S.T.A.L.K.E.R: Call of Pripyat játékteszt

A S.T.A.L.K.E.R. játékszéria 2007-ben indult útjára, de viszont már jóval 2007 előtt be volt jelentve, tehát nem kis várakozás és kíváncsiság lengte körül a játékot. Az első rész, a Shadow of Chernobyl, kétségtelenül minden várakozást felülmúlt, kaptunk egy óriási játékteret, amit lényegében teljesen bejárhattunk. Mindezt érdekesebbé tették azzal, hogy a játék, a 30km-es Zónában játszódik, aki pedig kicsit is ismeri a 20. század katasztrófáit, az tudja hogy a Zóna, egy elzárt, Radioaktív tér, mely magába foglalja teljes Csernobil, és Pripyat városát. Összegezve kaptunk egy poszt-apokaliptikus játékot. A játék főszereplője egy amnéziás Stalker, akit a holt zónában találtak meg egy hullaszállító platójáról leesve. A játék elején ránk aggatják a "Marked One" nevet, ami józan parasztésszel lefordítva a "Megjelölt" névre hallgat. Küldetésünk lényegében az, hogy találjunk meg egy Stalkert, kinek becses neve Strelok, avagy Lövész, és őt likvidáljuk. Persze utunk közben rá-rá jövünk érdekességekre, meg persze valódi ki létünkre. A legfontosabb, hogy a játék végén, eljutunk a felrobbant atomerőműbe, ahol megtaláljuk a kívánság teljesítőt, és itt lényegében véget ér a játék, és a cselekedeteinkhez megfelelően kapunk egy befejezést. Igen, a játékban több befejezés van, nem kettő, nem három, hat! Kalandozásaink során ki fogjuk kapcsolni az agyperzselőt, ami a játék folytatásában fontos szerepet fogy játszani.

Történet: A Call of Pripyat története nem sokkal veszi fel a fonalat a Shadow of Chernobyl befejezése után. Tehát 2010 körül a határzóna mentén egyre nagyobb stalker expedíciók jönnek létre, majd ezen csoportok több úton-módon is meg próbálnak behatolni a zóna közepébe, azonban ezen behatolások mind sikertelenül végződtek. Szóval, az első részben megismert karakterünk (maradjunk a spoiler mentes névnél) Megjelölt megtalálja, és rájön az agyperzselő titkára, majd ki is kapcsolja azt. Ez történt 2012-ben, ezen hírek hallatára több stalker csoport is megindul a zóna közepébe értékes relikviák, és a kívánságteljesítő megtalálása érdekében. És itt lép a képbe az Ukrán kormány, mivel nagy katonai létszámmal rendelkező helikoptereket küld az Erőműhöz, de ezen akciók mindegyike sikertelenül járt, mivel egyetlen egy helikopter sem tért vissza a bázisra. Lezuhanásuk okára nem derült fény. És most rajtunk a sor, Gygtyarjov őrnagy személyében, személyesen kutatjuk fel Csernobil, Pripyat város, és a rejtélyesen likvidált helikopterek titkát.

A játék RPG és FPS ötvözete, tehát a játékmenet igen sokszínű, gyűjtögetés, harc, tényleg minden meg van benne kellő mennyiségben, gondolok itt a szerepjátékos elemekre. Mivel már a Clear Sky-ban meg-meg jelentek a kitörések, így a paletta bővült már a búvóhelyek keresésével, igazából ilyen célt szolgálnak az elhagyatott gyárépületek, csatornák, esetleg mozdonyok is, de a legjobb ha az egyik állomáshoz látogatunk el, példának okáért: Jantar. Szerencsére a mutánsok előfordulási gyakoriságán is javítottak, mivel Shadow of Chernobyl-ban, már zavaróan sokan voltak. Persze itt is fel-fel fognak bukkanni, de már nem lesz annyira frusztráló mint a korábbi részben. Az eddigi részekben ugyebár előfordul az is hogy találkoztunk magánzókkal, tehát akik szólóban nyomják, ezek már szinte teljesen eltűntek, vagy rendesen csökkentették a számukat. Ez, részben amiatt van hogy eddig a zóna egy szegmense nem volt elérhető számukra, most már igen, így szinte minden magányos stalker csoportokba csatlakozott. A játékmenet még mindig ugyanolyan szabad mint eddig, most is megölhetünk bárkit, lényegében, stalkert, banditát, tudóst, bárkit. Amennyiben elfogadtok egy tanácsot, akkor stalkert ne nagyon gyilkoljatok, max. akkor ha teljesen egyedül van, vagy le van maradva, vagy sérült.

Kaptunk pár új helyszínt is, ilyen például (a valóságban is létező helyek is többnyire): Jantar állomás, Jupiter állomás, Zaton, és végül Pripyat. Ezen állomások többnyire mocsaras, lápos területeken fekszenek. Ezeken a bázisokon tudunk adni-venni, esetleg munkát szerezni, fegyvert javíttatni stb. Pripyat elérése lesz az egyik legfőbb célunk a játékban, és bizony sokat kellesz sínylődnünk amíg átvergődjük magunkat a szellemvárosba, de azt kell mondjam, megéri. Nagyszerűen van lemodellezve a kihalt város, és kellően hátborzongató, ilyen amikor panel házakkal körülvett lakóparkon keresztül mész, és érzed hogy figyel valami, és látod is a helyzet jelződön, tudod hogy bármikor megtámadhat akármi, rettenetes. Főleg ha sötétben vagy és egy vérszopó támad meg, na az aztán szívós helyzet. Az atmoszférája a játéknak valami hihetetlen, és nem csak Pripyatban, a lepusztult sivatagos mezőkön keresztül hágva is lehet érezni a magányt, meg a kiszolgáltatottságot.

Az ellenfeleket ugyanazok alkotják akik eddig, tehát banditák, de végül is a semleges vándorok is ránk támadhatnak, Monolit katonák, és végül a fertőzöttek és a mutánsok. A mesterséges intelligenciával nekem személy szerintem nem volt gondom, aminek meg kellett támadnia az megtámadott. A katonák meg a banditák is könnyen borsot tudnak törni az orrunk alá, néha felvesznek különféle alakzatokat. Természetesen, mint az eddigi részekben, ebben is vannak mellékküldetések, továbbra is fel lehet venni ilyeneket, általában egy kis pénz fejében jutalmaznak minket, de az attól függ ki kér meg minket, mert valaki a fegyverünket tudja megbuherálni. Ha már fegyverek, már lehetőségünk van javíttatni, turbóztatni hűn szeretett fegyvereinket, gondolok itt a rá épített gránát vetőre, scope-ra, vagy ha esetleg a fegyver igen gyakran beragad, akkor azt a megfelelő személy könnyen orvosolni tudja. Persze ha elmegy a kedvünk egy mellékküldetéstől, akkor nem muszáj megcsinálni, mint eddig, most sem kötelező semmi, lényegében bármit megtehetünk. Ha lejár egy másodlagosan felvett misszió határideje, akkor kapunk egy levelet a PDA-ban.

Még most van lehetőségünk relikviákat, képződményeket keresni, melyek általában örvre csatolva pozitív illetve negatív hatással lehetnek karakterünkre, de akár meg is válhatunk tőlük. Most is van lehetőségünk, sőt, muszáj gondoskodnunk főhősünk étvágyáról, mivel általában az ételek minimálisan növelik az életerőszintünket, és a sugárzást is valamennyire csökkenti. Továbbra is jelen vannak a játékban az italok, melyek igen hasznosak tudnak lenni, egy kiadós kaja után, igazából nem is árt használni őket, mert addig több ideig bírja majd étvágy nélkül ha mondjuk egy kis szalámi&kenyér kombó után kap egy kis whiskeyt, vagy Stalker energiaitalt. Persze azért csak óvatosan az étellel, nem kell mindig eltenni az összeset, mérlegelni kell a legfontosabb dolgok között, mivel ugyebár limitálva van a hátizsákunk tartalmának súlya. Amennyiben, a megszabott határ felett van hátizsákunk súlya, akkor karakterünk lassabb lesz, nem bír majd sprintelni huzamosabb ideig, és végül a legrosszabb esetben járni sem bír majd.

Kétségtelen, a Call of Pripyat a lehetőségek tárházát kínálja nekünk, mivel olyan széles fegyver arzenál áll rendelkezésünkre, hogy komoly dilemmába eshetünk két hulla átkutatása közben. De nem csak fegyvereknél válogathatunk, hanem mondjuk ruháknál is, ami talán néha fontosabb mint maga egy fegyver. Hiszen portyázásunk során sok ruhát fogunk mind kapni, mind találni. Van a sima ruhánk semmi extra, közönséges stalker ruha, ilyesmi volt '86-ban a szarkofágot építő likvidátoroknak is. Van a Monolit ruha, ami erősen védi viselőjét a golyóktól, közepesen tűz álló, de viszont a sugárzást nem nagyon gátolja. Valamint kapunk majd a játék során kutatói ruhát, ami kevésbé golyóálló, viszont a sugárzástól megvéd. Kinek mi a fontosabb?!

A grafikai megvalósításért mint eddig is az X-Ray engine szolgál, panaszkodni nem lehet, a táj szép, a napszakok váltakozása, hmmm. naplemente Csernobilban... Bár, ha kekeckedni akarok, akkor azt mondom hogy karakterek kissé furán néznek ki, legalábbis a fejük biztosan. Amennyiben valakinek mégsem lenne elég kielégítő a látvány, annak ott vannak az egyénileg készített grafika mod-ok, melyek azért elég szépen fel tudják turbózni az amúgy is szép látványt. Nem csak Grafikai modokkal lehet fokozni a játékélményt, hanem lehet akár kocsi mod-ot betenni, amivel keresztül kocsikázhatunk a Zónán, vagy akár meg lehet moddolni a fegyvereket, pl: végtelen lőszer stb. Vagy ott van a híres God Mod, azaz végtelen életerő, végtelen lőszer. Bár, én ezt már nem igazán ajánlom, legalábbis első végigjátszásnál.

És most jön a feketeleves: Minden jóban van valami rossz, és ez alól sajnos a Call of Pripyat sem tud kibújni. Az óriási játéktér egy átka az hogy a játékban sok bug van. A játékmenetet nem minden esetben befolyásolják, de persze az is előfordulhat, a leggyakrabban a grafikai megvalósításban szoktak előfordulni bakik, azonban az is elő szokott fordulni hogy nem látszik a kezünkben a fegyver. A játékban helyet kapott a többjátékos mód is, bevallom őszintén ezzel nem játszottam olyan sokat, véleményem szerint felesleges volt, inkább tettek volna bele kooperatív végigjátszási lehetőséget. De amúgy a multi egy mezei multiplayer játékélményt kínál, röviden mindenki mindenki ellen, a pályák, a játékban megismert helyszínek fogják alkotni, kb. úgy mint a Shadow of Chernobyl-ban az Aprogrom kutató intézet.

Összegzésül, a Call of Pripyat epizód egy jó játék volt, szerény személyemnek annyira nem tetszett mind a Shadow of Chernobyl, de az kétségtelen hogy minden RPG-FPS-Horror játék rajongónak bátran ajánlom.