Pókember 4 világban

Megjelenés

Ismételten kedvenc Marvel hősömmel, Pókemberrel szeretnék foglalkozni. Az Activision adta ki ezt a játékot is, fejlesztője a Beenox. 2010 novemberében dobták piacra.

Elődjéhez, a Web of Shadowshoz hasonlóan, szintén nem egy ostoba filmadaptációról beszélünk, hanem egy teljesen új történetről. A játék alapkonfliktusa: Pókember szokásához híven észlelte, hogy betörtek egy múzeumba, és a rosszfiú ez esetben hősünk egyik ősi ellensége, Mysterio, aki úgymond egy varázsló/mágus, és mindig hatalomra szomjazik. Jelen esetben egy misztikus táblára akarja rátenni a kezét, melynek erejével bármit elérhet amit akar. Pókember mit sem sejtve nekiugrik asztronautára hasonlító ellenfelének, és az összeakadás során a tábla darabokra törik. Ekkor jelenik meg előttünk Madame Web, Pókember segítője, aki közli velünk, hogy mit tettünk, a darabok 4 dimenzióban szóródtak szét, és hősünkkel, valamint további 3 alteregójával vissza kell azokat szereznünk, és meg kell állítanunk Mysteriot. Pókembernek persze egy kérdése van.. hogy ő-e a legsármosabb a 4 közül, de ezt az Amazing barátunktól megszokhattuk.

Akkor vegyük át kicsit részletesebben, kikkel és hol fogunk játszani. Korábban említett 4 dimenziónk a jelen, egy alternatív jelen, egy alternatív múlt, és egy alternatív jövő. Egy-egy Pókemberre 3-3 küldetés jut, és ezzel együtt 3 főellenség. Az utolsó pálya még a Csodálatosé, de erről nem árulok el többet. Rá lehet ebből jönni, hogy egyik hősünk a Csodálatos Pókember, vele fogunk játszani a mi jelenünkben. Az alternatív múltban Spider-man Noir lesz a karakterünk, aki lopakodva, kíméletlenül vadászik ellenfeleire. Az alternatív jelenben Ultimate Spider-man kerül porondra, akire Madame Web a közkedvelt fekete szimbióta ruhát adta rá, hiába utálja Parker barátunk. Végül, az alternatív jövő hőse, Spider-man 2099, aki villámgyorsan, néha-néha láthatatlanul csap le ellenfeleire. Utóbbi két karakter rendelkezik egyedi képességekkel, amelyek segítenek minket a harcban. Az Ultimate Pókembernek az ún. rage mode, azaz rdüh módr1;, amely aktiválásakor hatalmas erővel, hatalmas tömeget, rövid idő alatt likvidálhatunk, a jövőbeli szereplőnknek pedig gyorsított látásmódja van, amitől ő szupergyors lesz, és Matrix feeling-ben harcolhatunk.
A játék 180 kihívást tartalmaz, amelyeket teljesítve nyithatunk fel harci és karakter fejlesztéseket, valamint újabb mezeket hőseink számára. A küldetéseket könnyű, közepes, és nehéz módban teljesíthetjük, amikért jutalmakat kapunk. Könnyű esetében képregényből kapunk részleteket, közepes után a pályákon szereplő ellenfelekről kapunk információkat, és ha nehéz módban is szuperálunk, akkor 3D-s figurákat nézegethetünk, mintha múzeumba lennének kipakolva. Mindezeket a jutalmakat a játék Bonus Gallery menüjében nézhetjük meg. A küldetések teljesítése során 3 medált szerzünk, ami bronztól egészen platináig megy. Az első a kombó méter, azaz hogy a megszerzett fejlesztéseket milyen ügyesen használjuk, és fűzzük össze, a második a gyűjtögetés medál, ugyanis a pályákon tokenek vannak, amelyeket felszedve pontokhoz jutunk, valamint jobb medálhoz, végül a harmadik medál, a küldetés teljesítésének ideje. Minél hamarabb végzünk, annál jobb medált kapunk, és minél jobb medálokat kapunk, annál több tapasztalatot kapunk, amiket költhetünk a fejlesztésekre. Nos, ezen okok miatt érdemes az egész játékot akár 2-3-szor végigtolni, szerintem elég nehéz mindent teljesíteni 1 küldetés során, első alkalommal.

Változatos, pörgős, egyszerűen kiváló. Minden dimenzióban más és más mozdulatok vannak, de ugyanazon gombokat kell használnunk, tehát ez nem fog nagy fejtörést okozni. Hőseinknek saját stílusaik vannak, és ezek nagyon jól ki vannak dolgozva. A Csodálatos Pókember szokásos könnyedséggel, gyorsasággal, poénokkal fűszerezve harcol, 2099 még nála is sokkal gyorsabb, néha mosódik, eltűnik, Ultimate Pókember pedig mi mással harcolna, ha nem szimbiótával. Nincs sima ököllel való harc, folyton a nyúlványait dobálja, mint az ostort. Végül pedig a játék legváltozatosabb harcosa, Noir. Remekül összehozták az ő világát, ugyanis lopakodva, a sötétből kell kinyúlnunk áldozatainkért, akiket felkoncolunk, felragasztunk hálóval a falakra, vagy akár simán agyonverjük. Ebben az esetben nem is szabad normálisan odafutni és ütni-vágni, ugyanis minden ellenfélnél puska van, pár lövés, és meg is haltunk. Ha a riasztó megszólal, gyorsan vissza kell bújnunk a sötétbe, megvárni míg lenyugodnak a kedélyek. Persze ebben a világban sem hagyták ki a normál harcokat, vannak egyes részek, mikor a bossok ránk küldik embereiket, és normál üzemmódban szétverhetünk mindenkit. Ilyenkor nem kell bujkálni, csak keményen harcolni.
A küldetések során a bossokkal többször meg kell küzdenünk, általában a menet ugyanaz: találkozunk vele, megkalapáljuk, majd elmegy, ránk küldi seregét, végigverjük magunkat rajtuk, végül ismét összecsapunk a főnökkel, aki ekkor már a saját megszerzett varázstábla darabjának erejét felhasználva próbál minket elnyomni. A különböző bossokat különböző taktikákkal kell legyőznünk, általában nem annyiból áll, hogy simán odamész és megvered, mert úgy hamar vége a dalnak. Piros pont, hogy ebben a játékban nincs a korábbi rmutatom mit nyomj és ha elkésel kezdheted előrölr1; dolog. Azaz van, de sokkal könnyebben van megoldva. A bossokkal többször kerülünk első személyű nézetes harcokba, tehát látjuk a ronda képüket, meg a saját kezeinket. Az irányító nyilak segítségével pofozkodhatunk velük, azonban ők is támadnak, ilyenkor 2 gomb egyszeri lenyomásával ki kell térnünk támadása elől, mert ha túl sokszor kapunk, kezdhetjük előröl. Megjegyzem, hogy ez könnyű, nem megy az ember agyára, hard módban sem.
A Web of Shadows-al szemben van negatívuma is a játéknak. Hiányzik belőle a légi és a fali harc. Ebben is van web-strike támadás, és itt is fejleszthetjük ezt a kombót, azonban nem tulajdonítottak neki nagy szerepet, enélkül is békésen végigvihetjük a játékot, míg a WoS-ban nélkülözhetetlen volt. Ez szerintem nagy hiba, ha Pókemberes játékról van szó.

A játék grafikája nem monoton. Valósághű, de mégis mesebeli. Az Amazing és az Ultimate dimenziók grafikája olyan, mintha megelevenedtek volna a képregények, és remekül kidolgozva, 3D-ben rohangálunk benne. Emellett a fekete ruha mégis úgy csillog, mintha az filmbeli lenne. A 2099 dimenzió grafikája csodálatos, és egyben ennek van a legnagyobb gépigénye. Itt már nem mesebeli a világ, és a karakterek, hanem valósághűek. Pókember ruháján fények cikáznak, tökéletesen ki van dolgozva akkoris, ha teljesen ráközelítünk. Ez a kidolgozottság persze a többi karakterre is igaz. A legnehezebben jellemezhető dimenzió a Noir világ. Olyan mintha szépia lenne, mégis színes. Az árnyékokban játszódó részek csodálatosan vannak megoldva. Emellett az egész képernyő mintha kicsit szemcsés lenne, ahogy az a régi években volt a televízióban. Ennyire sokoldalú grafikát még nem láttam más játékokban, és nem azért dicsérem ennyire, mert kedvencem, hanem mert így van.
Az optimalizáció tökéletes, simán fut high beállításon is (míg a WoS belaggolt néha), semmiféle patch-ra nincs szükség a jó működéshez.
A játékot könnyű irányítani, minden szükséges gombot kezünk alá rakhatunk, a kombókat nem nehéz összekötnünk. A játék újítása az ún. védekező állás, amelyet lenyomva kitérhetünk a támadások elől, azonban nem mindig egyszerű, van, hogy más gombokat is használnunk kell, miközben védekezünk.
Végül a játék hangrendszere. Semmi kifogásolnivaló. Minden dimenzióban odavaló hangok szólnak, hősünknek mindig van valami poénos, vagy kevésbé poénos megjegyzése, az effektek se rosszak, bár a pofonok hangja kicsit mesébe illő. A zenék is jól vannak beépítve, minden dimenziónak saját zenéi vannak, ami az adott kort tükrözi, meglehetősen jól.

Elődjével szemben kicsit fájdalmas az a hiány, amit említettem, de a remek kidolgozás, a 4 dimenzió ötlete, a változatos grafika mindenképp egy nagyszerű játékká emelik ki a Shattered Dimensions-t, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom.