Szökés a laboratóriumból (Android)

Ahogy elkezdtem játszani a Jetpack Joyride-dal, tüstént az az érzésem támadt, hogy a Flappy Bird és a Subway Surfers keresztezésével játszom. Utóbbiból a körítés stílusát és a célját (juss el minél tovább, szedj össze minél több boostert, közben gyűjts össze minél több pénzt), előbbitől pedig a játékmechanikáját kölcsönözte. Ez nem azt jelenti, hogy a játék egy olcsó másolat volna csupán, hiszen bőven túlmutat egy új, szebb köntösbe öltöztetett Flappy Birdön, sőt játékélményben annak többszörösét nyújtja.
De ne szaladjunk ennyire előre! A játék története szerint egy Barry Steakfries nevű, megcsömörlött ember búsan ballag hazafelé, amikor is betéved egy szupertitkos (de titkosságát neonreklámokkal hirdető) laboratóriumba. Itt figyelmes lesz egy új fejlesztésű jetpackre, és elképzeli, hogy milyen jó lesz, ha öreg néniknek adhatja vissza a kiscicáját, vagy rablókat fegyverezhet le ennek a segítségével, és úgy dönt, ellopja azt. Menekül zsákmányával, és mi itt kapcsolódunk be, mi vesszük át az irányítását, hogy minél messzebb jusson a labor csapdákkal tarkított folyosóin.
Kész. Belefáradtam, hogy újra és újra minden egyes játéktesztnél le kell írjam, a készítők mennyire nem vették a fáradságot, hogy normális történetet alkossanak. Bár most nem is olyan rossz a helyzet, mert itt legalább egy alibi történet van, máshol ennyi sincs. Viszont mondanom sem kell, ez az alap sztori is bugyuta, gyerekes, az meg külön gáz, hogy ezt is a játék traileréből kell megtudni, mert a játékból magából nem derül ki. Nem mintha ez bármit is segítene, mert ez sem teszi értelmesebbé ámokfutásunkat a kutatóintézetben.
Azonban egyértelmű, hogy az ilyen típusú játékokat senki sem a sztori vagy a komoly mélység miatt játssza, így megígérem ez az utolsó eset, hogy egy telefonos játék történetét leszólom, ezután már csak ismertetem azt, véleményt nem nyilvánítok róla (kivéve, ha jó).

Csak előre, sohase hátra

Ez után az átlagosnál kicsit hosszabb bevezetés után térjünk rá magára a játékra. A játékban egy kétdimenziós pályán irányítjuk karakterünket. Ehhez semmilyen kezelőfelületünk nincs, a kijelző nyomogatásával kell a magasságunkat szabályozni a Flappy Birdhöz hasonlóan. Így kell kikerülni az akadályokat, amik lehetnek szikrázó rudak, amik foroghatnak is, rakéták, vagy egyenes vonalban ható lézerek.
Út közben fel lehet szedni különböző járműveket: gravitációt megváltoztató ruhát; lépegetőhöz hasonlító gépet; hullámlovagló motorcsónakot, ami vizet idéz meg addig, amíg tart; Őrült Ijesztő Teleportert, amivel bármikor elteleportálhatunk a játék által jelzett helyre; motorbiciklit, amivel jó nagyokat lehet ugrani; Profit Madarat, ami konkrétan úgy működik, mint egy Flappy Birdös madár; sárkányt; stb.
Ezek a járművek nem csak extra képességet, hanem plusz életet is adnak, így ha például nekiütközünk egy rakétának, nem halunk meg, hanem a jármű leesik rólunk, mi meg folytathatjuk utunkat jetpackünkkel a hátunkon.
Érdekessé teszi a helyzetet, hogy amíg mi jetpackkel a hátunkon röpdösünk a levegőben, addig a földön gázálarcos tudósok, és androidra hasonlító ki robotok szaladgálnak, megijednek tőlünk, elpusztulnak a jetpackből záporozó lövedékektől (a jetpack minden egyes emelkedésnél lövedékeket zúdít magából), vagy úgy éri őket a vég, hogy belefutnak egy akadályba.
Mindeközben különböző formájú tömegekbe pakolva érmék várnak az összegyűjtésükre. Gyűjthetünk még pörgetés zsetonokat, amiket a kör végén beválthatunk pénzre, vagy egy jackpot- pörgetésre, illetve S.A.M (Strong Arm Machine) zálogokat, amiből ha egy napon belül három összegyűlik, akkor egy hatalmas, energiapajzsos karral rendelkező robotot irányíthatunk, amivel el tudjuk hárítani a felénk záporozó rakétákat. Ezek a zsetonok (angolul tokenek) egyébként különböző görbék mentén közlekednek.
Mint már említettem, minden kör végen (ha gyűjtöttünk zsetont) játszhatunk a jackpoton, annyiszor, ahányat gyűjtöttünk, de ezeket beválthatjuk pénzre is. Itt egyébként a rendes jackpot szabályai érvényesülnek (mindhárom szimbólumnak egyeznie kell a pörgetés után). Nyerhetünk újraéledést, különböző mennyiségű pénzt, a következő kör pénzeinek duplázását, különféle méretű bombákat, amik a hullánkat röpítik tovább, headstartokat, újabb pörgetéseket… egyszóval: csomó mindent.

Ciklikus permutáció

A játék alatt teljesíthetünk küldetéseket, amik nehézség szerint lehetnek egy, két, vagy három csillagosak. A megfelelő számú csillag elérése után szintet lépünk, és pénzjutalmat kapunk. Minden szintnek külön neve van, viszont egy idő után a rendszer körbefordul, és a 12. szintnek ugyanaz a neve, mint a 72.-nek. A küldetések is körbefordulnak, de ezek nem szigorúan a szintekkel párhuzamosan tesznek így, például volt alkalmam egyszerre két küldetést is teljesíteni, amik történetesen ugyanazok voltak. Nem azért említem meg, mert akkora nagy hiba lenne, de érdekes furcsaság.

A körítés, avagy mi mindenre nem érdemes költeni a pénzed

A játékot keretbefoglaló menürendszerben számtalan dologra verhetjük el a pénzünket. Ezek lehetnek egyszer használatos boosterek, ugyanazok, mint amiket jackpoton lehet nyerni, de lehetnek a karakterre aggatható ruhadarabok, a járművek tuningolása, stb. Természetesen valós pénzt is költhetünk, mert egyetlen játék sem maradhat mikrotranzakciók halmaza nélkül.
Ezekkel a vásárolható cuccokkal nem az a baj, hogy sokfélék, hanem az, hogy semmi értelmük. Pár hasznos fejlesztésen (pl. mágnes) kívül csak esztétikai, vagy minimális hasznot hozó tuningolás található a shopban, az egyszer használatos segítségek pedig semmit nem tesznek hozzá a játékélményhez.

A játékélmény

Ezekből következik, hogy a játék képe vajmi keveset változik az idő előrehaladtával. Ez nem baj abból a szempontból, hogy a játék élvezeti értéke nem függ a beleölt időtől, de azért egy minimális változatosság belefért volna. A belepakolt eventek is olyan ritkák, és olyan értelmetlenek, hogy pár perc után már mentem is vissza a normál játékmódba. Egyedül a karácsonyi frissítésnek van értelme, de az is csak az esztétikai szempontokhoz tesz hozzá, a játékmenethez nem.
Ez nem azt jelenti, hogy ne élveztem volna a Jetpack Joyride-ot. Az elején igazi adrenalinbomba, és még a szimplán grafikai tuningok is fel tudják vidítani az embert. De egy idő után először az utóbbi, de aztán maga az izgalom is szépen elmaradozik, és utána már csak unaloműzőnek jó a játék. Ez a pont nem jön túl későn, de azért bőven lesz alkalmunk kiélvezni a játék áldásait. Ráadásul ez nem is olyan nagy hiba, mert semmi sem sugallja azt, hogy a Jetpack Joyride-ot egy hosszú játéknak tervezték volna, így nem kötelessége fenntartani az izgalmat egy idő után (pl. a Hill Climb Racinggel ellentétben).

A megjelenés

A játék grafikájáról nem szeretnék sokat beszélni, de egy valamit nem hagyhatok szó nélkül. Bár a játék mozgás közben egyáltalán nem fest rosszul, de ha jobban szemügyre vesszük a karakterünket, hamar szembeötlik, hogy az bántóan pixeles. Ha ez egy kis fejlesztőcsapat játéka volna, nem lenne bajom vele, de minden jel arra utal, hogy a Halfbrick megengedhetne magának jobb grafikát is. Ráadásul ennek a pixelességnek még csak funkciója sincsen, hiszen ez a pixel arttól elég messze van.
Ennek ellenére egyáltalán nem csúnya a Jetpack Joyride. A hátterek kialakítása például kifejezetten igényes. Ezt még kisegítik olyan apróságok, mint például a padló egyes elemei megrepednek a nagyobb járművek vagy a jetpack tüze alatt, a tudósok és robotjaik is meghalnak abban, amiben mi, és még számtalan hasonló kis dolog. Ezek bár apróságok, mégis hozzátesznek egy kicsit az élményhez.
Ami a zenét illeti, egész jó, bár a változatosságot hiányoltam egy kicsit. A hangeffektek sem olyan rosszak, mintha kétszer ilyen rosszak lennének, és bár sokat nem tesznek hozzá, de legalább nem vesznek el a játékélményből.

Összegzés

Igazából gondban vagyok a Jetpack Joyride-dal kapcsolatban, mert bár szeretném azt mondani, hogy ez egy jó játék, nem tudnám maradéktalanul megindokolni állításomat. Így inkább azt mondom, hogy egy erős közepes játékkal van dolgunk, ami azért jóval az átlag felett helyezkedik el. Mindenképp ajánlom legalább egy próba erejéig, mert egy ideig tényleg hihetetlenül szórakoztató, más kérdés, akartok-e azután is játszani vele unaloműzőként, miután elfogyott a varázs.

Grafika: 6/10
Hangok: 6/10
Játékélmény: 8,5/10
Összességében: 7,5/10