A legrosszabb Star Wars játék (Android)

Mit is várunk el egy platformer játéktól? Például nézzen ki jól. Nem kell olyan látványvilággal rendelkeznie, mint mondjuk az Ori and the Blind Forestnek, csak legyen jó ránézni. Legyen művészi tartalom benne, hiszen a platformerekbe a legkönnyebb művésziességet csempészni. Legyen jó a pályatervezés. Nem kell több trillió pályaelem (azért nem árt, ha van egy pár), vagy ellenféltípus, elég, ha ezek ötletesen vannak összekombinálva. Legyenek jók a mozgások. Ne legyen se esetlen, se túl hatékony a karakterünk, lehessen precíz mozdulatokat véghezvinni. Nem árt, ha van eredeti ötlet is, ami feldobja a játékélményt. Fontos, hogy legyen jó, semmihez sem hasonlítható hangulata. De a legfontosabb, hogy legyen élvezetes vele játszani, hogy magába szippantson. Ha ezek közül egy játék viszonylag sokat teljesít, már elismeréssel beszélünk róla. Ha pedig ezek mindegyikét sikerül elérnie (és szerencsére erre is van példa), akkor egy igazán jó játékkal van dolgunk. De ha egy játék ezek közül egyiket sem teljesíti maradéktalanul, akkor felmerülhet a kérdés, vajon érdemes volt-e létrehozni a játékot.
És igen, már az elején kijelentem: ez a játék borzalmas. Azért nem az Ébredő Erő hype-jának csúcspontján írtam meg ezt a tesztet, mert akkor elvettem volna a kedveteket a Star Warstól, azt pedig nem akartam. De azt is le kell szögeznem, hogy ezzel a teszttel senkit nem szeretnék megbántani, akinek tetszett a játék, hisz ez csupán az én véleményem. Most pedig egy lézerkarddal vágjunk bele!

A történet

A játék, mint a nevéből is kiderül, a Star Wars Rebels sorozatot veszi alapul. Mi Ezrát, a fiatal jedi tanoncot irányítjuk, hogy a Lothalon civileket mentsünk, és zavart okozzunk a birodalmi katonák sorai között.
Ebben csapatunk tagjai is a segítségünkre lesznek. Ők: Hera, a pilóta, Kanan, a mesterünk, Zeb, a csapat izomagya, és Sabine, a fejvadász. Ők szednek fel a hajónkkal minden egyes pálya végén. Velük Menny nevű bázisunkon is összefuthatunk. Itt találkozhatunk Ashoka Tanóval, akit a Clone Wars sorozatból is ismerhetünk, illetve sok-sok helyivel, akit mi szabadítunk ki. Ez nem is hangzik rosszul, de a történet szempontjából semmi sem történik egész végig. Hiába a sok karakter, hiszen nemhogy személyiségfejlődés, de történések sincsenek, az egész játék a hentelésről szól, mindegyiknek egy lényege van: ölj meg minél több ellenséget, és érd el a pálya végét. És ezeket a pályákat semmi nem tagolja el egymástól, sem átvezető videó, sem a sztorit előrébb vivő párbeszéd. És most azért foglalkozom (ígéretem ellenére) a történettel, mert a rebels univerzumában és karaktereiben ott lenne a potenciál, ezért fájó különösen a történet hiánya.

A grafika

De nem emiatt rossz elsősorban a játék. Hanem minden más miatt. Vegyük először is a grafikát. Amikor először elkezdtem játszani a játékkal, hasonló élmény ért, mint amikor először kapcsoltam be a Hungry Shark Evolution hangjait. Borzasztóan pixeles az egész, és ez a karaktereken látszik a legjobban. Félreértés ne essék, nekem nincs bajom a pixel arttal, csak ebből az art rész hiányzik. Igaz, hogy a hátterek nem néznének ki rosszul, ha nem lenne ilyen alacsony a felbontásuk, de a művésziességtől sajnos ez is elég messze van. Ez annak tükrében arcpirító különösen, hogy a promóciós videókban ha nem is szép, de legalább éles, a rajzfilmes figurákat megidéző grafikát ígértek, ehhez képest ezt kaptuk. És bár láttam gameplayeket, ahol nem volt minden ennyire pixeles, de a helyzet ott sem volt sokkal jobb, mert ott meg összemosott volt az egész. Az is egy jó kérdés, hogy hogyan sikerült különböző grafikájú verziókat kiadniuk a kezük közül a fejlesztőknek, de hogy ennek ellenére egyik változatban sem néz ki jól a termék, az már ciki. De komolyan, ezt a grafikát leginkább a Sega Mega Drive-os Prince of Persia-khoz tudom hasonlítani, amik nem rossz játékok, csak kb. húsz évesek.
De ha ótvarul néz ki, legalább az animációk legyenek rendben, de ott sem jobb a helyzet. Ezeket a robbanásokat bárki szívesen letagadná, de az is egy jó kérdés, hogy a rohamosztagosok miért csak egyféleképpen tudnak összeesni. A mozgási animációk is igen suták.

A pályatervezés

Ha már vizualitás terén rosszul áll a játék szénája, még nincs veszve minden. Ezt orvosolni lehet például kreativitással, azt pedig leginkább a pályatervezésben lehet hasznosítani. Sajnos azonban ez se nagyon sikerült. Nem olyan kevés a pályaelem, és bár ellenféltípusból nincs olyan sok, ez messze nem katasztrófa. A Mariókban sincs olyan sok pályaelem, mégis elképesztően szórakoztatóak, ennek titka pedig a kreatív kombinációkban rejlik. Na, ebben teljesít nagyon rosszul a játék. Az elején még nem olyan rossz, mert mindig jön új elem, de ezek aztán eltűnnek egy jó darabig. Egy ideig ezzel még el lehetne szórakoztatni a játékost, de kezdetben borzasztóan egyhangúak a pályák, ráadásul az olyan pályákon, ahol nincs újdonság, a legalapabb pályarészekkel szúrják ki a szemünket, eszükbe nem jutott volna a meglévő elemeket kombinálni. Ennek köszönhetően már akkor el lehet unni a játékot, amikor még javában jönnének az újdonságok. Elég gáz, hogy tíz pályából egyre lehet azt mondani, hogy korrekten össze van rakva. Az összes többiben kreativitásnak szinte szikrája sem látható. Ezen az sem segít, hogy a játéknak szinte semmi innovatív újítása nincs, amiről el lehet mondani, hogy ezt még sehol sem láttuk.
Ez abba torkollik, hogy baromi unalmassá és vontatottá tud válni a játék, és ebben nem a nehézségi szint, hanem a normális cél hiánya és a monotonitás a hibás. Mindig csak egy cél van: a gyilkolászás, de az nagy mennyiségben. Semmi nincs, ami ezt feldobná, egy logika puzzle, vagy komoly ügyességet jelentő, ötletes akadály. Az egésznek se kerete, se célja, és amit csinálunk, az is repetitív.

Az irányítás

Azért van, ami miatt nem unjuk magunkat halálra, de fájdalom, ez sem pozitív dolog. A mozgások ugyanis elég gyengén vannak megcsinálva. Az ugrás és az előre-hátra mozgások ugyanis nincsenek túl jól összehangolva, emiatt nem olyan könnyű precíz ugrásokat végrehajtani. Pontosan célozni is egy szép kihívás. De az igazi probléma a gombok helyével van, ugyanis a valamelyik irányba történő ugrás közbeni fegyverhasználat nem egy egyszerűen végrehajtható mozdulat. Megoldhatták volna az egész mozgást egy stickkel, de mindegy is. Az olyan apróságokat,- mint hogy a fegyvergomb (amire rányomva lézerkarddal suhinthatunk, körbehúzva lőhetünk) olyan kicsi, hogy elég könnyű félrenyomni, és a másik fegyverünket használni, mint szerettük volna; vagy hogy a „ravasz” előszeretettel beragad”- már ne is beszéljünk.
Ezek után nem csoda, ha nem sok hangulat szorult a játékba, és ezen az egész jó zenék sem tudnak segíteni. Mert el kell ismerni, a harcok alatt szóló klasszikus Star Wars zenék elég epikusak tudnak lenni. Kár, hogy ez az egyéb hangokról már nem mondható el. A játékélményt képes rontani az is, hogy e mellett a förtelmes grafika mellett is képes laggolni a játék.
Az egyetlen újdonság a játékban a lépegető-vezetés, ami sajnos csak ritkán fordul elő a játékban. Mert bár ezek irányítása még rosszabb, mint egyébként, de egészen élvezetesre sikeredtek. Ez úgy is igaz, hogy a lépegetős pályák még a többinél is rövidebbre és ötlettelenebbre sikeredtek. Egyébként került be egy pár boss fight is a játékba, de sajnos ezek nem sokkal jobbak, csak nehezebbek, mint a többi pálya.

A menürendszer

Már korábban említettem, hogy van egy bejárható bázisunk, ahol találkozhatunk csapatunk tagjaival. Azonban itt sem kell sokkal többre számítani, mint egy átlagos menünél. Itt tudjuk az életünket növelni, kihívásokat felvenni, képességeket venni. Ez utóbbiak passzív, harc között egyszer csak elinduló skillek, így új mozgásokra nem nagyon lehet itt számítani. Tudjuk bővíteni bázisunkat, hogy több helyinek tudjunk menedéket nyújtani (de hogy ez nekünk mire jó, arra nem jöttem rá), a meglévő épületeket tudjuk szépítgetni, és egyfajta szerencsekerék is van itt. De ezen nem dob az, hogy ezeket a funkciókat az egyes karakterekhez odasétálva kaphatjuk meg, hiszen elképesztően élettelenek. Csak egy rakás pixelhalmaz, akik maximum egy statikus mozgást végeznek. Még rájuk nézni is rossz.

Pénzéhség

Idáig csak szimplán rossz a játék, de most jön az a dolog, ami a katasztrofális tartományba taszítja le: a mikrotranzakciós rendszer. Kezdjük ott, hogy alapból csak Ezrát lehet irányítani, de ha fizetsz, akkor még lehetsz egy csomó karakterrel. A 6. pálya után minden egyes pályát csak egy bizonyos idő után lehet használni, ami egy idő után már több mint fél óra, de ha megnézel egy promóciós videót, akkor erre nincs szükség, ugyanakkor a játék felajánlja, hogy ugyan, vedd már meg ezt a csomagot, milyen jó lesz neked. Én nem tudom elképzelni sem, hogy mi vesz rá embereket arra, hogy ezért a játékért több száz vagy több ezer forintot adjanak ki.

Összegzés

Az igazat megvallva, szerintem ez a játék szörnyű. Hol unalmas, hol idegesítő, ronda, és még pénzéhes is. Egyedül talán a zene jó benne. Egyáltalán nem tudom ajánlani senkinek, azt pedig végképp nem, hogy ezért pénzt adjon ki. Véleményem szerint ez méltatlan nem csak a Star Wars, hanem a Rebels névre is.

Értékelés

Grafika: 4/10
Hangok: 7/10
Játékélmény: 3,5/10
Összességében: 3,5/10