A Plague Tale: Requiem értékelések

Imádtam minden egyes percét, egy igazi mestermű az első résszel karöltve. A két játékot egybe véve életem egyik, ha nem a legjobb játékélményét nyújtotta, félresöpörve minden eddigi kedvencemet. Izgalmas sztorivezetés, mesterien vált a pörgős és nyugis részek között. Ritka az olyan játék ahol ennyire lehet azonosulni a karakterekkel, főleg Amicia szemszögén keresztül teljesen át lehet élni és érezni mindent az elejétől a lezárásig. Az a pár jelenet ahol a testvéri szeretet kerül előtérbe, extra érzelmi fűszerezést ad a sztorinak. Amicia és Hugo kapcsolata a kezdeti 'ismerős' viszonytól az elválaszthatatlan kötelékig nagyon jól fel van építve. Bár néha jó testvérekhez híven összekapnak és idegesítik is egymást, a sok közösen átélt borzalom hamar összekovácsolja őket. Amicia a játék végére egy törékeny nemes lányból kőkemény harcos amazonná válik, aki nem a természetfeletti szuperképességével győz, hanem a mérhetetlen lelki erejével és kitartásával. Hiába a rengeteg fizikai fájdalom és sérülés, mindig erőt vesz magán és folytatja, átgázolva bárkin és bármin hogy megvédje az öccsét. Sok játékban jelen van a főhős belső vívódása, de a Plague Tale-ben ezt valahogy sokkal közelibbé és átérezhetővé tették. A szinkronszínészek mesteri munkát végeztek, Charlotte McBurney és Logan Hannan sokszor köröket vernek a profinak mondott színészi játékokra is, ami rengeteget ad az élményhez. Akárcsak az Oliver Deriviere által komponált zenei remekművek. A végjáték pedig egy kő kemény arculcsapás, egy igazi érzelmi atombomba, ami után az ember napokig üresnek érzi magát. Volt pár játék amit megkönnyeztem, de ennek a végén itattam az egereket rendesen. Kisebb hibák persze előfordulnak a játékban, de a sztori és a hangulat mindenért kárpótol ami miatt az ember vastagon leszarja ezeket. Az biztos, hogy az eddigi lassan 25 éves gamer pályafutásom alatt kitalált karakterrel még soha nem éreztem ennyire együtt, és soha nem vágott ennyire a padlóhoz egy játék sem. Minden elismerésem a fejlesztőknek, remélhetőleg még találkozunk Amiciaval egy esetleges 3. részben.

Szép és hangulatos játék, érzelmes történet, héhol gyomorforgatóan középkori megjelenítéssel (az első része ebben talán erősebb volt). Mindenképpen megér egy próbát ez a sorozat! Én nagyon élveztem

Csak annyit írnék, hogy a befejezése után napokig nem tudtam szabadulni attól a gyomrot görcsbe rántó, húsba maró fájdalomtól és keserűségtől, amiről eddig azt hittem, csak az Andersen mesék okozhatják. Kegyetlen és gyönyörű élmény, mindenkinek erősen ajánlott.

Egy üde színfolt, az első részt nagyon ajánlott előtte végigjátszani, hogy az egész történetet megismerhessük.

Egy remek játék lett, nagyon élveztem minden percét. Nálam a sztori a legfontosabb szempont ha leülök egy ilyen kaliberű játékhoz, és hát eléggé magával ragadott az egyszer biztos. Bátran ajánlom akinek tetszett az előző rész.