London Árnyékában - AC Syndicate (Xbox One)

Mikor ez év áprilisában Xbox One tulaj lettem, rá álltam a Microsoft exkluzív címekre. Forza 5, és Horizon 2 voltak az első komolyabb címek amiket beszereztem a masinára, majd aztán egy nap a helyi konzolbolt polcán megakadt a szemem az Assassin's Creed tavalyi epizódján, a Syndicate-en.. Mindig is közel állt hozzám az AC széria. Xbox 360-on majdnem az összes részét magaménak tudhatom. Egyértelműen a második rész és a harmadik volt az, amit nagyon élveztem, talán a Brotherhood-ot és a Black Flag-et sorolhatnám ide még, de mindkét epizód esetében egy idő után monotonnak éreztem a játékmenetet. Számomra az Open World és a történelmi időutazás egy olyan ütőkártya ami mindig képes elfilozofálni azon, hogy beruházzak-e egy AC játékra. A Syndicate esetében nem gondolkodtam sokat a megvételén, nem hagytam magamnak időt hogy kételyekkel bombázzam magam. Megvettem és így utólag belegondolva... nagyon jól tettem. Az Assassin's Creed III óta a Syndicate volt az első olyan epizód ami mindig tartogatott újdonságot számomra, nagyon jó történet, magával ragadó koncepció. és zseniálisan megalkotott Viktoriánus kori London. Ez a Syndicate röviden, de nézzünk bele részletesebben.

Egy új kezdet?

Bizonyára mindenki emlékszik a 2014-es epizódra, a Unity-re. Ami nem éppen azért lett nagyon népszerű mert nagyszerű játék volt, hanem éppen ellenkezőleg. a Unity a sorozat egyik legnagyobb égése volt, melyben sok minden közrejátszott. Az eltűnő arcok, villogó textúrák az irreálisan alacsony framerate, és a borzasztó optimalizáció mély nyomot hagyott a játékosokban. Sokadik foltozgatás után lett a játék olyan állapotban amilyennek már a kezdetektől fogva kellett volna lennie. A Unity-s blama után volt csak igazán nehéz dolga a Syndicate-nek. Egy olyan címet kellett összehozni ami méltó az AC széria nevéhez, a tavalyi nagy égést pedig elfelejtetni az emberekkel.. A Ubisoft pedig, hogy elkerülje a Titanic szituációt, a Quebec-ben székelő csapatuknak adta a következő részt. Ezzel a húzással a Montreali stúdió háttérbe került és így a sorozat történetében másodjára történik meg az hogy nem a Ubisoft Montreal fejleszti a következő részt. A Ubisoft Quebec-i csapata korábban a 2014-es előző generációs konzolokra készült Rogue epizódot hegesztették, ami a Unity árnyékában jelent meg, de egy baromi korrekt epizód volt, történet szempontjából is nagy változás volt, hogy főszereplőnk egy Templomos, aki korábban asszaszin volt. Visszatérve a Snydicate-re. A játék a hivatalos bejelentése előtt, "Victory" kódnéven futott. Rengeteg elmélet született hogy mégis, milyen korszakba fogunk legközelebb eljutni. Majd egy kiszivárgott térképrészlet erősen utalt arra hogy következő megálló London lesz. A Syndicate előtt nagy feladat állt, és azt kell hogy mondjam, szerintem átment a teszten. A Syndicate lehet a széria új kezdete.

Egy ikerpár kalandja a nagyvárosban

1868. Anglia. Javában dúl az ipari forradalom. Gyárak ezrei jelennek meg Anglia szerte. A társadalom teljesen átalakul, nő a szegénység, a gyermekek gyárakban dolgoznak embertelen körülmények között. Ez lenne a szép jövő? A Frye testvérek szerint nem. London élén Crawford Starrick áll. Egy igaz zsarnok lélek. Hatalma kiteljesedik London összes szervére, beleértve az Igazságszolgáltatást, az Egészségügyet, a Közlekedést, és a Kereskedelmi területet. Minden szerv élén az általa kinevezett alak munkálkodik. Starrick azonban a Templomosokkal is szimpatizál. Ez a duó pedig hatalmas károkat képes okozni Londonban. A Frye testvérek apjuk szellemében, Londonba utaznak és a helyi asszaszinokkal, valamint az általuk létrehozott bandával.. a Bástyákkal megpróbálják Starrick hatalmát szépen egyesével darabokra szedni. Küldetésünk során megismerkedünk a korabeli tudósokkal és ismert emberekkel. Charles Dickens, Charles Darwin, Karl Marx, Graham Bell és Erzsébet királyné is ott van a felhozatalban. Főhőseink eltérő személyiségek, ez a küldetéstípusoknál is nagyon mutatja magát. Jacob Frye egy igazi "oldjunk meg mindent bunyóval" típusú karakter, aki a történet során a templomos elleni harcok éllovasa. A Templomos tagok elleni fő küldetések vele fognak le zajlani. A bandaháborúk is közel állnak hozzá, a történet elején ő fogja erőltetni a Bástyák létrehozását is. Evie Frye azonban egy teljesen más felfogású teremtmény. Történet szempontjából az Éden alma utáni hajszát fogjuk vele átélni. Egy örömteli, életvidám karakter Evie, aki mindenkinek szeretne segíteni. Bell-nek rengeteg szívességet tesz és cserébe különböző, már-már James Bond-ba illő kütyüket kapunk. Mindkét főszereplő nagyon szimpatikus, és valamelyikükkel biztosan tud azonosulni a játékos. Én speciel Evie-vel vagyok 90%-ban, valahogy nagyon szerethető karakter és hát elvégre egy női asszaszinról beszélünk. A maradék 10%-ban Jacob-ot használom, de csakis a kötelező küldetéseknél, ahol Evie nem használható.

Örömteli szabadság

Nem vitás... London hatalmas. Óriási a bejárható terület, hihetetlenül részletes, és egy olyan érzést kelt az emberből ami ritka a játékoknál. A Viktoriánus London szerintem telitalálat volt a Ubisoft Quebec részéről. A város él és mozog. Az emberekről leolvasható hogy okkal sétálnak az utcán. Az omnibuszokkal teli utaknak is megvan a saját varázsa. A gyárakban a gyerekek lapátolnak, a piacon a hatalmas tömeg válogat a termékek között, a Rendőrség teszi a dolgát, az üzletemberek bajba keverednek és a bandatagok egymást püfölik. Szép Londoni életkép ez nem mondom. Ebben tényleg az a legszebb hogy ezt mint bejárhatjuk, átélhetjük. London minden szegletét bejárhatjuk. Legyen az akár a rakomány hajókkal teli Temze, vagy a gyerekmunkásokkal teli ipari terület. London az alábbi területekre osztódik fel: London City, Southwark, Westminster. Whitechapel, Lambeth, The Strand, és a Temze. A Területeket a játék elején ahogy megszokhattuk AC játékoknál, felfedezetlen, a térképen az ilyen területeket sűrű köd fedi be, a magas pontoknál való szinkronizálással a területről eltűnik a köd, és megjelennek a gyűjtögethető tárgyak és egyéb jóságok. A térképről érdemes megemlíteni hogy egy dinamikus makettre hasonlít. A Syndicate-ben nagy hangsúly került a területfoglalásra, az ellenséges területeket pirosan fedi be a térkép. Különböző feladatokkal foglalhatóak el a területek, de erről majd később. A pontok közötti ingázás soha nem volt ennyire élvezetes mint most a Syndicate-ben. A viktoriánus kor adta lehetőségek mint az omnibuszos közlekedés jelentősen meggyorsítja az ingázást a városban. A történet elején pedig Graham Bell megjavítja a kezünkre szerelhető szigonyvetőt is. Segítségével a magas pontok megmászása lényegesebben egyszerűbb és gyorsabb lett

A lehetőségek városa

A többjátékos mód kihagyása szerintem az egyik legnagyobb húzása volt a Ubi-nak. Valljuk be, az a koncepció nem tudott újítani a Brotherhood óta. Ez pedig teljesen rányomta a védjegyét a többjátékos módra. A Snydicate a multiplayer kihagyásával egy rendesen, tartalommal megpakolt játék lett. London hatalmas területe rengeteg feladattal és tennivalóval vár. Megmaradtak a korábbi részekből a klasszikus láda keresés és a Helix hiba gyűjtögetés. Újdonságként kerültek be a sörös üvegek és illusztrációk gyűjtése, valamint préselt virágokat gyűjtögethetünk, adott mennyiség után, ruhánkhoz új színeket választhatunk. A London szerte található tevékenységek is gyarapodtak. A korábban említett területfoglalás, küldetések alapján működik. A Londonban található kerületek megszerzéséhez, az adott kerületen belül gyárakat kell felszabadítanunk, templomos tagot kell levadásznunk, embert kell rabolnunk, és végül a helyi bandavezért kell a túlvilágra repíteni. Ezeket a térképen szintén piros szemmel szemlélteti, ezenkívül láthatjuk hogy milyen szintűek az ellenfelek és mi a neve az adott célpontnak. Minden küldetésnél bónusz feladatokat is teljesíthetünk. Ilyenkor az alapjutalmon felül további XP-t és fontot kapunk. Valamint nő a tisztelet az adott társunk felé, aki felel ezért a küldetés típusért. A tisztelet növelésével is jól járunk. Új tárgyakat és tervrajzokat kapunk, amik később jól fognak jönni. Főhadiszállásunk egy vonat lesz, ez lesz a mi Száguldó erődünk.. (Steven Seagal nélkül) ami folyamatosan közlekedik London állomásai között. Itt vehetjük fel az Assassin küldetéseket, az általunk irányított területekből befolyó pénzt is innen vehetjük fel, ezenfelül itt fejleszthetjük a bandánkat, itt invesztálhatunk be különböző üzletágakba, valamint lesz egy saját kereskedőnk is akinél betudunk vásárolni lőszerekből és gyógyszerekből.

"A Klub első szabálya....."

A Syndicate a korból adódóan nagy hangsúlyt fektet a bandaháborúkra London szerte. Az általunk irányított Bástyák az egyik nagy fegyverünk lesz Starrick ellen. Az utcákon a templomosokon felül a Bőrfejűek lesznek nagy riválisaink. Hálózatuk egész Londonra kiterjedik. Mindenhol ott vannak. Befolyásukat területfoglalással lehet csökkenteni. Eleinte mindenki belénk fog kötni, éppen ezért én melegen ajánlom a bandafejlesztések használatát. Konfliktusoknál feltudunk bérelni magunk mellé pár bandatagot és máris jobb esélyekkel indulunk a bőrfejűek ellen. fejleszthetőek a bandatagjaink szintjei is. Értelemszerűen minél nagyobb szintű, annál szívósabb embereink lesznek London utcáin. Korábban nem ok nélkül említettem hogy XP-t kapunk, ugyanis a Syndicate egy nagyon átgondolt skill rendszert is tartogat számunkra. Minden 1000 XP (tapasztalatpont) után képzettség pontot kapunk. A Képzettség pontokat különböző skill-ekre költhetjük el. Ilyen például az életerő növelés, sasszem, kifosztásos ölés stb. A skillek-en kívül a tárgyaink is szintekhez van kötve. Szintlépésnél feloldhatjuk, elkészíthetjük és később fejleszthetjük az adott fegyvereinket. (Érdemes a Ubisoft Club pontjait használni, sok hasznos tárgyat oldhatunk fel vele) . Időtöltésként ellátogathatunk London titkos földalatti bunyós klubjaiba ami a térképen "Harcosok Klubja" néven található. Itt hullámokban érkező ellenfelek jönnek akik nem fogják megkérdezni tőlünk, hogy ismerjük-e Tyler Durdent, hanem próbálnak minél hamarabb elintézni minket. Ha sikerült a hullámokat leverni, busás pénzjutalomban részesülünk.

A legsötétebb óra

A Syndicate története ugyebár 1868-ban játszódik, azonban kellemes meglepetésként ért, hogy nem csak az 1868-as Londont láthatjuk a monitorunkon. A Temzén található egy portál, melyen ha átsétálunk Helix hiba történik, egy hang szól hozzánk, aki szeretné elmesélni az ő történetét. Ezután hirtelen 1916-ban találjuk magunkat. a helyszín ezúttal is London, egy apró csavarral,főhősünk ugyanis Lydia Frye. Javában dúl az első világháború, főhősünk Londonban tevékenykedik a német kémek felderítésében, és likvidálásában. Feladatainkat a fiatal Winston Churchill adja. Egy rövidke jelenetre számítottam csak, aztán legnagyobb meglepetésemre itt is kaptunk egy bejárható szabad területet. Az 1916-os London egy kisebb szelete, szabadon bejárható. A Tower Bridge ráadásul szinkronizáló pontként is funkcionál itt. Ezenfelül itt is gyűjtögethetünk Helix hibákat és egyéb tárgyakat. Az első világháborús portál nagyon jópofa adalék a játékhoz, ötletes és még mondanivalója is van.

A forradalom lángja

Az Assassin's Creed Syndicate az első igazi új generációs epizód számomra. Lehet nagy hiba ezzel belépnem az új generációba, lévén hogy nem tudom milyen látvánnyal bírt a Unity, de én így is le voltam nyűgözve. A Syndicate baromi szép játék lett. London egyszerűen gyönyörűen néz ki. Elképesztően részletes, minden egyes szeglete tökéletesen le van modellezve. A dinamikus időjárás és napszak váltakozás hozza a kötelezőt, a gyenge záporok, az időnként előforduló viharok olyan feeling-et adnak a játéknak amit korábban a GTA V-ben tapasztaltam. Az eső utáni tükröződés, a pocsolyákkal teli utak, a forgalmas Londoni közlekedés lehengerlő látvánnyal bír. A gyárak kéményéből folyamatosan ömlő füst hozza a kor hangulatát. A gyakran leszálló sűrű köd egyszerűen fenomenális, igaz semmit se lehet látni tőle, de egyszerűen hihetetlen mennyire magával tud ragadni a látványa. Technikai szempontból én teljesen megvagyok elégedve az Xbox One-os verzióval. A belőtt framerate 30, és az esetek 95%-ában problémamentesen hozza is azt. A maradék 5% számomra rejtélyes helyeken történnek. Egy adott pontnál képes 5 FPS-t is esni a program. Ami már csak azért is vicces, mert az emberekkel teli utcán röhögve hozza a 30 FPS-t a masina. Negatívum persze ezúttal is van, vannak bugok nem vitás, de nem annyi mint amennyit hallani lehetett a Unity-nál. Vannak érdekes anomáliák, de ez bőven az elmegy kategória. Az AI néha nagyon idegesítő, néha meg baromi buta. Volt hogy egyből kiszúrt, volt hogy ott lihegtem az arcába és fel se tűnt neki. Valamint irreálisan sokat tölt a játék, képes bizonyos helyeken 5 percet is tölteni. 40 óra játékidő alatt 3 olyan alkalom volt, mikor lefagyott a játék, mindhárom alkalommal egy Helix hiba begyűjtés után fagyott le, ezt leszámítva semmilyen komolyabb problémám nem volt a Syndicate-el.

A muzsika hangja

Az AC játékoknál sosem volt panasz a szinkronra és a hangokra. Ezúttal sincs. A Syndicate hozza a kötelezőt audio téren. A korhoz illő, zseniálisan megkomponált dallamok csendülnek fel kalandunk során. Remekül sikerült a stílusváltás is az akcióknál. A főmenüben szóló dallamok pedig egyenesen büntetnek. A hangok is hozzák az elvárt szintet. Az utca moraja élethű és magával ragadó. a vonatok süvítése, a gyárakban a gőzgépek zaja, és az utcai zenészek muzsikája egy igazi időutazást adnak nekünk. A szinkron is minőségi iparos munka. jók a dialógusok, jelen van a tipikus angol humor, amit mellesleg remekül adagoltak. A karakterekhez passzolnak a szinkronok, nekem nem okozott csalódást ilyen téren a program.

Végszó

Az Assassin's Creed Syndicate az én szememben az utóbbi évek legjobb része a szériában. Remek volt a korválasztás, a két főszereplő behozása hatalmas ötlet volt. A hangulat magával ragad és nehezen enged. Nem tudom de nekem úgy tűnt hogy, a Syndicate esetében működött az egész koncepció. Nem voltak eget rengető hibák. Valahogy most minden működött. Maradandó élmény a Syndicate és ezenfelül tartalmas is. Rengeteg a tennivaló és talán ez az egyik legjobb érv mellette. Én bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek az Assassin's Creed Syndicate-et. Akik imádják a nyílt világú játékokat és a sok tartalmat akkor ez a játék nem fog csalódást okozni. Benne van az, amire vágynak a műfaj kedvelői. Köszönöm hogy elolvastad a tesztemet. További szép napot kívánok a Gépigény tagoknak.

Sonymeans voltam.

(Az Assassin's Creed Syndicate magyar nyelven érhető el konzolon is. A képek az első kivételével az Xbox One beépített Printscreen moduljával készültek)