Értékelések

Story: Ahhoz képest, hogy ez egy 9. rész meg japán, annyira nem tűnik nyakatekertnek, bár az előzményekről nem tudok sokat (csak az 5. résszel játszottam és vittem végig anno). Lehet nem ez a legfőbb erőssége a Requiemnek, de szerintem tejesen rendben van. A horror és feszültség pont jól van adagolva. Nincs túl sok indokolatlan jump scare, minden a megfelelő mennyiségben és időben kerül az asztalra. Grafika Röviden: Elég szép. Nem minden pillanatban, de összességében nagyon jól néz ki, helyenként kifejezetten lenyűgöző. A dizájn, a fények hangulata pazar, ráadásul a különböző pályák miatt változatos az összekép. 4K DLSS Performance, FG 2x és Path Tracing mellett az átlag fps 110 volt egy 5070 Ti kártyával Gameplay Tetszett, hogy a különböző karakterekkel más típusú a játékmenet, plusz karakterenként is személyre szabható a nézet (TPS vagy FPS). Lehet modern és klasszikus módban is játszani, ami befolyással van a mentési lehetőségekre is (pl. Grace karaktere írógépeken tud menteni, de klasszikus módban ehhez kellenek tintaszalagok is, vagyis korlátozott a lehetőség). A pályák jól meg vannak tervezve, egy helyszínt nem kell 10x bejárni a továbbjutásos feladványos feladatoknál sem, amik ugyan nem túl nehezek, mégis élvezetes őket felfedezni és megoldani. Normál módban nincsenek őrült nehéz csaták, nincs 10+ nekifutás egy bossnak, mégis képes sikerélményt nyújtani. A muníció nem végtelen, de egyszer sem volt olyan, hogy elfogytam és nem maradt semmi. Ez is pont ki van mérve (no meg van némi stratégiafaktor abban, amikor az alapanyagok és a férőhely miatt dönteni kell, hogy éppen mit kraftoljon az ember). Összegzés Érdekesnek tűnt elsőre blikkre is ez a játék, de játszva jobb élményt nyújtott, mint amire számítottam. Kifejezetten jó és emlékezetes 15-20 órát el lehet tölteni vele.

Alapvetően szerettem a Dead Space, de még a Calisto Protocol játékokat is. Gameplay szempontból a Cronos is ilyen jellegű játék. A hangulata remek, a grafika alapvetően szép, a gépigény vállalható, a történet nem rossz, különösen egy túlélő-horror játékhoz. A pályavezetés erősen lineáris (ez nem feltétlenül rossz), az mozgás és az irányítás lomha, ugrás vagy kitérés mechanika nincs, a munícióval, inventory-val megfontoltan kell bánni, egy-két ellenfél legyűrése feladja a leckét (Mother Elisa és a final boss). Mindenképpen megérte a belerakott időt, ami egyébként nem túl sok.

Egy mókának elmegy, de erről több bőrt nem lehet már lehúzni szerintem. A pajzs a nagy újdonság, és arra épül a hardvrendszer veleje. A sárkányos részek még kellemes újításként hatottak, de az kolosszus harcok meglehetősen bénára sikerültek minden szempontból. Garfikailag sincs semmi olyan, amitől leesne az ember álla, főleg így 2025-26-ban. Aki él-hal a Doom hentelésért, az biztosan élvezni fogja, de nekem nagyon kevés egy esetleges második nekifutásra, még úgy is, hogy a végigjátszás kb 20 órányi tartalommal bír.

Összességében tetszett a játék, de meglehetősen rövid.

Nem az én játékom, kimondottan unalmas. A grafika még elmegy, de semmi szemkápráztató, különösen a karakterek arca, mozgása és a párbeszédek igencsak egyszerűek, hogy szépen fogalmazzak. A harcrendszer suta, lassú, semmi élvezet. Pár óra és ment a kukába.

Örülök, hogy egy részemről szinte teljesen elhanyagolt stílus képes volt beszippantani és jó tapasztalatokkal gazdagítani a játékos élményeim. A történet kellemesen csavaros, viszont a néhol mosolyogtatóan szórakoztató mesevilág mélyén komoly mondanivalóval töltött, szomorú dráma húzódik. A történet több karakter körül forog, a köztük lévő párbeszédek jól kidolgozottak, kellően mélyítik mind a személyiségeket és a történetet. Végre a játék készítői az elképzeléseikre fókuszáltak és nem a különböző ideológiák terjesztésére, ezért nem érezhető semmilyen erőszakolt narratíva, külső megfelelési szándék, csak a világháborúk előtti Franciaország hangulata sok varázslattal és művészi szimbólumokkal meghintve. Szerencsére az Expedition 33-nak nem csak ez az erőssége, mert mindez remek hangokkal, fülbemászó zenei aláfestéssel és összességében nagyon szép látványvilággal tálalva egy kisebb audiovizuális orgia is egyben. A harcrendszer és a játékmenet nekem bejött, bár az előbbit kicsit szokni kell a valós idejű reakciók és az ehhez szükséges ritmusérzék-reflex-betanulás kombók miatt, de többségében nagyon is élvezhető (néhány ellenséggel meggyűlt a bajom, de kis türelemmel vagy magasabb szinten nekiugorva megoldható minden...igaz a hírhedt Simon-ig nem jutottam el). A platformer jellegű ugrálós részek szerintem nem az erősségei a játéknak, bár végeredményben ezek is hozzáadnak a változatossághoz (a mini gémek meg nem kötelezőek). A pályadizájn is tetszett, helyenként tágas útvesztő jellegű mappokba futhatunk, melyek sok felfedezni valót rejtegetnek. A főszál természetesen nem visz át minden helyszínen, azaz van bőven tennivaló a kötelezőkön kívül is....sőt, ha mindent be akarunk járni és minden ellent le akarunk nyomni, akkor rendesen rá kell feküdni a karakterek, fegyverek, tanulható képességek és csapatstratégiák felépítésére. Normál fokozaton egy jó 50 órát pakoltam bele. Határozottan megérte, ajánlom másoknak is.

Az első rész után nem gondoltam, hogy a második rész nagyot fog gurítani. Néhány dolgot már tudtam előre, például azt, hogy Abby mit művel Joel-el és irányítani is kell majd. nem rajongtam az ötletért... Nos, a történet nálam nagyon jól működött, Abby történetszála alatt gyorsan megváltozott a véleményem, sőt a jétékstílusom is. Míg az első részben és itt Ellie történetszálán, mindenkit elettem láb alól, akit csak lehetett, fűtött a bosszúvágy. Abby-vel is hentelősen kezdtem, de a végén már csak átlopakodtam, nem akartam belefolyni a két oldal csatájába. Ütős, mély történetet kaptunk, remekül kidolgozott karakterekkel, pazar látvány mellett (meglepően vállalható gépigénnyel). Nincs happy end, de helyére kerül minden. Valahogy, mint ha a játék végére böcsebbé váltam, volna magam is. Elképesztő alkotás!

Nem hiába felkapott játék, valóban kiemelkedő alkotás. Remek történek és karakterek, gyönyörűen kidolgozott poszt-apokaliptikus világ, valósághű koncepció és megvalósítás, jó az emberi ellenfelek mögötti AI, nem könnyű csak úgy rambózni: Ehhez nagyon ügyesnek kell lenni, vagy ügyesen kell kombinálni a lopakodás, megtévesztés, becserkészés és levadászás technikáit, gondoson felhasználva a nem túl bőségesen fellelhető municiót, kraftoláshoz szükséges alapanyagokat. Talán nem lett a kedvenc játékom, de az all time top 10-ben benne van. Komoly bugokkal nem találkoztam a teljesítmény/optimalizáltság is jó volt (4K DLSS quality, magas részletesség egy 4070-en).

Talán nem pontosan az én stílusom, éppen ezért nem is szerettem bele az elején, sőt valahol a játék közepén kezdtem jobban megkedvelni. A történet jó, a látvány nem rossz, a csaták esetenként élvezetesek, de nem mindig. Sok a gyűjtögethető dolog, a világ opcionálisan bejárható része engem nem vonzott annyira, mint ahogy például a Valkűrök lenyomása vagy a szellemek kívánságainak teljesítése sem igazán. Viszonylag sok olyan extra helyszínt és feladatot nyújt, amit egyáltalán nem kötelező felfedezni, megcsinálni. Engem annyira nem motívált a GOW, hogy magas százalékig vigyem a kijátszottságot, de azért nem csak a főszálon mentem végig. Nagyjából 35 órát tettem bele, ennyi nekem elég is volt.

A remek első rész után kellemes folytatás. Igaz rövid, kevesebb az akció, könnyebbek a feladványok és a gyűjthető dolgok, meglehetősen lineáris, nincs alternatív történetszál, de ez lényegében egy nagyon jó interaktív mozi. Ez első része alapozza meg igazán a karaktert és a hátterét, ezért nem hagynám ki az ajánlásból még akkor sem, ha nem kötődik a Hellblade 2 szorosan az alapjátékhoz, illetve kapunk egy kis gyorstalpalót is az előzményekből. A történet, főleg a mesélés és a vizuális hatások minősége kiemelkedően jó, a hangok és a táj látványa pazar. Ehhez hozzátartozik, hogy a konfigurációs fájlban kikapcsoltam a fekete sávokat és korrigáltam a FOV-t, második nekifutásra megnézem kromatikus aberráció és filmszemcse effekt nélkül is. Újrajátszásnál lehet választani narrátort, így más szemszögekből is megismerhetünk részleteket. Alaposan körbenézve, bejárva a kisebb zegzugokat kb 10 óra gameplay van benne, "végigrohanva" egy 7 órás kalandra lehet számÍtani. Zseniális játék, felejthetetlen élmény volt számomra.

Eleinte kerültem a játékot, bele kell csöppenni ahhoz, hogy megértsük, meglássuk az értelmét, szépségét! Külön játékélményt nyújt a túlélő és a kreatív mód, kiélheti az ember az összes lehetőséget. Élevezetes az alkotás folyamata, külön értéket ad neki, amikor mindegy egyes nyersanyagért, szerszámért, falatért meg kell izzadni. A játék zenéje egy külön varázslat, igazán az ember lelkébe ivódik a Minecraft érzés. Jól élvezhető egyedül, kisebb baráti vagy családi társaságban, de nagyobb online eventekre is el lehet látogatni, vagyis kiélhetik magukat az introvertált és az extra szociális egyéniségek is. A Java verzió jól moddolható, igazán sokat ki lehet hozni a vizuálból. Én a Bedrock verzióval nyomtam többet, ott használom az RTX csomagot (Kelly's vagy Faithful), ami számomra jelentősen emeli az élményt, úgy, hogy megtartja az eredeti textúrák báját is. A Minecraft számomra nem csak egy eygszerű játék, amit végigpörgetek. Ide visszajárogatok, akár csak a nosztalgiázni, megalkotni egy ötletet, kreatív családi összejövetelre vagy csak ejtőzni egyet.

Lehet nem ment akkorát, mint az előző része, de én éltem ezt is. Szerintem remek irányt vett ezzel a Wolfenstein széria.

Egyszerű és nagyszerű kis puzzle game. Élvezetes a problémák megoldása és utána a finomhangolási folyamat, amivel hatékonyabbá tehetjük a rendszerünket. Egész jól sikerült teljesíteni az alap gémet, de utána az emelt szint már kicsit combosabb, azt (még) nem toltam végig.

Amennyire szerettem az Alan Wake játékokat, ez nem akart átjönni. Több nekifutásra is csak vergődés volt számomra. A szori valamiért nem kapott el, a látvány közepes, a játékélmény meg vegyes. A csaták még úgy ahogy élvezetesek, de a sok rohangálás, keresés és a használhatatlan térképrendszer nálam sokat elvett az élményből.

Nem annyira élem az autóversenyzős gémeket, de a Horizon 4-be belepakoltam pár tucat órát. Szép, hangulatos, nem túl nehéz, éppen ezért könnyen élvezhető.

Metro játék többnyire a felszínen. Ezt a kalandot is élveztem, s bár kedveltem a klausztrofóbb részeket is, igazán üdítő volt ez a történet.

Doom őrület, a 2016-os reboot méltó folytatása

Sokáig elkerülte a játék a figyelmem annak ellenére, hogy az első Prey című gémet annak idején kipörgettem. Tudtam, hogy ez teljesen más, de nem néztem utána, hogy miben. Milyen rosszul tettem. Nagyon szeretem a Bioshock játékokat, és aki hasonlóan gondolja, annak szerintem kötelező a Prey (2017). Nagyon élveztem ezt a kalandot, történetet és még a látvánnyal is teljesen elégedett voltam.

Nagyon jó volt, élveztem minden parcét, a vizuáltól meg leesett az álam.

Nagyon bejön nekem a Dishonored játékok világa, története és maga a játékélmény is. Ezt a részt is nagy élvezettel toltam végig.

Interaktív mozi, sok döntési lehetőséggel és ennek megfelelően sokfelé ágazó történettel. A Beyond Two Souls is tetszett, ez is egészen jó volt. Látványos, érdekes, izgalmas. Egészen jó, többnyire pozitív befejezéseket kaptam.

Szép és hangulatos játék, érzelmes történet, héhol gyomorforgatóan középkori megjelenítéssel (az első része ebben talán erősebb volt). Mindenképpen megér egy próbát ez a sorozat! Én nagyon élveztem

Nem vagyok nagy Harry Potter rajongó, inkább semlegesen állok a címhez. A játék viszont szép iparos munka, sok részlettel, remek hangulattal és kellemes játékélménnyel. A feleségem már másodszorra viszi, nekem viszont elég volt egyszer is az a kb 60-70 óra és 86%-os befejezettség, amit beletettem.

Nekem nagyon bejön a VR, maximálisan immerzív és sokkal aktívabb jelenlétet igényel: fejforgatás, célzás, kézi pakolgatás, ajtónyitás, zseblámpa használat és mindezt megfejeli a 3 dimenziós látásélmény. Mindemellett elképesztően szépen kivitelezett atmoszféra, klasszikus Half Life érzés. Ilyen minőségű kivetelezéssel el tudnék még viselni jó pár játékot.

Mindenki lehúzta, mert magason volt a léc a Dead Space után, de végül ez sem lett másabb. Ennek ellenére adtam neki egy próbát, és ugyan valóban nem váltotta meg a világot, de hozta azt az élményt, amit a DS-ben szerettem. Egynek simán jó volt és a grafika, illetve a hangulat is kifejezetten tetszett.

Jujj de jó volt. Lekötött a kaland, tetszett design, érdekes volt a macska perspektívából játszani. Még ilyet.

Az első részt imádtam, a második rész viszont nem tudta történetben ugyanazt megugrani, de játékélményben igen, grafikában (meglepő módon) túlszárnyalta. A belepakolt 150 óra nekem már picit sok, vártam már a végét, de becsületesen beletettem, amit tudtam. Zavart kicsit Aloy új, arrogáns stílusa, a túlzó tökéletessége és a kelleténél picit jobban eröltetett girl power hozzáállás. A grafika csodálatos, cserében a gépigény sem gyenge.

Nam vagyok nagy képregény fan, főleg miután már a könyökömön jönnek ki a világmegmentő szuperhős történetek. Az Epic Store-on ingyen osztogatták, ráadásul azt hallottam, hogy egész jól sikerült, de valahogy elveszett az éterben, méltatlanul nem kapott reflektorfényt a játék. Ezt meg is tudom erősíteni. Rajzolt, de igényes, jó atmoszférájú grafika, mindez barátságos gépigénnyel. Bár jellemzően egy karaktert irányítunk, mégis jut feladat, kiadható utasítás mindenkinek, sőt a nagy csatában erősen kell támaszkodni a csapatra és az egyéni speciális képességekre. Az irányítás kontrollerrel kíváló, a csaták hangulata pazar, a párbeszédek és a poénok néha egészen szórakoztatóak, a történet meg hozza a jobban sikerült filmes adaptációk szintjét. Kellemes meglepetés, jól szórakoztam a Galaxis Őrzőivel :)

Hangulatos, szép grafika, élvezetes játékélmény, könnyed történet. Nem nehéz, nem is túl hosszú, gyerekbarát. A helyén kezelve nagyon jó kis szórakozás, nem bántam meg, hogy belevágtam. ~20 óra 96%