Kiáltás a strandon (Android)

Rengeteg embernél láttam, hogy játszik ezzel a játékkal, és igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Gyönyörű, telefonos viszonylatban hatalmas bejárható pálya, sokszínű környezet, élvezetes játékmenet: mindezek igencsak felcsigáztak. Végül egy szép napon letöltöttem a játékot. És mit gondolok most? Azt, hogy bár a játék nem lett tökéletes, összességében nem okozott csalódást.
De ne szaladjunk ennyire előre! A játékban egy cápát irányítunk, akivel minél tovább életben kell maradnunk ebben a veszélyekkel teli világban, miközben a lehető legtöbb szembejövő élőlényt fogyasztunk el. Nem kell aggódni, nem fog fájni tőle a hasunk, hiszen bendőnk feneketlen. Lássunk hát hozzá az ebédhez!

A vizualitás

Amint beléptem a játékba, és elkezdtem első utazásomat cápámmal, egy dolog rögtön szemet szúrt: a játék grafikája valami csodálatos. De most komolyan: én ennél szebb látványt androidos játéknál még nem láttam. Élethű modellek, gyönyörű pályatervezés, szép effektek, művészi, dinamikus háttér, egy darabig azt sem tudtam, hol vagyok, annyira nem számítottam ilyen grafikára egy telefonos játéktól.
Persze lehet vitatkozni, hogy az egyes halak pontosan így néznek-e ki a valóságban, de azt nem lehet eltagadni, hogy minden más aspektusában csodálatosan néz ki a Hungry Shark Evolution. A háttér például külön tanulmány, ahogy halak és más lények árnyékszerű, távoli képei mozognak rajta. Egyszerűen azt az érzést kelti, hogy ez nem egy kétdimenziós pálya, hanem egy végeláthatatlan óceán. De feltűnnek a háttérben antik romok, egy űrrakéta részei, és más csodák. Érdekes kimondani, de ez a telefonos játék néhol még művészi értéket is képvisel. A pályát tagoló sziklafalak is azt a hatást keltik, hogy egy háromdimenziós világban vagyunk, bár az, hogy nem határozottak a pálya szélei, hátrány is lehet, hiszen nem mindig lehet tudni, pontosan hol is van a pálya széle. De a csúcs akkor is az volt, amikor először megláttam a nap vízen átszűrődő sugarait…

A sokszínű élet

A látvány tehát kiváló, de amint megszokjuk, egy újabb előnye is megvillan a játéknak: a sokszínűség. Számtalan fajta vízi élőlénnyel találkozhatunk utunk során. Láthatunk itt mindent, a legapróbb szardíniától a tonhalig, a kis korallakó halaktól a kardhalakig, a medúzáktól egészen a fehér cápáig. Egészen csodálatos ez az egész, egy élő világ érzését kelti (legalábbis egy darabig).
Erre a sokszínűségre amúgy szükség is van ahhoz, hogy a játékmenet ne fulladjon unalomba, hiszen eszköztárunk igen szűkös. Csupán egy stickszerű irányítókarral és egy gyorsítóval rendelkezünk, ráadásul ezekhez nem társul gomb vagy ilyesmi, ha a képernyőre tapintunk, megjelenik a stick, amivel a mozgás irányát határozzuk meg, ezzel párhuzamosan a képernyőre nyomva gyorsíthatjuk cápánkat ezen a hatalmas kétdimenziós pályán. Ez azt jelenti, hogy a külvilággal történő, nagyjából egyetlen interakciót (ha nem vesszük ide azt, ha ránk robbant egy bomba), az evést is a játék végzi el, automatikusan. Ez nem feltétlenül hátrány, hiszen így letisztultabb a kezelőfelület (momentán az élet és boost-csíkon kívül semmi nincs rajta), de lehet, hogy egy páran hiányolni fogják a több kontrollt a játék felett.

A pálya

Mint már korábban említettem, a pálya hatalmas. Erre egyébként szükség is van, mert összesen ez az egy pálya található csak meg a játékban (emiatt azért egy idő után rá lehet unni, ha nem is hamar). Ennek a pályának más-más részein dobnak le minket, attól függően, melyik cápával vagyunk.
A pálya egyébként több nagy, nyílt részből, és az ezeket összekötő víz alatti folyosókból áll. Ezeken a helyeken találhatunk jó párat a vízi élővilág színe-javából, különböző méretű bombákat, de különlegességeket is: egy ládát, ahol a napi jutalmat lehet átvenni, egy teleportkaput, amely egy sarki pályarészre dob át minket (erről majd később beszélek bővebben), és egy átjárót, amely egy óriásrák barlangjába vezet. Ezek az elemek gondoskodnak arról, hogy még sokszínűbb legyen kalandozásunk. A pályának vannak szárazföldi részei is, ezek leginkább strandok, és ha kicsit táposabb cápánk van, át is szelhetjük őket. Az emberek is jelen vannak, legyenek akár búvárok, akár egyszerű strandolók, de vezethetnek hajókat (egyszerű halászbárkától egészen a nagyobb utasszállítókig), tengeralattjárót, és akár egy óriási fehér cápán lovagoló emberkével is találkozhatunk.

Veszélyek

Mint láthatjuk, tartalomból nincs hiány, de ami igazán gondoskodik arról, hogy ne unatkozzunk, az a számtalan veszély, amely ránk leselkedik. Ezek a bombamezőtől kezdve a szigonnyal felszerelt búvárokon át a medúzákig bármik lehetnek, sőt, attól is vesztünk életerő – csíkunkból, ha nem eszünk egy darabig.
Ez a sok veszély tényleg szükséges, hogy kihívást adjon a játékba, de néha túlzásnak is lehet érezni, hogy már attól kritikus tartományba csökkent az életerőnk, hogy egy darabig nem találkoztunk nagyobb hallal. Az is frusztráló tud lenni, hogy még a nálunk jóval kisebb cápák is a torkunknak ugranak, illetve hogy a cápák, bombák, és más ilyen apróságok olyan sűrűn vannak ebben a strandövezetben, mintha fekete péntek lenne, így eleinte komoly kihívás tíz percig egyhuzamban életben maradni.

Egyéb érdekességek

A veszélyek listája némiképp megváltozik, ha átmegyünk a sarki világba. Itt csak meghatározott ideig maradhatunk, amit pingvinek elfogyasztásával bővíthetünk ki. Az idő elfogytával, vagy halálunkkal visszakerülünk az eredeti pályára. A hideg övezeti pályán egyébként találkozhatunk eszkimókkal és ránk hógolyókat dobáló hóemberrel is.
A rákok barlangjában is találhatunk pár érdekességet. Mindenhol az átlagnál jóval nagyobb rákok mászkálnak, ráadásul egy kifejezetten nagy is csatlakozik hozzájuk, akit csak a legnagyobb cápákkal érdemes betámadni.
Az eredeti pályán egyébként egy hatalmas légfúvó is található, amely segítségével felröppenhetünk a levegőbe, és a légi járművekből is lakomázhatunk. A pályán elszórva találhatunk vegyszeres flaskát is (a sarki pályán fagylaltok helyettesítik), amelyek elfogyasztásával pénzhez jutunk.

Hajsza az aranyért

Pénzforrások még azok az élőlények, amelyeket aranyszínűre változtatott a játék, ezeket elfogyasztva is aranyak ütik a markunkat. Ha elég sokat tömjük a hasunkat, és a kezelőfelület alján található csík megtelik, akkor egy időre minden arannyá változik, és szép nagy összeg birtokosai lehetünk. (Ennek a neve gold rush). Pénzt szerezhetünk még a cápánként 9 küldetésből is. Ezeket a küldetéseket különböző kagylók összeszedésével tudjuk elindítani.
Az egyes bekebelezések hatására tapasztalati pontot is kapunk, aminek segítségével cápánk szintet lép, és mérete nagyobb lesz. A több azonos fajtájú hal elfogyasztása után egy rövid ideig szorzót kapunk pontjainkhoz.
Apró érdekesség még, hogy az egyes történéseket különböző rövid feliratokkal kommentálja a játék. Bár ezek az egyes típusokon belül gyakran ismétlik önmagukat, de akinek ez nem zavaró, annak igen szórakoztató tud lenni.

A hangok visszavágnak

Ez mind szép és jó. Már gondolkoztam is, hogy lehet, hogy ez az egyik legjobb androidos játék, és hogy ebben megerősítsem magam, bekapcsoltam a hangokat, mondván, hogy amilyen technikai bravúr a játék, minden bizonnyal a hangjai is jók lesznek…
Az élmény nem kevésbé katartikus volt, mint a látvány esetén, azonban ezúttal a rossz értelemben. Egy jó darabig szóhoz sem jutottam. Az egy dolog, hogy nem élethű (bár én még nem hallottam cápák széttépését víz alatt, de biztos vagyok benne, hogy az nem ilyen), de nemes egyszerűséggel fülsértő. Totálisan tönkreveri a játékélményt, amit addig olyan nagyon élvezett az ember. Azokról a zenékről, amik az egyes interakciókat kísérik a feliratokkal szinkronban, már ne is beszéljünk. Nem csak illúzióromboló hatásuk van, de ráadásul az első Mario is letagadná őket… Nem azt mondom, idővel meg lehet szokni ezeket a hangokat, de nem ajánlom senkinek, mert az odáig vezető utat garantáltan nem fogja senki élvezni.

A menürendszer

A játékot egy nem túl bonyolult menürendszer fogalja keretbe. Itt tudjuk cápánk fejlődését figyelemmel követni, új cápákat venni, vagy a meglévők harapását, gyorsaságát, stb. fejleszteni. Tudunk még vásárolni aranyért és gyémántért különböző kiegészítőket cápánk számára. Ezek többsége csupán esztétikai bónuszt ad, de van pár hasznos dolog is, mint például a radarral működő térkép, vagy egy kisebb cápa mellénk, aki amellett, hogy egy kis bónuszt ad az életünkhöz, egész jó kis támogatást tud nyújtani (lelassítja nagyobb ellenfeleinket, megeszi a kisebbeket, stb.).
Még egy pár szó a mikrotranzakciós rendszerről. Ugyebár egy csomó mindent csak gyémántból lehet megvenni, és ezeket igen szűken adagolja a játék. Ezt valós pénzzel pótolhatjuk ki, és ugyanez elmondható az aranyról is. Nem azt mondom, hogy abszolút gusztustalanul az arcunkba tolnák az egész rendszert, de azért egy – két idegesítő halál után az embernek erős ingerenciája támad újraéledni egy pár gyémántért. Az idegesítőbb az, hogy minden kérés nélkül, egy-egy menet vége után egyszer csak felugrik egy promóciós videó, és nem lehet kilépni belőle, hanem szépen végig kell várni.

Összegzés

A Hungry Shark Evolution egy csodálatos grafikával ellátott, élvezetes játék, megspékelve az egyik legrosszabb hangokkal, amivel androidos játékban valaha találkoztam. Hangok nélkül bárkinek ajánlom, hangokkal senkinek. Szerintem mindenkinek érdemes kipróbálni, hiszen tartalmas szórakozást nyújt, de idővel megunható, és a hangokat nem szabad bekapcsolni közben.

Értékelés:
Grafika: 9,5/10
Hangok: 3/10
Játékélmény: 9/10
Összességében: 8,5/10