Hegyek között, völgyek között...

A Valley a Blue Isle Studios játéka, amely egy ismeretlen civilizáció csodás völgyébe hív minket, hogy ugráljunk, lövöldözzünk, életet adjunk és vegyünk el, és közben megfejtsük a hegységek között megbújó titkokat. Ismerjétek meg ti is ezt az ismeretlen, de pompás játékot!

Most, amikor a Battle Royale-címek tucatjai játsszák saját külön túlélőjátékukat az életben maradásért és a pénztárcánkért; amikor a nagyobb kiadók igyekeznek legalább annyi tartalmat mikrotranzakciók mögé rejteni, mint amennyit az egyjátékos kampányokból kispóroltak; amikor az új, egyedi ötletek cserjéi ki sem látszanak a folytatások sűrű erdőjéből; amikor a közízlést sokszor gyerekesen viselkedő streamerek határozzák meg; és amikor a sokak által üdvöskeként kezelt független fejlesztők is nagyobb részt igénytelen szemetet gyártanak, nem egyszerű valódi gyöngyszemre bukkanni.
Pedig nem az elvárások lettek magasak, hanem csupán arról van szó, hogy a játékipar nem az igényes felhasználókat, hanem a divatjátékosokat próbálja kiszolgálni, hiszen tőlük lehet kevés energia befektetésével sok pénzt bekaszálni. Szerencsére azért havonta néhány használható alkotás még felüti a fejét, ez persze még nem jelenti azt, hogy nem kiváló élmény egy addig ismeretlen, de minőségi játékkal találkozni. A Valley egy ilyen játék: nem tökéletes, de a trendekbe belefáradt játékosoknak kitűnő választás.

Száguldás, exoskeleton, menetszél

Főszereplőnk egy régész, aki életét az Élet Magva megtalálására tette fel. Bár semmi biztosíték nincs arra vonatkozóan, hogy a mitológiai tárgy egyáltalán létezik, de hősünk nem adja fel, míg végül talál egy eddig ismeretlen völgyet a Sziklás-hegységben. Csakhamar rá kell jönnie, hogy egy itt élő ősi civilizáció romjaira bukkant, és számtalan titkos kísérlet is folyt a helyszínen. Miközben hősünk a hatalmas mozgékonyságot nyújtó robotruhában feszegeti korlátait, rá kell jönnie, hogy a völgyben nemcsak kutatása tárgya, de a korábban itt járt hadsereg jóvoltából olyan lények is találhatóak, akiket sosem szabadott volna kiszabadítani.
A völgyben töltött ideje azonban nagyrészt mégis a páncél előnyeinek kihasználásából fog állni, tekintve, hogy a Valley leginkább egy belső nézetű platformer-játék. Az exoskeletonunk gyorsabb futást, és hatalmas ugrásokat tesz lehetővé, emellett tudunk majd duplán ugrani, csáklyát dobni, és mágneses falakon közlekedni. Ez nem sok játékelem, de ezek önmagukban is szórakoztatóak: hatalmas élmény egy nagy nekifutás után átrepülni egy szakadék felett, vagy éppen egyre gyorsulva végigvágtatni egy vízmosáson. A játék mozgási rendszere nagyon el van találva, a sebességérzetet remekül építi fel, és már egy egyszerű ugrás véghezvitele is jó érzés, és akkor még az elemek kombinációiról nem is beszéltünk.

Egyszerű, de nagyszerű

Puzzle-elemekből nem sokkal fogunk találkozni, leginkább különböző egyszerű interakciókat kell elvégezni, mint például kapcsolók aktiválását. A továbbhaladás megtalálásához sem kell doktori diploma, többnyire egy útvonalon juthatunk el célunkba. Cserébe legalább a pályatervezés kiváló: a platfomerkedéshez szükséges elemek nincsenek túlsúlyban a környezethez képest, és nem is ütnek el tőle, hanem tökéletesen egybeolvadnak. Az ugrálásból érkező élmény ugyanúgy teret kap például egy szabadabban bejárható játéktér képében, vagy egy hatalmas száguldás formájában, de nem sikkad el a felfedezés élménye, és a völgy apránkénti megismerése sem.
Utóbbi miatt érdemes lesz gyakran körbenézni: a játék tele van a történet építésére alkalmas részlettel, hangulati elemmel, csodásan festő szekcióval, és mindezek miatt a hangulatra egyáltalán nem lehet panasz, az atmoszférát pedig a bőrünkön fogjuk érezni. Ez pedig nagyon komoly fegyvertény, hiszen az egyedül a hangulatra támaszkodó kalandjátékok többsége sem képes ezt a szintet hozni. A Valley nem egy sétaszimulátor, de magába foglalja azok érzelmi hatékonyságát, a magába vonzó élményt, úgy, hogy közben érdemi játékmenetet is kapunk.

Élet és halál ura

Kár, hogy az idilli összképet el kell rontsa a borzasztóan gyenge harcrendszer. Szerencsére az agresszivitás nem kapott nagy hangsúlyt a játékban, mert ezek az összecsapások pocsékak lettek. Összesen négyféle ellenfél ellen harcolhatunk egyetlen fegyverünkkel, amely a csuklónkra van építve, és amellyel energiagócokat lőhetünk ki. Ezek a harcok nem nyújtanak sem kihívást, sem izgalmakat, igaz, a maguk minimalista módján működnek, de nem lett volna nagy veszteség, ha kimaradnak a játékból. Cserébe az energiánkat nem csak rájuk pazarolhatjuk: az extra képességeink ez alapján fognak működni, és ezzel tudjuk feltámasztani magunk körül az élővilágot. Hogy miért is tennénk ilyet? Nos, a völgyben minden halálunk után feltámadunk, de ehhez a völgy energiája szükséges. Ha pedig az elfogy, akkor kezdhetjük elölről kalandunk adott szakaszát, úgyhogy érdemes visszaadni a természetnek elveszett egészségét. Persze ha akarunk, el is vehetjük az élőlények életét, de ez hosszú távon a kárunkra válhat.

Ez papíron nem egy rossz ötlet, és néha valóban egy nagy szimbiózisnak érződik kapcsolatunk a völggyel. Ha sokat bénázunk, és nem vagyunk elég kíméletesek környezetünkkel, akkor vizuálisan is jól látható lesz utóbbi pusztulása, mindez pedig egy érdekes ízt ad a játéknak, a rengeteg hozzáadott szimbolikáról már csak nem is beszélve. Viszont sajnos részben ronthat az összképen, hogy azért ez nem egy nehéz játék (bár nem tudom, miért hal meg hősünk a bokáig érő vízben), és energiát is annyit találunk, mint égen csillagot (például kis fénygömbök formájában), szóval a völgy revitalizálása sem lesz egy nagy kihívás, más kérdés, hogy azért nem rossz érzés zöldbe borítani egy-egy fát.
Azonban szerte a pályán nem csak energia-utánpótlást, de különböző felszedhető tárgyat is találhatunk. A temérdek felszedhető terméssel opcionális területeket oldhatunk fel, ahol értékes fejlesztéseket rejtő ládák várnak minket, míg a gyűjthető medálok egy piramis termeinek kinyitásában lesznek segítségünkre, amelyek szintén kincsekkel kecsegtetnek. A ládákban található fejlesztések igencsak fontos szerepet kapnak: ezáltal több energiát vagyunk képesek raktározni, és a páncélunk más tulajdonságai is fejlődhetnek. Mindig érdemes tehát körbenézni, mert bár a pályák nem nagyok, az összes kis titkot igen sokáig tarthat felkutatni.

A völgy képes krónikája

A játék története egy kicsit könnyebben adja magát. A háttérsztori egy részét különböző papírlapokon olvashatjuk. Ezekből lépten-nyomon találunk, de csak elvétve lesz köztük igazán érdekes. Sokkal hangulatosabb és összetettebb a rengeteg hangfelvétel, amikben az egymással szemben álló, a terület kutatásához ellentétesen álló tudós fejti ki saját nézeteit. Bár ez elsőre összetettnek hangozhat, azért a történet összességében nem lesz olyan barokkos, mint egy körmondat, sokkal inkább sablonos elemekkel és eszmékkel találkozunk, de legalább a történetmesélés nem lett rossz. Mondjuk az számomra rejtély volt, hogy főszereplőnk miért volt olyan beszédes végig, mint Gordon Freeman, és pofonegyszerű gondolatait miért giccses felirtok útján tolmácsolja felénk, de legalább nem vesz el az alapvetően érdekes történésekből, és az ismeretlen kultúra megismeréséből. A lezárás is korrekt lett, de semmi komolyabb csavar, új keletű tanulság, vagy nagy megfejtés nem jut nekünk. Az előadás egyébként teljesen rendben van, a szinkronmunka és a szövegek egyaránt jók lettek, de azért nyilván nem érdemes Oscar-gyanús alakításokra vagy shakespeare-i sorokra számítani.

A játék megjelenése cserébe jobban ellátja esztétikai igényeinket. Bár technikailag lett volna még mit csiszolni, és a Unity sem lett a leglátványosabb grafikusmotor, a bevilágításokra, vagy a beltérben játszódó szekciókra így sem lehet panasz. A színvilág és a pár sivárabb részen kívül a látványtervezés lesz az, amely kellemes meglepetésben részesít minket: a játéknak megvan egy egységes stílusa, megjelenése, és kifejezetten kellemes ránézni. A stáblista alatt pedig számtalan gyönyörű koncepciórajzot is megnézhetnek az ilyesmire fogékonyabbak. Az effektek sajnos néha kissé gyengék, de ezt a hangzásvilág ellensúlyozza: a zörejek és atmoszférahangok remekek, a szinkron is jó (igaz, a torzított felvételek néha fizikai fájdalmat tudtak okozni), a zene pedig kellemesen festi alá az eseményeket.

A Valley egy kellemes élmény. Bár nem fogja megváltani műfaját, de élvezetes platformer, bár nagyon gyengék a lövöldözős részek, de a völgy egy igazi ökoszisztémaként tárul elénk. A történet is korrekt lett, a hangulat pedig remek, és az audiovizuális körítésre sem lehet panasz. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a csendesebb, kellemesebb címeket, és a fantasztikus hangulat érdekében el tud viselni egy-két csiszolatlan elemet.

Értékelés
Grafika: 82%
Hangok/zene: 84%
Játékélmény: 80%
Összességében: 82%