leggyakoribb ilyen elvárás a játék hosszára és változatosságára vonatkozik, hiszen mindenki szeretne több időt együtt tölteni kedvencével, úgy, hogy közben nem is unja meg azt. Az utóbbi időben szerencsére igényes és tartalmas játékok tucatjai elégítik ki a játékosok ilyen igényeit, azonban ezzel párhuzamosan maximum film-hosszúságú sétaszimulátorok, és nagy jóindulattal is félórás VR-demók is ellepik a piacot. De egy kész játék esetén vajon mennyi az a játékidő, amennyi már túl kevés, és arcátlanságnak számít? Nos, szerintem erre vonatkozóan nem lehet egy általános szabályt megfogalmazni, hiszen mai tesztalanyom, a The Plan mindössze 5-7 perc alatt véget ér, mégsem mondanám rossz játéknak, vagy éppen szemtelen próbálkozásnak.

Apró szárnyak suhogása

A The Plan-ben egy legyet irányítunk. A kis rovar az erdő talajáról indul, és bár erre sem a spártai egyszerűséggel megáldott menüben, sem a játékon belül nem találunk utasítást, hamar egyértelmű lesz, hogy célunk, hogy a szárnyas jószág minél hamarabb a lombkoronaszint közelébe jusson, miközben egyre nagyobb látószögből tekinthetünk utazásunkra. Meg kell, hogy mondjam, elsőre viszonylag furcsa érzés volt egy kis léggyel haladni az ég felé. Az egész egyszerűen abszurdnak, szükségtelennek tűnik.
Útközben vannak ugyan akadályok, – széllökések próbálnak minket elsodorni a helyes útról, falevelek rántanak magukkal, és egy pókhálóval is összefonódik a sorsunk – de ezek sem nyújtanak semmi kihívást, ugyanis egyszerűen nem lehet elrontani semmit ebben a játékban, és ha benézünk valamit (ami egyébként meglehetősen valószínűtlen), akkor is könnyedén és azonnal korrigálhatunk, „game over” nem is létezik. Ezáltal ezek az elemek legfeljebb változatosabbá teszik az összképet, de nehezebbé vagy izgalmasabbá biztosan nem.

Légy jó mindhalálig

És mégis, a játék felénél azon kaptam magam, hogy a számtalan nevetségesen ócska állat-szimulátorral ellentétben ezt a játékot elkezdtem komolyan venni. Valahogy egy természetesség árad belőle, nincsenek benne sallangok, csak az elmosódottan látszódó természet, és a távoli zajok. És így szépen lassan elkezd áradni a hangulat. Az eleinte csak foszlányokban érkező dallamok szépen lassan átalakulnak Grieg mesterművévé, az esztétikus háttér pedig megnyugtató színvilágot áraszt, így ha nem lenne ilyen rövid, akár relaxációra is tökéletes lenne ez a cím. A kiváló audiovizuális körítés előterében szépen lassan égbe törő légy pedig egyre szimpatikusabbá válik, és a csillagok közé felkúszó végjátékra már szinte mindenki elcsöndesedik, elkezd gondolkozni dolgokról (ami a játék lényege lenne), és várja a csattanóval végződő befejezést, amit most inkább nem lőnék el.
A The Plan tehát kifejezetten kellemes élményt nyújthat, valahogy mégsem meglepő, hogy mindezen pozitív tényezők ellenére sem gondolom egy jó játéknak. Ennek egyébként nem az az oka, hogy túl rövid lenne, vagy hogy nem nyújt semmiféle kihívást, hanem az, hogy hasonló játékból láttunk már szebbet, komplexebbet, jobbat, elég csak a Journey-re, az Abzura, vagy éppen az Unravelre gondolni. Ezek mind szép, hangulatos, könnyű alkotások, és mind-mind alkalmasak szimbolikájuk révén gondolatok ébresztésére és egy belsőséges élmény átadására. A The Plan, amely egyszerűsége révén mást nem is tűzhetett ki céljául, egyszerűen sótlannak és sivárnak érződik a konkurenciához képest, ennek köszönhetően annak, aki már az előbbiek közül játszott akár eggyel is, ez a játék nem fog igazán maradandó élményt nyújtani.

Gondolatok a Steam-könyvtárban

Azonban ennek ellenére azt kell állítanom, hogy a The Plan egy fontos játék. Ennek igazolása némiképpen túlmutat a játék szorosan vett keretein, és ehhez a rá vonatkozó különböző felhasználói értékeléseket kell szemügyre venni. A többség egyértelműen pozitívan nyilatkozik erről az alkotásról, és sokakban indított el hasznos folyamatokat, vagy ültetett el gondolatokat. Valaki a játék érzelmi sokszínűségéről beszélt, valaki az élet metaforáját látta benne, valakinek az állatok fontosságára világított rá, míg valaki azt állította, hogy átgondolt bizonyos döntéseket az életében. Ezek azért nem kis dolgok, de az olyan egyszerűbb megnyilvánulásokat is öröm volt olvasni, amelyek szerint több embernek is jó érzés volt kiszakadni a mostanában jellemző tömeggyártott lövöldék közül, hogy valami újjal, valami különlegessel találkozzanak. Fontos gondolatok ezek, hiszen manapság már nem divat, hogy az embernek saját, egyéni meglátásai legyenek, helyette minden arra biztat, hogy be kell állni a sorba. És ha valakinek a The Plan hírhedt rövidsége és polgárpukkasztó felütése kell ahhoz, hogy játsszon egy hasonló játékkal, és az gondolkodásra késztesse, ha valakinek ez az öt perces szösszenet kell ahhoz, hogy felismerje, vannak lehetőségek az aktuális MOBA, vagy Battle Royale címeken túl is, akkor ez a játék nem hiába készült el.

A The Plan-re nem lehet igazán haragudni. Bár rendkívül rövid, és borzasztó könnyű, ingyenessége és hangulatossága ellensúlyozza ezt. A zenéje remek, a hangulata pedig kellemes, és óhatatlanul is gondolkodásra fogja késztetni az embert. Bár ez utóbbit is csinálták már sokkal hatékonyabban és jobban, igazából egyszer érdemes lehet kipróbálni ezt az alkotást, veszteni nem lehet vele. Ki tudja, talán ez a játék fog belőled is fontos felismeréseket felszínre hozni.

Értékelés
Grafika/ látványvilág: 81%
Hangok/zene: 90%
Játékélmény: 70%
Összességében: 74%