én azt utálom miko éjszaka aludnék és pont akko csomó kis hangot hallot a tv-től meg a többi 50-dologtól, ienko kapcsolom be a ventilátort, egyik alkalomkor este a hungarocel le volt támasztva a szobám előtt a kis szekrényre aludnék de ekkor úgy hallom mintha egér rágcsálná, kimegye felemelem semmi, nincs ott semmi, visszateszem megint rágcsál mintha benne lett volna!
a villanyról annyit hogy lehet rossz égő,zárlatos vezeték,és még van 20 más megmayarázható dolog amugy elhiszem hogy féltél,te helyedben én is féltem volna
FeRR írta:
naaaaaaaaa most nagyon beszartam😞 épp ezeket a sztorikat olvastam végig, kimentem a fürdőbe megfürödtem még a zuhanyzőba eszembe jutott h kivigyem a szennyesemet, oké nemcsukom le a villanyt, vinném ki a szennyest és a villany kilett kapcsolva:S:S:S:S:S:Snagyon megjitettem, jah és muterék bennt tévéznek megkérdeztem őket nemcsuktákle... őkis csodálkoznak...bár voltak már ilyen apróságok pl régen miko legoztam(😆😆😉 mindig ettem ropit közbe...kiraktam 5 szál ropit az asztalra kimentem a konyhába, mire visszajöttem csak 3 szál ropi volt és egyedül voltam...akkor még nemilyedtem meg de csodálkoztam..
haveromnak volt ien, h kirakott kést, meg sajtot késöbb eltűnt!
Egy amerikai pszichiáter meséli:
Jay Wouk, az Egyesült Államok egyik leghíresebb ügyvédje
kopogtatott be hozzám.
Elpanaszolta, hogy elviselhetetlen fejfájás gyötri, és mivel
többektől hallott már eredményes hipnotikus gyógymódomról,
hozzám jött bajával.
A hatodik kezelés alkalmával kezdtek megszűnni a fájdalmai, ugyanakkor furcsa kísérőjelenségekre lettem figyelmes.
Ahogy egyre inkább visszavezettem az időben egyre gyakrabban beszélt önmagáról, mint Horst Wesen nevű német vándorszínészről,
aki 1582 október 6-án halt meg, negyven éves korában és Köln közelében, Tharden falu temetőjében van eltemetve.
Hipnózisa alatt kitűnően beszélt németül, és szakértők szerint olyan nyelvjárással amelyet abban az időben beszéltek.
Elutaztunk Köln-be, megpróbáltuk megkeresni Tharden községet.
A kis falunak ma Tard a neve és temetőjében nem találtunk
Horst Wesen feliratú sírkövet.
Wouk hipnotikus álmában levezetett a falu futballpályájára,
és közölte, ezen a helyen volt Tharden temetője a XVI.században.
Sok pénzt ajánlott fel a községi előljáróságnak, amely végül is engedélyezte az ásatást.
Elsőnek egy kis templom romjai kerültek elő, majd a templom körül
a temető is. Megtaláltuk Horst Wesen sírját, de sírkövön
1582 október 15-e volt feltüntetve Wouk határozottan állította, hogy
október 6-án akasztották fel.
Ismét hipnotizáltam.
Álmában különös történetet mondott el színészsorsáról.
1582 október 4-én Köln-ben meggyilkolták és kirabolták a város leggazdagabb pénzváltóját, Trummen bankárt.
Mindeni tudta, hogy a tettes a rendőrség parancsnoka
Dimnitz kapitány volt, de senki sem mert szólni, az emberek
rettegtek a nagyhatalmú rendőrfőnöktől. Dimnitz elfogatta
Wesent, mivel úgy gondolta, hogy a bolondos vándorszínészt úgysem védi senki, őt vádolta a gyilkossággal.
Wesen szenvedélyesen védekezett és közölte, hogy a gyilkosság időpontjában Köln-től 300 km-re a szeretőjénél tartózkodott.
A bíróság amely Dimnitz befolyása alatt állt, 1582 október 5-én olyan döntést hozott, amely szerint, ha Wesen két napon belül bebizonyítja, hogy a rablógyilkosság idején a szeretőjénél tartózkodott akkor felmentik, de ha nem akkor felakasztják.
A színész barátai elindultak lóháton, hogy megkíséreljék a
lehetetlent és elhozzák a koronatanút. Nem sokkal éjfél után
katonák jöttek érte és kivezették a börtönudvarra ahol az akasztófa állt. Az ügyész közölte, hogy miután tíz nap elteltével sem tudta ártatlanságát bizonyítani az ítéletet végrehajtják.
Még mielőtt megszólalhatott volna megragadták, és felakasztották. Holttestét kiadták a barátainak, akik kétnapos gyötrelmes utazás során elhozták magukkal a koronatanút Wesen szeretőjét.
1582 október 5-én éjfélkor hajtották végre ugyanis XIII. Gergely pápa naptármódosító reformját, amelynek következtében
1582 október 5-én éjfélkor egy pillanat alatt 1582 október 16-a lett.
Barátai először egy névtelen sírba temették, és csak
Dimnitz halála után helyezték az általunk felfedezett sírba.
Így Wouk helyesen emlékezett 1582 október 6-ára
mint erőszakos halálának pontos dátumára.
naaaaaaaaa most nagyon beszartam😞 épp ezeket a sztorikat olvastam végig, kimentem a fürdőbe megfürödtem még a zuhanyzőba eszembe jutott h kivigyem a szennyesemet, oké nemcsukom le a villanyt, vinném ki a szennyest és a villany kilett kapcsolva:S:S:S:S:S:Snagyon megjitettem, jah és muterék bennt tévéznek megkérdeztem őket nemcsuktákle... őkis csodálkoznak...bár voltak már ilyen apróságok pl régen miko legoztam(😆😆😉 mindig ettem ropit közbe...kiraktam 5 szál ropit az asztalra kimentem a konyhába, mire visszajöttem csak 3 szál ropi volt és egyedül voltam...akkor még nemilyedtem meg de csodálkoztam..
Abrahan Lincoln elnököt John Wilkes Booth lőtte agyon
1865-ben, egy washingtoni színházban. Koporsóját speciális
gyászvonaton szállították, amely útközben minden állomáson
nyolc percre megállt, s így az emberek leróhatták utolsó
kegyeletüket.
Nem sokkal a temetés után egy fantomvonatról érkeztek
jelentések. A vonatot fekete drapéria borította, és az elnök
koporsóját szállította.
Az egyik kocsin egy csontvázakból álló zenekar utazott.
Ahogy a kísérteties vonat végighaladt a korábbi temetési
útvonalon, az órák megálltak. Pontosan nyolc percre.
Nekem barátnőm mesélte 10 év végén a bukás elkerülése végett felelt.Egész este tanult majd elaludt.Álmában 3 kérdés járt állandóan a fejébe..a suliban még átnézte ezeket.Majd hoppá ...Ezt kérdezték tőle a kettesér...........................................................................................................................................................................pont
pénteken kiránduláson, haverok aszonták, h este ha bezárkózol a fürdőbe, sötétbe és 1 gyertyával a tükörbe nézel v a jövőbeli énedet, v az öreg halott énedet látod meg, és nem szabad hátrafordulni, h igaz-e és, h mé nem szabad hátraforlduni nemtom, de nem kell a fürdőbe elég a szobába!
Exorcizamus te, omnis immundus spiritus, omnis satanica potestas, omnis incursio infernalis adversarii, omnis legio, omnis congregatio et secta diabolica, in nomine et virtute Domini Nostri Jesu Christi, eradicare et effugare a Dei Ecclesia, ab animabus ad imaginem Dei conditis ac pretioso divini Agni sanguine redemptis.
Lincoln volt az első amerikai elnök, aki gyilkosság áldozata lett.
1865 április 14-ének éjjelén egy színházban John Wilkes Booth lőtte fejbe, és másnap meghalt. Sokan úgy gondolták, hogy
Abraham Lincoln maga is médium volt, és több álmában előre látta saját halálát.
A feljegyzések szerint Lincoln egyszer kijelentette, hogy koporsóban fekve látta önmagát, és amikor megkérdezte, hogy mi történt vele, közölték, hogy egy orgyilkos megölte.
A gyilkosság előtti éjjel Lincoln azt álmodta, hogy egy vitorlás hajón tartózkodott, mely valami távoli, ismeretlen hely felé tartott.
Lincoln halála után W.H.Crooks,a testőre azt állította, hogy az elnöknek meggyilkolása előtt három éjszakán figyelmeztető álmai voltak. Felmerül a kérdés, miért ragaszkodott hozzá Lincoln,
hogy a szóban forgó éjszakán színházba menjen.
Erre a kérdésre senki sem tud biztosat válaszolni. Feltehetőleg kételkedett benne, hogy az álmok előre jelezhetik a végzetes jövőt, vagy nem hitte, hogy az ember el tud menekülni a sorsa elől.
Lincoln szelleméről először az 1924-ben megválasztott elnök,
Calvin Coolidge felesége, Grace tett említést.
Mrs. Coolidge többször látta Lincoln magas és ösztövér alakját,
amint az Ovális Terem ablakából néz ki, olyan testtartásban,
mely mélyen gondolkodó államférfira jellemző.
Lincoln szellemjelenését gyakran látták Franklin Delano Roosevelt elnöksége folyamán. Wilhelmina holland királynő látogatást tett a Fehér Házban Roosevelt elnöksége alatt, és nagyon megdöbbent, mikor kopogást hallott hálószobája ajtaján, és Lincoln fantomalakját
pillantotta meg a küszöbön állva, jellegzetes kürtőkalapjában.
A királynőt roppantul meghökkentette, hogy mikor Roosevelt elnöknek és másoknak másnap reggel említést tett az élményről,
azok nem látszottak túlságosan meglepettnek.
A jelenséget egyszerűen azzal magyarázták, hogy a királynő Lincoln hálószobájában aludt.
Harry Truman elnök idejében a hírek szerint Lincoln szelleme már nem kóborolt a Fehér Ház folyosóin, feltehetően azért mert a fehér Házat nagyobb javításoknak vetették alá.
Egyes szellem-szakértők azon a véleményen vannak,
hogy a szellemek nem szeretik azoknak a helyeknek az átépítését
vagy megváltoztatását, ahol kísérteni szoktak, esetleg az ilyen változtatások egyenesen lehetetlenné teszik számukra, hogy megjelenjenek.
Kmisi99 írta:
Nekem is nagyon sok deja-vu van de nagyon durvák 100% osan tudom hogy pl valamit ugyan így láttam már
A deja-vu tudományosan megmagyarázható jelenség. Az adott eseményt az agyad egy régebbi emlékfoszlánnyal azonosítja be, és azt a tudatot adja, hogy ez már ugyan így megtörtént. Minden ilyesmi víziót az agyad kreál, és amit az agyad mond, neked az a valóság még ha nem is igaz.
a faterom legutóbb azzal jött, h azé van deja-vunk me má a mátrix-ba vagyunk😆!
Kmisi99 írta:
Jó kis történetek Nekem egyszer volt az kb 2 hete hogy testvéreméknek innen fel kellett reggel 6 ra érni pestre ami kb 200km van ezért hajnal 3 kor keltek én is felkeltem mondom minek aludjak de úgy gondoltam hogy még alszok egy kicsit aztán hajnal 4 kor olyat hallottam mintha az első bejárat kilincsét lenyomták volna azt hittem valami betörő vagy hogy képzelődök vagy egy fél óráig hallgatóztam de nem hallottam semmi majd olyan hangot hallottam mint amikor a ló megy a kövesúton ilyen patadobogást vagy nem is tudom mi vagy mintha valaki futna de nem láttam semmi életemben nem féltem ennyire kb 2 percig nem vettem levegőt majd akkor vettem észre hogy levegő kellene rohadtul féltem de nem járt nálunk seni mert minden megvolt de durva volt senkinek nem kívánom hogy így féljen
ilyesmi volt velem is mármint olyan,hogy valamit hallotam kintrol😃
éjjel ugy 2 orakor arra keltem fel,hogy mintha valami nagy lépkedne kint az utcán majd ossze szartam magam de oszt kiderult,hogy csak 1 Skoda 120 as nem akart beindulni😆
Kmisi99 írta:
Nekem is nagyon sok deja-vu van de nagyon durvák 100% osan tudom hogy pl valamit ugyan így láttam már
A deja-vu tudományosan megmagyarázható jelenség. Az adott eseményt az agyad egy régebbi emlékfoszlánnyal azonosítja be, és azt a tudatot adja, hogy ez már ugyan így megtörtént. Minden ilyesmi víziót az agyad kreál, és amit az agyad mond, neked az a valóság még ha nem is igaz.
A Molyember legendája
„Egyik percben még ülsz a kocsidban, és úgy érzed: tiéd a világ! De a sors persze megtalál, ha minden klappol. És csak ennyit mond: most megvagytok!”
/John Klein/
Maga a legenda egészen az 1966 nyarán, Point Pleasantben történt eseményekig vezethető vissza. Akkoriban több bejelentés is érkezett a Mason megyei serifhez, miszerint egy különös – hol óriás molylepkére, hol barna, emberi alakra emlékeztető – lény tűnt fel a környéken.
Az Associated Press hírügynökség egyik segédszerkesztője nevezte el a lényt Mothman-nek – vagyis Molyembernek – miután a Point Pleasant Register szerkesztője világgá kürtölte az esetet.
Persze nem sokkal az nyilvánosságra hozatal után, a környéket elözönlötték a TV stábok, újságírók, természetvédők, és – ki ne maradjanak a sorból – a lelkes U.F.O. hívők. Azóta is számtalan elmélet született a lénnyel kapcsolatban. Egyesek szerint földönkívüli, mások a természet gonosz tréfájának tartják, és persze akadnak olyanok is, akik egy angyallal azonosítják a teremtményt.
Az esetek furcsaságát azonban az adta, hogy a szemtanúk közül sokaknak látomásaik és vízióik támadtak a jövőt illetően. És ha ez még nem lenne elég hátborzongató: a jelentések szerinte a Millard Halstead megbízott és csapata olyan jelzéseket fogott a rendőrségi adóvevőkkel, amik leginkább a fölgyorsított magnószalag hangjára hasonlítottak, ám semmit sem tudtak kivenni belőle.
A különös és hátborzongató események majd 13 hónapon keresztül tartották lázban Point Pleasant lakosságát, de ami ezután következett, arra senki sem volt fölkészülve. 1967. december 15-én, délután öt óra tájba, az Ohio River Bridge – a helyiek által csak Silver Bridge-nek keresztelt – híd nem bírta tovább a rajta kialakult torlódást. A láncfüggesztések elszakadtak, a híd a folyóba zuhant, s a tragédia során 46 ember vesztette életét.
Sokan a különös látogatót okolták, de egyes beszámolók szerinte a világ minden táján érkeztek már hasonló bejelentések a nagyobb katasztrófákat megelőzően. Ilyen volt például a Mexico City-ben 1985-ben lezajlott földrengés vagy az 1986-os csernobili nukleáris baleset. Legutoljára pedig 2001 szeptemberében látták a teremtményt.
A Molyember, mint Szellemlény
Ha már az ember megkísérli beletenni ezt a teremtményt egy Mage kalandba, akkor mindenképp elgondolkodik azon, hogy vajon milyen kategóriába is lehetne besorolni. Egyszerűbben fogalmazva, mi is ez a lény?
Nos, ha kicsit áttekintjük a céljait és azt, hogy milyen földöntúli képességeket társítanak hozzá, akkor mindjárt könnyebb lesz elhelyezni a Mage világában (illetve kreatív Mesélők könnyedén áthelyezhetik más WoD szerepjátékokba is).
A legtöbben úgy vélik, hogy a Molyember(ek) a jövőbeni katasztrófák helyszínén bukkannak fel, hogy az embereket figyelmeztessék a közelgő veszélyre. Néhányan a szemtanúk közül látomások formájában – meglehetősen pontos – információkat kapnak a bekövetkező eseményekről.
Nos szerintem a legésszerűbb, ha úgy kezeljük, mint bármely más Mezsgyén túlról származó szellemet. A Molylepke egyébként, mint szimbólum már az emberiség hajnala óta a misztikum és a jövő jelképe. Ősi barlangrajzokon is fellelhető, amint emberi alakok egy órás moly társaságában a tűz körül táncolnak.
Mi is valójában a poltergeist? Az elnevezés két német szóból ered: a “polter” a népnyelvben zajt, a “geist” pedig szellemet jelent; magyar megfelelője: kopogó szellem. A parapszichológia az elmúlt száz év során új mozaikszót vezetett be az angol nyelvbe: az RSPK-t. A rövidítés ismétlődő, spontán pszichokinézisre utal. Eme rejtélyes paranormális tevékenység során bútorok mozdulnak meg, hideg légáramlatok keletkeznek, ismeretlen eredetű hangok hallatszanak, tárgyak tűnnek el, majd kerülnek elő, valamint emberek emelkednek akaratukon kívül a levegőbe. A poltergeist-aktivitás jól ismert kísérőjelenségei a kellemetlen szagok, a hangos reccsenések és a titokzatos csattanások is.
Az RSPK összes lejegyzett esete közül a leglátványosabb 11 hónapon át, 1977 augusztusától 1978 szeptemberéig tartott. Ezalatt az idő alatt London egyik legészakibb külvárosában, Enfieldben egy bérházban élő asszony és két gyermeke csaknem minden regisztrált RSPK-tevékenységet átélt. A család augusztus és március között közel 1500 spontán pszichokinetikus esetet jelentett. A furcsaságok e megdöbbentő áradata előtt mindenki tanácstalanul állt, aki valaha is kapcsolatba került az üggyel. Az enfieldi jelenségeket pszichológusok, szociális gondozók, rendőrök, logopédusok, fotóriporterek, valamint két parakutató, Guy Lyon Playfair és Maurice Grosse vizsgálták, de soha senki sem talált a történtekre kielégítő magyarázatot.
Az enfieldi poltergeist 1977. augusztus 31-én, este 9 óra 30-kor jelentkezett először. Mrs. Harper, a negyvenes éveit taposó elvált háziasszony az emeleti hálószobában vetette be az ágyakat, a két gyerek pedig éppen lefekvéshez készülődött. Egyszer csak a 11 éves Janet megjegyezte, hogy valami csoszogásra emlékeztető hangot hall. Nem sokkal ezután Mrs. Harper elképedve figyelte, ahogy a nehéz, fiókos komód mintegy fél métert csúszik arrébb a padlón.
A rémült nő többször is megpróbálta visszatolni a helyére, de a komód nem engedelmeskedett. Az egész jelenet alatt hangos kopogás hallatszott, mely a falakból eredt, és az egész szobát betöltötte. A félelemtől reszkető Mrs. Harper csemetéivel együtt szomszédainál, Vic és Peggy Nottingham nél keresett menedéket.
Miközben Vic és a fia alaposon átkutatták Harperék lakását, a kopogás újból felhangzott. A két férfi gyorsan körülnézett az előkertben és a hátsó udvarban is, de senkit sem találtak. 11 óra körül végül kihívták a rendőrséget. Az egyik rendőr jelenlétében a nappaliban egy szék ugyanúgy csúszni kezdett a padlón, mint korábban a komód a hálószobában. Carl Heeps, a szobában tartózkodó őrmester később aláírásával igazolta, hogy a jelenség valóban megtörtént. Másnap a homokozóban heverő játéktéglák és üveggolyók kezdtek el repkedni a ház körül. Néhányat összeszedtek, miután a földre estek: szokatlanul forróak voltak. Ez a “bombázás” még három egymás utáni napon megismétlődött. Szeptember 4-ére mind Harperék, mind Nottinghamék kezdték elveszíteni a türelmüket. Eddigre már nem csak a rendőrséget riasztották, hanem a környékbeli lelkészt is felkeresték, és kapcsolatba léptek egy közelben lakó hölggyel is, akit médiumként ismertek. Mindennek azonban semmi eredménye nem lett… A furcsaságok még 10 hónapon át folytatódtak.
Több ízben sikerült magnóra venni egy mély, nyers, durva hangot, amit az egyre többször transzszerű állapotba kerülő Janet Harper adott ki magából. A hang közölte, hogy William Haylocknak hívják, és a Durats Parkban, egy nem is olyan távoli utcában lakik.
A hangot bejátszották a helyi rádióállomás egyik késő esti műsorában, és hamarosan jelentkezett is egy fiatalember, aki azt állította, hogy ő William Haylock unokaöccse, és a hang valóban a nagybácsikájáé. A gond csak az volt, hogy az öregúr, akit egyébként felettébb rosszindulatú fráterként ismertek, már évekkel azelőtt meghalt! Az enfieldi jelenségek kétségtelenül annyira erőteljesek voltak, és annyira hosszú ideig tartottak, hogy az eset már csak ezért is figyelemre méltó. Hasonló furcsaságokat azonban máskor, máshol, mások is tapasztaltak már. A titokzatos hangok, koppanások gyakori előjelei a poltergeist-aktivitásnak.
hát olyat énis csináltam h 2 héten át folyamatosan bekopogtam 1 öregemberhez a haverommal...aztán eljött hozzánk az öregember, nemtudom honnan tutta meg a címem!😆 mindegy jótbeszélgettünk, tehát az ajtókopogás nemlehet olyan rossz...kivéve ha a hálószoba ajtaján kopognak!😃
Kmisi99 írta:
Jó kis történetek Nekem egyszer volt az kb 2 hete hogy testvéreméknek innen fel kellett reggel 6 ra érni pestre ami kb 200km van ezért hajnal 3 kor keltek én is felkeltem mondom minek aludjak de úgy gondoltam hogy még alszok egy kicsit aztán hajnal 4 kor olyat hallottam mintha az első bejárat kilincsét lenyomták volna azt hittem valami betörő vagy hogy képzelődök vagy egy fél óráig hallgatóztam de nem hallottam semmi majd olyan hangot hallottam mint amikor a ló megy a kövesúton ilyen patadobogást vagy nem is tudom mi vagy mintha valaki futna de nem láttam semmi életemben nem féltem ennyire kb 2 percig nem vettem levegőt majd akkor vettem észre hogy levegő kellene rohadtul féltem de nem járt nálunk seni mert minden megvolt de durva volt senkinek nem kívánom hogy így féljen
a szomszédunk azt mondja hogy minden este valaki kopog vagy az ajtaján vagy az ablakán.
Jó kis történetek Nekem egyszer volt az kb 2 hete hogy testvéreméknek innen fel kellett reggel 6 ra érni pestre ami kb 200km van ezért hajnal 3 kor keltek én is felkeltem mondom minek aludjak de úgy gondoltam hogy még alszok egy kicsit aztán hajnal 4 kor olyat hallottam mintha az első bejárat kilincsét lenyomták volna azt hittem valami betörő vagy hogy képzelődök vagy egy fél óráig hallgatóztam de nem hallottam semmi majd olyan hangot hallottam mint amikor a ló megy a kövesúton ilyen patadobogást vagy nem is tudom mi vagy mintha valaki futna de nem láttam semmi életemben nem féltem ennyire kb 2 percig nem vettem levegőt majd akkor vettem észre hogy levegő kellene rohadtul féltem de nem járt nálunk seni mert minden megvolt de durva volt senkinek nem kívánom hogy így féljen
A barbadosi koporsók története minden idők egyik legkülönösebb rejtélye. A karibi sziget egyik lezárt kriptáját 12 éven keresztül több ízben is láthatatlan kezek szentségtelenítették meg.
A család végül arra kényszerült, hogy megboldogult rokonait egy másik sírboltba temesse, akik csak azután nyugodhattak békében.
A rabszolgatartó, cukornádültetvényes Chase család 1808-ban vette meg a kriptát, melyet a Oisitin-öböl szikláiba süllyesztettek,
és bejáratát egy márványtáblával zártak le.
Amikor a sírbolt a család tulajdonába került, már feküdt benne egy fából készült koporsó.
Mrs.Thomasina Goddardé. A márványlapból készült bejáratot egy éven belül kétszer kellett elmozdítani, mivel a család két gyermekét, Mary Ann-t és Dorcas-t is eltemette.
1812-ben apjuk, Thomas is meghalt. Nyolc ember cipelte a hegy tetejére az ólomkoporsót. Amikor a kriptát kinyitották, a gyászoló családtagok rémülten hőköltek vissza. Mrs.Goddard koporsója
a korábbi helyén feküdt, de azokat amelyekben a gyerekek voltak, felállítva találták, az egyik falnak támasztva.
Betörésre semmi jel nem utalt. Az emberek óvatosan az eredeti helyükre tették a két kicsiny koporsót, majd becipelték a
Mr. Chase-t tartalmazó ólomkoporsót is és a többi mellé fektették.
A kőfaragók óvatosan visszahelyezték a márványlapot a bejárat elé,
és betonnal rögzítették.
Négy évvel később egy rokon kisfiút temettek a családi kriptába.
A bejárat érintetlen volt, de a gyászolókra ismét szőrnyű pillanatok vártak. Amikor a márványlapot elmozdították, ugyanaz a gyalázatos látvány fogadta őket, mint az előző esetben.
A rend visszaállításához nyolc emberre volt szükség mivel
Mr. Chase súlyos ólomkoporsóját is a falnak támasztva találták.
Ekkor már az egész sziget a sírkamráról beszélt.
Két hónappal később újabb haláleset történt, és a kriptában megint ugyanazt a kaotikus állapotot találták.
Ugyanez történt 1819-ben, a következő temetés alkalmával is.
Mrs Goddard koporsója az eredeti helyén állt, ami kizárta a
földrengés, illetve a víz betörésének a lehetőségét.
Ellenőrizték a kőfalakat és a mennyezetet, de semmilyen
rendellenességet nem találtak.
A kriptának csak egyetlen bejárata volt, és a márványlap körüli cementezést minden alkalommal éppen találták.
1918-ban Lord Combermere, Barbados kormányzója is a megdöbbent gyászolók között volt.
Személyesen Ő felügyelte a hat koporsó megfelelő elhelyezését,
majd finom homokot szórt köréjük. Amikor a márványlapot ismét
a helyére állították, és becementezték, a kormányzó saját pecsétjét
is elhelyezte a bejáraton.
A következő év április 18-án váratlanul arra kérte a közeli
templom plébánosát, hogy nyissa ki a sírkamrát.
A hat, korábban szép sorban elhelyezett koporsó, melyek közül
a három felnőtté volt alul, tetejükön pedig a három kisebb,
most ismét szétszórva hevert a kriptában.
Mr.Chase ólomkoporsója ismét talpra volt állítva, és csak Mrs.Goddard-é feküdt az eredeti helyén.
A homokban semmilyen nyomot nem találtak, és Lord Combermere pecsétje is érintetlen volt.
A Chase család már nem tudta elviselni a kétes hírnevet, amely a sírbolt miatt alakult ki körülötte. Az összes koporsót a Crist Church temetőbe vitették át, és közös temetési szertartáson vettek végső búcsút halottaiktól.
Sir Arthur Conan Doyle A Sherlock Holmes írója aki maga is a természetfölötti erők lelkes kutatója volt, szintén érdeklődést
mutatott az eset iránt. Elgondolása szerint természetfölötti erők mozgatták el a koporsókat, mégpedig azért, mert az ólomkoporsók
késleltették a testek elbomlását.
Conan Doyle-nek ezenkívül az is meggyőződésévé vált, hogy
Thomas Chase öngyilkosságot követett el. A kripta azonban Doyle minden elgondolása ellenére is megőrizte titkát, s talán sohasem
derül fény az igazságra.
naaaaaaaaa most nagyon beszartam😞 épp ezeket a sztorikat olvastam végig, kimentem a fürdőbe megfürödtem még a zuhanyzőba eszembe jutott h kivigyem a szennyesemet, oké nemcsukom le a villanyt, vinném ki a szennyest és a villany kilett kapcsolva:S:S:S:S:S:Snagyon megjitettem, jah és muterék bennt tévéznek megkérdeztem őket nemcsuktákle... őkis csodálkoznak...bár voltak már ilyen apróságok pl régen miko legoztam(😆😆😉 mindig ettem ropit közbe...kiraktam 5 szál ropit az asztalra kimentem a konyhába, mire visszajöttem csak 3 szál ropi volt és egyedül voltam...akkor még nemilyedtem meg de csodálkoztam..
haveromnak volt ien, h kirakott kést, meg sajtot késöbb eltűnt!
Egy amerikai pszichiáter meséli:
Jay Wouk, az Egyesült Államok egyik leghíresebb ügyvédje
kopogtatott be hozzám.
Elpanaszolta, hogy elviselhetetlen fejfájás gyötri, és mivel
többektől hallott már eredményes hipnotikus gyógymódomról,
hozzám jött bajával.
A hatodik kezelés alkalmával kezdtek megszűnni a fájdalmai, ugyanakkor furcsa kísérőjelenségekre lettem figyelmes.
Ahogy egyre inkább visszavezettem az időben egyre gyakrabban beszélt önmagáról, mint Horst Wesen nevű német vándorszínészről,
aki 1582 október 6-án halt meg, negyven éves korában és Köln közelében, Tharden falu temetőjében van eltemetve.
Hipnózisa alatt kitűnően beszélt németül, és szakértők szerint olyan nyelvjárással amelyet abban az időben beszéltek.
Elutaztunk Köln-be, megpróbáltuk megkeresni Tharden községet.
A kis falunak ma Tard a neve és temetőjében nem találtunk
Horst Wesen feliratú sírkövet.
Wouk hipnotikus álmában levezetett a falu futballpályájára,
és közölte, ezen a helyen volt Tharden temetője a XVI.században.
Sok pénzt ajánlott fel a községi előljáróságnak, amely végül is engedélyezte az ásatást.
Elsőnek egy kis templom romjai kerültek elő, majd a templom körül
a temető is. Megtaláltuk Horst Wesen sírját, de sírkövön
1582 október 15-e volt feltüntetve Wouk határozottan állította, hogy
október 6-án akasztották fel.
Ismét hipnotizáltam.
Álmában különös történetet mondott el színészsorsáról.
1582 október 4-én Köln-ben meggyilkolták és kirabolták a város leggazdagabb pénzváltóját, Trummen bankárt.
Mindeni tudta, hogy a tettes a rendőrség parancsnoka
Dimnitz kapitány volt, de senki sem mert szólni, az emberek
rettegtek a nagyhatalmú rendőrfőnöktől. Dimnitz elfogatta
Wesent, mivel úgy gondolta, hogy a bolondos vándorszínészt úgysem védi senki, őt vádolta a gyilkossággal.
Wesen szenvedélyesen védekezett és közölte, hogy a gyilkosság időpontjában Köln-től 300 km-re a szeretőjénél tartózkodott.
A bíróság amely Dimnitz befolyása alatt állt, 1582 október 5-én olyan döntést hozott, amely szerint, ha Wesen két napon belül bebizonyítja, hogy a rablógyilkosság idején a szeretőjénél tartózkodott akkor felmentik, de ha nem akkor felakasztják.
A színész barátai elindultak lóháton, hogy megkíséreljék a
lehetetlent és elhozzák a koronatanút. Nem sokkal éjfél után
katonák jöttek érte és kivezették a börtönudvarra ahol az akasztófa állt. Az ügyész közölte, hogy miután tíz nap elteltével sem tudta ártatlanságát bizonyítani az ítéletet végrehajtják.
Még mielőtt megszólalhatott volna megragadták, és felakasztották. Holttestét kiadták a barátainak, akik kétnapos gyötrelmes utazás során elhozták magukkal a koronatanút Wesen szeretőjét.
1582 október 5-én éjfélkor hajtották végre ugyanis XIII. Gergely pápa naptármódosító reformját, amelynek következtében
1582 október 5-én éjfélkor egy pillanat alatt 1582 október 16-a lett.
Barátai először egy névtelen sírba temették, és csak
Dimnitz halála után helyezték az általunk felfedezett sírba.
Így Wouk helyesen emlékezett 1582 október 6-ára
mint erőszakos halálának pontos dátumára.
itt fölhoznám érdekességet, Bruce Lee-relytélyes halála!
Bruce Lee-t azt meggyilkolták... Nem?
Abrahan Lincoln elnököt John Wilkes Booth lőtte agyon
1865-ben, egy washingtoni színházban. Koporsóját speciális
gyászvonaton szállították, amely útközben minden állomáson
nyolc percre megállt, s így az emberek leróhatták utolsó
kegyeletüket.
Nem sokkal a temetés után egy fantomvonatról érkeztek
jelentések. A vonatot fekete drapéria borította, és az elnök
koporsóját szállította.
Az egyik kocsin egy csontvázakból álló zenekar utazott.
Ahogy a kísérteties vonat végighaladt a korábbi temetési
útvonalon, az órák megálltak. Pontosan nyolc percre.
ez megment 😀 😆
Ha háború nem lenne olyan jó dolog ha ott lennél...Ferrari nagyon durva történeteket írsz.😃
én tom, te vagy az aki szerint jó lehet meghalni😃!
Lincoln volt az első amerikai elnök, aki gyilkosság áldozata lett.
1865 április 14-ének éjjelén egy színházban John Wilkes Booth lőtte fejbe, és másnap meghalt. Sokan úgy gondolták, hogy
Abraham Lincoln maga is médium volt, és több álmában előre látta saját halálát.
A feljegyzések szerint Lincoln egyszer kijelentette, hogy koporsóban fekve látta önmagát, és amikor megkérdezte, hogy mi történt vele, közölték, hogy egy orgyilkos megölte.
A gyilkosság előtti éjjel Lincoln azt álmodta, hogy egy vitorlás hajón tartózkodott, mely valami távoli, ismeretlen hely felé tartott.
Lincoln halála után W.H.Crooks,a testőre azt állította, hogy az elnöknek meggyilkolása előtt három éjszakán figyelmeztető álmai voltak. Felmerül a kérdés, miért ragaszkodott hozzá Lincoln,
hogy a szóban forgó éjszakán színházba menjen.
Erre a kérdésre senki sem tud biztosat válaszolni. Feltehetőleg kételkedett benne, hogy az álmok előre jelezhetik a végzetes jövőt, vagy nem hitte, hogy az ember el tud menekülni a sorsa elől.
jó MP44esekkel meg scoped kar98k-val lődözni azért nem semmi 😆 meg granátot dobálni 😆 meg headshotot adni 😆D
meghalni is jó lehet...
akko mé nem halsz meg, ha ennyire jó szted😆!
Lincoln szelleméről először az 1924-ben megválasztott elnök,
Calvin Coolidge felesége, Grace tett említést.
Mrs. Coolidge többször látta Lincoln magas és ösztövér alakját,
amint az Ovális Terem ablakából néz ki, olyan testtartásban,
mely mélyen gondolkodó államférfira jellemző.
Lincoln szellemjelenését gyakran látták Franklin Delano Roosevelt elnöksége folyamán. Wilhelmina holland királynő látogatást tett a Fehér Házban Roosevelt elnöksége alatt, és nagyon megdöbbent, mikor kopogást hallott hálószobája ajtaján, és Lincoln fantomalakját
pillantotta meg a küszöbön állva, jellegzetes kürtőkalapjában.
A királynőt roppantul meghökkentette, hogy mikor Roosevelt elnöknek és másoknak másnap reggel említést tett az élményről,
azok nem látszottak túlságosan meglepettnek.
A jelenséget egyszerűen azzal magyarázták, hogy a királynő Lincoln hálószobájában aludt.
Harry Truman elnök idejében a hírek szerint Lincoln szelleme már nem kóborolt a Fehér Ház folyosóin, feltehetően azért mert a fehér Házat nagyobb javításoknak vetették alá.
Egyes szellem-szakértők azon a véleményen vannak,
hogy a szellemek nem szeretik azoknak a helyeknek az átépítését
vagy megváltoztatását, ahol kísérteni szoktak, esetleg az ilyen változtatások egyenesen lehetetlenné teszik számukra, hogy megjelenjenek.
jó MP44esekkel meg scoped kar98k-val lődözni azért nem semmi 😆 meg granátot dobálni 😆 meg headshotot adni 😆D
meghalni is jó lehet...
Nekem is nagyon sok deja-vu van de nagyon durvák 100% osan tudom hogy pl valamit ugyan így láttam már
A deja-vu tudományosan megmagyarázható jelenség. Az adott eseményt az agyad egy régebbi emlékfoszlánnyal azonosítja be, és azt a tudatot adja, hogy ez már ugyan így megtörtént. Minden ilyesmi víziót az agyad kreál, és amit az agyad mond, neked az a valóság még ha nem is igaz.
a faterom legutóbb azzal jött, h azé van deja-vunk me má a mátrix-ba vagyunk😆!
Jó kis történetek Nekem egyszer volt az kb 2 hete hogy testvéreméknek innen fel kellett reggel 6 ra érni pestre ami kb 200km van ezért hajnal 3 kor keltek én is felkeltem mondom minek aludjak de úgy gondoltam hogy még alszok egy kicsit aztán hajnal 4 kor olyat hallottam mintha az első bejárat kilincsét lenyomták volna azt hittem valami betörő vagy hogy képzelődök vagy egy fél óráig hallgatóztam de nem hallottam semmi majd olyan hangot hallottam mint amikor a ló megy a kövesúton ilyen patadobogást vagy nem is tudom mi vagy mintha valaki futna de nem láttam semmi életemben nem féltem ennyire kb 2 percig nem vettem levegőt majd akkor vettem észre hogy levegő kellene rohadtul féltem de nem járt nálunk seni mert minden megvolt de durva volt senkinek nem kívánom hogy így féljen
ilyesmi volt velem is mármint olyan,hogy valamit hallotam kintrol😃
éjjel ugy 2 orakor arra keltem fel,hogy mintha valami nagy lépkedne kint az utcán majd ossze szartam magam de oszt kiderult,hogy csak 1 Skoda 120 as nem akart beindulni😆
Nekem is nagyon sok deja-vu van de nagyon durvák 100% osan tudom hogy pl valamit ugyan így láttam már
A deja-vu tudományosan megmagyarázható jelenség. Az adott eseményt az agyad egy régebbi emlékfoszlánnyal azonosítja be, és azt a tudatot adja, hogy ez már ugyan így megtörtént. Minden ilyesmi víziót az agyad kreál, és amit az agyad mond, neked az a valóság még ha nem is igaz.
Aki nem akarja az nem hiszi el de én szoktam látomásokat látni amire nem emlékszem csak később jövök rá hogy deja-vu
há deja-vu sztem sokmindenkinek van!
Érdemes megnézni
„Egyik percben még ülsz a kocsidban, és úgy érzed: tiéd a világ! De a sors persze megtalál, ha minden klappol. És csak ennyit mond: most megvagytok!”
/John Klein/
Maga a legenda egészen az 1966 nyarán, Point Pleasantben történt eseményekig vezethető vissza. Akkoriban több bejelentés is érkezett a Mason megyei serifhez, miszerint egy különös – hol óriás molylepkére, hol barna, emberi alakra emlékeztető – lény tűnt fel a környéken.
Az Associated Press hírügynökség egyik segédszerkesztője nevezte el a lényt Mothman-nek – vagyis Molyembernek – miután a Point Pleasant Register szerkesztője világgá kürtölte az esetet.
Persze nem sokkal az nyilvánosságra hozatal után, a környéket elözönlötték a TV stábok, újságírók, természetvédők, és – ki ne maradjanak a sorból – a lelkes U.F.O. hívők. Azóta is számtalan elmélet született a lénnyel kapcsolatban. Egyesek szerint földönkívüli, mások a természet gonosz tréfájának tartják, és persze akadnak olyanok is, akik egy angyallal azonosítják a teremtményt.
Az esetek furcsaságát azonban az adta, hogy a szemtanúk közül sokaknak látomásaik és vízióik támadtak a jövőt illetően. És ha ez még nem lenne elég hátborzongató: a jelentések szerinte a Millard Halstead megbízott és csapata olyan jelzéseket fogott a rendőrségi adóvevőkkel, amik leginkább a fölgyorsított magnószalag hangjára hasonlítottak, ám semmit sem tudtak kivenni belőle.
A különös és hátborzongató események majd 13 hónapon keresztül tartották lázban Point Pleasant lakosságát, de ami ezután következett, arra senki sem volt fölkészülve. 1967. december 15-én, délután öt óra tájba, az Ohio River Bridge – a helyiek által csak Silver Bridge-nek keresztelt – híd nem bírta tovább a rajta kialakult torlódást. A láncfüggesztések elszakadtak, a híd a folyóba zuhant, s a tragédia során 46 ember vesztette életét.
Sokan a különös látogatót okolták, de egyes beszámolók szerinte a világ minden táján érkeztek már hasonló bejelentések a nagyobb katasztrófákat megelőzően. Ilyen volt például a Mexico City-ben 1985-ben lezajlott földrengés vagy az 1986-os csernobili nukleáris baleset. Legutoljára pedig 2001 szeptemberében látták a teremtményt.
A Molyember, mint Szellemlény
Ha már az ember megkísérli beletenni ezt a teremtményt egy Mage kalandba, akkor mindenképp elgondolkodik azon, hogy vajon milyen kategóriába is lehetne besorolni. Egyszerűbben fogalmazva, mi is ez a lény?
Nos, ha kicsit áttekintjük a céljait és azt, hogy milyen földöntúli képességeket társítanak hozzá, akkor mindjárt könnyebb lesz elhelyezni a Mage világában (illetve kreatív Mesélők könnyedén áthelyezhetik más WoD szerepjátékokba is).
A legtöbben úgy vélik, hogy a Molyember(ek) a jövőbeni katasztrófák helyszínén bukkannak fel, hogy az embereket figyelmeztessék a közelgő veszélyre. Néhányan a szemtanúk közül látomások formájában – meglehetősen pontos – információkat kapnak a bekövetkező eseményekről.
Nos szerintem a legésszerűbb, ha úgy kezeljük, mint bármely más Mezsgyén túlról származó szellemet. A Molylepke egyébként, mint szimbólum már az emberiség hajnala óta a misztikum és a jövő jelképe. Ősi barlangrajzokon is fellelhető, amint emberi alakok egy órás moly társaságában a tűz körül táncolnak.
Amit ferrari most írt elkezdtem olvasni de kb az 5 ödik sornál abbahagytam mert én is egyedül vagyok és fosok
Mi is valójában a poltergeist? Az elnevezés két német szóból ered: a “polter” a népnyelvben zajt, a “geist” pedig szellemet jelent; magyar megfelelője: kopogó szellem. A parapszichológia az elmúlt száz év során új mozaikszót vezetett be az angol nyelvbe: az RSPK-t. A rövidítés ismétlődő, spontán pszichokinézisre utal. Eme rejtélyes paranormális tevékenység során bútorok mozdulnak meg, hideg légáramlatok keletkeznek, ismeretlen eredetű hangok hallatszanak, tárgyak tűnnek el, majd kerülnek elő, valamint emberek emelkednek akaratukon kívül a levegőbe. A poltergeist-aktivitás jól ismert kísérőjelenségei a kellemetlen szagok, a hangos reccsenések és a titokzatos csattanások is.
Az RSPK összes lejegyzett esete közül a leglátványosabb 11 hónapon át, 1977 augusztusától 1978 szeptemberéig tartott. Ezalatt az idő alatt London egyik legészakibb külvárosában, Enfieldben egy bérházban élő asszony és két gyermeke csaknem minden regisztrált RSPK-tevékenységet átélt. A család augusztus és március között közel 1500 spontán pszichokinetikus esetet jelentett. A furcsaságok e megdöbbentő áradata előtt mindenki tanácstalanul állt, aki valaha is kapcsolatba került az üggyel. Az enfieldi jelenségeket pszichológusok, szociális gondozók, rendőrök, logopédusok, fotóriporterek, valamint két parakutató, Guy Lyon Playfair és Maurice Grosse vizsgálták, de soha senki sem talált a történtekre kielégítő magyarázatot.
Az enfieldi poltergeist 1977. augusztus 31-én, este 9 óra 30-kor jelentkezett először. Mrs. Harper, a negyvenes éveit taposó elvált háziasszony az emeleti hálószobában vetette be az ágyakat, a két gyerek pedig éppen lefekvéshez készülődött. Egyszer csak a 11 éves Janet megjegyezte, hogy valami csoszogásra emlékeztető hangot hall. Nem sokkal ezután Mrs. Harper elképedve figyelte, ahogy a nehéz, fiókos komód mintegy fél métert csúszik arrébb a padlón.
A rémült nő többször is megpróbálta visszatolni a helyére, de a komód nem engedelmeskedett. Az egész jelenet alatt hangos kopogás hallatszott, mely a falakból eredt, és az egész szobát betöltötte. A félelemtől reszkető Mrs. Harper csemetéivel együtt szomszédainál, Vic és Peggy Nottingham nél keresett menedéket.
Miközben Vic és a fia alaposon átkutatták Harperék lakását, a kopogás újból felhangzott. A két férfi gyorsan körülnézett az előkertben és a hátsó udvarban is, de senkit sem találtak. 11 óra körül végül kihívták a rendőrséget. Az egyik rendőr jelenlétében a nappaliban egy szék ugyanúgy csúszni kezdett a padlón, mint korábban a komód a hálószobában. Carl Heeps, a szobában tartózkodó őrmester később aláírásával igazolta, hogy a jelenség valóban megtörtént. Másnap a homokozóban heverő játéktéglák és üveggolyók kezdtek el repkedni a ház körül. Néhányat összeszedtek, miután a földre estek: szokatlanul forróak voltak. Ez a “bombázás” még három egymás utáni napon megismétlődött. Szeptember 4-ére mind Harperék, mind Nottinghamék kezdték elveszíteni a türelmüket. Eddigre már nem csak a rendőrséget riasztották, hanem a környékbeli lelkészt is felkeresték, és kapcsolatba léptek egy közelben lakó hölggyel is, akit médiumként ismertek. Mindennek azonban semmi eredménye nem lett… A furcsaságok még 10 hónapon át folytatódtak.
Több ízben sikerült magnóra venni egy mély, nyers, durva hangot, amit az egyre többször transzszerű állapotba kerülő Janet Harper adott ki magából. A hang közölte, hogy William Haylocknak hívják, és a Durats Parkban, egy nem is olyan távoli utcában lakik.
A hangot bejátszották a helyi rádióállomás egyik késő esti műsorában, és hamarosan jelentkezett is egy fiatalember, aki azt állította, hogy ő William Haylock unokaöccse, és a hang valóban a nagybácsikájáé. A gond csak az volt, hogy az öregúr, akit egyébként felettébb rosszindulatú fráterként ismertek, már évekkel azelőtt meghalt! Az enfieldi jelenségek kétségtelenül annyira erőteljesek voltak, és annyira hosszú ideig tartottak, hogy az eset már csak ezért is figyelemre méltó. Hasonló furcsaságokat azonban máskor, máshol, mások is tapasztaltak már. A titokzatos hangok, koppanások gyakori előjelei a poltergeist-aktivitásnak.
Jó kis történetek Nekem egyszer volt az kb 2 hete hogy testvéreméknek innen fel kellett reggel 6 ra érni pestre ami kb 200km van ezért hajnal 3 kor keltek én is felkeltem mondom minek aludjak de úgy gondoltam hogy még alszok egy kicsit aztán hajnal 4 kor olyat hallottam mintha az első bejárat kilincsét lenyomták volna azt hittem valami betörő vagy hogy képzelődök vagy egy fél óráig hallgatóztam de nem hallottam semmi majd olyan hangot hallottam mint amikor a ló megy a kövesúton ilyen patadobogást vagy nem is tudom mi vagy mintha valaki futna de nem láttam semmi életemben nem féltem ennyire kb 2 percig nem vettem levegőt majd akkor vettem észre hogy levegő kellene rohadtul féltem de nem járt nálunk seni mert minden megvolt de durva volt senkinek nem kívánom hogy így féljen
A barbadosi koporsók története
A barbadosi koporsók története minden idők egyik legkülönösebb rejtélye. A karibi sziget egyik lezárt kriptáját 12 éven keresztül több ízben is láthatatlan kezek szentségtelenítették meg.
A család végül arra kényszerült, hogy megboldogult rokonait egy másik sírboltba temesse, akik csak azután nyugodhattak békében.
A rabszolgatartó, cukornádültetvényes Chase család 1808-ban vette meg a kriptát, melyet a Oisitin-öböl szikláiba süllyesztettek,
és bejáratát egy márványtáblával zártak le.
Amikor a sírbolt a család tulajdonába került, már feküdt benne egy fából készült koporsó.
Mrs.Thomasina Goddardé. A márványlapból készült bejáratot egy éven belül kétszer kellett elmozdítani, mivel a család két gyermekét, Mary Ann-t és Dorcas-t is eltemette.
1812-ben apjuk, Thomas is meghalt. Nyolc ember cipelte a hegy tetejére az ólomkoporsót. Amikor a kriptát kinyitották, a gyászoló családtagok rémülten hőköltek vissza. Mrs.Goddard koporsója
a korábbi helyén feküdt, de azokat amelyekben a gyerekek voltak, felállítva találták, az egyik falnak támasztva.
Betörésre semmi jel nem utalt. Az emberek óvatosan az eredeti helyükre tették a két kicsiny koporsót, majd becipelték a
Mr. Chase-t tartalmazó ólomkoporsót is és a többi mellé fektették.
A kőfaragók óvatosan visszahelyezték a márványlapot a bejárat elé,
és betonnal rögzítették.
Négy évvel később egy rokon kisfiút temettek a családi kriptába.
A bejárat érintetlen volt, de a gyászolókra ismét szőrnyű pillanatok vártak. Amikor a márványlapot elmozdították, ugyanaz a gyalázatos látvány fogadta őket, mint az előző esetben.
A rend visszaállításához nyolc emberre volt szükség mivel
Mr. Chase súlyos ólomkoporsóját is a falnak támasztva találták.
Ekkor már az egész sziget a sírkamráról beszélt.
Két hónappal később újabb haláleset történt, és a kriptában megint ugyanazt a kaotikus állapotot találták.
Ugyanez történt 1819-ben, a következő temetés alkalmával is.
Mrs Goddard koporsója az eredeti helyén állt, ami kizárta a
földrengés, illetve a víz betörésének a lehetőségét.
Ellenőrizték a kőfalakat és a mennyezetet, de semmilyen
rendellenességet nem találtak.
A kriptának csak egyetlen bejárata volt, és a márványlap körüli cementezést minden alkalommal éppen találták.
1918-ban Lord Combermere, Barbados kormányzója is a megdöbbent gyászolók között volt.
Személyesen Ő felügyelte a hat koporsó megfelelő elhelyezését,
majd finom homokot szórt köréjük. Amikor a márványlapot ismét
a helyére állították, és becementezték, a kormányzó saját pecsétjét
is elhelyezte a bejáraton.
A következő év április 18-án váratlanul arra kérte a közeli
templom plébánosát, hogy nyissa ki a sírkamrát.
A hat, korábban szép sorban elhelyezett koporsó, melyek közül
a három felnőtté volt alul, tetejükön pedig a három kisebb,
most ismét szétszórva hevert a kriptában.
Mr.Chase ólomkoporsója ismét talpra volt állítva, és csak Mrs.Goddard-é feküdt az eredeti helyén.
A homokban semmilyen nyomot nem találtak, és Lord Combermere pecsétje is érintetlen volt.
A Chase család már nem tudta elviselni a kétes hírnevet, amely a sírbolt miatt alakult ki körülötte. Az összes koporsót a Crist Church temetőbe vitették át, és közös temetési szertartáson vettek végső búcsút halottaiktól.
Sir Arthur Conan Doyle A Sherlock Holmes írója aki maga is a természetfölötti erők lelkes kutatója volt, szintén érdeklődést
mutatott az eset iránt. Elgondolása szerint természetfölötti erők mozgatták el a koporsókat, mégpedig azért, mert az ólomkoporsók
késleltették a testek elbomlását.
Conan Doyle-nek ezenkívül az is meggyőződésévé vált, hogy
Thomas Chase öngyilkosságot követett el. A kripta azonban Doyle minden elgondolása ellenére is megőrizte titkát, s talán sohasem
derül fény az igazságra.