Megmagyarázhatatlan rejtélyek!
Ha valakinek van hátborzongató története ossza meg velünk! :) :o ;)
Hozzászólások: 1 586
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Játékajánló
Ajánló
A God of War Ragnarök lehet a következő, PC-re megjelenő PlayStation 5-ös játék
Hír | 05. 10. | 1 napja | 8 💬
Ebben a hónapban jön a The Witcher 3 hivatalos modkészítő eszköztára
Hír | 05. 09. | 2 napja | 2 💬
A Nintendo jelenlegi pénzügyi évében fogja leleplezni a Switch 2-t
Hír | 05. 08. | 3 napja | 6 💬
Gáz van!
Az 1979.-es év egyik reggelén Helen Tillotson öt órakor arra ébredt álmából, hogy valaki erőteljesen kopog lakása ajtaján. Egyszerre csak felismerte, hogy édesanyja szólongatja: "Helen, ott vagy? Eressz be!" Helen gyorsan köntösébe bújt, majd odasietett az ajtóhoz, hogy megtudja, mi a baj.
Édesanyja Mrs. Marjorie Tillotson, aki philadelphiai lakásában éppen az utca túloldalán lakott, szerette volna megtudni, hogy Helen miért kopogott az ajtaján néhány perccel korában.
A huszonhat éves Helen álmosan tájékoztatta anyját, hogy előző este 11-kor feküdt le, és az óta nem is ébredt fel addig, amíg meg nem hallotta anyja kopogását az ajtón.
"De hát láttalak! Beszéltem veled!" - háborgott Mrs. Tillotson. Állítása szerint Helen felszólította, hogy ne kérdezzen semmit, csak azonnal kövesse Őt lakásába.
Hirtelen óriási dörrenés hallatszott kívülről. A két vitatkozó nő az ablakhoz rohant: azt látták, hogy az utca túloldalán lévő ház - melyben Mrs. Tillotson is lakott - romokban áll. Mint később kiderült; gázszivárgás okozta a robbanást, melyet mindössze egyetlen lakó élt túl: Mrs. Tillotson...*
jó kis történet, talán én is ki tudok találni hasonlót😆
Az 1979.-es év egyik reggelén Helen Tillotson öt órakor arra ébredt álmából, hogy valaki erőteljesen kopog lakása ajtaján. Egyszerre csak felismerte, hogy édesanyja szólongatja: "Helen, ott vagy? Eressz be!" Helen gyorsan köntösébe bújt, majd odasietett az ajtóhoz, hogy megtudja, mi a baj.
Édesanyja Mrs. Marjorie Tillotson, aki philadelphiai lakásában éppen az utca túloldalán lakott, szerette volna megtudni, hogy Helen miért kopogott az ajtaján néhány perccel korában.
A huszonhat éves Helen álmosan tájékoztatta anyját, hogy előző este 11-kor feküdt le, és az óta nem is ébredt fel addig, amíg meg nem hallotta anyja kopogását az ajtón.
"De hát láttalak! Beszéltem veled!" - háborgott Mrs. Tillotson. Állítása szerint Helen felszólította, hogy ne kérdezzen semmit, csak azonnal kövesse Őt lakásába.
Hirtelen óriási dörrenés hallatszott kívülről. A két vitatkozó nő az ablakhoz rohant: azt látták, hogy az utca túloldalán lévő ház - melyben Mrs. Tillotson is lakott - romokban áll. Mint később kiderült; gázszivárgás okozta a robbanást, melyet mindössze egyetlen lakó élt túl: Mrs. Tillotson...*
nekem meg álmomban ha szaladnom kéne vagy valakinek behuzni egyszerüen nemtudok, amikor szaladnék alig vagyok gyorsabb mint ha simán sétálok mintha huznának vissza vagy nemtom
álmaimban én sem tudok futni! olyan mintha mély homokon kéne futnom, egyszerűen nem tudok felgyorsulni.
A középkorban egy francia városka lakóinak hihetetlen találkozásuk volt. Egy napon nagyszakállú, piszkos bőrű, furkós botot szorongató idegenek bukkantak fel a patak szélén, amely a közeli hegyből csordogált alá. Két férfi és egy nő jött a vízhez inni, de amikor a parasztok odagyűltek, ijedten elinaltak onnan. Egy barlangban veszett nyomuk. A parasztok még hetekig őrizték a nyílást abban a hiszemben, hogy elemózsia és víz nélkül nem bírják sokáig, de sosem kerültek elő.
1915-ben egy dél-franciaországi falu nyugalmát kavarta fel egy különös halott. A hegyi út mellett egy bozontos hajú, nagyszakállú, szőrös atyafi testét találták meg. Az illető 30 éves lehetett, és ami a legfurcsább, a ruházata csak egy vakondbőrből készült, állatinakkal összevarrt, kezdetleges ágyékkötő volt. A halál okát nem tudták megállapítani, de a falu orvosa és patikusa egyhangúlag állította, hogy rendkívül széles lába volt, amelyen valószínűleg sohasem volt cipő. Ősember benyomását keltette, de hogyan került a faluba? A háborús viszonyok között szigorúan ellenőrizték a határokat és az utakat, így más országból nem jöhetett. Később előkerült egy tanú, aki két nappal korábban még élve látta az idegent, amint egy barlangból előbukkant.
1960-ban egy skandináv orvos - ki szenvedélyes amatőr fotós is volt -, különös kalandról számolt be egy angol újságnak. Szerette a lakott településektől távoli vadregényes tájat fényképezni. Az útja éppen egy hegyoldal mentén vezetett, amikor az egyik szikla megmozdult, és kissé odébbgördült. A résből két kistermetű, félmeztelen ember bújt elő. A szemtanú nem volt rest, nyomban két képet készített róluk. Többre nem volt lehetősége, mert azok ahogyan meghallották a fényképezőgép kattogását, eltűntek a nehezen járható sziklás-bozótos terepen. Az orvos nem merte őket üldözni, mivel azok ketten voltak, és botokkal voltak felfegyverkezve. Sajnos a képeket nem volt hajlandó közzétenni, mert erről a felfedezéséről könyvet akart írni. Azt gondolta, hogy kellően felszerelkezve visszamegy a helyszínre, leereszkedik a barlangba, hogy további információkat gyűjtsön erről a világról. Úgy látszik, megtette, mivel az újság később beszámolt róla, hogy az orvos nyomtalanul eltűnt, és azóta senki sem látta.
1971-ben a spanyol-francia határ mellett, nem messze Andorrától, sajátos módon került felszínre a föld alatti világok egyike. Egy hegyi falu kőbányájában éppen leomlasztották a soron következő földréteget, amikor az eloszlott porfelhőben egy üreg tárult a falusiak szeme elé. Benne négy kistermetű ember, kik a detonációtól és a hirtelen rájuk ömlő napfénytől kábultan álltak ott. Amint felocsúdtak, csivitelő kiáltásokat hallatva eltűntek egy alagútszerű járatban. Eközben valamilyen módon gyorsan beomlasztották maguk mögött az alacsony folyosót. Az omlásveszély miatt a helybeliek nem merték őket követni. Egy szemtanú szerint széles talpuk volt, és mintha bőrkeményedés lett volna a térdükön, valamint a könyökükön. Még annyit meg tudtak állapítani róluk, hogy ápolatlan volt a hajuk, és néhány különös szerszám volt a kezükben.
1947-ben Jugoszláviában, a Dinári Alpok egyik hasadékában különös csoportba botlottak a helyi favágók. Ezek szintén alacsony termetű, bozontos, szürkés bőrű emberek voltak, és két gyerek is volt közöttük. Öten-hatan lehettek, és csivitelő nyelven beszéltek, amikor egy ösvényen szembetalálkoztak a favágókkal. Amint a két csoport megpillantotta egymást, kölcsönös volt a rémület. Az idegeneken levő állatbőrruhák, valamint a kezükben tartott kő- és fabunkók alapján a favágók azt hitték, hogy ősemberekkel találkoztak. A primitív lények ijedelme nagyobb lehetett, mert gyorsan elszaladtak. A favágók még sokáig tanácskoztak, hogy kövessék-e őket, és mire eldöntötték, hogy utánuk mennek, már nyomuk veszett.
A legkülönösebb eset 1887. augusztus közepén történt, amikor a spanyolországi Banjos falu közelében a mezőn dolgozó parasztok két tizenéves korú gyereket pillantottak meg. A furcsa öltözetű kisfiú és kislány egy barlangból lépett elő. Szemmel láthatóan zavarta őket az erős napfény. A legmeghökkentőbb az volt rajtuk, hogy olyan zöld volt a bőrük, mint a falevél színe. Amikor a parasztok megszólították őket, különös nyelven szólaltak meg. Beszédüket később a nyelvészeknek sem sikerült azonosítaniuk. A két gyereket a helyi bíró házába vitték, aki megpróbálta lemosni róluk a zöld festéket, de hamar rájött, hogy ilyen a bőrük színe. Ezt követően alapos orvosi vizsgálatnak vették alá őket. Fajbeli besorolásuk azonban nem járt sikerrel. Alapvetően negroid vonásúak voltak, de a szemük inkább ázsiai jellegűnek tűnt. Hiába kínálták őket különböző ételekkel, italokkal, semmit sem fogadtak el. Csak a frissen szedett zöldborsót voltak hajlandóak megenni. Emiatt hamarosan legyengültek, kiszáradtak. A kisfiú öt nap múlva meghalt, de addigra a bőre kifakult. A kislány még öt évig élt. A napfény hatására az ő bőre is elvesztette eredeti színét, és a miénkhez vált hasonlóvá. A bíró házában cselédként dolgozott. Közben valamennyire elsajátította a spanyol nyelvet. Így elmondta, hogy az ő titokzatos világa a föld alatt van. Országukban örök homály uralkodik, és sohasem süt a nap. Egy hatalmas szélvihar ragadta el őket, és egy nagy, széles folyón túl sodorva a banjosi barlangban találták magukat.
A XII. század közepén egy farkasok elleni veremcsapdában két síró gyereket találtak a Suffolk-i Woolpit mellett. Ruhájuk és érthetetlen beszédük itt is nagy megrökönyödést váltott ki a helybeliekben. A leginkább azonban az egzotikus formájú szemük, és a teljesen zöld bőrük váltott ki csodálkozást. Itt szintén egy kisfiút és egy kislányt találtak, akiket a helyi földbirtokoshoz, Sir Richard de Calne-hoz vittek, aki befogadta őket a kastélyába. Ez esetben sem tudtak semmilyen kedvükre való étellel, itallal szolgálni nekik. Ők csak a nyers zöldbabot fogadták el. Ez esetben a kisfiú még egy évig élt, de a kislány felnőtt, és a környéken telepedett le. Az ő bőre is kifakult, és később férjhez ment egy Lynn-ből származó norfolki nemeshez. Valamennyire megtanult angolul, és elmesélte, hogy egy Szent Martin nevű országból érkeztetek, ahol nincs napsütés, csak állandó félhomály. Éppen a nyájukat legeltették, amikor kíváncsiságból bemerészkedtek egy barlangba. Belezuhantak egy gödörbe, és a fényes Angliában kötöttek ki.
Én egyszer álmomban meg akartam bunyózni egy gyereket, de amikor be akartam húzni neki egyet, valahogy nem jutott el a kezem a fejéig. Gondoltam, hogy azért mert nem vagyok oda az erőszakért, aztán rájöttem: azért mert az ágyat ütöttem és a feje messzebb volt az álmomban mint amilyen mesze volt az ágy.
Kinyitották a koporsót, és csodálkozva vették észre h a lány felébredt.
Aztán azt mondta a lány h olyan érzése volt mintha álmodna.
Azt mondta h azt "álmodta" h hozzá hasonló korú gyerekek ülnek 1 asztalnál és kását esznek. Ő is akart volna kérni a kásából, de akkor egy alak, akit Jézusnak hívtak azt mondta neki h még nem jött el az ő ideje. És ekkor felébredt.
Amikor ez történt 11 éves volt. Ezután még élt 84 évet.
azt mondja meg valaki hogy az hogy van hogy az egyik csajjal sokszor ugyan arra gondolunk?😃
Akkor olyan is volt hogy apámmal meg tesommal baromságból készítettűnk 1 nagy szánkót télen 3 szánkoból és azt láttam hogy lecsuszunk a 3 szánko szétvált és tesom kocsi alá csuszik és tovább nem is láttam de utánna apám szolt hogy indulunk végre?? ( olyan mintha álom lett volna vagy valami illúzió ) utánna elindultunk nos a szánkó ami 3 részből összeraktunk az szétvált de a tesom nem csuszott kocsi alá!!
ez elég szellemes ? 😆 egyszer akkorát fingottam , hogy kipotyogtak a forgósszékem kerekei 😆 és két napig büdös volt a szék
szerencsére
azt a gyereket ismerem😕
ki az?
vicces vagyok 😆
De szólj már gépigénynek hogy jöjjön fel megakarlak dicsérni
Nyugodj meg majd feljön😆
De szólj már gépigénynek hogy jöjjön fel megakarlak dicsérni
én meg a Megmagyarázhatatlan rejtélyek! topic láttán azt hittem a nőkről lesz szó B)B)B)
én is
pár hónappal ezelőtt láttam egy piros,zöld,kék,(esetleg fehér)fényekben villógó k**va magasba egy csésze alakú dolgot és távcsővel is alig láttam úgy hogy kb olyan 3000-5000m magasba lehettett
Tudjátok vagy nem, mostmár tudjátok falun lakok, ighát kénytelenek vagyunk fával tüzelni. Egy nap apámék a fát vágták körfűrésszel([LINK]). Szeg volt a fában, megcsúszott a fa, és apám jobb gyűrűs ujjnak egy része odalett.([LINK])
Pár héttel később, azt mondta anyukámnak, hogy szúró érzést érez a jobb gyűrűs ujja végében, csakhogy a vége már nem is volt meg.
Ez a már hangzása miatt is rejtélyes fogalom egy képírásfajtát takar, melyet a Húsvét-szigeti bennszülöttek használtak kb. a 18. században.
Az írás önmagában persze nem kerülhetett volna be a világtörténelem tíz legnagyobb rejtélye közé – a tényleges titok a rongorongo misztikus és előzmény nélküli felbukkanása, majd ugyanolyan hirtelen eltűnése. A Húsvét-sziget őslakói voltak ugyanis az egyetlen népcsoport a régióban, akik kőre, fára, csontokra vetették mondandójukat, ám a nyugati hódítók, hogy kiirtsák a pogányságot, misszionárius „lélekmentő akcióba" kezdtek, s ennek részeként az írás használatát betiltották.A térség bennszülöttei a hagyományos nézet szerint i.sz. 800 körül léptek a szigetre.
A kezdetben csak néhány tucat főt számláló közösség lassan igencsak megnőtt, a kultúra virágzásának csúcspontján elérhette akár a 20.000 főt is. A tudósok szerint ők alkothatták azokat a hatalmas, meredező kőfejeket is, melyek funkciója máig ismeretlen, talán sírszobrokként készülhettek. Nagyjából 1000-ben a szigetlakók elkezdték kiirtani a buja erdőket, ami végzetes talajerózióhoz, a flóra szinte teljes kipusztulásához, éhínséghez és háborúkhoz vezetett. Ezt csak fokozta az európai hódítók és fertőző betegségeket hordozó patkányaik érkezése 1722-ben, így másfél évszázaddal később a Csendes-óceánnak ezen a kis szigetén néhány százan tengették életüket csupán.
9. Helike elveszett városa
Atlantisz, az elsüllyedt kontinens története talán mégsem csak ősi legenda…A Peloponnészosz északi részén alapított Helike, az akháj birodalom fővárosa és az akháj liga feje i.e. 373-ban egyetlen éjszaka leforgása alatt pusztult el: lakóival együtt elsüllyedt a tenger mélyére. Varázslatos szépségű romjai évszázadokkal később is láthatók voltak a víz felszíne alatt, ahogy Pausanias is beszámolt róla.
A 2. századi utazó szerint Helikét egy hatalmas földrengés, majd az azt követő szökőár semmisítette meg. A hagyomány szerint Poszeidón, a tenger istene gőgösnek találta a gazdag város népét, ezért törölte el őket a Föld színéről.Az ókori beszámolókon kívül azonban egészen 1861-ig semmilyen nyomára nem bukkantak a valaha virágzó fővárosnak, de ekkor előkerült egy helikei pénzérme Poszeidón arcképével. 2001-ben Dora Katsonopoulou régész pedig rálelt az elsüllyedt városra egy égei-tengeri lagúnában, egy másik, bronzkori város szomszédságában, mely hasonló körülmények között pusztult el, mint Helike, csak 2000 évvel korábban.
8. Múmiák a mocsárból
Európa csapadékos északi területeinek mocsarai számos, akár 2000 évesnél is öregebb múmiát őriznek. Az eddig előkerült több száz, főként a vaskorban élt, meglepően jó állapotban lévő holttest hihetetlen titkokat fedhet fel az akkori emberek életéről – de még inkább haláláról. A többnyire tőzegmocsarakban talált testek jó állapota a lápok magas vas- és csersavtartalmának, valamint az oxigén hiányának köszönhető, melyek együtt egyfajta tartósítószerként működnek.
A mocsári hullák halálának oka nehezen megállapítható. Sokuk természetes úton hunyt el, vagy balesetben, legtöbbjük azonban az isteneknek szánt emberáldozat lehetett. Utóbbira példa a legismertebb lelet, a fél évszázada Dániában talált, kb. 2000 éves tollundi férfi. Az embriópózban mumifikálódott ember különös ismertetőjegye, hogy kötéllel a nyakán és sapkával a fején találtak rá. Hírnévben felveszi vele a versenyt Vörös Franz is, aki vöröses hajáról és borostájáról kapta nevét.
7. A mínoszi civilizáció bukása
A mínoszi, más néven krétai kultúra kezdete és bukása egyaránt a történelem megfejtésre váró talányai közé tartozik. Kréta szigetén élő népcsoportról legkorábban a neolitikum idejéből vannak kézzelfogható bizonyítékaink. A valószínűleg Anatóliából érkezett telepesek i.e. 2500-ra viszonylag fejlett civilizációt hoztak létre a szigeten, mely i.e. 2000 körül élte fénykorát. Hatalmas paloták épültek, mint például a híres knósszoszi kb. az i.e. 1900-as években. Átmeneti hanyatlás után - oka ismeretlen - i.e.1700 körül az épületeket ismét felépítették és újabbakkal is kiegészítették.Kréta élénk kereskedelmet folytatott a környező szigetekkel, képzőművészete, technikai fejlettsége igen magas szintet képviselt.
Ez a másodvirágzás sem volt azonban hosszú életű, i.e. 1500-ban a civilizáció végleg lehanyatlott, talán a szomszédos Thira szigetén bekövetkezett vulkánkitörés, esetleg polgárháború, vagy lázadás miatt. A mínosziak azonban rejtélyes módon még ekkor sem adták fel a küzdelmet a természet és az idő romboló munkája ellen, megpróbáltak megint életet lehelni kultúrájukba, ám a sokadik virágzást követően a krétai kultúra elpárolgott, mintha soha nem is létezett volna.Hivatalosan az akháj hódítók érkezése vetett véget uralmuknak. A behatolók nem ütköztek komolyabb ellenállásba, a meggyengült királyság nem tudta már megvédeni magát.
6. A carnaci megalitok
A Bretagne vidékén álló csaknem 3000 menhir –„hosszú kő" - együttese Stonehange-dzsel és az egyiptomi piramisokkal egy időben keletkezett, kb. i.e. 3500 és 1500 között, minden bizonnyal a kerék európai megjelenését megelőzően. A menhirek felépítése tehát szintén emberfeletti erőfeszítést kívánt az alkotóktól. Rendeltetésük, ahogy Stonehange-é is, máig megmagyarázhatatlan.Többen csillagászati segédeszközöknek tartják a hatalmas sziklákat, mások szerint csupán egy földrengés emlékét őrzik.
A helyi hagyomány mágikus erőt tulajdonít nekik: állítólag fokozzák a termékenységet, az ősi legenda szerint viszont a szálfaként meredező sziklák valójában egy elátkozott római légió katonái, akiket szent Cornelius (Kornél) pápa változtatott kővé, miután őt száműzték Rómából szülőföldjére, Bretagne-ba.
5. Ki volt Robin Hood?
Robin Hood történetének eredete hasonló a görög mítoszok, a kelta legendák, vagy a mi magyar népmeséink eredetéhez: ez sem köthető konkrét szerzőhöz, szájról-szájra terjedt, majd az egyes részleteket több változatban jegyezték le.
A sherwoodi erdő csirkefogójának krónikája azonban mégsem ősi mítoszok új ruhát öltött örököse; Robin Hood – ha nem is pont úgy, ahogy a mesében – valóban véghez vitte e világraszóló tetteket. Kalandjai már első hallásra is hihetőbbek például egy olyan mitikus királyénál, aki varázserejű kardokat rántott ki sziklákból egy vénséges mágus segítségével.
Ám Robin személyazonossága ma sem egyértelmű, pontosabban több azonosítási lehetőség áll rendelkezésünkre. Írott források említenek egy yokshire-i férfit Robert Hood néven, aki menekülni kényszerült a törvény haragja elől, de szerepel Robert Hod, vagy Robert Hood of Wakefield néven is a periratokban. Mindenképpen úgy tűnik, hogy a Robin Hood elnevezés idővel egyet jelentett a törvényen kívüliséggel, ezért egyes bűnözőkre vagy ráragadt a bélyeg, vagy saját maguk vették fel büszkén. Így esett William le Fevre-rel is, akinek neve a bírósági dokumentumok szerint Robin Hoodra változott, bár azt nem tudni, kinek köszönhetően.
A történelmi adatok sokasodásával sem jutunk azonban közelebb Robin személyéhez, vagy történetének valódi forrásához, főleg miután olyan, hajdan valóban létező személyeket kapcsoltak a mesébe, mint Oroszlánszívű Richárd, és János herceg.
4. Az elveszett római légió
A legenda úgy tartja, miután i.e. 53-ban Carrhae-nál Marcus Crassus római hadvezér vereséget szenvedett a párthusoktól, a győztes fél magával hurcolta a fogságba ejtett légionáriusokat a mai Üzbegisztánba, ahol eladták őket a hunoknak.
A katonák egy darabig a hun seregben harcoltak, majd egy i.e. 36-os vesztett csatát követően megalapították saját városukat, Licsient (kínaiul Alexandria megfelelője) Kínában. Ban Gu, 1. századi kínai történész erről az összeütközésről tudósítva megemlít egy igen különös egységet, amelyik furcsa hal, vagy teknős formációban mozogva vívta a csatát – ilyen alakzat akkoriban csak a római seregre volt jellemző. Jelenleg egy kutatócsoport DNS-vizsgálattal igyekszik kimutatni Licsien város lakóinak római eredetét.
3. A Voynich-kézirat
A történelem legügyesebb átverése, vagy egy elveszett nyelv utolsó hírnöke az 500 évesre becsült máig megfejtetlen tartalmú könyv? A kézirat, mely Wilfid M. Voynichról, előző tulajdonosáról kapta nevét, 1912-ben bukkant föl; ma a Yale Egyetem Benicke könyvtárában őrzik. Korának meghatározása a betűk alapján lehetetlen, a datálás kizárólag a szöveghez csatolt illusztrációk (viselet, arcforma, kastélyok rajza) által lehetséges - ezzel a módszerrel 1450 és 1520 közé teszik a Voynich-kézirat keletkezési idejét.
2. A Tarim múmiák
A Nyugat-Kína területén fekvő Tarim-medencében végzett ásatások során felbukkant, kb. száz, 2000 évesnél öregebb múmia szintén nem kis fejtörést okozott az ott dolgozó régészeknek és antropológusoknak.Nemcsak a múmiák kivételesen jó állapota lepte meg a szakértőket. Victor Mair professzor figyelmét felkeltették a holttestek vonásai is, melyek a szőkés hajjal együtt kaukázusi rasszra utalnak. Az 1993-as DNS-vizsgálatok igazolták a gyanút. A múmiák i.e. 1000 körül élhettek e távoli vidéken, miután ismeretlen körülmények között érkeztek Európából.
1. Az indus-völgyi civilizáció bukása
Az indus völgyi civilizáció, melyről az Anno oldalain is részletesen olvashatnak, nemcsak a legősibb indiai kultúra, de a legújabb kutatások szerint Mezopotámia mellett az emberi civilizáció bölcsője is. A kultúra hanyatlásának körülményeit azonban ebben az esetben is rejtély övezi.Az 1922-es, Sir John Marshall által vezetett ásatások során napvilágot látott eredmények még egy érdekes kérdést felvetnek.
A régészprofesszor ugyanis nem talált társadalmi konfliktusokra utaló leleteket: sem lázadások, sem polgárháborúk, sem határvillongások nem tarkították e nép történelmét; de még hadsereggel sem rendelkezett ez az igen fejlett kultúra. Hogyan tarthatták fent területileg kiterjedt birodalmukat látszólag erőszak nélkül egy kaotikus korszakban?
1969-ben a brazíliai Sao José de Rio Preto városában egy kis családi összejövetel volt, ahol a rokonság az egyik nagybácsi születésnapját ünnepelte. Az eseményen részt vett a 37 éves Paulo da Costa is. Délután kiment a teraszra egy kicsit körülnézni. A sarkig kitárt ajtón át mindenki látta, amint a korlátnál állva a várost szemlélte. Még egy perc sem telt el, amikor a húga csodálkozva felkiáltott. Paulo eltűnt! Ez a megállapítás azonban nem teljesen felelt meg a valóságnak, mivel a többi családtag egyöntetű véleménye szerint nem egy pillanat alatt tűnt el. Semmivé válásának folyamata 8-10 másodpercig tartott. Először a két lába tűnt el. Rémisztő látványt nyújthatott a levegőben lebegő csonka test, így nem csoda, hogy a rokonok nem mertek a segítségére sietni. Paulo alighanem észrevette a rémült pillantásukat, és lenézett a lábára. Döbbenten állapította meg, hogy nagy bajban van, és segélykérő pillantást vetett a családjára. Kiáltani is akart, de erre már nem volt ideje. A szemtanúk elmondása szerint testének szélei vibrálni kezdtek, majd eltűntek a karjai és a feje is. A kontúrvonalak elmosódása úgy ment végbe, ahogyan kánikulában a forró országút felett reszket a levegőréteg. Utoljára még látták a szemét, azt a kétségbeesett, segítségért könyörgő néma szempárt. Utána nyomtalanul eltűnt a világunkból. A jajveszékelő rokonok riasztották a szomszédokat, majd kihívták a rendőrséget is. Átkutatták a terasz környékét, majd a kertet, végül a szomszédos házakat, de sehol sem találták meg. Másnap lebontották az egész teraszt, de hiába vizsgálták a törmeléket, nem bukkantak a nyomára. A család ma sem érti, hogy mi történt. Egy idő után a bíróság hivatalosan holttá nyilvánította az eltűntet. A család ebből a nem mindennapi fizikai jelenségből csupán annyit fogott fel, hogy Paulo "szétfolyt a levegőben".
Rejtélyek a TITANIC körül
Emberi mulasztások sorozata okozta a
Titanic végzetét?
Az angol White Star Line hajótársaság Titanic nevű
óriásgőzöse 1912 április 14-én 23.40-kor az
Atlanti-óceánon jéghegynek ütközik és 2227 utassal
a fedélzetén elsüllyed.
A Titanicot a belfasti Harland and Wolff hajógyárban építették. A maga korában óriásnak számító hajó 300 m hosszú volt és 66 ezer tonna vízkiszorításával a kor technikájának csúcsterméke volt. A hajó már az első útján; Angliából Amerikába tartva elsüllyedt. Ez a hajó melyet a maga korában elsüllyeszthetetlennek tartottak 1912 április 14-én 23.40-kor az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött és április 15-én 02.20-kor végleg elsüllyedt. A fedélzetén lévő 2227 utasból 1513-an vesztették életüket a jeges vízben. Az utasok közül főleg az első és második osztályon utazók menekültek meg mivel ezek voltak legközelebb a mentőcsónakokhoz. A Titanic SOS-jelzéseit több közelben tartózkodó hajó is vette, de mire a helyszínre értek az óceánjáró már a fenéken pihent. Feltételezések szerint a hajón egy kb. 100 m hosszú repedés keletkezett és ezen áramlott be a hatalmas mennyiségű víz a hajóba.
Az áldozatok és rokonaik hatalmas összegeket követeltek kártérítésként, ám a White Star Line hajótársaság végül is összesen csak 663 ezer dollárt fizetett ki. Több próbálkozás történt a hajó kiemelésére, de mivel ezen a részen rendkívül mély az óceán (3800 m) ezek rendre megbuktak. Végül is az amerikaiak és a franciák speciális tengeralattjáró segítségével felhoztak jó pár tárgyat a hajóról.
A történelemben már többször előfordult, hogy valaki dokumentálható, bizonyítható módon előre látott bizonyos később bekövetkezett eseményeket. Így például pár évvel az első atombomba felrobbantása előtt többen is megírták ezt az eseményt aránylag pontos paraméterekkel. Valami hasonló történt a Titanic esetében is. Morgan Robertson amerikai író a múlt század végén írt egy "A Titán roncsa" című regényt. A regény arról szól, hogy egy angliai gyárban felépül egy hatalmas utasszállító hajó, amelynek a Titan nevet adják. Szerinte 1898-ban indul el az angliai Southampton-ból a valaha létezett legnagyobb, luxusmódra berendezett hajó Amerika felé. De a hajó nem érkezik meg Amerikába, mert út közben jéghegynek ütközik és elsüllyed. Regényében a hajót elsüllyeszthetetlennek tartották. A könyv 1898 jelent meg és az esemény 14 évvel késobb 1912-ben következett be. A regényben szereplő hajón - csakúgy mint a valóságban -, azért pusztult el nagyon sok ember mert kevés volt a mentőcsónak.
A hajóval együtt a tengerbe veszett egy William Stead nevű újságíró is aki 1892-ben írt egy novellát melyben egy óceánjáró rengeteg áldozatot követelő pusztulásának vízióját jelenítette meg az északi vizeken. Stead aki spiritiszta volt, előre látta saját végzetét.
Több korabeli feljegyzés tanúsít egy különös esetet. Amikor a hajó Angliából előbb a francia Cherbourgba ment, hogy ott is utasokat vegyen fel, egy női utas bár Amerikába szólt a jegye, váratlanul kivitette a poggyászát a partra és otthagyta a hajót. Arra hivatkozott, hogy erre rábeszélte egy ismeretlen férfi, akit sem az előtt, sem később nem látott. Az idegen azt állította, hogy a Titanic el fog süllyedni. A történetet később megerősítették a katasztrófa után megmenekült utasok, akik látták-hallották ezt a jelenetet.
Egy véletlen egybeesés?
Történet egy másik hajóról amelyet Titanian-nak hívtak.
A Titanian 1935 áprilisában szenet szállított Tyne-ból Kanadába.
Egy éjszaka William Reeves volt őrszolgálatban, amikor rossz
előérzete támadt.
Ahogy közeledtek ahhoz a helyhez ahol a Titanic elsüllyedt, szorongása teljesen elhatalmasodott. Megállíthatta volna a hajót csupán egy rossz előérzet miatt? Döntésében végül is egy fantasztikus egybeesés segített. Azon a napon született amikor a Titanic elsüllyedt. "Veszély előttünk" kiáltott fel a hídra. Alig mondta ki, máris egy hatalmas jéghegy tűnt fel előttük. Éppen hogy el tudták kerülni az összeütközést.
Amire nincs magyarázat:
A duplafenekű hajó törzse 14 vízhatlan kamrából állt.
Tény, hogy a Titanic akkor is felszínen maradhatott
volna, ha az első négy kamrát elárasztja a víz.
A jéghegy azonban az ötödik kamrát is átszakította. A tervezés hiányossága folytán az ötös válaszfal nem volt olyan magas mint a többi, így a víz ezen keresztül a többi kamrákba áramolhatott, ami végül is a hajó elsüllyedéséhez vezetett. Tény, hogy a Titanic pusztulása emberi mulasztások sora miatt következett be. Vajon miért haladt a Titanic olyan gyorsan 22 csomóval, amikor rengeteg jéghegyet jelentettek azon a területen. Az ütközés előtt az óceánjáró teljes sebességgel haladt előre, annak ellenére, hogy az est folyamán más hajókról, köztük a Baltic-ról is rádión keresztül jelezték: a Titanic egyenesen egy jégmező felé tart. Vajon miért szerelték fel a Titanicot mindössze 16 mentőcsónakkal, összesen 1250 üléssel 2300 ember számára. Összesen hat hajó indult a Titanic megsegítésére, de érdekes módon a Titanic-hoz legközelebb tartózkodó két hajó a California és a Carpatia csak nagyon nagy késéssel vette az SOS jeleket.