Régi szép idők: gyermekkorunk nagy játékai!

@Palanova: A Raptor és a Tyrian folyamatosan rajta volt minden gépemen, sőt most is rajta van. És nem csodálom, hogy a midik rajta vannak a telefonodon, epikus játékzenék készültek akkoriban és a Raptor muzsikája szerintem is kiemelkedő. Hogy a stílusnál maradjak és a Nebula Fighter -rel is sokat játszottam.

A Wolfenstein 3D rosszullét fogalom a mai napig, gyakorlatilag ez fektette le az FPS műfajban a karakter gyorsulás és lassulás alapkövét. Azért lettek az arra érzékenyek rossul a játéktól (a gyerekkori barátom is ettől szenvedett), mert a karakter nulláról teljes sebességre gyorsul azonnal, nincsen átmenet. Én nem vagyok érzékeny az ilyesmire, a VR -rel sincs gondom hosszú távon sem.
Azt viszont sajnálom, hogy a genre alapköveit emiatt nem játszottad a megjelenés idején. A DOOM, mint mondtam nálam "vallás", mindig rajta van a gépemen és rendszeresen játszok is vele, hol sourceport -tal, hol DOSBox -ban, hol Switch -en, hol TV -n és még sorolhatnám. Nem vagyok már olyan fiatal, de egy DOOM marine fej (a status bar -ból) még fel lesz tetoválva valahová a szabad bőrfelületre 😃 .
Az viszont szerencsés, hogy az első teljes 3D FPS -ek korát már végigkövetted, én imádtam azokat a játékokat, a WASD + egér kombó elterjedését, azt, ahogy gyakorlatilag fél évente radikális fejlődést lehetett látni a megjelenítésben. Akkoriban az FPS ipar húzta a PC grafika fejlődését.
Emlékszem mennyire csalódott voltam, amikor a kedvenc 3D kártya gyártóm, a 3Dfx lehúzta a rolót és felvásárolta az nVidia (akkor még így írták 😃😉, Voodoo, Voodoo II, Voodoo 3 után más irányba kellett nézelődnöm, viszont nagyon hamar megbarátkoztam az nvidiával, mert fillérekért adott brutális teljesítményt az MX400 szériával. Mondjuk sokáig nem használtam a kártyát, relatíve hamar váltottam Radeon 8500 -ra, ami dettó a fillérekért brutális teljesítmény volt, 5 évig húzta a gépemben.
Te hogy álltál a multi FPS -ekkel? Én masszív Quake III Arena játékos voltam, levezetéskén Unreal Tournament -tel, viszont a Counter Strike nem kapott el annyira.

De visszatérve a játékokra, követve a te nyomvonaladat, a Caesar 2, később a 3 nálam is porondon volt, ahogy beszélünk a különböző címekről folyamatosan beugrik minden Soundtrack is hozzájuk 😃 . A Pharaoh / Zeus párossal már nem játszottam sokat, nekem túlságosan rókabőr volt az egész. Városépítés terén sokat futott a SimCity széria (2000 / 3000), és ha már Maxis, akkor nem mehetőnk el a The Sims mellett sem. Az első résszel sokat játszottam, cserébe egyetlen későbbi epizóddal sem.
Imperium Galaktika... . Az első valahogy elment mellettem, de a másodikkal rengeteget játszottam. Kiváló magyar szinkronja volt a játéknak, itt figyel a polcomon a négy lemezes első kiadás. Ahogy az első játék angol kiadása is nagy karton dobozban 😃 . A Z -t az egyik ismerősöm hoza át nekem, nem kockultam vele sokat, de szerettem mind a játékmenetet, mind a grafikát. KKnD... erre csak azt tudom mondani, hogy Dark Reign 😃 . Mindkettő élvezhető volt, de nem kiemelkedő. Akkoriban játszottam még az Arsenal -lal, ami kicsit egyszerűbb volt minden téren, de cserébe gyors meccseket lehetett tolni vele. A Settlers széria nálam megállt a harmadik résznél, de igazából a második volt a favoritom. Később mindig fel akartam venni a fonalat, de sosem sikerült. A C&C játékokat én a Generals / Red Alert 2 -ig toltam, van mit pótolni, meg van az összes későbbi epizód, de nem játszottam velük mérvadóan. Kis kitérő RTS vonalon, de nem C&C vonalon, én szerettem a sokak által leírt Renegade -et is. Karácsonykor megvettem a Tiberian Dawn és Red Alert felójított verzióját és két hét alatt majd 60 órát pörgettem bele. Nagyon jól sikerült a felújítás, csak ajánlani tudom ha még nincs meg.
TBS vonalon én inkább a Heroes sorozatot részesítettem előnyben, így lemaradtam az UFO / XCom szériáról. Nem tudom, ohgy neked volt-e megrögzött Heroes II / Heroes III időszakod, én éveken keresztül játszottam a játékokkal, első rangú tervezés és kivitelezés volt mindkettő.
A Warcraft univerzum engem is érdekelt, de akkoriban hiányzó internetkapcsolat híján engem nem vitt el a WoW vonat, sőt a Warcraft 3 -mal sem játszottam annyira sokat, mint a kortársaim.

Az NFS őrületbe én szerencsérlenül a második résszel léptem be, ami valljuk be nem sikerült valami jól. Később, amikor kipróbáltam az elsőt csak pislogtam, hogy hogy lehet ekkora negatív különbség előd és folytatás között. Mikor viszont megjelent a harmadik rész... . Nálam máig etalon, gyakorlatilag az a játék fektette le az autós címek iránti vonzalmat nálam. Persze előtte is sokat autóztam (Vette, Lotus, Accolade GPC, Street Rod, stb...), de az NFS III -az a végletekig nyüstöltem. A negyedik résszel is elszórakoztam, de minden fejlesztése ellenére csak egy kiegészítőt láttam benne, nem egy új játékot. A Porsche Unleashed viszont nálam hatalmasat ütött, hiába csak egy márkával lehetett előre haladni, valahogy pont ez adta meg a játék savát borsát. Megélni a fejlődést, menedzselni az autóparkot, részben szimulátoro…

@Palanova: ...szimulátoros módiban egy rossz kanyarvétellel rommá törni az autót, ami miatt nem csak a session -t bukod, hanem el kell adnod egy autót a javítások miatt... . A régi autók az idő előrehaladtával egyre többet értek, így érdemes volt megtartani az első 356 és 911 modelleket a modern éráig. A Hot Pursuit 2 ugyan nem volt akkora nagy szám és az irányítást is sikerült valamelyes elcseszniük, de azért én szívesen játszottam, mert grafikailag valódi next gen cím volt. Akkoriban kezdett minden úgy kinézni, mint a való életben, az autómodellek még egy mai mobil vagy kis költségvetésű címben is megállnák a helyüket. Az Underground -ról nem is tudom mit írjak. A legjobbkor jött és akkorát ütött, mint azóta semmi sem. Ha létezett volna akkoriban valamilyen platform, ami méri a játékidőt több ezer órát mutatna. Akkor kezdtem az egyetemen és gyakorlatilag reggeltől estig ment az Underground. Mikor már háromszor játszottuk végig azzal szórakoztunk, hogy ki tud jobb váltásidőzítéssel ezredmásodperceket nyerni drag versenyen. Azt is kitapasztaltuk, hogy melyik pálya hogyan lejt és úgy állítottunk be mindent 😃 . A második rész időhiány miatt később került a porondra és a Most Wanted -del sem toltam annyit, mint az Underground -dal. Valahol itt veszett el az NFS számomra, a Carbon -t még kipróbáltam, de alig játszottam. PS4 -re megvettem a Rivals -t, de másfél óránál többet a mai napig nem játszottam vele, köszönhetően a katasztrofális irányításnak, amit még átállítani sem lehet. A Shift szériát játszottam egy kicsit azután, hogy megvettem a kormányomat, nem rossz, valószínűleg még elő is fogom venni őket.

A Diablo vonalra térve én az elsőt is imádtam, a másodikon viszont függtem, hajnalokig játszottam vele. Hasonló alapon a Dark Stone -t is szerettem minden anomáliája ellenére, valamit a Hexplore -t is, amit tervezek valamikor újrajátszani. De ha már az RPG témát érintjük én a Might & Magic szériával lettem szerelmes a kategóriába. A MM VII -ben dettó többezer órám van... . Akkoriban még erősen számított a képzelőerő ezen játékoknál, és mivel én akkoriban időhiánytól nem sújtva faltam a könyveket eléggé könnyen megtaláltam magam ezekben a minimál grafikás játékokban.

Annyi minden van a fejemben, ahogy a kimaradt címekről írsz. A Worms első része az egyik haveromnál volt nagy sláger, A Prehistorik -ot és főleg a második részét mindenkinél játszottuk, én magam is toltam és elő is veszem a mai napig, mert hihetetlenül jó platformer, csak rohadt nehéz. A Prince első része dettó komolyan ütött, a gyerekkori barátommal küzdöttük végig magunkat rajta hónapokon át tartó session -ökön keresztül, mindent memorizálva. De ott volt még a Halloween Harry, a Commander Keen, a Jazz Jackrabbit... . Utóbbi nálam hatalmasat ütött és példálóztam is vele a konzolos haverok előtt 😃 .

A hardverekre visszatérve nekem csak bizonyos elemek vannak meg a múltból. Az első gépeimből semmi, viszont meg van az egész Celeron 400 platform hangkártyával memóriával, mindennel együtt az MX400 32MB -os kártyával, mindez a család (a könyvelési biznisz, mivel nekem már korábban is volt egy XT -m) első X86 PC házában, ami annak idején egy 386 rendszert jelentett. Az első saját pénzen vásárolt Athlon 1400 -as platformom nincs meg, nagy szívfájdalmamra a Radeon 8500 sem, de van helyette egy Athlon XP 2500+ egy GeForce (akkoriban ezt is így írták 😃 ) 4800Ti SE -el. Pótlólagosan van egy 486 DX2 66 egy Mozart hangkártyával (OPL3) és egy S3 videókártyával.
Az egyik legfontosabb hardverem viszont upgradelve áll, a platform X48 és egy Q9450 DDR3 társaságában. Ezzel én úgy húztam át a DDR2 -> DDR3 -> DDR4 váltás, mint annak a rendje. Mikor megvettem még alig volt DDR3, mire cseréltem forrott a DDR4 😃 . VGA témára visszatérve ugye meg van még az az MX400 32MB, amit sunyiba vettem egy klasszikus picike PC boltban (a hardver szeméttől annyi különbözteti meg, hogy a régi platformban egy Voodoo II mellett foglal helyet, merte egyébként van kb 10 GeForce 2 kártyám). Amit viszont féltve őrzök az a 2007 -ben vásárolt 8800 Ultra. Az architektúra sgy korszak kezdetét és egy korszak végét jelentette, a kártya pedig mindemellett abszolút csúcskártyaként vonult be a történelembe, amit egyik kortársa sem tudott felülmúlni. Tudom kicsit előre szaladtam, de lassan ez is Retro lesz 😃 .

@Palanova: Na, újságmellékletekből rengeteg pocsék játékkal volt szerencsém játszani 😆

@19ati93: Törölt hozzászólás

@susguy: Gamestar mellé egyszer ez volt a melléklet, nekem onnan volt meg, de az én lemezemet is elvitte a cica valamelyik kölzözésnél.😃