A Szent Fa kalózai

A játékélmény a játék legfontosabb része. Mondhatnánk úgy is, hogy a játékipar maga is a játékélményért létezik. Hiszen izgalom és szórakoztatás nélkül a legszebb játék is csak egy techdemo, és a legjobb történettel rendelkező címet elrontja az, ha összeszorított foggal kell várni a következő átvezető videót, mert a játékmenet olyan rossz.

A játékélmény egyik legfontosabb része pedig a szórakoztatás. Mert bár a feszült, vagy éppen elgondolkodtató játékok is képesek minőségi élménnyel megajándékozni a játékost, de ne feledjük, hogy a kezdetekkor a videójátékok csak és kizárólag a szórakoztatás céljából készültek. Persze örömmel látom, hogy rengeteg mély, elgondolkodtató és művészi alkotás született az utóbbi időben, annál fájóbb látni, hogy néhány játéknak egy lerágott csonthoz hasonlító sorozat kései tagjaként az élményből sem jut ki. Szerencse, hogy a Rayman Adventures nem egy ilyen játék, mert bár nem rendelkezik filozófiai mélységekkel, de szórakoztatni azt tud.

Az alapok

A játék alaphelyzetét az adja, hogy gonosz kalózok elviszik a Szent Fa gyökerétől az incrediball nevezetű labdaszerű lényeket rejtő tojásokat. Mi Raymant irányítjuk, aki hajójával arra jár, és egy a kalózok hajójából kiesett tojást talál. Az abból kikelő lény felvázolja a szituációt, nekünk pedig nincs is más dolgunk, mint hogy lökött kapitányunk és matróztársaink segítségével visszaszerezzük a tojásokat, és egyesítsük az incrediball - családokat.

Ezután kapunk egy térképet, amin a játék kijelöli több tojás pozícióját. Ha választunk egyet, akkor egy kisebb térképen elhelyezett útvonalat kapunk, aminek a végén a kiszabadítandó tojás áll. Hogy elérhessük a tojást, teljesítenünk kell az útvonalon található küldetéseket. A küldetéseknek négy fajtája van: az elsőben a foglyul ejtett teensieket kell kiszabadítani, a másodikban a lum nevű rovarokat kell összegyűjteni, a harmadikban ellenségeinken kell keresztülgázolni, míg a negyedikben versenyt kell futnunk az idővel, hogy kiszabadítsuk a tűzijátékhoz kikötött teensieket.
A pályákon a fő feladat teljesítése mellett gyűjthetünk érméket, illetve belefuthatunk ránk vadászó nyulakba is (bár ez a húsvéti eventnek köszönhető). A tojás megszerzésén kívül lehetőségünk van helyszínenként egy nehezített pálya végigjátszására is, amik az útvonaltól való leágazásként jelennek meg.

Eszköztár és játékmenet

Ezekhez a pályákhoz egy nem túl bő eszköztár áll rendelkezésünkre: mivel karakterünk állandóan mozgásban van, csak ugrásra, irányváltoztatásra és támadásra van lehetőségünk, ám ezekkel is lehet ügyeskedni. Erre szükség is lesz, hiszen a pályák nem mindig könnyűek. Felépítésük kifejezetten jó, ötletes megoldással jó párral találkozhatunk. A pályák végén a szerzett pontok alapján kapunk jutalmat, ami a szokásos csillagrendszer alapján történik. Amíg az adott helyszínen vesztegelünk, addig a pályák akárhányszor újrajátszhatóak, de amint újabb tojás után nézünk, már nem térhetünk vissza korábbi kalandjaink színhelyére.

A kiszabadított incrediballok azon kívül, hogy a szájukon kibocsátott fénylabdák segítségével növelik a fa magasságát, hasznos segítőtársaink lesznek kalandjaink során. Három típusba sorolhatóak: az első lum-mágnesként működik, a második felfedi előttünk a pályák rejtett részeit, míg a harmadik fajta megvéd az ellenfél csapásaitól. A csaták végeztével visszavonulnak a Szent Fához pihenni. Ha azt szeretnénk, hogy tovább dolgozzanak, akkor kénytelenek vagyunk megetetni őket, azonban ez ételbe kerül (ételt pályák végi jutalomként, és kihívások teljesítéséért szerezhetünk).

A játékélmény

A játékmenet nincs túlbonyolítva, a sztori sem túl nagy durranás, hiszen az expozíción kívül gyakorlatilag semmit sem tartalmaz. Még szerencse, hogy élvezetes játszani a játékkal. Hihetetlen élményt nyújt elmerülni ebben a fergeteges kalandban. A játékmenet végtelenül leköti a felhasználót, van kihívás a játékban, de bőven teljesíthetőek (bár a nehezített pályákon párszor fel tudtam húzni magam).

Az adrenalinlöket garantált, az ember képes beleélni magát a játékba, de a sok izgalom ellenére a Rayman Adventures érzékelteti, hogy ő csak egy játék, amit nem kell komolyan venni. Ez utóbbit úgy éri el, hogy a játék át van itatva egy érdekes humorral. Olyan agyament dolgokkal lehet itt találkozni, mint a falról visszapattanó lövedékével saját magát lelövő béka, azzal, hogy hősünk néha disznókat használ trambulinnak, vagy azzal, hogy lila bikák egymás hátára állva tisztogatnak képeket. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy nem túl magas a célközönség átlagéletkora, de ezek a „poénok” mégsem teszik gyerekessé vagy infantilissé az egészet, inkább csak színt visznek a játékba.
Amire azért szükség is lesz, mert bár abszolút szórakoztató a játékmenet, de nem túl sokrétű. Bár az ötletesség nem hiányzik a pályákból, egy idő után bele lehet botlani ismétlődő pályaszakaszokba, megoldásokba. Ez egy idő után unalmassá teheti a játékot, hiszen a sztori hiányából fakadó céltalanságot nem tudja teljesen feledtetni a játék, és ráadásul túlságosan hosszú is, ami miatt elveszik a motiváció. Nincs semmi, ami útközben arra biztatna, hogy szerezd meg mind a 132 incrediballt. Sőt, a játék lényegét egy ismerősök előtti öncélú villogássá alacsonyítja a játék azzal, hogy összemérhetjük másokkal, hogy milyen magasra növesztettük a Szent Fánkat.

A hangok és a látványvilág

Szerencsére a hangulat gondoskodik arról, hogy a pillanat, amikor megunjuk a játékot, minél később következzen be. A látványvilág zseniális, mesés és művészi egyszerre, még akkor is, ha a Rayman Legends óta egy szalmaszálat nem tettek keresztbe a fejlesztők ez ügyben. Persze ez a grafika sem váltja meg a világot, de ennél több nem kell ebben a műfajban. Bár azért azt túlzásnak éreztem, hogy a játék néha udvariasan beszaggatott, de nem lehet minden tökéletes.
A háttérzene is nagyban segíti a hangulatteremtést, jó párat akár magában is elhallgatnék. Sajnos azonban a játék hátterét betöltő fülsiketítő csipogás, és az idióta kapitány száját elhagyó hangok arra késztettek, hogy gyorsan lenémítsam a játék hangjait, pedig a zörejek nem lennének rosszak.

A körítés

A játékban csak egy pénznem van, a gyémánt, de ennek ellenére mikrotranzakciós rendszer helyet kapott, néhány csinos, pár ezer forintért vesztegetett csomagok formájában. A gyémántokért vehetünk kaparós sorsjegyeket, más karaktereket, vagy különböző ruhákat a számukra. De vehetünk belőlük különböző löttyöket is, a kiszabadított tojások számára. Van olyan ital, amely felgyorsítja a tojás kikelését, ami kelleni is fog, hiszen két óra lazán beletelik, amíg az illető incrediball méltóztatik kikelni.
A tojások értéküknek megfelelően lehetnek bronzból, ezüstből és rézből, vagy kristályból, így arra is van itóka, hogy ezüst-, vagy éppen aranytojást varázsoljunk a meglévőből. És mivel az új tojás nem garancia az újfajta lényre (a klónokért külön kapunk jutalmat), arra is létezik stimuláló szer, hogy a kikelő gombóc garantáltan még ne szerepeljen a fán.

A menüben találhatunk achievementeket, napi küldetéseket is. Eventekkel is lehet találkozni, ilyenkor például tojásokat kell összevadászni a fa ágairól. A fánál arra is lehetőségünk van, hogy az incrediballok segítségével zenéljünk, és ezt fel is vegyük, ezekhez külön mentési helyeket lehet vásárolni. Zseniális, életcél elérve.
Az egész játékban az az egyetlen nagy hiba, hogy mobilra adták ki. Lett volna a Legendshez hasonlóan nagykonzolos cím, és akkor nem kellett volna a mobilos viszonyokhoz igazítani. Mert sajnos a fejlesztők szeretik a telefonos/tabletes játékosokat egy kombájn értelmi színvonalával rendelkező egyéneknek nézni…

Összegzés
A Rayman Adventures nem egy rossz játék. Bár története csak alibi-szinten létezik, játékmenete egyszerű, mint egy bot, a kreatív pályatervezéssel és a jó látványvilággal egy elképesztően szórakoztató játék jön létre. Bátran ajánlom mindenkinek, bár jobban örültem volna, ha mondjuk PC-re jelenik meg, és kis változtatásokkal, illetve a tartalom keretek közé szorításával minden szinten elképesztő cím jöhetett volna létre, így csak szimplán megragad a jónál.

Értékelés
Grafika: 86%
Hangok/zene: 78%
Játékélmény: 88%
Összességében: 82%