Értékelések

Most játszom a játékkal, vagyis nem fejeztem még be. Nem fejeztem be, pedig legalább 100 óra játék benne van, és még csak a második fejezetben vagyok. És pont ez a legfőbb bajom a játékkal. Még csak a második fejezet, de már majdnem legmagasabb a szintem. Száz óra játék, de a vége még nagyon messze van. Pedig nem csináltam mást, csak játszottam. Elolvastam, megnéztem mindent, csináltam a melléküldetéseket, kaszaboltam. Van, aki azt mondja, hogy a főküldetésen kellene csak végigmennem. Én meg azt mondom, nem azért készült a játék, a sok-sok mellékküldetéssel, hogy végigrohanjak rajta. Nem is zavarna, hogy több száz órán keresztül tart, mert végül is el vagyok vele, mint a befőtt, a gond csak az, hogy mivel majdnem nyolcvanas szintű vagyok, gyakorlatilag félisten a játékban. A főnök és bajnok ellenfeleket is simán levágom, pedig már át van állítva a fokozat is nehezebbre. Erre figyelhettek volna jobban, semmi más titka nem lett volna, mint lassab fejlődés, olyan, ami összhangban van a megszámlálhatatlan küldetéssel. Sajnos néha hack 'n' slashes a játék, megyek, kaszabolok, tovább megyek, kaszabolok, még mindig megyek. Ja, és közben kaszabolok. Én vagyok közel-távol a Galaxis legnagyobb tömeggyilkosa. Nem teljesen értem bevétel-kiadás rendszert. Azt látom, hogy más játékosoknak milliárdjai vannak, jó sokba is kerülnek a cuccok, de nekem valamiért nincsenek milliárdjaim. Azt mondták, craftoljak, és ami összejön, abból lehet lóvé. Mire összecraftoltam az első cuccomat, volt vagy nyolc óra, kaptam érte 360 kreditet! Biztos én baltázok el valamit, de nem tudom, hogy mit. Ötleteket, tanácsokat elfogadok. Iszonyat sok a bug, ezt egy mondattal el is intézem, mert helyhiány miatt nem lehetne felsorolni mindet. Még is szeretem ezt a játékot. Mert hangulatos Star Wars világ, egy olyan korszakát dolgozza fel a Galaxisnak, amiben van fantázia. Jó a történet, néha megdöbbentő, néha vicces, sokszor drámai. A kedvencem az volt, mikor egy sith nagyúrral vitáztam, és azt a jedi kódexet idéztem neki, hogy "- Nincs halál, az Erő van.". Mire azt felelte, hogy ha nincs halál, akkor hol van most az ő fia. Akit én öltem meg. Elgondolkodtató, és torokszorító jelenet volt. A zenéjét imádom, azon gondolkodom, hogy megrendelem a cédéket külföldről. Szóval jó ez a játék. A sok és méretes hibái ellenére nem bántam meg, hogy játszom, elég komoly kedvencé lépett elő.

Nagyon kedveltem a korábbi részt, az elsőt. A másodikkal nem játszottam, mert nem hallottam túl jókat róla, de az első és az összes kiegészítője olyan kedvenc lett számomra, amilyen a Sacred óta semmilyen játék. Sajnos azonban a játék tagadhatatlan erényei ellenére némileg csalódás számomra. Már az elején szokni kellett, hogy meglehetősen le lett butítva benne sok minden, például a fejlődés, az interakció a társakkal, a harc. De ez megszokható néhány óra játékkal. Ami viszont csalódást keltett, hogy jócskán, több tíz órával a játék vége előtt elértem a legmagasabb szintet, így gyakorlatilag félisten lettem, nem volt ellenfelem a játékban, még úgy sem, hogy beállítottam, hogy minden ellenfél velem egy szintű legyen. Viszont eddigre a képességfám olyan magas szintű lett, a társakról nem is beszélve, hogy bárkit le tudtam győzni pillanatok alatt. Így viszont elég unalmas lett a játék. Kár érte, pedig mindez ellenére ez egy jó játék, még az erőteljes konzolosítás ellenére is. De a végét mint ha összecsapta volna a stúdió.

Végül majdnem 150 óráig tartott, mire kijátszottam ezt a játékot, de nem bántam meg. Régóta ez volt az első játék, ami állandóan visszahívott a gép elé, és fáradtsággal nem törődve akár éjszakáig képes voltam játszani vele. Hatalmas területeket lehet bejárni, és nagyon interaktív a játék, minden tárgy és karakter, NPC reagál valamire, ha máshogy nem, csak egy mondat vagy egy leírás erejéig. A craftolást én kicsit soknak éreztem, és igazából értelmetlennek is, mert bármit, amit craftoltam volna, megtaláltam lootban. Néhol iszonyú nehéz a játék, de ha az ember gondolkodik, sakkozik, taktikázik, akkor teljesíthető a játék bármelyik része. A zene alapvetően tetszett, bár a harc alatt kicsit egysíkúnak éreztem, és egy ilyen hosszú játékhoz talán kicsit több és változatosabb soundtrack illett volna. A társaimat mindegyiket utáltam a játék elején, de végül nagyon megszerethetőek a karakterek, a hibáikkal együtt is. Kíváncsian várom a játék folytatását, remélem lesz, mert arra is vevő vagyok.

Nagyon megtetszett a játék. Sosem láttam ennél szebb grafikát, tökéletesen rajzolt karakterek, akiknek még a mimikájuk is értékelhető minőségű. A játék története sem unalmas, helyenként kifejezetten fordulatos és meglepő. Az ugrabugrálás kezdetben idegesítő volt, főleg, mikor leestem, de meg lehet szokni. Nekem kicsit túl sok a kombó az irányításban, de én nem vagyok keményvonalas játékos, másoknak lehet, hogy egyszerűbb. A nehézségi fokozatok nem lettek jól eltalálva, történet módban túl könnyű, a következő, Jedi lovag fokozaton nekem már nehéz volt, egy-két kivétellel egy főellenséget sem tudtam legyőzni ezen a nehézségen. Fura volt, hogy vannak "földi" dolgok a játékban, például amikor *SPOILER* lovaggá üti a főhőst, az pont olyan, mint a középkori lovagi szertartásnál. Egyszer meg amikor a főhős látja egy üvegen keresztül, hogy a gonosztevők gyakorlatoznak, megjegyzi, hogy olyan, mint egy "dódzsó".

Sokáig azt gondoltam, hogy a hack 'n' slash az RPG, és mikor valaki azt mondta, hogy körökre osztott játék, akkor azt mondtam, hogy "Na ne!". Aztán kipróbáltam demoban ezt a Dragon Age játékot, másnap mentem megvenni. Azóta a körökre osztott RPG-k lettek a kedvenceim. A változatos karakterkombinációk és a különböző végkifejlet lehetőségek sokszor újrajátszhatóvá teszik ezt a játékot is. Inon Zur zenéje lebilincselő, a játék története is elfogadható, néhol kifejezetten megindító módon drámai.