Fegyvere van, veszélyes!

Max Payne, az ember akinek nincs vesztenivalója.

Ebben a tesztemben a Remedy Entertainment játékáról olvashattok, a legendás Max Payne-ről. A játékot 2001 júliusában adták ki és elég hamar nagy népszerűségre tett szert. Ez többek között a magával ragadó történetnek köszönhető és annak, hogy ez volt az első játék amiben az úgynevezett 'bullet time-ot' azaz időlassítást is lehetett használni.

Kiskoromban éltem-haltam a játékért, az biztos hogy több mint százszor játszottam végig, mert egyszerűen nem tudtam megunni a hangulatát. Most hogy hosszú évek után újra elővettem hihetetlen jó élményt nyújtott. Ez az a játék amit egymás után többször is végig tudok játszani anélkül hogy megunnám.

A Max Payne egyik legnagyobb erőssége a történet. Az első perctől kezdve magába szippantja a játékost. Mint rengeteg játékban itt is a bosszúállás kapta a főszerepet, kemény depressziós hangulattal megkoronázva. Először a történet végére ugrunk, a befejező jelenethez, majd magyarázatként vissza a múltba. Főhősünk a még fiatal Max Payne aki a New York-i rendőrségen dolgozik. Mindene megvan ami egy boldog élethez szükséges, gyönyörű szerető feleség és gyermek. De „Minden széthullott egy New York-i pillanat alatt”. Max egy napon arra ér haza hogy ismeretlenek betörtek a házába (mint később kiderül egy új drog, a Valkyr hatása alatt álltak), és bár mindent megtesz, nem tudja megmenteni szeretteit. Ettől a perctől kezdve válik Max a legendás depressziós zsaruvá.
Itt térünk vissza a jelenbe ahol főhősünk beépül New York alvilágába hogy kiderítse honnan származik a rejtélyes drog és hogy megbosszulja szeretteit. Ám elárulják és megölik társát Alex-et méghozzá úgy hogy Max-re terelik a gyanút. Innentől kezdve főhősünk 'takarítani' kezd miközben a rendőrség is szorosan a nyomában van. A történet végére leszámolunk rengeteg bűnbandával, a maffiával, és végül hidegre tesszük azt aki szeretteink haláláért felelős. A teljes történetet képregényformában tárják elénk amit nagyon jónak tartok hiszen nyugodtan végig lehet olvasni mindent, vagy ha akarjuk át is ugorhatjuk. Van pár átvezető videó is amit nem tudunk átugorni de ezek rövidek és nincs sok belőlük.

A játék nem túl hosszú de nem is túl rövid. Összesen 22 fejezetből és 3 prológusból áll. A 3 prológus közül az első a már említett jelenet ahol megölik Max szeretteit, viszont a másik kettő egy rémálomba kalauzol el bennünket. Ezekben az álmokban Max a régi házában találja magát és újra átéli ahogy elveszíti a családját. Itt lassítva mozgunk és elég bizarr dolgok történnek, mintha 'menekülnénk a saját gondolataink elől'.
Nagyon hangulatos helyszínek vannak, többek között metróállomás ahol épp rablás készül, hotel ami bordélyházként üzemel, elhagyatott épületek tele drogosokkal, lepukkant szórakozóhely, kikötő, gyár, parkolóház stb. A pályák lineárisak, csak egy felé mehetünk így nem fogunk eltévedni. Vannak a játékban olyan részek ahol egy kicsit gondolkodnunk is kell ahhoz hogy továbbjussunk.

Ez volt az első játék amiben úgynevezett 'bullet time-ot' azaz időlassítást alkalmazhattunk. Ennek segítségével könnyebben kijutunk a húzós helyzetekből és még látványosabbá is teszi ezeket az akciójeleneteket. Ha egy szinten megöljük az utolsó rosszfiút akkor jutalmul a kamera lassítva körbefordul a holtan összeeső ember körül. Ez akkoriban nagyon látványos újítás volt. A főszereplőnk tud vetődni is ami nagyon látványos és hasznos dolog, mivel vetődés közben nem tudunk meghalni még akkor sem, ha a fejünkön robban a gránát.

A játékban rengeteg fegyverrel irthatjuk a rosszfiúkat, van egyszerű baseball ütő, vascső, de vannak pisztolyok, automata gépfegyverek, vadászpuskák, egy mesterlövész puska és gránátvető is ami sokszor jól jön a túlerővel szemben. Ha már a túlerőnél tartunk, néha csak úgy özönlenek felénk a rosszfiúk ami sok fejfájást tud okozni. 5-ből 4-et nagy nehezen megölünk és az utolsó pedig hátulról lepuffant minket. Főleg a játék vége felé már komplett tárat kell beleereszteni az életünkre törő emberekbe, akik akkor sem hajlandók meghalni ha 1 méterre robban fel mellettük a gránát. Persze mi rögtön a levegőbe repülünk. És ott vannak a bandavezérek, 'nagykutyák', akiket aztán jól meg kell sorozni ahhoz hogy végre megszabaduljunk tőlük. Néha olyan is előfordul hogy épp pumpáljuk ólommal a rosszfiút aki szinte már mozdulni sem tud a golyózáporban, de valahogy mégiscsak lő egyet amitől mi egyből padlót fogunk. Ezek sokszor megizzasztottak, de a 10. próbálkozásra sikerült túllépnem egy-egy részen :)

A grafika egész jó, szépen teljesít a MaxFX motor, egyedül azt hiányoltam hogy a lövésnyomok nem látszódnak az embereken, de erre már nem is figyeltem egy idő után. A helyszíneken is minden a helyén van, a bordélyház tele pislákoló fényekkel, meztelen nős plakátokkal, rezgő ágyakkal; az elhagyatott épületeknél a kidőlt falak, graffitik, szétszórt fecskendők; a kikötőben a tornyosuló konténerek, raktárak mind tökéletes hangulatot és látványt teremtenek. A fizika is el van találva, ha a vadászpuskával lelövünk valakit az métereket repül hátra, és egy jól eldobott gránátnál is a négy égtáj felé repülő embereket látunk ami időlassítással megspékelve még látványosabb.

A hangok is rendben vannak, a menüzene nagyon illik a játékhoz, az akciósabb részeknél megszólaló pörgős zenék az egekbe emelik a hangulatot. A hangok minden pályához illenek, pl.: kinti részeknél a szél süvítése, szirénák erősödő hangja, a kikötőben a hajó kürtje, az acélgyárban a gépek zaja stb. minden ott van ahol lennie kell, tökéletesen életre keltik a helyszíneket. Max Payne-t James McCaffrey szólaltatja meg akinek a hangja nagyon illik a depressziós, lelkileg darabokra hullott főhőshöz. Kevés érzelem van Max hangjában, sokszor költőies monológokban tárja elénk az érzéseit.

A játékról 2008-ban filmet is készítettek ami nálam az egyszer nézhető kategóriába tartozik. Véleményem szerint a film eléggé lapos és egyhangú, szinte csak a nevek azok amik a játékhoz kötik, a történetet sajnos eléggé lebutították. Szerintem sokkal jobb filmet is össze lehetett volna hozni.

A Max Payne még ma is a nagy kedvencek közé tartozik, mivel nagyon magával ragadó a hangulata. Mindent Max szemszögéből látunk aki mély depresszióban van szerettei halála miatt és csak egy dolog hajtja, a bosszú. Sok mai játékkal úgy vagyok hogy már a végére el sem jutok, mert egyszerűen nem érdekel mi lesz a befejezés. Példát vehetnének a Max Payne-ről, ami a mai napig hosszú órákon át kellemes szórakozást nyújt.