Mass Effect

Lépj be a BioWare Corporation által megálmodott galaxisokba és éld át Shepard-el életed egyik legnagyobb kalandját! Vigyázat! Ha egyszer elkezdted, nem szabadulsz könnyen a varázs alól!

Amikor a játékosok meghallják azt a nevet, hogy BioWare, gondolom mindegyiknek az RPG jut eszébe. Méghozzá a minőségi RPG, az 1995-ben megalakult cég olyan maradandó emlékeket hagyott hátra nekünk, mint a Baldur's Gate, a Star Wars: Knights Of The Old Republic és a Neverwinter Nights. Ugyan a kanadai fejlesztőcsapat sem szerepjátékokkal kezdte, a legelső játékuk a Shattered Steel inkább hasonlított egy Mechwarrior játékra, de a későbbiekben áttértek az RPG-re és ennek a döntésnek ma már rengeteg rajongó csak örülni tud. A fentebb említett gyöngyszemekből nekem a Baldur's Gate sajnos kimaradt az életemből, de az utóbbi két játék a mai napig a kedvenceim között van, színvonalas történetük, játékidejük és körökre osztott harcrendszerük miatt (ami azért mára eléggé elavult). A fentebb említett három szerepjátékban az a közös, hogy egy már létező világba álmodták meg a saját történetüket a fejlesztők. A Dungeons & Dragons és a Star Wars univerzum megadta az alapokat és erre húzták rá fantasztikus eposzaikat a forgatókönyvírók. 2007-ben azonban kiadtak egy olyan RPG-t, melyben nem volt többé kötöttség az, hogy ismét egy népszerű és ismert világba alkossanak, mert a fejlesztők egy saját maguk által megálmodott univerzumba hívtak el minket újabb legendájuk meghallgatására. A BioWare csapat talán az eddigi legnagyszerűbb, legváltozatosabb és legmélyebben átgondolt világukat hozta el nekünk a Mass Effect személyében.

A Mass Effect története szerint 2183-ban járunk és az emberiség szépen elterjeszkedett a Tejútrendszer galaxisaiban. Ez annak köszönhető, hogy az emberek a Mars bolygón egy ősi civilizáció által hátrahagyott romokban számos újfajta technológiát fedeztek fel. A Prothean faj rengeteg technikai innovációja az emberiséget eljuttatta számos új világba, ahol sokféle idegen fajjal kerültek kapcsolatba. A mogorva kinézetű Turian faj, a Salarian-ok, akik a leginkább hasonlítanak az általunk felállított klasszikus UFO kinézetre, valamint a gyönyörű Asari faj alkotják a galaxis idegen civilizációi között a többséget és eme három faj képviselteti magát a Council keretein belül is. A Council egy három főből álló minisztérium, mely a Citadel, egy óriási űrállomás fedélzetén található és egybefogóan irányítja a galaxis bolygóinak az életét és tejhatalmat birtokolnak minden fontos, a galaxis nagy részét érintő döntésben. Az emberek nem tartoznak bele ebbe az irányító testületbe, főként az agresszív terjeszkedésmód és a megbízhatatlanság miatt. Találkozhatunk még rengeteg érdekes idegennel, például Volus-okkal, Hanar-okkal, Elcor-okkal és Quarian-okkal is. Minden faj kultúrája, történelme és világa a végletekig kidolgozott és sokszínű. A játékos ebben a világban Shepard tiszt bőrébe bújhat, aki az SSV Normandy SR-1 szövetségi hajón szolgál Anderson kapitány keze alatt. Shepard csapata azt a feladatot kapja, hogy az Eden Prime bolygón felfedezett Prothean jeladót biztonságba helyezze. A bolygón azonban összetűzésbe kerülünk Saren Arterius-al, aki egy renegát Spectre. Eme státusz birtoklói csak a Council-nak tartoznak felelősséggel és semmilyen más rendfenntartó szervezet nem befolyásolhatja munkájukat, tulajdonképpen úgy kell rájuk tekinteni, mint a galaxis James Bond-jaira. Bármilyen eszközt felhasználhatnak annak érdekében, hogy elérjék a céljukat, akár még brutális erővel is érvényesíthetik akaratukat. Saren előkerítése lesz a mi fő célunk a játék alatt, de gondolom sejthető, hogy tovább bonyolódik majd a történet és rájövünk, hogy sokkal nagyobb veszély fenyegeti a galaxist, mint gondoltuk. Többet nem akarok elárulni a sztoriból, felvezetésnek szerintem épp elég ennyi. Akit ez nem csigázott fel, az szerintem nem olvasott, hallott, látott még igazán jó történetet bármilyen filmből, játékból, könyvből. A Mass Effect sztorija egyszerűen zseniális, lebilincselő, izgalmas. Tele van jobbnál-jobb fordulatokkal, nagyon profin megírt párbeszédekkel és rengeteg izgalmas karakterrel. Ha minden más gagyi lenne a játékban, akkor is elvinné a sztori a programot, mert egy igazi űreposszal van dolgunk, mely előtt bátran fejet hajthat minden eddigi sci-fi univerzum. Rengeteg meglepetésre lehet számítani a játék során, a végjáték pedig annyira epikus, hogy a végén az ember máris késztetést érez arra, hogy egy új karakterrel nekivágjon ismét az egész játéknak. Minden egyes részlet a helyén van, minden fajnak külön történelme van, egyszerűen élvezet megismerni a Mass Effect világát és elmerülni benne hosszú órákra.

Mint minden RPG-ben, itt is a karaktergenerálás szépségeivel kezdődik a játék. Dönthetünk az előre legyártott Shepard modell mellett, de természetesen megalkothatjuk saját szánk ízére is kedvenc galaxis megmentő hősünket. Ha készen vagyunk a fizimiskánkkal, akkor el kell döntenünk, hogy milyen kaszttal szeretnénk rendet tenni a galaxisban. Hat osztály mellett tehetjük le a voksunkat, amikből három kaszt tekinthető amolyan alapkasztnak, a maradék három ezek keresztezéséből adódik. A Soldier kaszt szerintem adja magát, hogy miként érvényesül. Nyers tűzerővel még mindig el tudjuk érni a célunkat bárkivel szemben. Az Engineer esetében már egy kicsit más a helyzet, mert vele inkább meghúzódunk a nagyobb harcok hátterében és a technikusi képességekkel törünk borsot az ellenfél orra alá. Amíg egy fantasy RPG-ben a varázslók a mágiahasználók, addig a Mass Effect-ben a Biotic képességek azok, melyekre a leginkább aggatható a varázslat szó. Az Adept kaszt teljesen erre épül, fegyvert nem igazán fogunk használni, sokkal inkább a biotikus tulajdonságok kerülnek előtérbe. A maradék három kaszt ezeknek a keresztezéséből alakult ki. A Vanguard például a harctéren is kiemelkedően teljesít, de mindezt még kombinálja a biotikus hadviseléssel. Az Infiltrator ügyesen vegyíti a harci és a technikusi tulajdonságokat, ezzel a kaszttal azok lesznek nagyon megelégedve, akik nem a frontvonalról szeretik osztani az áldást, hanem hátul maradnak, és onnan okoznak súlyos veszteségeket. A Sentinel osztály pedig az abszolút support kaszt, vele kicsit nehezebb a játék, mert a fegyverhasználata ennek a foglalkozásnak is eléggé limitált. Cserébe viszont egyszerre megkapjuk a technikusi és biotikus képességek tárházát, melyekkel kiválóan támogathatjuk csapatunkat, illetve megnehezíthetjük az ellenség dolgát. A hab a tortán, hogy mind a hat foglalkozás egyik mellékküldetés során két további osztályra specializálódhat, így elmondhatjuk, hogy nagyon sok kombináció létezik. Külön érdemes megemlíteni, hogy a karakterünknek bizony meghatározhatjuk a múltját is, aminek ugyan a későbbiekben kevésbé lesz fontos szerepe, de azért néhány szituáció során elő fog majd kerülni Shepard általunk választott előélete. Ha sikeresen beállítottunk mindent, ideje megkezdenünk munkánkat annak érdekében, hogy a galaxis megmeneküljön.

A BioWare által készített szerepjátékokban gyakran előfordul két megszokott elem. Az egyik az, hogy a játék során rengeteg morális döntéssel kerülünk szembe, melynek során karakterünk jelleme ezeknek a döntéseknek a hatására formálódik jó vagy rossz irányba. A másik ilyen elem pedig a körökre osztott harcrendszer, ami ugyan nagyon jól működik, de számomra kicsit visszafogja egy-egy csata pörgősségét és így a harc kevésbé akciódús. Az is hozzá tartozik ehhez a harcrendszerhez, hogy saját véleményem szerint már kissé idejétmúlt. Az ME-ben azonban már csak az egyik ilyen játékmenetbeli elem szerepel és ez a karakterünk jellemképének az alakulása. Shepard-el bizony sokszor kerülünk olyan szituációkba, amikben befolyásolhatjuk más szereplőnek a sorsát, sőt mit több, dönthetünk rengeteg ember életéről is. Két utat járhatunk végig a játék során, lehetünk jólelkű, segítőkész Paragon jelleműek, de önző és néha kegyetlen Renegade jellemet is választhatunk. Azonban összehasonlítva a KotOR-ban látott hasonló döntésrendszerrel, itt valahogy sokkal életszerűbben működik az egész jellemalakulás. A párbeszédek során egy tárcsán helyezkednek el a válaszok, nekünk kell kiválasztanunk, hogyan reagálunk az adott helyzetben. Mint mondtam, életszerűbb az egész, ugyanis nem abban merülnek ki ezek a dialógusok, hogy például megmentsem az illető életét vagy nem, hanem gyakran igencsak összetett háttere van egy-egy helyzetnek és mi ezért alkalmanként többféle végső döntés között válogathatunk. Ennek a rendszernek az a szépsége, hogy a sokadik végigjátszás esetén másféleképpen juthatunk el egy-egy végkifejlethez és így jelentősen nő a játék élettartama, mivel valószínűleg furdalni fog minket a kíváncsiság, hogy mi történt volna, ha másképp döntünk. A sztori is eszerint kanyarodhat el más irányba, így biztosra vehető, hogy egy RPG rajongó nem fogja egyszeri végigjátszás után a kis polcra felhelyezni a Mass Effect-et. Kiemelném még a nagyon jó humort is, de ezekből a jelenetekből nem akarok elárulni semmit, sok olyan szituáció lesz, ami megmosolyogtat majd. Azonban nem csak ennek köszönhető az ME zsenialitása, hanem a számomra nagyon izgalmas szereplőknek is. A BioWare ebben mindig is az élen járt, emlékezzünk csak vissza HK47-re a KotOR-ból. Az ME karakterei közül az én személyes kedvenceim között van Urdnot Wrex, egy krogan zsoldos, akiről már az első találkozáskor is sejthető, hogy nem ajánlatos inzultálni, mert gyakran választja a legegyszerűbb utat egy konfliktus során, nevezetesen előbb rendez le mindent erővel, mint szavakkal. Zsoldos lelkülete pedig megmutatkozik abban, hogy elsődleges az anyagiak, utána hullhat mindenki, aki élő és ellenfél, de a sztori gondoskodik arról, hogy nagyobb dolgokra is hívatott legyen majd a későbbiekben. A turian Garrus Vakarian módszerei is hasonlóak, a radikális és gyors cselekvés hívének nevezhetjük őt is, de a történet során még alakul majd a turian nézőpontja. Kiemelném még Tali Zorah nar Rayya személyiségét is, aki egy quarian mérnök és az ő karaktere már kevésbé olyan beállítottságú, mint a fentebb említett két bajtársé, azonban könnyen megszerethető kemény, de mégis bájos természete miatt. Persze ez korántsem a teljes lista azokból, akikkel találkozunk, és nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy mindenki fog találni a játék során egy kedvencet, mert a BioWare biztosra ment és rengeteg érdekes szereplőt alkotott meg a Mass Effect világában.

Említettem, hogy a BioWare RPG-k kifejezetten szeretik a körökre osztott gyepálást, de a Mass Effect esetében már ez a rendszer nem lett felhasználva. Teljesen valós idejű és meglehetősen pörgős ütközetekben fogunk részt venni, melyek szerintem eléggé élvezetesre sikerültek. Négyféle fegyver kapott helyet az arzenálunkban és ezek használata kasztonként változó. A rohamkarabélyok a szokásos frontális harcokban a leghatékonyabbak, természetesen kellő nyomás alatt tudjuk tartani vele az ellenfeleket. A shotgun-okkal már másképpen érdemes küzdeni, ugyanis itt is érvényes rájuk az a szabály, hogy közvetlen közelre a leghatékonyabbak. A pisztolyokkal ugyan nem fogunk sorozatokat eregetni, mivel tüzelési gyorsaságuk lassabb, mint a rohamkarabélyoknak, azonban erejük még egész elfogadható. A mesterlövészpuskák pedig az abszolút sebzésbajnokok, de ezért cserébe nem könnyű velük célozni és lassúak is. Mindegyik típusra érvényes a túlmelegedési faktor, azaz nem puffogtathatunk kedvünkre, mert ha felforrósodik a csúzli, akkor várnunk kell pár másodpercet, hogy újra használhassuk. Ez azonban fegyverfüggő is, a távcsövesek például az elején már kettő-három lövéstől is túlhevülnek, ha nem várunk egy nagyon picit két lövés között. A fegyverek tulajdonságai modellek szerint eltérőek, nyilvánvaló, hogy a játék vége felé fogunk ráakadni az erősebb és drágább testápolókra és gyakran csak lezárt konténerekben lelhetjük fel ezeket. A BioWare egyfajta mini játékkal kedveskedett nekünk a zárfeltörés terén, ami eleinte szórakoztató, később viszont már csak az időnket rabolja. Rengeteg alkatrészt fogunk találni a puskákhoz, amelyekkel fejleszthetjük őket, és nem csak úgy, hogy a sebzésük növekszik. Kevésbé melegszenek fel, jobban lehet velük célozni vagy éppenséggel speciális töltényeket tehetünk beléjük, melyek nagyon jó kis bónuszokat adnak az ellenfelek ellen. A páncélok tekintetében nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a fegyverek esetében. Az armor-ok szokásos elosztása szerepel a játékban, vagyis megkülönböztetünk könnyű, közepes és nehéz páncélzatokat. Ezek viselése szintén kasztfüggő és a megfelelő erőegyensúly érdekében a védelmükben egy nagyon jól kifundált rendszer lett kialakítva. A nehéz páncél sokkal jobban véd például a különféle lövedékek által okozott sebzések ellen, valamint jóval ellenállóbb pajzsokkal van felszerelve, azonban a biotikus és tech támadásokkal szemben már nem annyira hatékony. A könnyű páncélzat azonban ennek az ellentéte, az utóbbi támadásfajtákkal szemben sokkal hatékonyabbak, de jobban is sebződünk bennük és gyengébb a pajzsgenerátoruk is. A vértezetekbe természetesen ugyanúgy tehetünk különféle upgrade-eket, amikkel nyerhetünk gyorsabb életerő regenerációt vagy ellenállóbbá tehetjük velük a páncélt. A tech képességeket egy bizonyos Omni-tool segítségével erősíthetjük, még a biotikus tulajdonságainkat egy Biotic Amp segítségével alakíthatjuk még hatékonyabbá. Egyedül mi leszünk képesek gránátokat használni a csapatból, ezeket szintén lehet polírozni upgrade-ekkel és a gránát bizony rendkívül hatékonyan működik a csatákban. Elmondhatjuk tehát, hogy a felszereléseket tekintve szintén rengeteg kombinációt hozhatunk létre és mindig eldönthetjük, hogy egy-egy harchoz mi a hatékonyabb megoldás fegyverzet esetében.

A harc tehát pörgős, ehhez hozzájárul azonban a letisztult és egyszerű kezelőfelület is. A BioWare egyetlen dolgot átvett azért a régebbi szerepjátékaikból, ez pedig a harc kimerevítése. Nem gondoltam volna, hogy ennél a harcrendszernél is kiválóan fog működni ez a lefagyasztás, de rácáfolt a játék a sejtelmeimre. Ha rátenyerelünk a Space-re, azon nyomban megáll minden, megjelenik a nagyon jól megmunkált kezelőfelület, nekünk pedig lehetőségünk van kiosztani a parancsainkat. A háromfős csapatunk tűzerejét akár egy ellenfélre koncentrálhatjuk, vagy éppenséggel kérhetjük azt is a tagoktól, hogy mind különböző célpontokra haragudjanak meg nagyon. Azonban nem csak a tűzerőt, hanem a különféle képességeket is ráengedhetjük egy ellenfélre, ha egyszerre három különböző és kellően erős támadást kap a nyakába a derék ellenlábas, akkor azért szerintem megfordul a fejében, hogy neki hamarosan harangoztak. Saját kasztunk skilljeit természetesen gyorsbillentyűkre pakolhatjuk, így sokkal gyorsabban és könnyebben aktiválhatjuk őket. Az irányítás így meglehetősen kényelmes és összességében nem is nagyon lehet találni kifogást benne. Egyedül a fedezékrendszer az, ami talán nem annyira olajozottan működik, mint mondjuk a Gears Of War-ban, de igazából komolyabb gondok ezzel sincsenek. Ha már az előbb a képességeknél tartottunk, érdemes pár szót ejteni a fejlődésrendszerről is. Az alaptulajdonságok kasztonként változóak és ezeket tudjuk növelni szintlépéskor. Ha látjuk a számunkra oly édes és várva várt Level-Up feliratot a képernyőn, belépünk a Squad menübe és a kapott pontokat saját szánk íze szerint elosztjuk. Ahogy egy-egy alaptulajdonságunk fejlődik, úgy kapjuk meg az ahhoz kapcsolódó képességet, mely úgy lesz mindig erősebb, hogy mennyire magas szintű a hozzá tartozó talent. Sőt, ha elérünk egy fejlettségi szintet egy tulajdonságon, akkor megnyílik egy újabb, a kaszthoz tartozó jellemző is. A maximum szint a 60, úgyhogy bőven lesz mit fejlesztgetni. A képességek egész ötletesek, például az Overload skill túlhevíti az ellenség kezében a fegyvert és használhatatlanná teszi őket egy időre, a Lift-el pedig nemes egyszerűséggel felkaphatjuk ellenfelünket és az magatehetetlenül lebegni fog a levegőben. A Hacking-el a szintetikus ellenfeleket össze tudjuk zavarni és azok egymást kezdik el öldösni, azonban az én személyes kedvencem a Singularity, amely egy olyan gravitációs teret gerjeszt a célterületen, aminek következtében minden tereptárgy és ellenség össze-vissza fog repdesni. Úgyhogy kreativitás terén nem volt hiány a BioWare-nél, mikor megalkották a skilleket, nagyon sok használható képesség született.

Érdemes még szót ejteni a naplózásról is, ami egy RPG-nél szerintem fontos elem, mert jól át kell látnunk, hogy milyen mellékküldetéseink vannak és hova is kell ezek miatt eljutnunk. Az ME naplórendszerével szerintem nincs semmi gond, a mellékküldetéseket külön panel alatt találjuk elkülönítve a fő feladatainktól és a program szépen jelöli nekünk azokat is, amelyeket már teljesítettünk. Apropó, mellékküldetések, hát sajnos itt lép be a Mass Effect egyik komolyabb hibája. A galaxisban számtalan sok bolygó található és bizony jó néhány planétán lesz majd dolgunk. A fő missziók bolygói nagyon szépen ki vannak dolgozva, Virmire, Feros, Ilos és Noveria is remekül lett felépítve, Feros például gyönyörű az égbe törő Prothean felhőkarcolóival, de Virmire sziklás tengerpartjain is szívesen nyaralna az ember. Azonban a mellékes feladatok bolygóiról ez korántsem mondható el. Maguk a mellékküldetések nagyon jók, ezt le kell szögezni, de sajnos annyira sivárak a bolygók, amiken járunk, hogy gyakran unalomba fullad az egész, főként, ha többet csinálunk meg egymás után. Csupán a textúra van áthúzva minden egyes planéta esetében és kész, semmi több. Megértem, hogy jóval nagyobb fejlesztési időbe telt volna lemodellezni ennyi bolygót normálisan, de ez nem változtat azon, hogy néhány tereptárgyat le lehetett volna pakolni. Még az ismeretlen bázisok is egyetlen modellből építkeznek, olyan, mintha bolygóról bolygóra küldték volna a zsoldosoknak az alaprajzát, hogy ilyet tessék felhúzni, mert mindenkinek ilyen a bázisa. Úgyhogy a mellékküldetések maguk tényleg jók és ráadásul járműbe is ülhetünk alattuk, mert a Mako-val (egy hatkerekű tank, mely egész jól tartja magát még nagyjából 90 fokos lejtőkön is) kell bejárnunk a bolygókat, viszont az ismétlődő helyszínek miatt könnyen unalomba fulladhat az egész. A naplóban még megtalálható egy Codex is, melyből jelentős mennyiségű információt kaphatunk a Mass Effect világáról, érdemes átolvasni, ha teljesen képben akarunk lenni mindennel, ami csak létezik a galaxisban. Tulajdonképpen majdnem minden, amivel Shepard érintkezésbe kerül, az beleíródik a Codex-be, így minél több helyen járunk, annál nagyobb mennyiségű infót szerezhetünk be a Tejútrendszer világáról. Ez a világ azonban nem jöhetett volna létre az Unreal Engine 3.0 grafikus motor nélkül, mely 2007-ben remek grafikával ruházta fel a Mass Effect-et. Most már azért látni benne kopott textúrákat, de a helyszínek java része összhatást tekintve még mindig nagyon szép. A környezet még mindig szépen kidolgozott és az effektek is szépek, külön érdemes kiemelni a Len's Flare effektet a játékban, nekem nagyon tetszett, valamint a Film Grain szűrőt, amitől enyhén hangyássá válik a kép, mintha filmet néznénk. A szem ábrázolása elképesztően élethűre sikeredett, akárcsak a számos arcmodell és idegen faj kinézete is. Sajnos azonban az UE3 engine sajátos bugjai néha itt is előjönnek, néha később textúrázza be a helyszínt a motor, valamint társaink pathfinding-ja is kissé megzavarodik, ha esetleg becsukódik előttük egy ajtó vagy beleakadnak egy NPC-be. Nem grafikai bugokon kívül is akad jó néhány hiba, az egyik ilyen a fegyvermelegedés befagyása, amikor a túlhevült fegyver nem adja le a hőt és ilyenkor már csak a quickload segíthet. A másik a liftekhez kapcsolódik, eleve elég sokat liftezünk a játék során, a Noveria bolygón található liftekbe pedig a program hajlamos beragadni, ha nem használunk patch-et. De beragadás ide, fegyvermelegedés oda, ezek a hibák nagyon keveset vonnak le az élményből. A hangok terén a Mass Effect ismét remekel, a robbanások és fegyverhangok nekem nagyon tetszettek, a szinkron pedig valami elképesztően profi, meglátszik, hogy a BioWare nem amatőr színészekkel dolgoztatott, mikor egy-egy karakter hangjáról volt szó. A humorzsák pilótánk, Joker személyében például Seth Green brillírozik és ennek függvényében Joker-rel gyakran érdemes beszélgetnünk, ha jót akarunk röhögni. De hallhatjuk még Lance Henriksen hangját is Hackett admirális személyében, úgyhogy világsztárokból sincs hiány a Mass Effect-ben.

Zárásképpen valami összefoglaló véleményt kellene nyilvánítanom a Mass Effect-ről. Lehet benne keresni a hibákat, lehet a grafikai és egyéb bugok miatt kissé bosszankodni, illetve a mellékküldetések minősége miatt is húzhatjuk a szánkat. A fedezékrendszer sem működik tökéletesen és azt is érdemes megjegyezni, hogy Hard nehézségi fokozat alatt bármilyen boss-on pillanatok alatt átdarálja magát az ember. Viszont a története a játék végéig odaszögez a monitor elé, karakterei bájosak és kegyetlenek, a játékmenete szórakoztató és akcióval teli, a több ezer profi dialógust pedig élvezettel hallgatja az ember és formálja Shepard történetét, valamint jellemét. A Mass Effect egy minden izében profi és epikus űropera, melyet bátran emelhetünk az RPG legendák sorai köré. Akinek eddig nem sikerült kipróbálnia (van olyan galád itt?), az feltétlenül szerezze be a programot, készítsen be magának a szobába élelmet és irány a Tejútrendszer!