A legjobb túlélő-horror játékok
A horror műfaja elképesztő népszerűségre tett szert a videojáték-iparban, minden gamer fel tud sorolni két-három ikonikus szériát vagy játékot, amely igencsak ráhozta a frászt az elmúlt években. Legyen ez akár atmoszferikus horror, vagy olyan, amely jumpscare-ek hadának segítségével éri el a kívánt hatást, a végeredmény minden esetben egy kiadós adrenalin löket a játékosok számára.
Az elmúlt évtizedben a kiadók pedig valósággal elkényeztették a horror-rajongókat, hiszen a jelenlegi listánkon szereplő címek túlnyomó többsége a 2010-es évek terméke, persze akad néhány kivétel is.
A Resident Evil Village megjelenésének alkalmából összeszedtük az elmúlt idők legjobb, legikonikusabb túlélő-horror játékait, természetesen véletlenszerű sorrendben.
Resident Evil széria
A japán Capcom videojáték-kiadó talán minden idők egyik legkarakteresebb horrorjáték franchise-át tette le az asztalra az elmúlt két és fél évtizedben. A Resident Evil cím ugyanis már 1996 óta velünk van, idén pedig a 25. évfordulón meg is érkezett a széria legújabb darabja, a Resident Evil Village, amely úgy tűnik, méltó folytatása lett a 2017-es hetedik résznek. A sorozat életében jól végigkövethető a fejlődés nyoma, hogyan változott fix kamerás, kezdetleges horrorélményből AAA kategóriás FPS-sé a fővonalon.
A második és a harmadik rész remake-je pedig modern körítésbe helyezte a '97-es, és '99-es játékokat, így a jelen generáción is át lehet élni az egykori meghatározó élményeket. A fő történet kezdetben egy fiktív Raccoon City nevű városban játszódott, és egy Umbrella Corporation nevű gyógyszeripari cégnek is otthont adott, amely évtizedeken át titokban biofegyvereken kísérletezett. Ennek aztán meg is lett a böjtje, hiszen egy emberi mulasztás nyomán öntudatra ébredt az egyik ilyen biofegyver, és mire az emberek észbe kaptak, már egy labor teljes személyzetét megfertőzte a T-vírussal, ezzel zombivá változtatva őket.
A játékok alapkoncepciója kezdetben ez a helyzet volt, hogyan küzdenek meg a történetek főhősei a fertőzéssel, ezzel együtt pedig az Umbrellával. Később aztán a sorozat további részei már nem kötődtek olyan szorosan Raccoon Cityhez, sokan mind a mai napig a 4. részt tartják a széria egyik legjobbjának, ahol a második részben megismert Leon S. Kennedyvel kellett egy baljós faluban boldogulnunk, ahol mindenféle furcsa teremtéssel kellett elbánnunk.
Az idei rész, a Village is hasonló koncepcióra épül, csak épp itt egy fiktív romániai falut kell felfedeznünk, annak minden bájával együtt. A főhős a hetedik részből megismert Ethan Winters, aki úgy tűnik, egy egész trilógiát kap a sorozatban, hiszen különféle pletykák szerint a kilencedik részben fogja megkapni története lezárását. Ez pedig előrevetíti, hogy a franchise még jó sokáig velünk fog maradni a jövőben is.
Outlast széria
A Red Barrels fejlesztette, és adta is ki 2013 őszén az év talán leginkább meghatározó horrorjátékát, a lerobbant elmegyógyintézetben játszódó Outlastot. Főszereplőnk, Miles Upshur egy riporter, aki miután kap egy tippet, ki akarja deríteni, mi is történt pontosan az intézményben, és kamerájával minden létező eseményt meg akar örökíteni. A dolgok a bejutását követően azonban hamar sötét fordulatot vesznek, ugyanis kiderül, hogy a betegek elszabadultak az épület falai között, és egy konfrontálódás után Miles leghőbb vágya immáron kijutni az intézetből. Ez azonban nem megy olyan egyszerűen, ugyanis nem bocsátkozhatunk harcba senkivel, egyetlen fegyverünk a menekülés, valamint a rejtőzködés lesz, ezek pedig rendkívül feszültséggel teli pillanatokat szülnek majd. A történet kisebb-nagyobb részletei leginkább a talált feljegyzésekből bontakoznak majd ki, néhány átvezető videótól eltekintve.
Készült hozzá egy előzmény DLC is, Whistleblower alcímmel, amelyben a Milesnak tippet adó Waylon Park a főszereplő. Az Outlast kifejezetten pozitív kritikákat kapott, a játékosok is szerették, így nem volt kérdéses, érkeznie kellett a folytatásnak, amely 2017 tavaszán meg is történt Outlast 2 címen. Ebben már teljesen más helyszínt, valamint főszereplőt is kaptunk. Előbbi egy Arizona-sivatagbeli eldugott falu lesz, utóbbi pedig az első részhez hasonlatosan szintén egy riporter/újságíró, Blake Langermann, aki feleségével együtt akar a végére járni a rejtélyes településen egy terhes nő meggyilkolásának, akiről szinte semmi egyebet nem tudni.
A második rész hasonló kritikai elismeréseket kapott, mint az első felvonás, ugyanebben az évben pedig már be is jelentették a harmadik részt, amelyről azonban egyelőre nem sok minden derült ki. Időközben pedig érkezik majd egy, a fősodorhoz csak lazábban kapcsolódó játék, a The Outlast Trials, amely a hidegháborúban játszódik majd, ám erről sem tudni többet azonkívül, hogy még 2021 folyamán megjelenik. A franchise tehát jelenleg is bőven aktív, így biztosan találkozhatunk még Outlast-játékokkal a közeljövőben.
Alien: Isolation
Ritka az, amikor egy film alapján készült videojáték maradandó élményt tud hagyni az emberben, de ugyanez fordítva is igaz, a játékokból készült filmek sem hozzák legtöbbször az elvárt színvonalat. Erre egy nagyon jó ellenpélda a SEGA által kiadott Alien: Isolation, amely A Nyolcadik utas: a Halál című, 1979-es film eseményei után játszódik 15 évvel, ahol a film főhősének, Ellen Ripley-nek a lányát, Amandát irányítjuk.
A játék java része egy elhagyatott űrállomás kísérteties belsejében játszódik, ahol minden sarkon leselkedhet ránk veszély, a játékmenet pedig egyfajta nyomasztó, fojtogató hatással támadja le a játékost, mivel vastagon a bezártság érzetére épít. Fontos szerepet kap benne a felfedezés is, így a játékidő is bőven lehet több a nagyjából 17 órát felölelő kampánynál. A mesterséges intelligenciával felvértezett Alien képes kiszimatolni a játékost bárhol az állomás területén, így hacsak nem bújunk el előle valahová, akkor könnyedén elkaphat bennünket annak ellenére, hogy birtokunkban van néhány fegyver, így papíron nem vagyunk teljesen tehetetlenek egy támadás esetén. Így hát javarészt itt is megmarad nekünk a lopakodás, amelyre a játékmenet is nagyban ki van hegyezve, a különféle fejtörők megoldásán kívül.
A játék a korát valamelyest meghaladó, gyönyörű grafikával rendelkezett, a fejlesztők jól játszottak a fényekkel és az árnyékokkal, rengeteget dobott az összhatáson, még mai szemmel nézve is bőven szép darabnak számít. Az Isolation minden kétséget kizáróan a valaha készült legjobb Alien-játék, a helyén kezeli a filmek örökségét, és még az ijesztésekre leginkább semleges játékosoknak is mind a mai napig képes feladni a leckét.
Dying Light széria
Az addig leginkább az első Dead Island játékról ismert Techland csapata 2015-ben valami olyat tett le az asztalra, ami alapjaiban változtatta meg a hozzáállásunkat a zombis játékokhoz. Ez volt a látványos parkour elemekkel felturbózott Dying Light, amely több volt egyszerű zombiirtó szimulátornál, és megjelenése után szinte egyből már klasszikusként kezdtek rá tekinteni.
Főhősnek a határozott elvekkel bíró, ámde kezdetben elveszett Kyle Crane-t kapjuk meg, akit egy közel-keleti városba, Harranba vezényelnek, hogy szivárogjon be annak rendje és módja szerint az ottani karanténzónába. Harrant ugyanis egy súlyos vírus sújtja éppen, amely agresszív élőholtakat csinál az emberekből, a túlélők pedig egy Tower nevű helyen gyűlnek össze, amely úgy ahogy menedéket nyújt nekik. Kyle feladata eredetileg egy érzékeny fájl visszaszerzése lenne egy Kadir „Rais” Suleiman nevű figurától, aki zsarolásra használja fel a megszerzett adatokat, és a karantént kihasználva hamar felépített egy saját kis társadalmat a városon belül. A landolásunk balul sül el, majdnem a zombik áldozatává válunk, ám Jade Aldemir, a túlélők egyik vezetője megment bennünket, ezután csatlakozunk a Towerben lakó menekültekhez. Innen indul a történetünk, melynek során változatos módokon nézünk szembe a fertőzöttekkel, valamint a Rais által vezetett banditákkal egyaránt.
A játékmenet pörgős, a küldetések változatosak, a történet pedig megfelelő befejezéssel lát el minket, és különféle izgalmakban sem szűkölködik. A játékosok és a kritikusok is pozitívan véleményezték a megjelenéskor, kiemelve a gördülékenységet és a látványvilágot. Harran városát egyébként a Rio de Janeiro déli részén fekvő Rocinha favelái inspirálták leginkánbb, ez Brazília legnagyobb ma ismert nyomornegyedének számít.
A Techland az első (és a mai napig egyetlen) Dead Island játék után, 2012 korai szakaszában állt rá a játék fejlesztésére, és eredetileg valóban a Dead Island folytatásának szánták. Aztán ahogy haladt előre a projekt, és az első résszel kapcsolatban érkeztek a visszajelzések, a játék kibővült, egy idő után pedig az alkotók úgy érezték, ennek egy teljesen különálló, új IP-nek kell lennie. Ekkor váltottak kiadót is, a Deep Silver helyett a jogokra a Warner Bros. csapott le, végül általuk jelenhetett meg a játék végleges verziója. Az első rész kapott egy hatalmas kiegészítőt The Following címmel, amelyben szintén Kyle Crane által járhatunk be egy teljesen új vidéket, és immáron autót is vezethettünk, amely egy teljesen új perspektívát adott a játéknak.
A Dying Light második részét már évek óta fejlesztik, és az idő előrehaladtával egyre nagyobb hype generálódott körülötte, főleg mivel továbbfejlődött játékmenetre, négyszer akkora térképre és RPG elemekre is számíthatunk az immáron remélhetőleg egy éven belül megjelenő játéktól. Így tehát a franchise jövője biztosítva van, tűkön ülve várjuk az új felvonást.
Five Nights at Freddy's széria
A 2010-es évek egyik legkülönlegesebb indie-horror projektje a Five Nights at Freddy's, amelyről valószínűleg senki nem gondolta volna, hogy valaha ennyi játékot meg fog érni. Az alap játékok koncepciója rendkívül egyszerű: adott egy pizzázó, a Freddy Fazbear Pizzeria, amelynek mi vagyunk a biztonsági őrei valamikor az 1990-es években. Feladatunk pedig abból áll, hogy este 22:00-tól kezdve reggel 6:00-ig tartó műszakunkban a biztonsági kamerákat figyeljük a pizzéria területén, ugyanis az étterem kabaláit jelentő néhány plüssállat - egy nyúl, egy medve, egy róka és egy csirke - hajlamos életre kelni, és előszeretettel mászkálnak a kamerák előtt, hogy eljussanak hozzánk. Mi pedig annyit tehetünk, hogy ha egyikük már elég közel van, akkor bezárhatjuk a megfelelő oldalon levő ajtónkat, amely azonban energiát fogyaszt, pont úgy, mint az, amikor a kamerákat nézzük. Így hát erősen spórolnunk kell az éjszaka folyamán az árammal, mivel az szép lassan, folyamatosan csökken, ahogy haladunk előre az időben. Ha pedig elfogy, mielőtt reggel 6-ot ütne az óra, akkor nagy valószínűséggel vesztettünk.
Ez az egyszerű kis játék a 2014-es megjelenésekor hatalmas érdeklődésnek örvendett, streamerek és youtuberek egyaránt rákaptak, és rengeteg vicces, vagy éppen ijesztő tartalom született a játékból, amely mögött egyébként jóformán egy egyszemélyes stáb, Scott Cawthon áll.
A második rész még ugyanebben az évben kijött, nem sokat változtatva az eredeti játékmeneten, ugyanígy a harmadik rész sem sok változást hozott az előzőekhez képest, azt leszámítva, hogy több ellenfél lett, és többfajta úton juthattak el hozzánk. Mindenképpen az első rész tekinthető a legmeghatározóbbnak a széria történelmében, hiszen egyik folytatás sem tudta megismételni annak sikerét. A legújabb cím, a Five Nights at Freddy's: Security Breach még javában készül, és egy merőben más, FPS-élményt kínál majd a játékosok számára valamikor majd 2021 vége felé.
Amnesia széria
A Frictional Games 2010-ben mérföldkő jelentőségű horrorral jelentkezett. Ugyan korábban is voltak már jó próbálkozásaik, a Penumbra például sokak számára emlékezetes lehet, mégis az Amnesia: The Dark Descent hozta el nekik a szakmai és kritikai áttörést. Az Amnesia egy vérbeli túlélőhorror lett, amely 1839-ben, egy Brennenburg nevű kastélyban játszódik. Főhősünk, Daniel az egyik sötét folyosón ébred fel, és mintha minden kitörlődött volna az emlékezetéből. Így aztán elindulunk, egyre mélyebbre az ódon falak között, hogy kiderítsük, mi folyik itt valójában.
Az eseményekről főképp jegyzetekből, valamint rövid visszaemlékezésekből szerzünk majd tudomást, és valójában egészen fordulatos történettel szolgál a játék. Ám ami igazán elviszi a hátán, az a félelemfaktor. A játék egyáltalán nem fukarkodik, ha atmoszférateremtésről van szó: a halkan zümmögő, környezetbe teljesen beépülő zene hatására a szőr feláll a hátunkon, mint ahogyan attól is, ha véletlenül szembetalálkozunk egy, a kastély falai között járkáló szörnyszülöttel. Ezek külseje még mai szemmel nézve is hihetetlenül félelmetesre lett kidolgozva, a zene pedig, amely akkor jön elő, amikor ezek üldöznek minket, mind a mai napig a fülünkben cseng. Fegyverünk nincs ellenük, hasonlatosan, mint az Outlastban, itt is a menekülésre, valamint a rejtőzésre hagyatkozhatunk mindössze.
A játék másik nagy pozitívuma a változatos puzzle feladatokban rejlett, amelyeket megoldva juthattunk előre a pályán, és ezáltal a történetben is. Az Amnesia hihetetlenül eltalálta az egyensúlyt az ügyességi és a horrorjátékok között, ezzel pedig számos későbbi játéknak adott inspirációt, ezért érdemei megkérdőjelezhetetlenek.
2013-ban érkezett a számozatlan folytatás Amnesia: A Machine for Pigs alcímmel, amelynek már ugyan visszafogottabbak voltak a kritikái, önmagában nézve az is egy teljesen szórakoztató darab volt. Itt Oswald Mandust, egy gazdag nagyiparost irányíthatunk, aki saját házában él át horrorisztikus eseményeket, miután visszatér egy mexikói expedícióból.
Ezután a rész után egy hosszabb szünet következett, a franchise pedig 2020 őszén éledt újra hamvaiból, amikor is megjelent az Amnesia: Rebirth. Ebben ismét új helyszínen, a számunkra érdekes névvel bíró Tasi Trianon bőrébe bújva kellett boldogulnunk az algériai sivatagban, és a játék a kritikák szerint egy méltó tisztelgés a fejlesztők részéről a franchise öröksége előtt.
Little Nightmares 1-2
2017-ben egészen egyedülálló élmények kavarták fel a horrorjátékok piacát. Ekkor jelent meg többek között a Resident Evil 7, amely nagy újításokat hozott a szériában, ám volt még egy játék, amely az atmoszférájával egészen félelmetes dolgokra volt képes. Ez volt az addig leginkább a LittleBigPlanet szériáról ismert Tarsier Studios alkotása, a Little Nightmares első része, amely egy úgymond 2,5 dimenziós horror-platformer játékként vonult be a piacra.
A kritika elismerően nyilatkozott róla, dicsérték egyedi világát és a nyomasztó hangulatot, amely az egész játékot körüllengi. Főszereplőnk egy Six nevű, 9 éves lány, aki jellegzetes, sárga színű esőkabátjában járja be a játék világát, a Maw-t, ennek során pedig számos különböző ügyességi feladattal kell megbirkóznia, a rá leselkedő igen furcsa teremtményekről nem is beszélve. A fejlesztők a játékmenettel a játékosok gyerekkori félelmeire szerettek volna összpontosítani, és megalkotni egy olyan világot, amelyben a gyermekkorban rettegett dolgaink bármelyik sarokban ránk törhetnek, és ezt igen hatásosan el is érték sokaknál.
A játék eredetileg még Hunger címen lett bejelentve 2014-ben, ám ezt majdnem kétéves hallgatás követte, mígnem 2016-ban a fejlesztők leközölték a címváltozást arra hivatkozva, hogy az akkoriban rendkívül népszerű The Hunger Games széria nevétől jobban megkülönböztessék a játékukat. Végül így született meg a ma is ismert Little Nightmares elnevezés. A játékból egyébként 2020 májusáig bezárólag nagyjából 2 millió példányt adtak el, ami egy ilyen kis indie címnél már kiemelkedőnek számít.
A siker természetesen arra ösztökélte mind a fejlesztőket, mind a kiadó Bandai Namco Gamest, hogy folytassák a szériát, így 2021-ben meg is érkezhetett a Little Nightmares II, amely továbbfejlesztett grafikával, még több feladattal, és hasonlóan nyomasztó hangulattal támadta meg a játékosok idegrendszerét. A második felvonás hasonlóan kedvező kritikai fogadtatásnak örvendett, és ebből már az első hónapja során eladtak egymillió példányt, ez a szám pedig feltehetőleg azóta is növekedett. Egy esetleges harmadik részre jelenleg elég kevés esély van, mivel a fejlesztők az anyavállalatuk, az Embracer Group szerint ráálltak egy új IP fejlesztésére, ám szerencsére már ezzel a két résszel is beírták magukat a horrortörténelembe.
Dead Space széria
A sci-fi horror műfajban keresve sem találhatnánk jobb játékokat, mint a Dead Space-sorozat tagjait, ezen belül is leginkább az első részt, mivel ez robbant igazán nagyot az újdonság elsöprő erejének köszönhetően. A franchise Glen Schofield és Michael Condrey képzeletének gyümölcse, akik ezzel megalkották Schofield szavaival élve: „a legijesztőbb játékot, ami csak tőlünk kitelt”. 2008-ban jelent meg az első rész, az Electronic Arts gondozásában, és azonnal nagy sikerre tett szert.
A TPS nézetű játékban Isaac Clarke-ot alakítjuk, aki egy egyszerű gépész, karbantartó a 26. században. Egy mentőexpedícióban vesz részt egy űrhajó legénységének többi tagjával együtt, akiket az USG Ishimura nevű óriási bányászhajóhoz vezényelnek, mivel ez a hajó egy ideje már nem adott életjeleket magáról. Ráadásul Isaac barátnője, Nicole is az Ishimura fedélzetén tartózkodott, így főhősünknek kétszer annyi indoka van részt venni a küldetésben. Odaérve aztán a mi feladatunk lesz többek között felderíteni, mi is történt valójában, eközben bejárni a hajó minden szegletét, és szembenézni a fedélzetet ellepő lényekkel, a nekromorfokkal.
A játékmenet nem lineáris, a hajó fedélzete szabadon bejárható, ám könnyedén el lehet benne tévedni, ezért ajánlott a térkép használata. A játék kegyetlenül nyomasztó atmoszférával rendelkezik, egyrészt itt is érvényesül a bezártság érzete, hasonlóan mint az Alien: Isolation esetében, viszont itt már érdemben fel tudjuk venni a küzdelmet a lények ellen, hiszen rendelkezünk az ehhez megfelelő eszközökkel. A harcok rendkívül élvezetesre sikerültek, több korabeli magazin a főhőst minden idők leginkább „badass” karakterei közé sorolta, amelyre ráadásul az is rásegített, hogy az események forgatagában ő mindvégig egy szót sem ejt ki a száján, így a legemlékezetesebb néma főhősök között is rendszeresen feltűnik. Isaac Clarke neve egyébként két híres sci-fi író, Isaac Asimov és Arthur C. Clarke neveiből tevődik össze, kinézetét pedig Gunner Wright színészről mintázták.
A siker után természetesen nem volt kérdés a folytatás, és ugyan sokan beleesnek abba a hibába, hogy a második részt inkább a várható pénzmennyiség miatt csinálják meg, éppen ezért az új felvonás híján lesz ötleteknek, a Dead Space 2 esetében nem ez történt. Az immáron jelentősen megnövekedett költségvetésből gazdálkodó fejlesztők ismét egy emlékezetes játékot raktak le az asztalra, a kritikusok pedig imádták a 2011-es folytatást. Ez három évvel az első rész történései után veszi fel a fonalat, főhősünk pedig ezúttal is Isaac Clarke lett. Már az első héten 2 milliót eladtak belőle, melynek hatására aztán 2013-ban meg is érkezett a trilógia harmadik felvonása, amely mind a mai napig az utolsó Dead Space tematikájú játék, amely elkészült. Igazi franchise kerekedett a címből, ugyanis az idők folyamán több képregény, könyv, spin-off játékok is megjelentek, sőt, még animációs film is készült belőle, így mind a mai napig egy igazi sikertörténet a horror műfaján belül.
Dead by Daylight
Listánk egyik kirívó címe a Dead by Daylight, mivel ez a többi játékkal ellentétben egy aszimmetrikus multiplayer alapú túlélőhorror, ahol a gyilkost és a tőle menekülni kívánó túlélőket is játékos alakítja. A gyilkos first-person nézetből élvezheti a játékot, míg a négy másik játékos esetében TPS nézet adott a túléléshez. A gyilkost nem lehet legyőzni, csupán különféle képességek segítségével hátráltatni, ez pedig egy erős kiszolgáltatottság érzést nyújt végig a játékmenet során.
A játékosoknak ki kell jutniuk a pálya végét jelző kijáraton, ehhez azonban először különféle feladatokat kell elvégezniük a térképen anélkül, hogy a gyilkos rájuk találna, hogy kíméletlen módokon véget vessen az életüknek. A játékmenet számukra kifejezetten frusztráló és idegtépő tud lenni, ám a gyilkost alakító játékos számára kifejezetten élvezetes szórakozást nyújt, hiszen számos eszközt bevethet annak érdekében, hogy megakadályozza a többi játékos menekülését. A játék 2016-ban jelent meg PC-re a Behaviour Interactive fejlesztésében, és két hónap alatt már több mint egymillió példányt adtak el belőle. Később aztán konzolokra is kijött, 2020 augusztusára pedig a fejlesztők közlése szerint több mint 25 millióan próbálták ki a játékot, minden platformot beleértve.
A címet azóta is különféle frissítésekkel, valamint DLC-kkel látják el, így egyáltalán nem engedték el a kezét az elmúlt évek során. Összesen 22 különböző, kisebb kiegészítő csomag érkezett már, melyekben többek között ikonikus gyilkosokat adtak hozzá a játszható karakterek listájához, ezzel téve még szórakoztatóbbá az élményt. Júniusban például még egy Resident Evil tematikájú DLC is napvilágot fog látni, csak hogy sokadszorra is megemlítsük ezt a címet. Egyébként a SteamCharts adatai szerint a játékkal minden nap folyamatosan 50 ezer körüli játékos játszik, ezzel pedig 5 év elteltével is a platform egyik legnépszerűbb címének számít.
SOMA
2015-ben az Amnesiát fejlesztő Frictional Games egy, az addigiaktól kissé eltérő atmoszférájú játékot tett le az asztalra a SOMA képében. Ez a Dead Space-hez hasonlóan sci-fi horror élményt kínál, mégis merőben más körítéssel, és sokkal inkább a lopakodásra, valamint ügyességi feladatok megoldására helyezi a hangsúlyt.
Történetünk 2104-ben játszódik, főhősünk Simon Jarrett, egy tudós, aki egy víz alatti kutató létesítményben, a PATHOS-II-ben ébred fel. Kiderül, hogy még 2015-ben szenvedett súlyos autóbalesetet, melynek során komoly agykárosodásokat szenvedett. Ennek következtében beleegyezik, hogy egy David Munshi nevű tudós kísérleteket végezzen az agyával, ám Simon súlyos kómába esik, testét pedig a PATHOS-II-be szállítják, ahol aztán majdnem 100 évvel később megkezdődik történetünk. A kutatóbázis ekkorra már majdnem teljesen néptelen és elhagyatott. Simon nemsokára szép lassan nekiáll felfedezni a környezetét és a bázis történetét, melynek során aztán egyre mélyebbre, és mélyebbre merül a létesítmény falai között, csakúgy, mint a saját gondolataiban, melyek komoly kérdéseket feszegetnek a játékmenet alatt.
A kritikusok elsősorban ezeket a mély gondolatmeneteket, a hangokat, valamint az egész narratívát dicsérték a legjobban, és összességében kiváló értékeléseket kapott a főbb oldalakon. Ám a játékot kritika is érte az ellenfelek kidolgozatlansága miatt, valamint jelenlétük is kissé súlytalannak érződött például egy Amnesiához képest. A SOMA előnyei mégis inkább a kissé pszichológiai hatású horrorelemekben keresendőek, emiatt válik egy végigjátszás után igazán maradandóvá a játék, hiszen elgondolkodtatja az embert bizonyos témákban, és látszik, hogy a fejlesztők erre fókuszáltak, mikor a játékmenetet tervezték.
A játék már 2010 óta, az Amnesia megjelenése óta fejlesztés alatt állt. A víz alatti környezet a Frictional Games két alapítójának fejéből pattant ki, akik már jóval az Amnesia előtt is ki akarták próbálni ezt a settinget. Többek között Philip K. Dick művei inspirálták az atmoszférát és a futurisztikus környezetet. Mindent összevetve egy valóban egyedi élménnyel lehet gazdagabb az, aki megítél egy végigjátszást ennek a remekműnek.
The Evil Within 1-2
2014 őszén, még az előző generáció elején jelent meg a Resident Evil-játékok megalkotója, Mikami Sindzsi rendezésében egy teljesen új IP, a The Evil Within. A játék több szempontból is hasonlít az RE játékmenetére, ám megvannak a markánsan eltérő vonásai is. Főhősünk egy veterán nyomozó, Sebastian Castellanos, aki két társával egy bűnügyi helyszínre érkezik a játék elején. A komor épületbe belépve azonban nemsokára szembesülnek azzal, hogy egy természetfeletti erejű férfival van dolguk, akit csak Ruviknak hívnak. Végül hirtelen megjelenve Sebastiant is leüti, a férfi pedig egy hullákkal teli kamrában találja magát fellógatva egy mészáros társaságában. Innen indul történetünk lényegi része, melynek során egy Ruvik által megalkotott világban kell boldogulnunk, célunk a kijutás lesz, valamint hogy rájöjjünk, mi, vagy ki állhat a történések mögött.
A The Evil Within nem fukarkodik a vér ábrázolásával, és ez már az első negyed óra alatt is kiderül. A játék rendkívül véres tud lenni, erről pedig mi magunk is bőven tehetünk, hiszen kiterjedt fegyverarzenált kapunk kézhez a végigjátszás során. A vérfagyasztó atmoszféra itt is jelen van, valamint a váratlanul támadó ellenfelek is rátesznek a nagy egészre egy lapáttal, akik sokszor jumpscare kíséretében ütnek rajtunk.
A játékot még 2010 vége felé kezdték el fejleszteni, ekkor még Project Zwei néven volt ismeretes, 2013-ban történt meg a bejelentése, egy évre rá pedig megjelenhetett, az épp akkor történő generációváltás miatt még Xbox 360 és PS3 rendszerekre is. A kritikusok és a játékosok is alapvetően kedvelték a játékot, kiemelve annak élvezetes játékmenetét, valamint a sötét és jól megkomponált világot. Ám kritikát is kapott, mivel grafikája néhol kissé elavultnak tetszett már akkoriban is, ennek ellenére magas volt a gépigénye, amelyet sokan nem igazán tudtak hová tenni.
Ám összességében így is rendkívül élvezetes volt vele játszani, az eladások alapján pedig három évvel később meg is érkezett a folytatás, The Evil Within 2 címmel, amely továbbgondolta Sebastian történetét, és a játékbeli események is három évvel az első rész után játszódnak. A második felvonás hasonlóan jó értékeléseket kapott, mint az első, és több olyan hibát is sikerült kiküszöbölnie, amelyekkel az első rész küszködött. A The Evil Within ugyan még nem emelkedett kult klasszikusi státuszba, ám vitathatatlan, hogy a hangulata, a játékmenete és karakteresen sötét világa miatt joggal szerepel a listánkon.
+1 Slender: The Eight Pages
A végére amolyan pluszként egy olyan játékot szántam, amely csak lazán kapcsolódik a fentebb felsoroltakhoz, mivel ez közel sem olyan kidolgozott és sokrétű játék, mégis rettenetesen élvezetes barátokkal együtt játszani, már csak a hangulata miatt is. A Slender Man legendáján alapuló, egyszerű játék lényege, hogy egy sötét erdőben járva, first-person nézetben kell összegyűjtenünk 8 kis rajzot, amelyek különböző helyeken vannak elrejtve. Ahogy egyre többet találunk meg ezekből, úgy leszünk egyre inkább fenyegetve, hiszen Slender Man elkezd vadászni ránk, a rém pedig teleportálni is tud ráadásul. Mozogni sosem látjuk, jelenlétét viszont megérezzük, mivel a képernyő elkezd zavarossá válni, ha a közelünkben van, ez pedig egy hihetetlen feszültségérzetet ad az egész rajzkeresésnek. Sokszor szinte szó szerint a tarkónkon érezzük a tekintetét, amikor lassan haladunk egyre beljebb a rengetegben, és már csak emiatt az érzés miatt is megér egy próbát egy haverokkal töltött közös este folyamán. A játékból sokfajta verzió készült, némelyek igényesebb grafikával, vagy továbbfejlesztett játékmenettel, ám én mégis az eredeti, 2012 júniusában megjelent játékot ajánlom, garantáltan hozni fogja a félelemfaktort.
Ezek lettek volna az elmúlt idők talán legjobb túlélő-horror címei, ám a lista természetesen szubjektív, így mindenkinek mást jelent a legélvezetesebb játék ebből a kategóriából. Mely játékokkal játszottatok ezek közül, illetve mely címeket hiányoljátok a felsorolásból?
Azért ez nem egészen így van a SOMA-ban...
Egyedül a Dying Light jelenlétét nem értem a listán, pár alap survival(-szerű) elemet leszámítva nincs igazán túlélő feelingje, a horrorhoz meg semmivel sincs több köze mint egy mezei akciójátéknak. Mindenképpen jó volt abban a játék amit csinált, de az nem ez volt, és nem is éreztem hogy ez lett volna a célja. A többi említett címhez képest egy bolhafing a témában.
Ezek szerintem a horror videojátékvilágnak az alappillérei,
Silent Hill 1-2-3-4 - Para, történet, puzzle feladatokkal
Layers Of Fear - Egy sétaszimulátor kiváló hangulattal és tálalással, rejtelmesen izgalmas történettel
The Cat Lady - Kiváló horror, kaland és dráma egyvelege kellemes puzzle részekkel
Condemned Criminal Origins - Egy nyomozós belső nézetes horror játék
The Suffering - Egy pergős játék, rengeteg szörny típussal és kiváló tálalással/hangulattal
Alan Wake - Ami a monotonitása ellenére sem ereszt
DreadOut - A para megismerésére
Ezek közül a Silent Hill 3-at ötször játszottam végig, a Layers Of Fear-t is négyszer vagy ötször. A Silent Hill 4-et kétszer és a The Suffering-et is kétszer.
Nem minden esetbe dögunalom az 😂
De ajánlom figyelmedbe ezt a sort:
Meg sztem 2 cím amit írtál Fear inkább FPS de a Doom 3 meg még inkább FPS shooter gamekhez kapcsolnám nekem jobban illik oda, de attól függ ezek is jó gammák! 😀
Meg még nem sikerült el jutnom odáig de hallottakból pl a Days Gone se rossz a műfajba. 😀