Értékelések

Kettő év után, amiben szinte kizárólag a Baldur's Gate 3-al játszottam elérkezett az idő, megírjam az értékelést. Ez minden idők egyik legjobb videójátéka, műfajtól függetlenül, aminek értékét nagyon le tudja csökkenteni a számtalan hiba, amivel rendelkezik. Fiatalabb koromban is szerettem a fejlesztős fantasy játékokat, mint például a Sacred, de akkoriban még hallani sem akartam a körökre osztottról, kizárólag a realtime érdekelt. De mióta először belevágtam egy ilyenbe, nagy kedvenccé vált. Nagy kedvenccé vált, így természetesen nem maradt ki a Divinity: Original Sin széria sem, amelynek egyes hírek szerint készül a harmadik része. A Divinity játékokhoz képest a Baldur's Gate sokkal komorabb, felnőttebb történetet tár elénk, bár a szerteágazó elbeszélésben, az ötletes fordulatokban a DOS sem szűkölködött. Mégis, a BG-ben érzem azt, hogy ez egy ízig-vérig felnőtt történet, helyenként rémisztő, megdöbbentő, megrázó, és sokszor nagyon érzelmes, mint például Karlach egyéni története. A játék világi nagyszerűen beilleszkedik a Forgotten Realms világba, meg is jelenik számtalan olyan utalás, karakter, vagy ellenfél, amit a korábbi D&D történetekben lehetett látni. A megjelenítésével sincs gond, bár néhány párbeszédnél akadnak ősréginek ható látványok, a játék szép, és még évek múlva sem lesz gond a kinézetével. A zörejek átlagosnak mondhatók, van köztük egy-két nagyon vicces (például a koboldok halálhörgései). Ami viszont kiemelkedő, az a zene, pedig Borislav "Bobby" Slavov nem képzett zenész, hanem informatikus, MIDI alapokat készít el, amit profi zeneszerzők adaptálnak nagyzenekarra, ahogy ezt megtudtam a zenei stáb sok magyar közreműködője közül egytől. A harcrendszer nagyon változatos és széles spektrumú, ami hibája is a játéknak, iszonyat sok akció és varázslat van, ez a bőség túlzó zavara. Minden játékot úgy zárok, hogy megszámlálhatatlan varázstekercsem marad, mert nincs hol elhasználni őket. A képességek felét két év és hét végigjátszás után sem ismerem még, annyira sok van. Ehhez képest kevésnek érzem a lootot, vannak olyan tárgyak, amiből alig akad egy-két darab az egész játékban (pl. köpeny). A karakterfejlődést sem érzem kiegyensúlyozottnak, a játék elején itt is, mint sok más játékban, szenved a játékos, míg a 12. szint elérésekor már szinte legyőzhetetlen félisten vagyok. Azt is említve, hogy jóval a játék vége előtt el lehet érni a 12. szintet, és onnantól tovább nincs fejlődés, akkor sem, ha még 50 óra van vissza. Szinte minden cselekmény a játékban, egy sikeres kardcsapás, varázslat, vagy akár meggyőzés, nyomozás, megfélemlítés, kockadobáson alapul. Viszont nem érzem eléggé spontánnak a gép által generált dobásokat. Az MI is elég buta, nagyon sok az ismétlődő elem a harcok közben. Ezek olyan dolgok, amikkel együtt lehet élni a játékórák alatt. De sajnos van valami, ami képes elrontani mindent, amit ez a fantasztikus játék ad. A megszámlálhatatlan sok, két év után sem fogyatkozó, inkább gyarapodó bug. Több mint harminc éve játszom PC-n, sosem találkoztam még olyan játékkal, amiben ennyi hiba lett volna. Jelen állás szerint legalább ötven látványos és bosszantó hibát fel tudnék sorolni. Ami a legbosszantóbb, hogy az érkező frissítések nem csökkentik, hanem növelik a hibák, bugok számát. Azt gondolom, hogy a teljesen felesleges, legfeljebb tinédzsereknek való fotómód helyett inkább a hibák javítására kellett volna koncentrálni, és főleg arra, hogy újabb hibák ne érkezzenek. A fotómód ráért volna ez után is. Talán még nem is láttam olyan játékot, amelynek a fejlesztése a megjelenés után visszafelé halad, és nem előre. A Baldur's Gate 3-ról ez elmondható. Ha valaki látványos, jó történettel, sok akcióval, változatos karakterekkel és azok fejlesztésével, szép és sokrétű helyszínekkel, nagyszerű zenével, humorral megalkotott játékot akar, annak a Baldur's Gate 3 megfelelő választás lesz. De ha valakit bosszantanak a megszámlálhatatlanul sok, és egyre csak gyarapodó játékhibák, az gondolkodjon el a megvás…

Most játszom a játékkal, vagyis nem fejeztem még be. Nem fejeztem be, pedig legalább 100 óra játék benne van, és még csak a második fejezetben vagyok. És pont ez a legfőbb bajom a játékkal. Még csak a második fejezet, de már majdnem legmagasabb a szintem. Száz óra játék, de a vége még nagyon messze van. Pedig nem csináltam mást, csak játszottam. Elolvastam, megnéztem mindent, csináltam a melléküldetéseket, kaszaboltam. Van, aki azt mondja, hogy a főküldetésen kellene csak végigmennem. Én meg azt mondom, nem azért készült a játék, a sok-sok mellékküldetéssel, hogy végigrohanjak rajta. Nem is zavarna, hogy több száz órán keresztül tart, mert végül is el vagyok vele, mint a befőtt, a gond csak az, hogy mivel majdnem nyolcvanas szintű vagyok, gyakorlatilag félisten a játékban. A főnök és bajnok ellenfeleket is simán levágom, pedig már át van állítva a fokozat is nehezebbre. Erre figyelhettek volna jobban, semmi más titka nem lett volna, mint lassab fejlődés, olyan, ami összhangban van a megszámlálhatatlan küldetéssel. Sajnos néha hack 'n' slashes a játék, megyek, kaszabolok, tovább megyek, kaszabolok, még mindig megyek. Ja, és közben kaszabolok. Én vagyok közel-távol a Galaxis legnagyobb tömeggyilkosa. Nem teljesen értem bevétel-kiadás rendszert. Azt látom, hogy más játékosoknak milliárdjai vannak, jó sokba is kerülnek a cuccok, de nekem valamiért nincsenek milliárdjaim. Azt mondták, craftoljak, és ami összejön, abból lehet lóvé. Mire összecraftoltam az első cuccomat, volt vagy nyolc óra, kaptam érte 360 kreditet! Biztos én baltázok el valamit, de nem tudom, hogy mit. Ötleteket, tanácsokat elfogadok. Iszonyat sok a bug, ezt egy mondattal el is intézem, mert helyhiány miatt nem lehetne felsorolni mindet. Még is szeretem ezt a játékot. Mert hangulatos Star Wars világ, egy olyan korszakát dolgozza fel a Galaxisnak, amiben van fantázia. Jó a történet, néha megdöbbentő, néha vicces, sokszor drámai. A kedvencem az volt, mikor egy sith nagyúrral vitáztam, és azt a jedi kódexet idéztem neki, hogy "- Nincs halál, az Erő van.". Mire azt felelte, hogy ha nincs halál, akkor hol van most az ő fia. Akit én öltem meg. Elgondolkodtató, és torokszorító jelenet volt. A zenéjét imádom, azon gondolkodom, hogy megrendelem a cédéket külföldről. Szóval jó ez a játék. A sok és méretes hibái ellenére nem bántam meg, hogy játszom, elég komoly kedvencé lépett elő.

Nagyon kedveltem a korábbi részt, az elsőt. A másodikkal nem játszottam, mert nem hallottam túl jókat róla, de az első és az összes kiegészítője olyan kedvenc lett számomra, amilyen a Sacred óta semmilyen játék. Sajnos azonban a játék tagadhatatlan erényei ellenére némileg csalódás számomra. Már az elején szokni kellett, hogy meglehetősen le lett butítva benne sok minden, például a fejlődés, az interakció a társakkal, a harc. De ez megszokható néhány óra játékkal. Ami viszont csalódást keltett, hogy jócskán, több tíz órával a játék vége előtt elértem a legmagasabb szintet, így gyakorlatilag félisten lettem, nem volt ellenfelem a játékban, még úgy sem, hogy beállítottam, hogy minden ellenfél velem egy szintű legyen. Viszont eddigre a képességfám olyan magas szintű lett, a társakról nem is beszélve, hogy bárkit le tudtam győzni pillanatok alatt. Így viszont elég unalmas lett a játék. Kár érte, pedig mindez ellenére ez egy jó játék, még az erőteljes konzolosítás ellenére is. De a végét mint ha összecsapta volna a stúdió.

Végül majdnem 150 óráig tartott, mire kijátszottam ezt a játékot, de nem bántam meg. Régóta ez volt az első játék, ami állandóan visszahívott a gép elé, és fáradtsággal nem törődve akár éjszakáig képes voltam játszani vele. Hatalmas területeket lehet bejárni, és nagyon interaktív a játék, minden tárgy és karakter, NPC reagál valamire, ha máshogy nem, csak egy mondat vagy egy leírás erejéig. A craftolást én kicsit soknak éreztem, és igazából értelmetlennek is, mert bármit, amit craftoltam volna, megtaláltam lootban. Néhol iszonyú nehéz a játék, de ha az ember gondolkodik, sakkozik, taktikázik, akkor teljesíthető a játék bármelyik része. A zene alapvetően tetszett, bár a harc alatt kicsit egysíkúnak éreztem, és egy ilyen hosszú játékhoz talán kicsit több és változatosabb soundtrack illett volna. A társaimat mindegyiket utáltam a játék elején, de végül nagyon megszerethetőek a karakterek, a hibáikkal együtt is. Kíváncsian várom a játék folytatását, remélem lesz, mert arra is vevő vagyok.

Nagyon megtetszett a játék. Sosem láttam ennél szebb grafikát, tökéletesen rajzolt karakterek, akiknek még a mimikájuk is értékelhető minőségű. A játék története sem unalmas, helyenként kifejezetten fordulatos és meglepő. Az ugrabugrálás kezdetben idegesítő volt, főleg, mikor leestem, de meg lehet szokni. Nekem kicsit túl sok a kombó az irányításban, de én nem vagyok keményvonalas játékos, másoknak lehet, hogy egyszerűbb. A nehézségi fokozatok nem lettek jól eltalálva, történet módban túl könnyű, a következő, Jedi lovag fokozaton nekem már nehéz volt, egy-két kivétellel egy főellenséget sem tudtam legyőzni ezen a nehézségen. Fura volt, hogy vannak "földi" dolgok a játékban, például amikor *SPOILER* lovaggá üti a főhőst, az pont olyan, mint a középkori lovagi szertartásnál. Egyszer meg amikor a főhős látja egy üvegen keresztül, hogy a gonosztevők gyakorlatoznak, megjegyzi, hogy olyan, mint egy "dódzsó".

Sokáig azt gondoltam, hogy a hack 'n' slash az RPG, és mikor valaki azt mondta, hogy körökre osztott játék, akkor azt mondtam, hogy "Na ne!". Aztán kipróbáltam demoban ezt a Dragon Age játékot, másnap mentem megvenni. Azóta a körökre osztott RPG-k lettek a kedvenceim. A változatos karakterkombinációk és a különböző végkifejlet lehetőségek sokszor újrajátszhatóvá teszik ezt a játékot is. Inon Zur zenéje lebilincselő, a játék története is elfogadható, néhol kifejezetten megindító módon drámai.