A Take-Two vezérigazgatója szerint 10 évre vagyunk a fotórealisztikus játékoktól
Az elmúlt húsz évben grafikailag rengeteget fejlődtek a videojátékok, és a következő generációs konzolokra történő váltással ez a fejlődés tovább növekszik majd. A Take-Two vezérigazgatója szerint pedig a játékipar már csak tíz évre van a fotórealisztikus termékek elkészítésétől.
Strauss Zelnick, a Take-Two Interactive fejese a UBS Global TMT virtuális konferenciáján osztotta meg velünk gondolatait a gaming jövőjét illetően. Zelnick szerint az elkövetkező tíz évben olyan technológiát láthatunk majd, amely lehetővé teszi a korábban még lehetetlen dolgok megvalósítását, amelybe beletartoznak az olyan játékok is, amelyek látványban egy élőszereplős filmnek tűnnek majd.
Az elmúlt generációval, főleg annak végén rengeteg olyan játék jelent meg, amelyek sok szempontból valósághű grafikával és animációval rendelkeztek. Például ilyen a The Last of Us Part II vagy a Take Two saját játéka, a Red Dead Redemption 2.
Zelnick elismerte, hogy a jelenlegi technológiával szintén képesek live-action szintű látvány létrehozására, ellenben az továbbra is csak animáció. Majd hozzátette, hogy tíz éven belül minden adott lesz, hogy valamit teljesen realisztikussá varázsoljanak majd kizárólag egy számítógép segítségével.
Műfaj: Akció, Kaland
Fejlesztő: Rockstar Games
Szóval ezek alapján nem hiszem. Egyébként sajnos nem csak elöre lehet haladni,hanem lehet rosszabb is.
Tekerd fel csutkára a grafikát és nem fogod elhinni,hogy 13 éves játék.Mi lett volna ha az az akkori mérce és mindenkinek azt kell megugrania?Csak elmélet.Persze a konzolok is eléggé visszahúzó erők voltak az évek folyamán.
Lassan el kéne jutnunk arra a szintre, ahol meg tudjuk húzni a határt, hogy egy játéknak egyáltalán mennyire kell "valósághűnek lennie". Annak idején a kilencvenes években folytattam pár eszmecserét erről és mindenki azon az elképzelésen volt, hogy egy "lemegyek a boltba sörért" szimulátor gyakorlatilag a társadalom visszajátszása lenne.
Realisztikus, fotorealisztikus. Ezek a kritériumok a beleélést segítik, nem a kibúvást. Persze bárki mondhatja, hogy akkor legyen egy játékban lehetőség a cellarácsokat bárhol elvágni, amire adekvát válasz érkezik. Azt viszont senki sem veszi alapul, hogy ezt AI és a játék világának szintjén nem lehet leprogramozni. Mindenki hasra esik a GTA5 és a RDR 2 témájában, ahol az egész dolgot kb. egy változó intézi, a többi random generált. Ezek a motorok nincsenek felkészítve olyan interakciókra, mint egy RPG (sokan ugye a Cyberpunk -ot hasonlítgatják), ahol az eseményeknek megfelelően minden jelenlévő máshogy reagál a saját érdekei szerint (igen, a Cyberpunkban minden NPC fix, csak a feltűnési pontjuk más, de ez nem volt máshogy az utóbbi húsz évben sem). A GTA V -ben a sofőr, aki a megállított autót vezeti, az egy véletlenül generált attribútumokkal automatikusan ellátott actor. Ilyen alapon sokkal egyszerűbb egy valóban élő és lélegző világot teremteni, mint egy előre megadott NPC pool - lal, ahol ki kell osztanod a megfelelő "pontokat" és számolnod kell vele. Nézd meg a Skyrim -et vagy a Fallout 4 -et. Ott a továbbfejlesztett Gamebyro motor... . A Red Engine is hasonló, RPG -re hangolt. A GTA V akcióra hangolt. De nem tudják megváltani a világot, sőt nem is akarják, mert a játékosoknak szüksége van a korlátokra. Egy játék akkor játék, ha vannak szabályok... .
Amúgy persze kétségtelen, hogy haladunk afelé. Nemrég olvastam egy cikket - bár nem tudom mennyire hiteles, minden esetre hihető - hogy az RDR2-ből készített képernyőképet egy tv csatornán leadták, mint tájkép az adott területről. Szóval haladunk.
Ne menjünk sokat vissza,ott a Metro Exodus ami grafikailag szerintem az élvonalban helyezkedik el,de az AI az nevetséges volt.De ez csak egy példa.
Azért egy szupermárió szinten nem is nagyon lehetett még történetet mesélni, eleve egy normálisabb szöveges állomány meghaladta volna a nintendó kártyák adattároló kapacitását.
Egy jó könyvet nem lehet egy videójátékkal összehasonlítani, sokkal részltgazdagabb és a dologok vizualizálása az ember képzelő erejének a feladata. Ez egy egészen más médium.
Ezzel szemben a film és a játék mind kettő vizuális tartalom, bár a film egy sokkal passzívabb tevékenység, csak ülsz/fekszel és nézed, míg a játékban folyamatos interakció szükséges, játékideje kötött 1,5-2 óra között a kivételektől és a rendezői kiadásoktól eltekintve. Így erősen korlátozott az adaptált világ átadása, vagy felépítése ha eredeti filmes történet.
A videójákok ezzel szemben közel könyv mélységeket elérhetnek, a játék időnek leginkább csak a költésgvetés szab határt. A mai játékok már közel fotorealisztikusak szóval akinek ez feltétel, hogy beleélje magát a történetbe már az is adott. A karaktrek pontosan úgy néznek ki és olyan arcvonásokat vesznek fel mint ahogy megálmodta az író, és nem amilyen színészt találtak a szerepre és annak a színészi képességeiből kitellik. Plusz egészen más intenzitású érzelmeket idézhet elő egy játék egy könyvhöz vagy filmhez képest. Nem ugyanaz elolvasni vagy látni, hogy xy kegyetlenül meggyilkolta, megkínozta stb. hanem "te magad" teszed vagy nem teszed.
Mindenki más miatt játszik és ez így van rendjén, de szerintem ma már nyugodtan lehet a játékokat egy lapon kezenli a filmekkel és könyvekkel mint médiumot 😀
Ez nagyon nagy hiba.
Egy Walking Dead-et egyszer tolj végig, garantálom értékelni fogod amit az ilyesfajta játékok nyújtanak.
Szerencsére akadnak pc-re is üdítő Indie szinfoltok amiről sokan nem is hallanak.
De azért néha jó egy-egy alaposan összerakott történetű játékkal is játszani. Ott a Detroit például. Iszonyat erős amit abban össze rakott a quantic dream.