A kőszívű ember - Hearts of Stone DLC

A Hearts of Stone a nagy sikerű The Witcher 3: The Wild Hunt első történetalapú kiegészítője, amely 2015 október 13-án jelent meg. A DLC régi átkokon, titokzatos történeteken, érdekes feladványokon, zsibongó lakodalmakon és nyomasztó csatornákon vezet át minket, hogy átadja felejthetetlen történetét.

Ha egy videojáték kiegészítőiről beszélünk, sokszor nem túl egyértelmű, hogy pontosan miről is van szó. Ezek a letölthető tartalmak ugyanis a lehető legkülönbözőbb mértékben lehetnek függetlenek az alapjátéktól. Némelyiknek nincs is értelme az alapjáték nélkül, ha például egy alternatív kinézetet kínál valamelyik karakterre, vagy csak pár új fegyvert ad hozzá a repertoárhoz. Vannak viszont olyanok is, amelyek meg tudnak állni a maguk lábán, és önállóan futtatható DLC-ként is megjelennek, sőt, olyan is előfordult egy párszor, hogy a sorozat mellékágává, teljes játékká válnak, elég csak az Uncharted: The Lost Legacy-ra gondolni. Egy azonban biztos: érdemben beszélni csak olyan kiegészítőről érdemes, amely saját önálló történettel rendelkezik, és itt már másodlagos, hogy az adott DLC mennyire választható külön.
A Witcher 3 összesen 18 kiegészítőt kapott, a legtöbbjük azonban nem volt túl komolyan vehető: egy-egy ingyenes ajándék a fejlesztőktől, amely minimálisan befolyásolja az élményt. Kapott azonban két történettel megáldott adalékot is, amelyek már sokkal komolyabb munkák, a Hearts of Stone-t 2015 októberében, és a Blood and Wine-t 2016 májusában. Most előbbit fogom bemutatni, persze a másikra is sort fogok keríteni. Lássunk hát hozzá!

Különös feladat

Geralt számos furcsa megbízást kapott már életében, de ilyen különöset még soha. Munkaadója, a láthatóan nemesi származású bandita, Oligierd van Everec sem tűnik a legátlagosabb megbízónak, de a levadászásra kijelölt szörny sem nevezhető mindennapi-nak – egy óriási varangyos békáról van szó, amely Oxenfurt városának csatornáiban pusztítja a szerencsétlen odatévedőket. Geralt hozzá is lát a rutinfeladathoz, azonban veretes múltja ellenére ezúttal nem minden a tervek szerint alakul: a béka valójában a távoli Ofier elátkozott hercege volt, akinek a honfitársai éppen akkor érkeznek a helyszínre, amikor Geralt kényszerűen kipiheni az összecsapás fáradalmait. Egy hajón tér magához, és fogva tartói minden jel szerint ki fogják végezni. A segítség egészen váratlan forrásból érkezik. Egy furcsa, mégis valahonnan ismerős férfi bukkan fel, aki a szabadságért cserébe egy kis szívességet kér. Egy ilyen ajánlatot nem illik visszautasítani, így meg is pecsételik azt, Geralt kap egy mágikus bélyeget az arcára. A viszonzás elsőre nem tűnik nehéznek: a különös idegen, Gaunter O’Dimm mindössze egy közvetítői szerepre kéri fel. Úgy tűnik, Oligierd ugyanis nem hajlandó megfizetni az adósságát, ennek behajtásához azonban teljesíteni kell három kívánságát. A dolog persze nem lesz egyszerű, és számos információ is felbukkan, amely árnyalja, ki milyen szerepet tölt be a képletben.

Kis szabadság nem árt

A kiegészítő alatt feladatunk Oligierd három kívánságának teljesítése lesz. Ez persze nem fog olyan könnyen menni, mint Dévényi Tibi bácsinak, kedvenc banditánk ugyanis nem fogja megkönnyíteni a dolgunkat. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne fordíthatnánk másra is az időt, kapunk egyéb tartalmakat is. A mellékküldetések során például alkalmunk lesz egy bűnszervezet felszámolására, egy rúnaművesnek is dolgozhatunk, és egy nagyon kivételes megbízásba is belefuthatunk, amely az alapjáték legjobbjaihoz hasonlítható, és csak kellő figyelmesség esetén bontakozik ki teljes valójában. Meglepetések ezúttal is lesznek tehát, de sokkal kiszámíthatóbb kalandokba is bocsátkozhatunk, például kincsek, vagy fegyverleírások keresésébe, vagy éppen lóversenyre. A gwent szerelmeseinek sem kell csalódniuk: számos új kártya is érkezett a kiegészítővel, ahogyan új ellenfeleket is találhatunk, érdemes készíteni a téteket. A csúcs viszont egyértelműen az adószedő felbukkanása. ez az úriember akkor talál meg minket, ha viszonylag tehetősek vagyunk, és ilyenkor kérdőre is von minket a szép summa eredete felől. Ha őszinteségi rohamunk van, akár komoly adó is várhat minket, úgyhogy mindenki a lelkiismerete és a kapzsisága alapján nyilatkozzon.
Hiába azonban a tisztességes mennyiségű opcionális tartalom, a Hearts of Stone nem több, mint egy küldetéscsomag (igaz, annak kifejezetten jó). Nem kapunk új területet, az egész cselekmény Velen északi részén játszódik, mindössze pár objektumhoz lesz hozzáférésünk. Nincsenek komolyabb játékmenetbeli változások sem, új ellenfélből is kevés van, mindössze a Lángoló Rózsa rendjének bukott lovagjai lesznek visszatérő elemek. Ez a DLC abszolút nem függetleníthető a The Wild Hunttól, és ízlés kérdése, hogy ez kit mennyire zavar.

Kanalak és árverések

Egy ilyen kiegészítő csomagnál úgyis inkább a fő csapásvonal számít, így leginkább erről fogok beszélni. A főküldetések szerencsére remekek lettek. egyrészt kellemesen különböznek egymástól, esküvőn és árverésen is megfordulhatunk, és hangulatukban sem lesz sok közös elemük. Ez pedig nagyon jó, hiszen így a cselekmény hatalmas fordulatszámon pörög, és szó sincs arról, hogy az embernek unatkozni kéne. Mondjuk azért a küldetések hosszára figyelhettek volna. Bár az összjátékidővel nincs baj, kényelmesen 10 óra alatt játszható végig, amely akár a duplája is lehet, ha minden új tartalmat kicsikarunk, ez az időtartam mindössze 5 főbb küldetés között oszlik szét. Emiatt ha a közben lévő mászkálást nem is számoljuk, előfordulnak olyan jó másfél órás missziók is, ami egy kicsit talán már sok. Egyszerűen hiába élvezetes amit látunk, a vége felé a fáradtság is betársul az öröm mellé.
Cserébe a küldetések játékmenetben is különböznek egymástól. Lesz alkalmunk víz alatt keresgélni, emberek után nyomozni, egy kriptát telefüstölni, vagy éppen egy bűntényt megszervezni. Persze a sokszínűség dacára más-más köntösben a harcok és a nyomozás fog dominálni, amivel nincs is baj. A csetepaték során nem kell túl nagy meglepetésekre számítani annak, aki látszott az alapjátékkal. Az egész továbbra is egy táncra hasonlít, amely tovább turbózható a jelekkel (különböző varázslatokkal), illetve bombákkal, vagy szörnyek ellen használható olajokkal. ezek a harcok viszonylag élvezetesek, és mindig izgalmasak, a kivégzések pedig igazán látványosak, valahogy mégsem volt kedvem külön keresni a konfliktusokat, de talán nem is baj ez. Így is lesz alkalmunk sok emlékezetes összecsapásban részt venni, panaszra nincs okunk. A nyomozás során sem kell nagy újdonságokra számítani, továbbra is witcher érzékeink lesznek nagy segítségünkre, ha a helyszínek felderítésére, bizonyítékok vizsgálatára, nyomok vagy szagok követésére, esetleg emberek kihallgatására kerül a sor. A nyomozás tárgya szerencsére izgalmas, a mechanikák egyszerűek és élvezhetőek, Geralt kommentárja pedig aranyat ér, továbbra is igen erős részéről beszélünk a játéknak.

Hangulatos vadászat, némi újítással

Ezek után nem csoda, ha élvezetes a Hearts of Stone, ráadásul ezek a küldetések külön hangulatosak is, valahogy megvan a maguk varázsa, amit nem lehet egykönnyen elfeledni. Sajnos ez az effektus csak a főbb missziók alatt, és néhány mellékküldetés során áll fent. Ha két helyszín között utazunk, vagy csak barangolunk, akkor tűnik fel, hogy egy kívülálló szinte esélytelen lenne, ha meg szeretné állapítani, egyáltalán birtokunkban van-e a kiegészítő. A Hearts of Stone ugyanis nem rendelkezik saját egyéni hangulattal, vagy komolyabb megkülönböztető jelekkel. A Geralt arcán található jel, vagy a néhány helyen fellelhető bukott lovagok jó lépések lennének, de sajnos ez így kevés, és nem is túl jelentős. Nem azt mondom, hogy új területek nélkül ez egyszerű megoldás, de akkor is hiányzik, és biztosan meg lehetett volna oldani valami egyértelmű, de nem túl zavaró jellel, hogy legyen egy saját identitása a kiegészítőnek akkor is, ha csak egyszerű járkálásról van szó. Így a DLC rá van utalva az alapjátékra, persze ez nem éppen nagy probléma, a Witcher 3-nál kevés alkalmasabb alany létezik erre a feladatra.
Mint már utaltam rá, a játékmenet sem esett át drasztikus változtatásokon, de egy pár azért befigyel, főként a szerepjátékos elemeknél. Egyrészt számos új felszerelést, tervrajzot kapunk, egy-két új kereskedővel, ezek közül nem egy igazán hasznos, vagy látványos is lehet. Egyéb látványelemeket is kapunk például maszkok formájában, a legjobb ezek közül az aukción bezsebelhető aranykeretes szemüveg volt. A leglényegesebb változás azonban a rúnaműveshez kötődik. Ez a távoli mester borsos összegekért cserébe képes új foglalatokat nyitni rúnák számára, illetve képes komolyabb módosításokat is végezni a felszerelésünkön. Bár ez mindenképpen felemészti három rúna helyét, cserébe nagyon hasznos bónuszokat kapunk, például a megevett ételek teljesen meggyógyíthatnak, vagy a felgyújtott ellenfelek felrobbannak. Sajnos ezeknek a szolgáltatásoknak megvan az áruk, de mindenképpen érdemes velük foglalkozni.

A minőség állandó

Itt az idő, hogy beszéljünk a kiegészítő legerősebb pontjáról a történetről. Egyrészt, a történetmesélés az alapjátékból megszokott kegyetlenül erős színvonalat követi. Minden jelenet profin megrendezett, külön élvezet nézni őket, mintha csak egy filmet csodálnánk. A párbeszédek kiválóan vannak megírva, a különböző párbeszédopciókkal sincs gond, és a szövegkönyv zsenialitása, és a színészek odaadó munkája miatt itt is a dialógusok adják a sztori, és az egész DLC gerincét. Az érzelmeinkre is hat a Hearts of Stone: volt, hogy a harsányan nevettem, volt, hol egészen megrendültem, a könnyed humor, és a sötét, komor tónus között lavírozik a kiegészítő, és mesterien teszi.
A cselekmény pörgős, és fordulatos, de szokás szerint a karakterek viszik el a pálmát. Oligierd és O’Dimm karaktere is kiválóan lett felépítve, bemutatva. Előbbinél a megismerés során felbukkan a bandita tragikus háttere, míg a másik egyre hatalmasabb és ijesztőbb, miközben mindkettő érdekes személyiséggel, és hatásos jelenetekkel bír. És nyilván nem Witcher játékról lenne szó, ha ne dönthetnénk számos dologról, ezúttal is nagy hangsúlyt kap, mit is választunk a sarklatos pontokon. Meg kell azonban még két szereplőt említenem, Vlodimirt, Oligierd testvérét, aki lazán a Witcher 3 éra legnagyobb arca lett, és Shanit, aki nemcsak a románc lehetőségét szállítja magával, de egy komplex karakter is, akinek kifejezetten jó közös jelenetei vannak gyakorlatilag bárkivel. A szerelmi szál egyébként nem lett rossz, de kicsit jelentéktelennek tűnik, és nem is merül fel a hűség-hűtlenség problémája, cserébe azért egyéb téren nem rugaszkodtak el az írók, és a lezárás kellően reális lett.

Végül a körítésről említenék meg egy pár dolgot. Itt figyelhető meg a legkevesebb változás. technikailag ugyanolyan jó minden, talán annyit érdemes megemlíteni, hogy a megjelenés után gyakran kapott patch-eket a játék, de ez most gyakorlatilag már mindegy. A látványtervezés továbbra is remek, és ez alól az új helyszínek sem kivételek. Még a kreativitásukat is szabadjára engedték a készítők, igaz, egy helyen el tudtam volna képzelni ötletesebb megoldást is, de ez már csak szőrszálhasogatás. A hangok terén továbbra sincs gond, ráadásul szép mennyiségű új zeneszámot is hozzácsaptak a meglévőekhez, köztük egy-két kellően emlékezetes dallamot.

A Hearts of Stone összességében egy kidolgozott, minőségi kalandot nyújt, egy tisztességes hosszúságú küldetéscsomag keretében. Aki ennél többre vágyik, az lehet, hogy csalódni fog, de szerintem nincs ok elégedetlenségre, mivel nagyon élvezetes órákat adhatunk hozzá a világ egyik legjobb játékához. Ezért a pénzért pedig szinte bűn lenne kihagyni, ár-érték arányban a legjobbak között van a kiegészítők piacán.
Értékelés
Grafika/látványvilág: 95%
Hangok/zene: 96%
Játékélmény: 88%
Összességében: 90%