Tégy minket teljessé!

A kultikus Dead Space folytatása 2011 januárjában jelent meg PC-re. Isaac Clarke ezúttal egy űrállomáson akaszthatja össze a bajuszt a nekromorfokkal, miközben egyre több dologra derül fény a történések hátterével kapcsolatban. A kérdés az, hogy kiben bízhat, amikor a legnagyobb szüksége van a segítségre.

Sokat változott a játékipar az elmúlt években. Ami régen egy kisebb közösség szenvedélye volt, az ma az egyik legnagyobb szórakoztatóipari ág, és ami régen leginkább egy hobbira hasonlított, azt ma komoly ipar veszi körül. Ma sok ezer embert tartanak el a videojátékok, legyen szó fejlesztőkről, streamerekről, vagy profi játékosokról. Azonban ennek a fejlődésnek vannak árnyoldalai is. Egy idő után minden üzletágban kialakul az igény, hogy minimális energia és pénz befektetésével maximális profit legyen elérhető. Ennek köszönhetjük az elsietett, félkész megjelenéseket, az alapjáték árát meghaladó szezonbérleteket, a lassan mindenhova bekúszó, és a játékmenetet is befolyásoló mikrotranzakciókat, és az alapvető funkciókat tartalmazó méregdrága kiegészítőket. Ennek a helyzetnek pedig az egyik legnagyobb kerékkötője az Electronic Arts.
Az EA rengeteg botránynak volt a főszereplője az utóbbi időben, és a többség az egyik legrosszabb kiadóként tartja számon őket, nem is ok nélkül. Azonban ez nem volt mindig így, hiszen nem is olyan rég még kifejezetten ütős címekhez adták a nevüket. Ilyen a Dead Space-sorozat is, és főként annak második része, mai tesztalanyunk.

Végső állomás

Az első részből megismert főszereplőnk, Isaac Clarke a Titan állomáson tér magához. Az utóbbi időből semmire sem emlékszik, egy kórházi ágyhoz van kötözve, és a segítségére siető fazon addig sem él, hogy legalább a kényszerzubbonyból kivághassa. Ugyanis körülötte máris elindult a nekromorfok inváziója, és ha mindez nem lenne elég, Isaac demenciája, és látomásokban felbukkanó halott párja az életét is fenyegeti. Miközben az állomást kiürítik, és annak főnöke módszeresen megpróbálja keresztülhúzni számításait, Isaac egy barátságos nő, és egy pszichopata szökevény segítségével próbál rájönni arra, mégis mi történt, és utána gyorsan elhagyni a káoszba fulladó helyszínt.

Természetesen nem kell sokáig megkötött kézzel járnunk, csakhamar magunkon tudhatjuk páncélunkat, és a fegyvereink is a kezünk ügyében lesznek. Előbbi továbbra is fantasztikus: a hátán tudjuk ellenőrizni erőforrásainkat, és a menü is vetített hologramok formájában jelenik meg előttünk. A fegyvereink között találjuk az elmaradhatatlan plazmavágót, de lehet gépfegyverünk, egyfajta mesterlövész-fegyverünk, ívpuskánk, dárdavetőnk, lángszórónk, és emellett további új és régi gyilkolószerszámok. Ezek mindegyike fel van szerelve egy másodlagos tüzelési móddal (ez a vágás irányának változtatásától a gránátig bármi lehet), ezáltal elég sok opciónk lesz, ha hűvösre szeretnénk küldeni ellenfeleinket. Ez persze csakis Dead Space-módra történhet, így a szörnyetegeknek a végtagjaira kell céloznunk, hogy szétszakítsuk őket. Ha már padlót fogtak, érdemes őket megtaposni a biztonság kedvéért, és ekkor értékes felszereléseket is hullatnak maguk után.
A bevált módszereken kívül most lehetőségünk lesz kinézis segítségével elkapni és ellenfeleinknek hajítani a saját karmukat, vagy más hegyes tárgyakat, amivel akár a falhoz is szegezhetjük őket. Az ellenfeleknél is találunk újdonságot: a lassító, mérgező köpettel, és lámatermészettel megáldott dögök, csapdaként funkciónáló, vagy éppen hihetetlenül fürge társaikkal együtt most mutatkoznak be először a plazmavágónkat, de jó néhányan már régi jó ismerősként fognak beköszönni.

Gyűjtőszenvedély

Kétféle modulunk is visszatér: a kinézissel különböző tárgyakat húzhatunk magunkhoz, vagy dobhatunk el, a stázissal pedig belassíthatunk egy adott területet. Mindkettő a harcok során és a feladványok alatt is jó szolgálatot tesz nekünk, bár az is igaz, hogy utóbbiak sokkal több elemmel nem is nagyon gazdálkodhatnak. Nem mondom, így is van bennük változatosság, de sem a szellemi kihívás, sem az ügyességi próbatétel nem az igazi, és a kreatív ötletek sem szabadultak el teljesen. Időnként súlytalansággal és vákuummal is számolnunk kell, előbbinél pedig repülhetünk is. Ez a képességünk most végre jól működik, sokkal szabadabban, pontosabban irányíthatjuk magunkat a levegőben, ami sokban hozzáad az élményhez – más kérdés, hogy a repülés közbeni törmelékkerülgetés talán a játék egyik legzavaróbb része volt.
Nem csak ennek köszönhetjük, hogy otthonosabban mozoghatunk az új helyszínen, hanem az útjelzőnknek is, amely az aktuális célunk mellett a legközelebbi mentési pontot, boltot és munkapadot is megmutatja. A boltokban továbbra is felesleges tárgyainktól válhatunk meg, de betehetjük őket a széfbe, vagy vehetünk újakat is, hogy ne csak az ellenfeleknél talált tárgyakkal, és a szekrényekből kiszedett kacatokkal gazdálkodhassunk. Az útközben felszedhető tervrajzok a boltok kínálatát bővítik, így szerezhetünk itt új fegyvereket, vagy akár erősebb páncélt is az alapvető felszerelések (pl. gyógyszer, lőszer, stázis-újratöltő) mellett. A munkapadoknál pedig továbbra is energiagócokkal kell ellátnunk a felszerelésink áramköreit, ezáltal jobb sebzést, gyorsabb újratöltést, vagy például a páncélok esetén nagyobb levegő-kapacitást elérve.

Sötétben tapogatózva

A játék gyűjtögetős, eszköztár-menedzselő része továbbra is egész jó, és egy-két estben komolyabb áldozatokat is kell hoznunk. Kár, hogy gyakorlatilag az összes túlélőelem ki is merül ennyiben, és a tárhelyünk szűkössége lesz a legnagyobb problémánk. A Dead Space 2 ugyanis az első percétől az utolsóig egy lövölde, és ezt nem is rejti véka alá: ellenfelek tucatjai ugranak ránk egyszerre, és kis odafigyeléssel lőszerünk is bőséggel lesz, szóval minden adott egy jó kis mészárláshoz. Bár ez elsőre nem hangzik olyan jól, meg kell hagyni, hogy mivel a harcrendszer valamivel csiszoltabbnak hat elődjénél, határozottan jól fogunk szórakozni. A játék elképesztő tempót diktál és telve van adrenalinban gazdag összecsapásokkal, és más izgalmas jelenetekkel, és ettől az a néhány kellemetlenebb arénaharc sem veszi el a kedvünk. Lássuk be, ezt a harcrendszert azért nem utóbbira találták ki.
Nagyobb kár, hogy a horror-elemek sem működnek. Persze a játék ijesztő, és éjszakai sötétség uralkodik a pályákon, ennek köszönhetően pedig a mellettünk, felettünk, vagy a hátunk mögött felbukkanó ellenfelek rendesen belénk fagyaszthatják a lélegzetet, de így is azt kell mondjam, a játék igyekezete, hogy ránk ijesszen, félelmetesebb, mint maga a játék. Az atmoszféra ugyanis sokszor még csak nem is nyugtalanító, sőt néhol kifejezetten kellemes, amely miatt bár elalszik a gyanúnk, és jobban működnek a kiszámíthatóbb jumpscarek is, de akkor is igaz a mondás, mely szerint jobb félni, mint megijedni. Előbbire sajnos egy-két kivételtől eltekintve nem voltam képes, Isaac rémisztőnek szánt látomásai alatt sem.

Viszont ami nem tesz jót a horrornak, az jól szolgálatot tesz a hangulatnak. A Dead Spece 2 helyszínei kifejezetten jóleső érzést tudnak kiváltani az emberből, egy érzést, ami csak rángat magával a játék egészén át, és újra visszahív. Nem azt mondom, hogy a Titan állomás kirakatai és folyosói fogják elhomályosítani a BioShock neonfényes termeit, de tudtak néhány hátborzongató pillanatot okozni, az biztos. Azonban miközben azon elmélkedtem, hogy a Dead Spece-nek egészen jól felépített világa van, arra is rá kellett döbbenjek, hogy az egész hihetetlenül lineáris. Érdemi elágazás szinte egyáltalán nincs, az energiagóccal nyitható ajtók sem gyakoriak, a történetbe semmi beleszólásunk nincs, sőt, még a cselekmény is mindig A-ból B-be vezet minket, szerintem kétszer nem is járunk ugyanazon a helyen. Nem is igazán hosszú a játék, 8-9 óra alatt kényelmesen be lehet fejezni (de 10 óránál sokkal több tartalom az opcionális dolgokkal együtt sincs benne). Ez lehet, hogy a lendületet elősegíti, de valahogy vékonyabbnak látszik tőle ez a cím, mint amilyen valójában.

Mély, mint a világűr

Ugyanis a háttérsztori ismét kiválóan fel lett építve. Nem csak szöveges bejegyzéseket, de hangfelvételeket, és a környezetbe okosan beépített narratív elemeket találhatunk, amelyek szépen lefestik előttünk a cselekménynek helyet adó világot. De a történet többi szegmense is sokat fejlődött. Ezúttal Isaac már nincs némaságra ítélve, és ezáltal sokkal könnyebb azonosulni is vele. Ehhez persze elengedhetetlen a jó szinkronmunka és a vállalható szövegek, de ezek is adottak. A többi karakter sem merül már ki az egyszerű küldetésadó szerepében, sőt, meg merem kockáztatni, néhol még kémia is van közöttük. Én sajnáltam, hogy nem kaptak a figurák több teret a kibontakozásra, mert bár a cselekmény maga érdekesebb, mint az első részben, és számos emlékezetes pillanatunk lesz, de így is képes néha ellaposodni. A csavarok sem mind tökéletesek, mert némelyik hiába állítja a feje tetejére a helyzetet, a kiszámíthatóság is felüti a fejét itt-ott. A játék vége pedig sajnos nem a Dead Space 2 legerősebb része, legyen szó a minket üldöző halhatatlan nekromorfról, a túlságosan primitív utolsó bossharcról, vagy magáról a súlytalan, túl sok kérdést nyitva hagyó lezárásról.

Szerencsére nem kell panaszkodni a körítésre, ugyanolyan ütősre sikerült, mint ahogyan az az előző rész után várható volt. Bár a grafika talán nem üt akkorát az előző rész ismeretében, de valamivel szebb elődjénél, és végre több színben is gyönyörködhetünk, már amikor a sokszor már inkább idegesítő tapogatózás közben látunk valamit. Amikor viszont körbe tudunk nézni, akkor éles textúrákat, szépen kidolgozott modelleket, jó minőségű effekteket, kiváló bevilágítást és részletes animációkat találunk, és összességében messze nem az az érzésünk, hogy egy több, mint hét éves játékot figyelünk. A látványtervezésre is érdemes odafigyelni, mert néhol mesteri, igaz, van néhány kissé átlagos pillanata is. A hangzásvilág is teljesen korrekt lett, az ijesztésekhez elengedhetetlen design nagyon egyben van, és sok esetben járul hozzá riadalmunkhoz. A zenék sem lettek rosszak, még akkor is, ha kevés a közöttük az igazán dallamos, és jóval több a feszültségkeltő melódia. A szinkron is remek lett, és ezúttal más technikai problémák sem nagyon mutatkoztak egy-két veszélytelen bugon kívül.

A Dead Space 2 egy nagyon is jó játék. Elejétől a végéig száguld, mint egy gyorsvonat, hangulatos és izgalmas, sokszor pedig kifejezetten ijesztő. Az első rész mechanikái nem nagyon változtak, csak csiszolódtak, de annyi változás azért volt, hogy a játék újnak érződjön. A történet nagy fejlődésen ment keresztül, és a látvány is képes volt még feljebb tenni a lécet, igaz, a félelemmentes atmoszféra, a linearitás és a gyenge fejtörők némileg árnyalják a képet. Szerintem érdemes kipróbálni, a trilógia csúcspontja.

Értékelés
Grafika: 95%
Hangok/zene: 89%
Játékélmény: 87%
Összességében: 88%