A kapitány kabinjába küldött tengerész nagyon megrémült
amikor kinyitotta az ajtót. Egy idegen hajolt a hajónapló fölé,
kezében lúdtollal. Amikor a matróz számon akarta kérni,
hogy mit csinál, a betolakodó egyszerűen eltűnt.
A tengerész jelentése után a kapitány azonnal a naplóhoz
sietett és egy idegen kézírással bejegyzett, különös kérést
talált benne: Kormányozza északkeletre a hajót.
Az eset a múlt században történt.
A hajó, amely az Atlanti-óceán északi részén, a kanadai
partok mellett haladt, az instrukció szerint irányt változtatott,
és néhány órán belül egy süllyedő hajóra bukkant.
Amikor a legénység a túlélőket a hajóra segítette, a tengerész egyikkőjükben felismerte azt az embert, akit a hajónapló mellett
látott.
Megkérték, hogy írja le azt a bizonyos mondatot.
A két írás tökéletesen megegyezett.
Én sohasem hitem a kísértetekben. Ilyen téren igen szűk látókörű vagyok. Én csak abban hiszek, amit magam tapasztalok meg. Én mindent a tudományos oldaláról közelítek meg.
Időnként szinte minden épület lehet kísértetjárta hely, ha ezek az épületek intenzív emberi érzelmek jelenlétét élték meg.
A szellemek ölthetnek hajó formát, egy egész város vagy akár egy hadsereg alakját.
Ilyen például az edgehilli fantom hadsereg esete.
Angliában a Warwickshire grófságban lévő Edgehill falu melletti
terület az angol polgárháború egyik legnagyobb csatájának
színhelye volt.
A csata során nagyon sok katona fájdalmas halált halt.
A csata után néhány hónap múlva a közelben lakók mesélték, hogy továbbra is hallják a harcoló seregek kardcsattogásainak hangját.
I. Károly király akit felkértek az ügy kivizsgálására, egy bizottságot nevezett ki. Ez a bizottság a későbbiekben eskü alatt vallotta, hogy igazak a helybeliek állításai.
A helyszínt megvizsgáló egyik kutató feljegyezte, hogy a terület
egy erős földmágneses erővonalak kereszteződésében van ami önmagában is elegendő a kísértetjárás indoklására.
ja😃😃 jaj ugy érdekelne h mi volt a vilaghaborukban 😆 ha volna időgépem és csak 3x lehetne menni vele akkor első út az első világháboruba lenne , a másik az másodikba , aztán vissza ide 😆
amúgy érdekesség kép mondom hogy a nagypapám harcolt a 2. világháborúban és orosz országban mit tudom én hol volt egy Róm kórház ahova pár haverjával be bújtak... ott voltak pár napig amíg volt élelmük de annyira rossz állapotban voltak hogy alig tudtak menni éhesen szomjasak fáradtan sebesülten vonszolták végig magukat a folyóson 3-man voltak, azért mondta el mert neki meséltem h mit álmodtam, szerintetek ez hogy van?😃 kicsit fura nem?😃
Én még általánosba 1 szer azt álmodtam hogy bejön 1 maszkos ember láncfűrésszel és sorban kivégez mindenkit....és,mindenki más ugyanezt álmodta.....vagy megmagyarázhatatlan jelenség,vagy nem kellett volna az az utolsó szelet pizza...😕
Ahol olyan sokan halnak meg nap mint nap, talán nem is csoda, ha rengeteg kísértet bukkan fel. Hiszen a régebbi századokban is a kivégzettek szellemei általában várbörtönök és főterek, valamint természetesen az elesettek csataterei fölött jelentek meg.
A kórházi kísértetek elszaporodását először tizenegy amerikai és több spanyol kórházban figyelték meg. A wisconsini állami kórház több emeletes épülete fölött majdnem minden éjjel látnak fehéren lebegő foltokat. Sokan esküsznek rá, hogy az elmúlt években ott elhunyt rokonaikat ismerik fel bennük.
Az egyik utahi közkórház folyosóin éjfélkor többen összefutottak már egy féllábú kísértettel, aki fején is nagy kötést viselt. Mary Wallace nővér elmondta a helyi tévé riporterének: a kísértetben egy nyolc évvel azelőtt a sebészeti műtőben elhunyt baleseti sérültet ismert fel.
A zaragozai kórház szemészeti osztályán majdnem minden éjfélkor felbukkan egy fél szemén kötést viselő kísértet, aki hangosan sóhajtozik. Állítólag ő is beteg volt és “elkezelték”, halálát orvosi műhiba okozta... Tény, hogy a szemészeten azóta egyetlen orvos sem mer éjszakai ügyeletet vállalni. Ha mégis rákényszerül, a szomszédos belosztályon vészeli át az éjféltől éjjel egyik tartó “kísértetek óráját”.
A francia kórházak némelyikében már-már normális tényként kezelik a kísértetek gyakori felbukkanását. Az egyik belfort-i kórház patológiai osztályán a személyzet eleinte nehezen barátkozott meg egy Léon nevű kísértettel. Mint a helyi újság megírta, már négy éve látják időnként. Mindig csak a boncterem környékén jelenik meg, a padló fölött lebeg, és olykor leveszi koponyája felső, a boncolás során lefűrészelt részét. Ezzel, mint egy kalappal integet az embereknek, akik erre általában rémülten elrohannak. Egy új dolgozó, aki éjszakai ügyeletében először találkozott “Léonnal”, epilepsziás rohamot kapott és másnap felmondta állását.
A jekatyerinburgi állami kórház orvosai elmondták egy nyugati hírügynökségnek, hogy náluk már több mint tizenöt éve vannak kísértetek. Egészen megszokták őket és némelyiket, akik rendszeresen bukkannak fel, el is nevezték. Ott van például “Mitya”, aki csak pénteken éjfélkor jelenik meg talpig fehér lepelben. Állítólag valaha a mosodában dolgozott, aztán heveny alkoholmérgezésben halt meg. A halál is a mosodában érte.
Az egyik francia és egy spanyol kísértetet sikerült lefényképezni, írta nemrégen egy népszerű folyóirat. A fényképeket azonban csak nagyon gyenge minőségben sikerült előhívni, ami talán nem is olyan különös. A kísértetek ereje igen kicsi, mondta egy spiritiszta szakértő, még az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán láthatjuk őket!
hát én nem nagyon hiszek a szellemekben mivel még nem volt velük élményem nem is lesz remélem😀
de viszont ha el hiszitek ha nem kb 1ével ezelőtt 4 napig folyamatosan ugyan az az álmom volt!
teljesen egyedül sétálok egy folyóson egy olyan kórház szerű folyóson jobb-ra egy csomó ajtó balra is egy csomó ajtó meg szembe is 1 de nem tudok be menni se a jobb oldaliakba se a bal oldaliakba nem tudom hogy miért egyszerűen csak érzem hogy nem.... csak egyenesen tudtam menni és amikor el értem a szembe lévő ajtóig ki nyitottam de csak ilyen vakító fehér fény volt ami jött ki az ajtóból és amikor be akartam lépni... hopp fel ébredtem és 4 napon keresztül ugyan ez volt, aztán magától abba maradt most már normális dolgokat álmodom, fu srácok de nagyon szar volt nem félelmetes... hanem annyira rossz érzés hogy az kegyetlen és ami a legrosszabb volt abban 4 napban hogy mindig tudtam hogy az fogom álmodni és mindig azon gondolkoztam hogyha nem ébredek fel hanem be tudok menni az ajtón akkor mi lesz mi lesz ott mi van ott? amikor mondtam a szüleimnek elhittek de tettek rá 😆 nem érteték:S
Egy dr. Sturman nevű orvos meséli:
Egy késő délután valaki kopogtatott az ajtómon. Kinyitottam és egy tizenhét év körüli fiatal lányt pillantottam meg odakint.
Diákkalap volt a fején, mégpedig szalmából, át is áztatta a sűrű eső.
Szinte hisztérikusan viselkedett.
Könyörgött, hogy sürgősen menjek el megvizsgálni az apját, mert hirtelen ledöntötte lábáról a betegség. Nem ismertem a lányt, és hamarosan kiderítettem, hogy az apja sem tartozott a pácienseim
közé. Próbáltam rábeszélni, hogy keresse fel az apja orvosát.
A lány nem szűnő zokogása arról győzött meg, hogy mindenképpen
ki kell mennem az apjához. Követtem a lányt néhány utcán át, míg a házukhoz vezetett. Útközben elmondta, hogy mennyire aggódik édesanyjáért, aki kétségbeejtő esetbe kerülne, ha édesapja
meghalna.
A lány otthona felé elhaladtunk egy munkásbarakk mellett.
Mikor elmentünk mellette, benéztem a barakkba, ahol három munkás ült. Biccentettem nekik, ők meg visszabiccentettek.
Mikor odaértünk a házhoz, a lány félreállt, ezért én kopogtattam.
A ház asszonya nyitott ajtót. Nagyon fel volt dúlva és zokogott.
Mondtam, hogy a férjét jöttem megvizsgálni.
A nő fölvezette a lépcsőn és közölte, hogy későn érkeztem,
a férje néhány perce meghalt.
Megvizsgáltam a testet és megállapítottam a halál tényét.
Közben a nő megkérdezte, hogyan kerültem hozzájuk.
Elmondtam, hogy a lányuk keresett fel és kért meg, hogy
jöjjek el hozzájuk.
A nő arca halálsápadtra változott, és közölte, hogy a lányuk tíz éve halott. Az iskolából jött haza, amikor egy autó elütötte, és a
helyszínen meghalt. Ahogy kissé felkavart kedélyállapotban hazafelé ballagtam, ismét elhaladtam a munkásbarakk mellett.
Megálltam és megkérdeztem az ottlevőktől, hogy emlékeznek-e
arra a lányra akivel néhány perccel korábban arra mentem.
Mind a három munkás nevetni kezdett, aztán az egyikük megszólalt: látták mikor elhaladtam a barakk mellett, és csodálkoztak,
hogy miért beszélek magamban.
Csak engem láttak, és nem volt velem semmilyen lány.
Szüleimmel olyan volt h beköltöztek az új házukba és 1 hétig lépteket hallottak a padlásról a garázsból és az udvarról, és amikor apám felült az ágyba abbamaradt. És amikor kiment sehol semmi. Ennek 1 hét múlva vége volt. Rá 1 évre a szomszéd telken is építkezni kezdtek és amikor ásták az alapot találtak 1 csontvázat, aminek egy golyó ütötte lyuk volt a felyén. A rendőrök hívtak mindenféle embereket és azt mondták h egy második világháborús fickó akit headshottal kivégeztek. És amikor a szomszédunk háza kész lett ugyan azt hallották 1 hétig amit mi. Lépteket.
Ha akarod elhiszed, de anyámék esküsznek rá h hallották és 1 hétig alig aludtak a félelemtől.
A következő történet, amely egy klasszikusnak mondható
halálpillanat élményről tudósít, jól érzékelteti, hogy az általunk
ismert öt érzéken túli kommunikációbál nem számít a távolság.
A szereplők ugyanannak a családna a tagjai, akiknél Bottó József csodálatos feltámadása történt.
A Bottó család valamikor a Százados úton lakott.
Bottóné hamarosan összebarátkozott szomszédasszonyával,
Olsavszkinéval, és a két család egyre közelebb került egymáshoz.
A barátság egészen az első világháború végéig tartott amikor, Olsavszkiné családjával együtt visszaköltözött szülővárosába, Ungvárra.
Így minden kapcsolat megszakadt a két barátnő között, mégcsak
nem is leveleztek. Bottóék lassan meg is feledkeztek az Olsavszki családról. Hamarosan elköltöztek a környékről, majd néhány évvel ezután Bottóné özvegyen maradt.
15 évvel élte túl férjét, 1935. április 16-án meghalt.
Temetése napján egy furcsa, idős hölgy érkezett a családhoz tiszta feketében. Amikor bemutatkozott mindenki megdöbbent.
Ő volt a régi Olsavszki néni, akire a gyerekek már csak nagyon homályosan emlékeztek. Hitetlenkedve kérdezték, honnan értesült
a néni édesanyjuk haláláról, és főleg hogyan találta meg őket.
Olsavszki néni a következőket mesélte el:
Lehet, hogy nem fogtok hinni nekem, de édesanyátok
a drága Mária jött el hozzám. Két nappal ezelőtt éppen
a szobába tartottam valamiért, amikor hirtelen megláttam
Marikát. Az egyik fotelben üldögélt, és engem nézett.
Igen szomorú volt a tekintete.
Nagyon meglepődtem, hogy miként kerülhetett ide
Pestről, hiszen még a címemet sem tudta. És akkor hirtelen
megszólalt: "Eljöttem elbúcsúzni."
Csak ennyit mondott, aztán egyik pillanatról a másikra köddé vált, mintha ott sem lett volna. Még csak nem is válaszolhattam neki.
De akkor már tudtam, hogy jönnöm kell.
Felültem az első Pesti vonatra.
A rendőrségen tudtam meg a címeteket.
Örülök, hogy még időben érkeztem.
1920 márciusában szokatlan és félelmetes esemény történt
egy budapesti házban. A holtak birodalmából tért vissza
Balla Péterné nagyapja, Bottó József, majd két nappal ezután
eltávozott az élők sorából.
A történetet Balláné mesélte el, aki mindössze egy hónapos volt, amikor ez az esemény bekövetkezett, de szüleitől és rokonaitól
azonban számtalanszor hallott nagyapja csodálatos feltámadásáról.
1920 egy szomorú napján Balláné édesanyja a nagybeteg édesapja mellett virrasztott, és keserű szívvel látta, hogy a katasztrófa
bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Az öregember vonásai valószínűtlenül kiélesedtek, alig észrevehetően szedte a levegőt.
Hajnalban, amikor amúgy is lelassul az élet folyása, az édesapja mellkasából felszakadt az utolsó sóhajtás. Feje élettelenül oldalra bukott, teste mozdulatlanná dermedt. Virrasztó lánya aggodalommal telve hajolt föléje, de látta, hogy már nincs segítség.
Fájdalmában hangos sírásra fakadt, és átrohant édesanyja szobájába. Bottóné azonnal felriadt álmából és ahogy a lányára nézett, rögtön leolvashatta arcáról, hogy az elkerülhetetlen bekövetkezett.
Hatalmas erővel tört fel belőle a zokogás, és ahogy a halottas
ágyhoz ért, eszeveszetten rázni kezdte az élettelen testet.
Nem hagyhatsz itt egyedül! Gyere vissza hozzánk!
zokogta hisztérikusan. De egy idő után lassan elcsendesedett.
Térdre borult az ágy előtt és egyre csak nézte a viaszfehér arcot, mintha képtelen lenne felfogni, és elfogadni férje halálát.
Ebben a pillanatban azonban a férfi alig észrevehetően megmoccant.
A halál pillanatában meglazult állkapocs megremegett, majd nagyon lassan összezárult.
A szinte ijesztően fehér arca kissé kipirult.
Nagyon halkan és nagyon lassan beszélni kezdett:
Miért hoztatok vissza?
Miért nem hagytátok, hogy ott maradjak?
Olyan csodálatos volt minden.
Ott volt az apám és az édesanyám, a barátaim.
Örültek nekem, ti meg visszahoztatok ide.
A legyengült szervezet hamar kimerült, és Bottó úr mély álomba merült. Másnap reggelre kissé megerősödött, de a körülötte levőkről alig vet tudomást. Unokája szerint úgy tűnt mintha túlvilági ismerőseivel társalogna.
Bár betegsége nagyon fájdalmas volt, nem jajgatott és nem panaszkodott. Úgy tűnt, hogy bár teste még a földön van, lelke már végérvényesen megbékélt sorsával. Néha álomba szenderült, de amikor felébredt, szeme ismét a távolba meredt, mintha látná azokat akikhez beszélt.
A család annyit tudott meg, hogy a halál percei alatt a nagyapa
nagyon messze járt, egy idegen világban, ahol béke van,
és találkozott fiatalkori szerelmével is, aki végül más felesége lett. Bottó úr állapota a második napon szemmel láthatóan
romlani kezdett.
Ekkor már többnyire csak közelgő temetését emlegette, elmondta, hogy kik lesznek a sír mellett, sőt azt is közölte a meglepett családdal, hogy két idős asszony közé fogják temetni, akiknek a nevét is tudta.
Természetesen senki sem hitt a haldoklónak.
A csodálatos feltámadás után 48 órával Bottó úr mindörökre
lehunyta a szemét. Amikor a családtagok a még nyitott sír körül
álltak, döbbenten látták, hogy a két szomszédos sírkövön két
asszony neve olvasható.
A két ismeretlen asszony neve pontosan egyezett azzal, amit a haldokló öreg a fülükbe suttogott.
1900. július 28-án I. Umberto Itáliai király szárnysegédjével
vacsorázott egy étteremben, Monzában, ahol másnap egy atlétikai versenyt kellett meglátogatnia. Meglepődve látta, hogy a tulajdonos külsőleg az ő pontos hasonmása.
Elbeszélgetve vele kiderült, hogy másban is hasonlítanak.
Az étterem tulajdonosát is Umberto-nak hívták, akárcsak a király
ő is Torinoban született, ugyanazon a napon, és ő is egy Margherita nevű lányt vett feleségül.
Azon a napon nyitotta meg éttermét amikor a királyt megkoronázták. Ezek felkeltették a király érdeklődését, meg is hívta hasonmását, tartson vele a másnapi atlétikai versenyekre.
Másnap azonban a stadionban szárnysegédje közölte a királlyal,
hogy az étteremtulajdonos reggel egy rejtélyes lövöldözés közben
életét vesztette. Alig adhatott hangot a király megdöbbenésének, amikor őt magát is halálos találat érte.
A tömegben megbúvó anarchista golyója végzett vele.
Egyszer egy középkorú férfi családja kereste fel Berilt, mivel szerettük teljesen megváltozott. Hangokat hallott, üldözési mániája volt, és időnként teljesen kifordult magából. Elvitték pszichiáterhez, azonban a szakember csak enyhe fokú elmezavart állapított meg nála. Ezt követően boszorkányok derítették ki, hogy a férfit szellem szállta meg. Az illetőnek akadtak tiszta pillanatai, így az egyik alkalommal maga is kérte: űzzék ki belőle a gonoszt. A rituálé során tisztázták, hogy a férfit egy kétszáz éve elhunyt lélek tartja rabságban, aki a mi dimenziónkba akaratán kívül került. Viszont ha már itt volt, folytatni akarta az életet, amit a halála előtt élt: terrorban tartott másokat. Szerencsére ez a démon nem szállt bele a férfi testébe, hanem csak a tudatát próbálta manipulálni. Összesen három hét kellett ahhoz, hogy végleg elűzzék az ártó lelket, ezt követően az illető állapota láthatóan javulni kezdett.
Mónika és Sándor a házasságkötésük után vettek egy regi házat Debrecen közelében, egy pici faluban. A fiatal pár boldogan élt, mígnem az ifjú hölgy egyszer csak nagyon furcsa dolgokat kezdett tapasztalni. Ráadásul túl gyakran.
Az egyik nagytakarítás után a férjem talált a televízió tetején egy régi kétforintost, ami megmagyarázhatatlan módon került a lakásba - mesélte a feleség. - Eléggé ijesztő volt hogy az érme éppen abban az évben készült, amikor születtem. Ezután időnként magától megszólalt a rádió, vagy a szélcsengő kezdett csilingelni minden ok nélkül. Nem vagyok félős, de akkor végképp pánikba estem, amikor egyik reggel lépteket hallottam a szobában, holott teljesen egyedül voltam. Ekkor úgy éreztem, mintha valaki átkarolna, de senkit nem láttam. Elmentem egy jósnőhöz, aki azt mondta: hogy az előző lakó szelleme járkál a házban. Korábban egy idős néni élt ebben az épületben aki valószínűleg azt hitte, betolakodok vagyunk. A szakember azt tanácsolta, menjek haza, gyújtsak gyertyát, és kérjem meg a kísértetet távozzon. Elvegeztem a szertartást, pontosan úgy, ahogy megbeszéltük. Azóta egyáltalán nem vettem észre meglepő dolgokat a lakásban.
basszus, dejó tudni h nemvok 1edül ilyen félős...a kört is 1x mertem megnézni a családba 1edül énvok ilyen fosós..!😆 de nemszégyen ez sztem..mindenkinek van gyenge pontja..viszont nappal bátrabb vok..reggel mindent megnézek😃
Nézzétek meg, annyira nem vészes.
[url]http://indavideo.hu/video/Szellemek_kisertetek_jelenesek_es_megmagyarazhatatlan_rejtelyek?action=video_site&video_title=Szellemek_kisertetek_jelenesek_es_megmagyarazhatatlan_rejtelyek%3Ftoken%3D70d487f61dca2f5c000f8d39aa17e466[/url]
Vannak azok a videók...amikor mindig valami nyugodt dologról van szó majd a videó végén egy maszkos csávó vagy 1 rémisztö kép jelenik meg...NA ÉN AZOKAT RÜHELLEM!!!:Ð😆:Ð
A kapitány kabinjába küldött tengerész nagyon megrémült
amikor kinyitotta az ajtót. Egy idegen hajolt a hajónapló fölé,
kezében lúdtollal. Amikor a matróz számon akarta kérni,
hogy mit csinál, a betolakodó egyszerűen eltűnt.
A tengerész jelentése után a kapitány azonnal a naplóhoz
sietett és egy idegen kézírással bejegyzett, különös kérést
talált benne: Kormányozza északkeletre a hajót.
Az eset a múlt században történt.
A hajó, amely az Atlanti-óceán északi részén, a kanadai
partok mellett haladt, az instrukció szerint irányt változtatott,
és néhány órán belül egy süllyedő hajóra bukkant.
Amikor a legénység a túlélőket a hajóra segítette, a tengerész egyikkőjükben felismerte azt az embert, akit a hajónapló mellett
látott.
Megkérték, hogy írja le azt a bizonyos mondatot.
A két írás tökéletesen megegyezett.
Az edgehill-i fantomhadsereg
Időnként szinte minden épület lehet kísértetjárta hely, ha ezek az épületek intenzív emberi érzelmek jelenlétét élték meg.
A szellemek ölthetnek hajó formát, egy egész város vagy akár egy hadsereg alakját.
Ilyen például az edgehilli fantom hadsereg esete.
Angliában a Warwickshire grófságban lévő Edgehill falu melletti
terület az angol polgárháború egyik legnagyobb csatájának
színhelye volt.
A csata során nagyon sok katona fájdalmas halált halt.
A csata után néhány hónap múlva a közelben lakók mesélték, hogy továbbra is hallják a harcoló seregek kardcsattogásainak hangját.
I. Károly király akit felkértek az ügy kivizsgálására, egy bizottságot nevezett ki. Ez a bizottság a későbbiekben eskü alatt vallotta, hogy igazak a helybeliek állításai.
A helyszínt megvizsgáló egyik kutató feljegyezte, hogy a terület
egy erős földmágneses erővonalak kereszteződésében van ami önmagában is elegendő a kísértetjárás indoklására.
Ahol olyan sokan halnak meg nap mint nap, talán nem is csoda, ha rengeteg kísértet bukkan fel. Hiszen a régebbi századokban is a kivégzettek szellemei általában várbörtönök és főterek, valamint természetesen az elesettek csataterei fölött jelentek meg.
A kórházi kísértetek elszaporodását először tizenegy amerikai és több spanyol kórházban figyelték meg. A wisconsini állami kórház több emeletes épülete fölött majdnem minden éjjel látnak fehéren lebegő foltokat. Sokan esküsznek rá, hogy az elmúlt években ott elhunyt rokonaikat ismerik fel bennük.
Az egyik utahi közkórház folyosóin éjfélkor többen összefutottak már egy féllábú kísértettel, aki fején is nagy kötést viselt. Mary Wallace nővér elmondta a helyi tévé riporterének: a kísértetben egy nyolc évvel azelőtt a sebészeti műtőben elhunyt baleseti sérültet ismert fel.
A zaragozai kórház szemészeti osztályán majdnem minden éjfélkor felbukkan egy fél szemén kötést viselő kísértet, aki hangosan sóhajtozik. Állítólag ő is beteg volt és “elkezelték”, halálát orvosi műhiba okozta... Tény, hogy a szemészeten azóta egyetlen orvos sem mer éjszakai ügyeletet vállalni. Ha mégis rákényszerül, a szomszédos belosztályon vészeli át az éjféltől éjjel egyik tartó “kísértetek óráját”.
A francia kórházak némelyikében már-már normális tényként kezelik a kísértetek gyakori felbukkanását. Az egyik belfort-i kórház patológiai osztályán a személyzet eleinte nehezen barátkozott meg egy Léon nevű kísértettel. Mint a helyi újság megírta, már négy éve látják időnként. Mindig csak a boncterem környékén jelenik meg, a padló fölött lebeg, és olykor leveszi koponyája felső, a boncolás során lefűrészelt részét. Ezzel, mint egy kalappal integet az embereknek, akik erre általában rémülten elrohannak. Egy új dolgozó, aki éjszakai ügyeletében először találkozott “Léonnal”, epilepsziás rohamot kapott és másnap felmondta állását.
A jekatyerinburgi állami kórház orvosai elmondták egy nyugati hírügynökségnek, hogy náluk már több mint tizenöt éve vannak kísértetek. Egészen megszokták őket és némelyiket, akik rendszeresen bukkannak fel, el is nevezték. Ott van például “Mitya”, aki csak pénteken éjfélkor jelenik meg talpig fehér lepelben. Állítólag valaha a mosodában dolgozott, aztán heveny alkoholmérgezésben halt meg. A halál is a mosodában érte.
Az egyik francia és egy spanyol kísértetet sikerült lefényképezni, írta nemrégen egy népszerű folyóirat. A fényképeket azonban csak nagyon gyenge minőségben sikerült előhívni, ami talán nem is olyan különös. A kísértetek ereje igen kicsi, mondta egy spiritiszta szakértő, még az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán láthatjuk őket!
valami ilyesmi .... :S
de viszont ha el hiszitek ha nem kb 1ével ezelőtt 4 napig folyamatosan ugyan az az álmom volt!
teljesen egyedül sétálok egy folyóson egy olyan kórház szerű folyóson jobb-ra egy csomó ajtó balra is egy csomó ajtó meg szembe is 1 de nem tudok be menni se a jobb oldaliakba se a bal oldaliakba nem tudom hogy miért egyszerűen csak érzem hogy nem.... csak egyenesen tudtam menni és amikor el értem a szembe lévő ajtóig ki nyitottam de csak ilyen vakító fehér fény volt ami jött ki az ajtóból és amikor be akartam lépni... hopp fel ébredtem és 4 napon keresztül ugyan ez volt, aztán magától abba maradt most már normális dolgokat álmodom, fu srácok de nagyon szar volt nem félelmetes... hanem annyira rossz érzés hogy az kegyetlen és ami a legrosszabb volt abban 4 napban hogy mindig tudtam hogy az fogom álmodni és mindig azon gondolkoztam hogyha nem ébredek fel hanem be tudok menni az ajtón akkor mi lesz mi lesz ott mi van ott? amikor mondtam a szüleimnek elhittek de tettek rá 😆 nem érteték:S
Egy dr. Sturman nevű orvos meséli:
Egy késő délután valaki kopogtatott az ajtómon. Kinyitottam és egy tizenhét év körüli fiatal lányt pillantottam meg odakint.
Diákkalap volt a fején, mégpedig szalmából, át is áztatta a sűrű eső.
Szinte hisztérikusan viselkedett.
Könyörgött, hogy sürgősen menjek el megvizsgálni az apját, mert hirtelen ledöntötte lábáról a betegség. Nem ismertem a lányt, és hamarosan kiderítettem, hogy az apja sem tartozott a pácienseim
közé. Próbáltam rábeszélni, hogy keresse fel az apja orvosát.
A lány nem szűnő zokogása arról győzött meg, hogy mindenképpen
ki kell mennem az apjához. Követtem a lányt néhány utcán át, míg a házukhoz vezetett. Útközben elmondta, hogy mennyire aggódik édesanyjáért, aki kétségbeejtő esetbe kerülne, ha édesapja
meghalna.
A lány otthona felé elhaladtunk egy munkásbarakk mellett.
Mikor elmentünk mellette, benéztem a barakkba, ahol három munkás ült. Biccentettem nekik, ők meg visszabiccentettek.
Mikor odaértünk a házhoz, a lány félreállt, ezért én kopogtattam.
A ház asszonya nyitott ajtót. Nagyon fel volt dúlva és zokogott.
Mondtam, hogy a férjét jöttem megvizsgálni.
A nő fölvezette a lépcsőn és közölte, hogy későn érkeztem,
a férje néhány perce meghalt.
Megvizsgáltam a testet és megállapítottam a halál tényét.
Közben a nő megkérdezte, hogyan kerültem hozzájuk.
Elmondtam, hogy a lányuk keresett fel és kért meg, hogy
jöjjek el hozzájuk.
A nő arca halálsápadtra változott, és közölte, hogy a lányuk tíz éve halott. Az iskolából jött haza, amikor egy autó elütötte, és a
helyszínen meghalt. Ahogy kissé felkavart kedélyállapotban hazafelé ballagtam, ismét elhaladtam a munkásbarakk mellett.
Megálltam és megkérdeztem az ottlevőktől, hogy emlékeznek-e
arra a lányra akivel néhány perccel korábban arra mentem.
Mind a három munkás nevetni kezdett, aztán az egyikük megszólalt: látták mikor elhaladtam a barakk mellett, és csodálkoztak,
hogy miért beszélek magamban.
Csak engem láttak, és nem volt velem semmilyen lány.
Ha akarod elhiszed, de anyámék esküsznek rá h hallották és 1 hétig alig aludtak a félelemtől.
A következő történet, amely egy klasszikusnak mondható
halálpillanat élményről tudósít, jól érzékelteti, hogy az általunk
ismert öt érzéken túli kommunikációbál nem számít a távolság.
A szereplők ugyanannak a családna a tagjai, akiknél Bottó József csodálatos feltámadása történt.
A Bottó család valamikor a Százados úton lakott.
Bottóné hamarosan összebarátkozott szomszédasszonyával,
Olsavszkinéval, és a két család egyre közelebb került egymáshoz.
A barátság egészen az első világháború végéig tartott amikor, Olsavszkiné családjával együtt visszaköltözött szülővárosába, Ungvárra.
Így minden kapcsolat megszakadt a két barátnő között, mégcsak
nem is leveleztek. Bottóék lassan meg is feledkeztek az Olsavszki családról. Hamarosan elköltöztek a környékről, majd néhány évvel ezután Bottóné özvegyen maradt.
15 évvel élte túl férjét, 1935. április 16-án meghalt.
Temetése napján egy furcsa, idős hölgy érkezett a családhoz tiszta feketében. Amikor bemutatkozott mindenki megdöbbent.
Ő volt a régi Olsavszki néni, akire a gyerekek már csak nagyon homályosan emlékeztek. Hitetlenkedve kérdezték, honnan értesült
a néni édesanyjuk haláláról, és főleg hogyan találta meg őket.
Olsavszki néni a következőket mesélte el:
Lehet, hogy nem fogtok hinni nekem, de édesanyátok
a drága Mária jött el hozzám. Két nappal ezelőtt éppen
a szobába tartottam valamiért, amikor hirtelen megláttam
Marikát. Az egyik fotelben üldögélt, és engem nézett.
Igen szomorú volt a tekintete.
Nagyon meglepődtem, hogy miként kerülhetett ide
Pestről, hiszen még a címemet sem tudta. És akkor hirtelen
megszólalt: "Eljöttem elbúcsúzni."
Csak ennyit mondott, aztán egyik pillanatról a másikra köddé vált, mintha ott sem lett volna. Még csak nem is válaszolhattam neki.
De akkor már tudtam, hogy jönnöm kell.
Felültem az első Pesti vonatra.
A rendőrségen tudtam meg a címeteket.
Örülök, hogy még időben érkeztem.
1920 márciusában szokatlan és félelmetes esemény történt
egy budapesti házban. A holtak birodalmából tért vissza
Balla Péterné nagyapja, Bottó József, majd két nappal ezután
eltávozott az élők sorából.
A történetet Balláné mesélte el, aki mindössze egy hónapos volt, amikor ez az esemény bekövetkezett, de szüleitől és rokonaitól
azonban számtalanszor hallott nagyapja csodálatos feltámadásáról.
1920 egy szomorú napján Balláné édesanyja a nagybeteg édesapja mellett virrasztott, és keserű szívvel látta, hogy a katasztrófa
bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Az öregember vonásai valószínűtlenül kiélesedtek, alig észrevehetően szedte a levegőt.
Hajnalban, amikor amúgy is lelassul az élet folyása, az édesapja mellkasából felszakadt az utolsó sóhajtás. Feje élettelenül oldalra bukott, teste mozdulatlanná dermedt. Virrasztó lánya aggodalommal telve hajolt föléje, de látta, hogy már nincs segítség.
Fájdalmában hangos sírásra fakadt, és átrohant édesanyja szobájába. Bottóné azonnal felriadt álmából és ahogy a lányára nézett, rögtön leolvashatta arcáról, hogy az elkerülhetetlen bekövetkezett.
Hatalmas erővel tört fel belőle a zokogás, és ahogy a halottas
ágyhoz ért, eszeveszetten rázni kezdte az élettelen testet.
Nem hagyhatsz itt egyedül! Gyere vissza hozzánk!
zokogta hisztérikusan. De egy idő után lassan elcsendesedett.
Térdre borult az ágy előtt és egyre csak nézte a viaszfehér arcot, mintha képtelen lenne felfogni, és elfogadni férje halálát.
Ebben a pillanatban azonban a férfi alig észrevehetően megmoccant.
A halál pillanatában meglazult állkapocs megremegett, majd nagyon lassan összezárult.
A szinte ijesztően fehér arca kissé kipirult.
Nagyon halkan és nagyon lassan beszélni kezdett:
Miért hoztatok vissza?
Miért nem hagytátok, hogy ott maradjak?
Olyan csodálatos volt minden.
Ott volt az apám és az édesanyám, a barátaim.
Örültek nekem, ti meg visszahoztatok ide.
A legyengült szervezet hamar kimerült, és Bottó úr mély álomba merült. Másnap reggelre kissé megerősödött, de a körülötte levőkről alig vet tudomást. Unokája szerint úgy tűnt mintha túlvilági ismerőseivel társalogna.
Bár betegsége nagyon fájdalmas volt, nem jajgatott és nem panaszkodott. Úgy tűnt, hogy bár teste még a földön van, lelke már végérvényesen megbékélt sorsával. Néha álomba szenderült, de amikor felébredt, szeme ismét a távolba meredt, mintha látná azokat akikhez beszélt.
A család annyit tudott meg, hogy a halál percei alatt a nagyapa
nagyon messze járt, egy idegen világban, ahol béke van,
és találkozott fiatalkori szerelmével is, aki végül más felesége lett. Bottó úr állapota a második napon szemmel láthatóan
romlani kezdett.
Ekkor már többnyire csak közelgő temetését emlegette, elmondta, hogy kik lesznek a sír mellett, sőt azt is közölte a meglepett családdal, hogy két idős asszony közé fogják temetni, akiknek a nevét is tudta.
Természetesen senki sem hitt a haldoklónak.
A csodálatos feltámadás után 48 órával Bottó úr mindörökre
lehunyta a szemét. Amikor a családtagok a még nyitott sír körül
álltak, döbbenten látták, hogy a két szomszédos sírkövön két
asszony neve olvasható.
A két ismeretlen asszony neve pontosan egyezett azzal, amit a haldokló öreg a fülükbe suttogott.
1900. július 28-án I. Umberto Itáliai király szárnysegédjével
vacsorázott egy étteremben, Monzában, ahol másnap egy atlétikai versenyt kellett meglátogatnia. Meglepődve látta, hogy a tulajdonos külsőleg az ő pontos hasonmása.
Elbeszélgetve vele kiderült, hogy másban is hasonlítanak.
Az étterem tulajdonosát is Umberto-nak hívták, akárcsak a király
ő is Torinoban született, ugyanazon a napon, és ő is egy Margherita nevű lányt vett feleségül.
Azon a napon nyitotta meg éttermét amikor a királyt megkoronázták. Ezek felkeltették a király érdeklődését, meg is hívta hasonmását, tartson vele a másnapi atlétikai versenyekre.
Másnap azonban a stadionban szárnysegédje közölte a királlyal,
hogy az étteremtulajdonos reggel egy rejtélyes lövöldözés közben
életét vesztette. Alig adhatott hangot a király megdöbbenésének, amikor őt magát is halálos találat érte.
A tömegben megbúvó anarchista golyója végzett vele.
Egyszer egy középkorú férfi családja kereste fel Berilt, mivel szerettük teljesen megváltozott. Hangokat hallott, üldözési mániája volt, és időnként teljesen kifordult magából. Elvitték pszichiáterhez, azonban a szakember csak enyhe fokú elmezavart állapított meg nála. Ezt követően boszorkányok derítették ki, hogy a férfit szellem szállta meg. Az illetőnek akadtak tiszta pillanatai, így az egyik alkalommal maga is kérte: űzzék ki belőle a gonoszt. A rituálé során tisztázták, hogy a férfit egy kétszáz éve elhunyt lélek tartja rabságban, aki a mi dimenziónkba akaratán kívül került. Viszont ha már itt volt, folytatni akarta az életet, amit a halála előtt élt: terrorban tartott másokat. Szerencsére ez a démon nem szállt bele a férfi testébe, hanem csak a tudatát próbálta manipulálni. Összesen három hét kellett ahhoz, hogy végleg elűzzék az ártó lelket, ezt követően az illető állapota láthatóan javulni kezdett.
Mónika és Sándor a házasságkötésük után vettek egy regi házat Debrecen közelében, egy pici faluban. A fiatal pár boldogan élt, mígnem az ifjú hölgy egyszer csak nagyon furcsa dolgokat kezdett tapasztalni. Ráadásul túl gyakran.
Az egyik nagytakarítás után a férjem talált a televízió tetején egy régi kétforintost, ami megmagyarázhatatlan módon került a lakásba - mesélte a feleség. - Eléggé ijesztő volt hogy az érme éppen abban az évben készült, amikor születtem. Ezután időnként magától megszólalt a rádió, vagy a szélcsengő kezdett csilingelni minden ok nélkül. Nem vagyok félős, de akkor végképp pánikba estem, amikor egyik reggel lépteket hallottam a szobában, holott teljesen egyedül voltam. Ekkor úgy éreztem, mintha valaki átkarolna, de senkit nem láttam. Elmentem egy jósnőhöz, aki azt mondta: hogy az előző lakó szelleme járkál a házban. Korábban egy idős néni élt ebben az épületben aki valószínűleg azt hitte, betolakodok vagyunk. A szakember azt tanácsolta, menjek haza, gyújtsak gyertyát, és kérjem meg a kísértetet távozzon. Elvegeztem a szertartást, pontosan úgy, ahogy megbeszéltük. Azóta egyáltalán nem vettem észre meglepő dolgokat a lakásban.
[LINK]
[url]http://indavideo.hu/video/Szellemek_kisertetek_jelenesek_es_megmagyarazhatatlan_rejtelyek?action=video_site&video_title=Szellemek_kisertetek_jelenesek_es_megmagyarazhatatlan_rejtelyek%3Ftoken%3D70d487f61dca2f5c000f8d39aa17e466[/url]