Kocsikázzunk! - Hill Climb Racing teszt (Android)

A Hill Climb Racing egy fizikán alapuló autós játék. A játékos egy Bill nevű sofőrt irányít, aki különböző járgányokon utazgat különféle elméletileg végtelen pályákon. A játékos célja igen egyszerű: minél távolabbra jusson el az egyes pályákon, anélkül, hogy üzemanyaga kifogyna, fűbe harapna, (netán a kettőt egyszerre). Eközben minél több pénzt, illetve üzemanyagot újratöltő tartályt érdemes összeszednünk.
Mint látjuk, a Hill Climb Racing (az androidos játékok többségéhez hasonlóan) nem rendelkezik mélyenszántó történettel, és annak értelmét is meg lehet kérdőjelezni, hogy hősünk újra és újra nekivág irreálisan meredek, és nem egyszer életveszélyes útjainak. De ha ezektől az apróságoktól eltekintünk, egészen szórakoztató játék vár ránk. Vágjunk hát bele!

Padlógázzal

A játék folyamán egy kétdimenziós pályán, oldalnézetből irányíthatjuk kocsinkat. Az irányításhoz két, pedálként funkcionáló gomb áll rendelkezésünkre: egy gáz és egy fék, és ezzel teljes eszköztárunk ki is merül, ezekkel kell (a fizika törvényeit figyelembe véve) elboldogulnunk a pályákon. A kezelőfelületen található még egy méterszámláló, amely a következő szint kezdetének pozícióját és a rekordunkat is feltünteti. Alatta egy pénzszámláló, és egy üzemanyag töltöttség-jelző foglal helyet, utóbbiról leolvashatjuk a következő benzines flaska távolságát is. Van még két műszerünk a pedálok között: egy fordulatszám-, illetve egy sebességmérő.
A pályák felépítése sincs túlbonyolítva: leginkább különböző formájú emelkedőkből és lejtőkből áll (bár igaz, hogy ezek a domborzatok igen változatosak tudnak lenni, a kis göröngyökkel tarkított lankáktól kezdve a tűhegyes sziklákig), ezeket néhol hidak, fák, vagy más akadályok tagolják. Mint már említettem, különböző csoportokban pénzérmék találhatóak a pályán, mindegyik csoportban kicsivel több, mint az előzőben. Ezek mellett tartályok is fellelhetőek, amelyek az üzemanyagot töltik vissza. Az érmék sajátossága amúgy, a hasonló játékokhoz képest, hogy az egyes pénzeknek címletük van, nem pedig egy érme - egy érték, azt’ jó napot.
Pénzt lehet keresni a gyűjtögetésen kívül a levegőben töltött idővel (itt az idő függvényében kapjuk az anyagiakat), szaltóval, hátraszaltóval, illetve az esetek 99 százalékában a karakter halálával járó bukfenccel.
A játék fizikája megfelelő, bár ez ebben a műfajban alapkövetelmény. A gravitáció korrektül meg van oldva, és egyéb esetekben is jól vizsgázik a fizikai motor. Egyébként a játék egyik legszimpatikusabb vonása is a pályafelépítéshez kötődik, ugyanis itt nem véletlenszerűen generáltak a terepviszonyok, hanem állandóak, így a pályák felépítése kitanulható, ami elengedhetetlen bizonyos pályák esetében.

Zavarba ejtő sokszínűség

A játékot félelmetesen sok jármű és pálya szolgálja ki. A járművek terén az eszköztárunkba az alábbiak tartoznak a teljesség igénye nélkül: dzsip, motorbicikli, monster truck, traktor, hippi busz, egykerekű elektromos járgány, quad, turista busz, versenyautó, rendőrautó, mentőautó, rali, tűzoltóautó, tank, hómobil, kamion, légpárnás jármű, holdjáró, illetve rénszarvasszán.
A pályákból sincs hiány a menüben, ráadásul ezek többsége bizonyos extra tulajdonsággal rendelkezik. Megtalálható a teljesen alap vidéki táj; a sivatag; a jóval nagyobb tapadással rendelkező havas pálya; a magashegyi autóút, ahol nagy távokat lehet megtenni könnyedén; a barlang, ahol a pálya felülről is határolva van, így nem lehet ész nélkül ugratni; a Hold, ahol a gravitáció töredéke a többi pályához képest; a Mars, ahol nem elég, hogy alacsony a gravitáció, még barlangok is tarkítják az összképet; az erdő, ahol fák százain kell átverekednünk magunkat; az idegen bolygó, ahol a súrlódási együttható az egeket veri; de lehet háztetőkön ugrálni; szeméttelepen furikázni; szivárványokon száguldozni; nukleáris lerakóhelyen sündörögni; Lappföldön ajándékokat kézbesíteni…

Soroljam még?

A választások száma tehát hatalmas, és akkor még nem is beszéltünk olyan apró érdekességekről, hogy egyes járművek képesek részben roncsolódni, vagyis egy nagyobb bukkanó után könnyedén leeshet a lámpánk, vagy a visszapillantó tükrünk (bár igaz, hogy a törésmodellek általában nem állnak a helyzet magaslatán). Ilyen apróság még, hogy a hippi busz elmegy a fák mellett (nem ütközik nekik, mint a többi jármű), a tankot nem lehet mindenhol használni, mert beragad, stb.
Tartalomból nincs hát hiány, azonban ebből gyökerezik a játék egyik fájó hibája is, hiszen a pályák és a járgányok is igen nagy árral vannak megáldva, és ha valakiben ott motoszkál a vágy, hogy kimaxolja a játékot, és minden terepen minden járművet kipróbáljon, az bizony bőven eltapsol annyi időt, amennyit nem feltétlenül szánt volna rá egy ilyen kaliberű mobilos játékra. Én például még régebben játszottam ki a játékot, amikor a content a mostaninak a töredéke volt, és most, hogy újra letöltöttem, fájó szívvel kellett lemondanom a lehetőségek jelentős részéről, ha nem akartam a Hill Climb Racing előtt megöregedni. Ez persze nem egy eget rengető hiba, de egyeseknek zavaró lehet.
Amit annál jobban fel lehet róni neki, az az, hogy nem ragasztja az embert a telefonja/tabletje képernyője elé. Az elején az ember még lelkesen oldja ki az újabb és újabb kocsikat, de a kedv szép lassan lelohad. Persze ha játszik vele az ember, akkor élvezi, meg minden, csak egy idő után az embernek egyre kevésbé jut ez a játék eszébe, amikor arról gondolkodik, hogy mivel üsse agyon az amúgy igen drága idejét. Egy bizonyos idő elteltével Hill Climb Racing tényleg csak azokat inspirálja, akinek semmilyen más rendes game nincs a készülékén, és mobilnetről/wi-firől hónapok óta csak hallomásból tud. Persze ez elég durván hangzik, de tényleg elfogy a kedv egy idő után, ami nem lenne ekkora baj, ha a játék hossza nem indokolná meg, hogy tovább fenntartsa az érdeklődést.

A külső

A játékot kiszolgáló menürendszer amúgy egyszerű, de hatékony: a játékba belépve a járművek közül választhatunk, innen léphetünk beljebb a pályákhoz, de innen érhetjük el a beállításokat, rekordokat, achievementeket. Ha kiválasztottuk, milyen kocsival, és milyen terepen indulunk útnak, a fejlesztések menüjébe érünk. Innen kezdhetjük el futamainkat, és itt tuningolhatjuk a járgány négy tulajdonságát. Ezek lehetnek: motor erősítése, gumik javítása, benzintartály növelése, felfüggesztés javítása, leszorítóerő, motorbicikliknél légi kiegyensúlyozó, összkerék-meghajtás, stb. Mint látszik, ez nem négy dolog, így egyes kocsiknál más és más területeket lehet fejleszteni (ezzel tovább növelve a variációk számát). Ja, és majd elfelejtettem: mindhárom szintről egy gombbal elérhető a mikrotranzakció menüpontja… Bár igaz, hogy nem tolják annyira az arcomba, és a pénz- és időhiány közepette sem jutott eszembe, hogy ilyen módon jussak érmékhez.
Szó volt még az achievementekről: ezekkel igen fukarul bánik a játék, ha ötven menetenként egyet odaad, már kivételezettnek éreztem magam. Az meg a másik, hogy ezekért a teljesítményekért semmilyen jutalom nem jár, ami ösztönözne minket az achievementek elérésére.
Ebben a szekcióban ejtek még szót a grafikáról és a hangokról. A játék grafikája egyáltalán nem csúnya, de a széptől is nagyon messze van. Igaz, hogy a fejlesztőknek kompromisszumokat kellett kötniük annak érdekében, hogy konkrétan minden androidos telefonon, amivel eddig találkoztam, futott a játék! Ezért legalábbis mindenképp jár a piros pont a Fingersoftnak. Egyébként a pályák egész designosak, ráadásul még fejlődtek is az idők során, a pályák felszín alatti része az újabb pályákon már nem fest úgy, mint egy lyukacsos sajt. A hangok sem katasztrofálisak, bár igen hamar egyhangúvá válnak, és a játék alá berakott összesen két zene is nevetséges. Komolyan, két nap után már lenémítottam a hangokat a játékban, ha nem akartam idegbajt kapni.

Összegzés

Az ilyen típusú játékok receptje igen egyszerű, mégis kevés játék maradt meg a köztudatban ebből a műfajból. A Hill Climb Racing mégis ezen kevesek egyikéhez tartozik, amiért dicséret illeti. De ettől eltekintve felemás érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban, hiszen egy darabig tényleg szórakoztató, és a lehetőségek száma is egy ütős érv mellette, de aztán elfogy a lendület, és már csak végszükség esetén, unaloműzőnek lesz ideális a játék. Szerintem egy próbát mindenképp megér, pláne hogy minden készüléken elfut, de csodát kár várni tőle.

Grafika: 6.5/10
Hangok: 5/10
Játékélmény: 7.5/10
Összességében: 7/10