Zombiapokalipszis a kiskertben

Manapság a sokszor félkész AAA-játékok és lerágott csonthoz hasonlító játéksorozatok sokadik részeinek örvénylő tengere közepén felértékelődnek mind a történetre és elgondolkodtatásra sokat adó, mind a csak szórakoztatni kívánó címek.

Ez utóbbi csoport képviselőire úgy is rábukkanhatunk, ha megnézzük, mivel játszik egy 8-10 éves gyerek (mármint optimális esetben), hiszen a nekik készült alkotások csakis arról szólnak, hogy lehetőleg egyszerű megvalósítás mellett nyújtsanak masszív élményt. Ha ezen kategória legjobb darabjait kiválogatjuk, akkor egy bárki számára fogyasztható és szórakoztató listát kapunk. E lista egyik zászlóshajója pedig a Plants vs. Zombies.

A játék alapjai

A Plants vs. Zombies nem egy túlcizellált játék. Története jóformán nem létezik, mindössze annyi, hogy támadnak a zombik, te pedig védd meg magad. Az élőhalottak először az előkerten, majd a hátsó kerten keresztül veszik célba a házunkat, végül a tetőn keresztül próbálnak bejutni ingatlanunkba, nekünk pedig útjukat kell állnunk ebben a tower defense-játékban. Minden szinten kapunk egy sakktáblaszerűen felosztott játékteret, ahová ültethetjük növényeinket. Ezek lehetnek napocskákat termelő napraforgók, a zombikat lövöldöző borsók, bombaként szolgáló cseresznyék, de megtalálhatóak a taposóakna, a fal, és a sorozatlövő fegyver játékbeli növénymegfelelői is. A fősodor folyamán lesz éjszaka is, ilyenkor nem hullik az égből nap, amiből az egyes növényeket vehetjük meg, helyette valamivel olcsóbb gombákat használhatunk, illetve abból gazdálkodhatunk, amit a napraforgóink megtermeltek. Ilyenkor azonban sírok is találhatóak az udvaron, amikből a zombik rohama idején további élőhalottak másznak elő. A hátsó kert közepén medence van, így abba csak vízinövényeket ültethetünk, vagy vízililiomokra telepíthetjük védőműveinket. Éjszaka a kert felett pedig köd terjeng, amit lámpásokkal kell bevilágítanunk. A tetőn pedig nem csak arra kell ügyelnünk, hogy csak cserepekben helyezhetjük el növényeinket, de azzal is törődnünk kell, hogy a tető egyik része nincs egy síkban a másikkal, így leginkább katapultáló növényeket kell használnunk.

A zombik folyamatosan támadnak, és szintenként egy, kettő vagy három alkalommal egy nagy hullámban egyesítik erőiket, hogy így törjék át vonalainkat. Egy zombi általában egy sorban támad, az egyes fajtáknak (összesen 26 féle van) eltérő állóképessége, gyorsasága van, de találhatunk popsztár-zombit, fűnyírótraktorral aprítót, vagy égből lecsüngő pókot. A zombik az útjukba kerülő növényeket elpusztítják, és ha elérik a pálya végét, bemennek a házba, és egy zöld felirat tanulsága szerint megeszik az agyunkat.

Játékélmény

Bár a játékban nagy megfejtéseket nem kell keresni, meg kell hagyni, hogy kifejezetten ötletesen van kivitelezve. Növényekből sokféle van, nemcsak alakot, hanem funkciót tekintve is, így bőségesen el lehet velük taktikázni. A zombik is ötletesek, és kellően változatosak ahhoz, hogy fenntartsák az érdeklődést a játék végéig.

Egyébként a játék kifejezetten érdekes, szórakoztató. Nincs nagy tempója, de végig fenntartja a feszültséget, és sokszor elég gyorsan kell cselekedni. Végig behúz magába a játékmenet, rontás esetén mégsem idegesítő, bár néha frusztráló, hogy tíz perc folyamatos koncentrálás után egy figyelmetlenség miatt az egész szint elúszhat. Egyébként ez sokszor nem fordul elő, hiszen nagy nehézségi szintje nincs a játéknak, bár végig oda kell koncentrálni, a növényeink nem fognak nyerni a hathatós közreműködésünk nélkül. Azzal pedig pláne könnyűvé válik a játék, hogy a növényeink mögött egy sor fűnyíró, vagy egyéb segédeszköz áll, amelyek vonalaink áttörése esetén lekaszálják az egész sort. Ennek ellenére egyszer sem éreztem úgy, hogy a játék helyettem játszana, vagy pofátlanul könnyű lenne az egész.
A játék nem túl hosszú, pont addig tart, ameddig újnak hatnak a játékelemek, én legalábbis úgy éreztem, hogy ha csak egy növénnyel több lenne a játékban, az már nem lehetne eredeti funkcióját tekintve sem, nemhogy működésében. A játék sztori módjában 50 szint található, és a végén megküzdhetünk a zombik főnökével is. Egyébként a műfajtól idegennek hathat egy boss fight, de meglepően jól illesztették a játékba, sőt kifejezetten innovatívnak is nevezném.

Körítés

A játék grafikája nem váltja meg a világot, de kifejezetten esztétikus, és egyáltalán nem zavaró ez a kézzel rajzolt stílus. Ez és az effektek is abszolút családbarátok: a zombik majdhogynem aranyosak, a növények kedvesen animáltak, vér pedig egyáltalán nincs a játékban. A zombik hörgése is inkább vicces, mint félelmetes, a zene is vidám, kicsit az egész játéknak Nintendo-hangulata van, azzal a különbséggel, hogy bár vannak benne ökörségek, de ezeket nem tolja túl a játék, mint ahogy néhány japán cím szokta. Az őrült szomszéd, aki serpenyőt hord a fején, legalábbis szórakoztató, de nem túlságosan hangsúlyos. Bár azokért a szinkron nélküli, géphanggal és felirattal készült beszélgetésekért kár volt, mert azért messze volt már az a 90-es évek, bár ma is találkozni lehet ezzel a megoldással.
Tehát ez egy tökéletes játék arra, ha valaki csak kikapcsolódni vágyik. Ráadásul ha nem lennénk megelégedve a sztori mód hosszával, azoknak lehetőségük van elölről kezdeni a küldetéseket, hogy kipróbálhassa őket a később szerzett növényekkel is. De vannak itt különböző minijátékok, feladványok. Közülük talán a legjelentősebbek a Vase Braker, ahol zombikat vagy növényeket rejtő edényeket kell feltörnünk, illetve egy olyan játékmód, ahol a felhasználható elemek futószalagon érkeznek. Ezek egyébként a sztori mód szintjei között is felbukkannak, utóbbi ráadásul a boss fightnak szolgál alapul. De találhatunk túlélőmódokat, vagy kipróbálhatjuk a felállást a zombik szemszögéből is.

A menüben belefuthatunk egy Zen Kert elnevezésű játékmódba, ahol leginkább virágok locsolását, gondozását kell ellátnunk, egyébként ez nem győzött meg túlságosan, teljesen elüt a játéktól ez a Garden Simulator-féleség. Találhatunk boltot, ahol habarodott szomszédunktól szerezhetünk be különféle kiegészítőket, növényeket, amikkel tovább könnyíthetjük amúgy sem túl nehéz dolgunkat. A boltban egyébként az izmosabb ellenfelek kifektetése, és a szintek teljesítése után kapott pénzünket verhetjük el. De helyet kapott a játékban egy kisokos is, amiben a növények és az ellenfél tulajdonságairól, statisztikáiról értesülhetünk.
Találhatunk achievementeket is a játékban, de sorolhatnék még olyan apróságokat, mint hogy a menü részei sírkövekre vannak ráírva, vagy hogy a játékban található segítséget a zombik írták, és az áll benne, hogy csak üljünk, és ne csináljunk semmit (ilyen leveleket a játék folyamán többször is kapunk majd).

Egyszóval nehéz belekötni a játékba, komolyabb hibája gyakorlatilag nincs, nem is céltalan a történet hiány ellenére sem, legfeljebb apróságokon lehet vele kapcsolatba fennakadni, illetve el lehet vitatni a minijátékok többségének létjogosultságát, legalábbis nekem a főszál végigjátszása után már nem sok kedvem volt ezekhez az extra tartalmakhoz. Épp ezért meg merem kockáztatni, hogy ideális cím a játékok világába való belépéshez, de gyakorlatilag bárki számára jó szórakozást nyújthat.

A Plants vs. Zombies egy nagyon jó játék. Korosztálytól függően ajánlható, tartalmas szórakozás, és kikapcsolódásra is kiváló, hiszen az érdeklődést fenntartja, ugyanakkor egyáltalán nem nehéz. És mivel minden konzolon megjelent, és mindenhol potom áron adják (például androidon az ingyenes verzió csak a mikrotranzakció meglétében különbözik a fizetőstől), bárkinek csak ajánlani tudom, hiszen ez egy olyan játék, amivel mindenképpen játszani kell legalább egyszer.

Értékelés
Grafika: 85%
Hangok: 81%
Játékélmény: 93%
Összességében: 90%