Wolfenstein

A Raven Software feléleszti az ID Software legendás játékát. Vajon méltó a Wolfenstein címre a játék? Úgy gondolom, hogy nagyon is, de lássuk csak, hogy mit hozott nekünk össze a Raven Software!

1992-ben az ID Software szárnyai alól kikerült a Wolfenstein című játék, mely az FPS-ek atyja nevet vívta ki magának. Az azóta legendává vált címet nagyon sokan játszották, sikeressége pedig nem is volt nagyon kérdés tárgya, hiszen merőben új játékmenettel volt megáldva a program. Csak a fegyvert láttuk a kezünkben és így eshettünk neki a fél német hadsereg katonáinak, célunk pedig annyiban merült ki, hogy William B.J. Blazkowicz épségben kijusson a Wolfenstein kastélyból. 1992-ben az ID Software rögtön egy kiegészítőt is összedobott, Spear Of Destiny cím alatt, melyben a legendás lándzsa megszerzése volt a célunk. Jó ideig teljes csend honolt a Wolfenstein brand körül, 2001-ben azonban a Gray Matter Studios piacra dobta a Return To Castle Wolfenstein-t(továbbiakban: RtCW), mely ismét elsöprő sikert aratott, hiszen profin volt tálalva minden a játékban. Alaposan felturbózott Quake III grafikus engine, kőkemény FPS játékmenet és a háborús hangulat meg volt fejelve némi okkultizmussal. A mix bevált, de jó ideig kellet várni az újabb Wolfenstein játékra, ami a Raven Software munkássága eredményeként 2009-ben piacra is került.

B.J. Blazkowicz tehát ismét nekilát felszámolni a német hadsereg java részét, azonban koránt sem lesz egyszerű a dolog. B.J. új történetébe a Tirpitz német hadihajón csatlakozunk be, amit mihamarabb el kell süllyesztenie derék főhősünknek. A hajón lévő ténykedésünk közben rálelünk egy különös medálra, amely remekül kihúz minket a csávából, mielőtt a hadihajó darabokra robban. Nem pihenünk azonban, mert az OSA egyből visszadob minket a mély vízbe küldetésünk után, ugyanis egy fiktív német városba, Isenstadt-ba kell mennünk. A városban a németek nagyon szorgosan keresnek valamit, amivel tetemes előnyhöz juthatnak a II. világháborúban. Gondolom, semmilyen meglepetést nem lövök le azzal, ha elmondom, hogy a derék német felső vezetés ismét túlvilági erőkkel próbál érvényesülni, méghozzá a Black Sun dimenzió erejét próbálják felhasználni Zetta generális irányítása alatt, de a sztori többi részére boruljon jótékony homály. Akármennyire is sablonos már a német hadsereg és az okkult tudományok kapcsolata, aránylag érdekes történetet kanyarított a Raven Software a programhoz. Lesz árulás, lesz meglepetés (aki még emlékszik az RtCW sztorijára, az majd könnyen felfedezhet egy ismerős arcot) és lesz happy ending, sokat sejtető záró képsorokkal. Nem fogunk azért elismerően csettinteni a fordulatoktól, hogy mekkora fordulat történt, de élvezhető és szórakoztató az átvezető animációkon és a pályákon megtalálható dokumentumokon keresztül elmesélt történet.

A Wolfenstein játékokban eddig meglehetősen lineáris játékmenettel találkozhattunk. Elindítottuk az RtCW-t, első pálya, kész, második pálya, kész, harmadik pálya, kész és így tovább. Kaptuk folyamatosan a map-okat, végigmészároltuk magunkat rajtuk és hoppá, végeztünk is a játékkal. Az új Wolfenstein-ben ezt a játékmenetet fogta a Raven Software és a kukába dobta. Az első bevezető küldetésünk után ott találjuk magunkat Isenstadt városának közepén, megkapjuk a feladatunkat, hogy kit keressünk és mehet a barangolás. Ne számítsunk azért több négyzetkilométernyi bejárható területre, ez nem egy Oblivion méretű játéktér. Hamar kiismerjük azonban magunkat, mert idővel a feladatok minden fontosabb ellenálló csoporthoz eljuttatnak minket. Hangulatban a város tökéletesen tükrözi a II. világháborús időket. Törmelékhalmok mindenfelé, bombatalálattól szétrepült házak, lerobbant tankok vagy éppenséggel szétrobbant harckocsik roncsai mindenfelé, elszórt géppuskaállások melyek, ha szerencsénk van, üresek, ha nincs, akkor behúzunk pár strigulát a Lelőtt katonák noteszunkba és már üresek is. Bizony elég gyakran bele fogunk botlani heves ellenállásba, tulajdonképpen mikor átmegyünk a város különböző részeibe, beindul egy szkript, ami letesz nekünk pár ellenfelet, csakhogy ne unatkozzunk. Ha ez nem lenne elég, akkor nyugodt szívvel becsatlakozhatunk egy-két hevesebb tűzpárbajba, amik a helyi ellenálló csoportok és a német hadsereg között zajlanak. Jó pár házba benézhetünk, amikben találhatunk titkos helyeket vagy éppenséggel német katonákat, akik épp lazítanak pár lengén öltözött fräulein társaságában. Ha kedvünk van, akkor beruccanhatunk a helyi kocsmába is, ahol a helyi lakosság elsörözget az épp akkor soron lévő őrjárattal. A legfontosabb helyek azonban a különböző frakcióknak a búvóhelyei, illetve a feketepiac. Először a Kreisau Circle rejtekhelyén fogunk látogatást tenni, majd eljutunk a Golden Dawn tudóscsoporthoz is, mindkét fél nagyon szívesen bombáz majd minket küldetésekkel, úgyhogy unalomban nem lesz hiány. A feketepiac már más tészta, róluk később fogok beszélni. A missziók helyszínei is változatosak, járni fogunk például egy farmon is, betörünk majd egy generális házába, később pedig az SS főhadiszállásra, egy kórházban is látogatást fogunk tenni és eljutunk majd gigászi barlangokba is, melyekbe a németek takaros kis földalatti kutatólaborokat hoztak össze. Úgyhogy Isenstadt városa teljesen a miénk, bejárhatjuk, barangolhatjuk, később átjuthatunk majd a belvárosba is, szóval ebből a szempontból nézve a lineáris játékmenetet szélnek eresztette a Raven Software.

A harc meglehetősen pörgősre és kellemesen nehézre sikeredett, magasabb nehézségi szinten nem ajánlatos fejvesztve nekirohanni a derék német katonáknak. Szerencsére mindig akad fedezékünk, gazdagon tele van szórva a játéktér mindenféle tereptárggyal. Csúnyító eszközből nem lesz hiány, az elején ugyan csak a klasszikus MP-40-es könnyű gépfegyverrel fogunk rohangálni, később azonban szert teszünk egy Mauser Kar98-ra, mellyel távolról mindenkit lepötyögtethetünk, illetve nyugdíjba küldjük az MP-40-est, amit megszerezzük az MP-43-as gépkarabélyt. A speciális fegyverek között is akad rengeteg finomság, a Particle Cannon például minden ellenfelet hatékonyan redukál atomjaira, a régi jó Tesla Gun pedig még mindig remekül használható, ha elektrosokkról van szó. Ha netán német katonákat szeretnénk grillezni, előkaphatjuk a lángszórót is, pillanatok alatt tüzes poklot varázsolhatunk vele az ellenség soraiba. Használhatunk még páncéltörőt és gránátot is, mindkettő elég hatásos, bár a gránát nyílt terepen nem ajánlatos, mivel szépen elugranak az ellenfelek előle. A fegyvereink súlyos aranymennyiség fejében fejleszthetőek, aranyat pedig a küldetésekért kapunk, illetve minden küldetés alatt jól el vannak dugva aranyrudak, relikviák és pénzes zsákok is. A városban úgyszintén érdemes ezeket keresgélni, mert az upgrade drága, de eléggé előnyös megvásárolni őket. Amint összejön egy tetemes pénzmennyiség, elgaloppozunk a feketepiacra és gondosan vásárolgathatunk. Nagyobb tárat vehetünk, töltényerszényt, távcsövet, hangtompítót, szóval van pár nyalánkság.

Az ellenfelek palettája változatos és az MI is kielégítően működik a játékban. Eleinte csak az egyszerűbb közkatonákkal fogunk találkozni, később jönnek a fekete egyenruhás tisztek, akik már pár fokkal hatékonyabban próbálnak minket jégre tenni. Fedezékbe húzódnak, gránátot hajigálnak felénk (ha sokan vannak, számítsunk gránátesőre, azonban ha gyorsak vagyunk, vissza is dobhatjuk őket a földről), agresszíven tüzelnek ránk, úgyhogy igazi kemény harcban lesz részünk ellenük. A különböző kísérletek eredményeképpen eltorzult, hullaszínű, emberekből létrehozott szörnyek még mindig elviselhetőek, de a felturbózott és villámgyors német bérgyilkosok, akik még mellékesen láthatatlanok is, már idegesítőek tudnak lenni. A gyengébbik nem is képviselteti magát ismét ellenfélként a játékban, az RtCW-ből ismert bőrruhás elit kommandós nénik visszatértek, és fürgébbek, mint valaha. Olyan piruettekkel és akrobata mutatványokkal kerülik ki a kilőtt töltényeinket, hogy még egy cirkuszi akrobata is belesápadna. A pirománia enyhe kifejezés lesz a lángszórós katona tevékenységére, barátunk bőszen felgyújt mindent maga körül és minket is, ha nem vigyázunk. A nehézgyalogság itt valóban nehéz, ugyanis szerintem legalább egy mázsás páncélzatba van burkolva a német katona, akit már csak trükkösen tehetünk el láb alól, miközben ő nála ott figyel a Particle Cannon és bánt is vele durván minket. A Black Sun energiával operáló német tudós pedig képes egy egész csapatot megvédeni, ugyanis előszeretettel dobálja a gyalogosok elé a kék színű energiapajzsot. Komolyan, ha még gyógyítana is, pironkodva átküldeném egy MMORPG-be valamilyen support kasztnak. Van pár botlása az MI-nek azért, gyakran például egyszerűen beleszaladnak az általam létrehozott golyózáporba, ami nem akkora baj, csak hát reálisan harcoló ellenfél ilyet aligha csinál, illetve ha az általuk hajított gránátot dobjuk vissza a soraikba, valahogy kevésbé érdekli őket, hogy gránát landolt a lába előtt és már nem ugranak el. Nem totálisan buták az ellenfelek, de az tény, hogy vannak hibák. Ne csüggedjünk azért, lesz pár kemény küzdelmünk a játék alatt, a német hadsereg erre száz százalékos garanciát vállal és külön kiemelném a boss harcokat, melyek nagyon jól sikerültek és élvezetes küzdeni eme gigászi ellenfelek ellen.

A teszt még nem ért véget, kattints a második oldalra.