Árnyék a haverunk!

Amikor a Manhunt megjelent még csak 14-15 éves voltam, amikor láttam az újságokban néha a szép borítóját már attól jobb kedvre derültem, hogy mennyire nekem való játékról lehet szó. Egyszer aztán amikor 1500 forintos akcióban volt kb 1 évvel a megjelenése után, nagyon megörültem és egyből a kosárban landolt a játék! Aztán kiszedtem a 3 cd-t a dobozból és vártam hogy szedje össze magát a winchesteremre. Aztán kisebb-nagyobb léptekkel végig tornáztam magam rajta, suhanva egyik árnyékból a másikba, taktikusan levadászva egyik vadászt a másik után! Miközben vér folyt és fejek hullottak!

Főszereplőnket Cash-nek hívják, elviszik kivégezni de végül kap még egy esélyt. A történet szerint videofelvétel/film készül arról, hogy mi végigvandálkodjuk az összes fejezetet miközben főnökünk eszi a pop-cornt és tapsolgat füstölgő tv készüléke előtt, miközben az egész játék alatt adja nekünk a feladatokat. Folyamatosan adja az utasításokat, ami néha beválik néha pedig alaposan menthetjük a valagunkat, ha nem akarunk beléje egy baltát vagy valami mást. Főszereplőnk egy kopasz figura aki nem is nagyon beszél játék közben, egy amolyan néma szuflás csávó, aki nem fél használni sem az öklét sem a kést mert nagyon dühös, hogy ki akarták végezni! A főmenübe érve örülünk neki, hogy a Rockstar logóit látjuk, van options menü ahol villás kulccsal állíthatunk a dolgokon, irányítás elosztás rendben van. Kívül már volt felbontás itt árnyék és részletesség van ami a grafikát illeti, de hogy őszinte legyek nagyon minimális különbségeket vettem észre. Még a hangokra térjünk ki egy picit, hogy érdemes a zenét maxon hagyni, és a beszéd/hangok hangerejét pedig kb felére venni, mert így lesz normális arányban a kettő. Aztán ha már nagyon izzad a kezünk és az asztalra készítettük a finom citromos nápolyit jókedvűen indulhat a játék! Fétis és hardcore, én az előbbit választottam azt hittem, hogy ott kávézgatni és cigarettázni fognak a vadászok miközben arról beszélnek "hogy itt nincsenek is szarvasok" tévedtem! A vadászok mindenképpen vért akarnak! A fétis ugyanaz mint a hardcore, csak az utóbbinál nincs kis térkép, és eggyel több stíluspontot kaphatsz egy-egy fejezetre, de ezekre még később kitérek. A lényeg, hogy rejtőzködjél és taktikusan csapjál le az ellenségekre, ha mégis észrevesznek gyorsan fussál árnyékba, a lényeg hogy ne legyél látótávolságon belül!

Már a játék legelején megtudjuk, hogy óvatosan az ellenfél mögé kell osonni és valamelyik egérgombot megnyomni, minél hosszabban tartjuk nyomva (mielőtt elengedjük) annál véresebb lesz a kivégzés. A verekedést és az árnyék "használatát" szintén az első fejezetben megtanuljuk már. Egyébként szimplán kézzel nem tudjuk megfojtani az ellenséget sem leütni csak úgy, de ez nem probléma, mivel mindig találunk elég "cuccot" kés, pici zsák, zongorahúr stb... A zsákok néha ragadnak, nem tudni miért. A kés néha életlen, a zongorahúrt elhasználta már a másik kopasz bácsi. A sarló is olyan pici mintha valami játék lenne, de hatásosak végül is és ez a lényeg! Tehát ezek mind rendelkezésünkre fognak állni, nem beszélve a téglákról, üres italos üvegekről, amiket a tetsző távolságra eldobhatunk megzavarva az ellenséget, ők akkor bután elkezdenek végignézni az árnyékosabb részeket messziről kerülik és inkább káromkodnak és hadonásznak kezeikkel, hogy nem találnak. Érdemes egyébként mindig az árnyéknak nagyjából a közepére állni, mert az árnyék szélén azért csak kiszúrnak minket félméterről. Néha talán picit zavaró lehet amikor párban "kézen fogva" sétálgat egymással az ellenség, ilyenkor valahogy mögéjük kell osonni és egyiküket kivégezni a másik ezt észreveszi, ezért gyorsan kapkodni kell magunkat árnyékot keresve, majd aztán őt is könnyedén elintézhetjük, illetve az adott területen mindenkit el kell intézni. A játék előrehaladtával szert teszünk egy-két fegyverre is de igen csekély lőszerrel, tehát a hangsúly mindvégig a lopakodáson és a rejtőzködésen lesz. Néha-néha belemehetünk egy-egy verekedésbe ha nincsenek egyszerre többen egy adott bizonyos területen belül, hiszen ők sem süketek meg vakok, de az életerő szempontjából mindenképpen okosabb ha látatlanban csapunk le, másfelől brutálisabb is és az a fejezet végén több csillagot kapunk a stíluspontra! Tehát úgy kell játszanunk mint egy kis angyalnak! Profin és kedvesen!

Több fajta kinézetű és stílusú ellenség van. Vannak vékonyabbak és vannak akiknek tetoválása is van és akkora hasa van mint egy ház. Az egyik fejezetben az egyiknek megy is rendesen a hasa a lakókocsiban. Ott kakál ahol alszik, miközben egy f*ck you maszk van rajta?! Ilyen emberek kaptak szerepet a játékban! Lesz olyan is aki éppen rosszalkodó méhecskékről fog filmet nézni aminek a hangja 5 másodpercenként ismétlődik. Lesz olyan is aki a baseball ütőjét nyalogatja, olyan is aki a a kését élesíti a farmerjában, olyan is aki ok nélkül fog üvölteni letolt piszkos gatyával. Szóval tényleg csak óvatosan! Igaz, volt olyan hogy az egyik ellenség neki futott egy ládának miközben üldözött és kifeküdt. Kicsit meg is lepődtem. Mindenesetre elég alattomosak, úgyhogy jobb velük vigyázni! Amik most eszembe jutnak közülük, piros ruhás csontváz fejű, disznófejű, f*ck you maszkosak, ők tényleg jópofára sikerültek. Igaz, ők is kis fizetésért kaptak szerepet, hogy minket vadásznak le, ezért nem mennek az árnyékba és ezért futnak néha a másik irányba! Aztán a rendező néha-néha kiabál nekik a recsegő piciny fülhallgatójukba, hogy ez nem vígjáték és le lesznek fokozva táblatologatónak az elítéltek fényképezésénél, (miközben az csípőre tett kézzel mosolyogna rajtuk!) ha tovább szórakoznak.

Ami a pályákat illeti, elég sok árnyékos rész van általában, tehát ha észre is vesznek könnyen sikerül elbújnunk, ennek köszönhetően összességében nem mondható nehéznek. Ami a pályákat/pályarészeket illeti, kissé fantáziátlanok de még inkább egyhangúak. Nem is vártam volna el, hogy fejezetenként (amik általában 10-20 perc alatt teljesíthetőek, ugye ez fejezetenként változó de közben itt-ott mentési lehetőségünk is van a fejezeteken belül is) más-más lényegesebben eltérő környezetben legyünk, de igazán lehettek volna nappali fejezetek ahol nem segíthetett volna az árnyék, hanem más módszerek, illetve változatosabb helyszínek is ezek mellett. A játékmenet ugye az embervadászatról szól, vadásznak ránk, mi meg mindenkire. A pályáról továbbjutáshoz általában kést/feszítővasat kell használni, máskor a pálya másik részén a kapcsolót kell üzemeltetni. Miközben a történet alapja és vezetése sem egy hűbere-brutale színvonalú. Ami a hangokat de még inkább a zenéket illeti, azok igazán jól sikerültek! A játékmenet is abszolút élvezhető, de inkább csak kisebb részletekben mert összességében elégé monotonnak mondható, tehát csak óvatosan a váratlan fordulatok elvárásával. Rossznak nem rossz, de a Rockstartól kicsit többet vártam volna. Brutálisnak brutális és akadnak benne jópofa dolgok de túlságosan egy sémára épül, mindezt eléggé egyhangú pályákkal és érdektelen történettel. Igaz konkrétan minden játékban egy fő cél van, de egyáltalán nem mindegy, a történet a változatosság, kivitelezés és egyéb más dolgok. Összességében azért elmondhatom, hogy élveztem a játékot, de én mégis egy kicsit változatosabb játékmenetre számítottam annak idején. Mindenesetre akinek kimaradt nyugodtan tehet vele egy próbát. A Manhunt kisebb részletekben kifejezetten szórakoztató tud lenni, de órákon keresztül egyhuzamban játszva, előfordulhat hogy azon kapjuk magunkat, hogy már megettünk 1 kiló nápolyit de a játék nem halad.

Igen, ilyen ellenfelek is lesznek, de ezzel a bekezdéssel a játékot szeretném befőttes üvegbe elzárni. Annak idején hatalmas kedvvel ültem neki, hogy végre egy brutális és véres játék de 1-2 órás folyamatos játék után azon kaptam magam, hogy nem is olyan brutális nem is olyan izgalmas, félelmetesnek meg végképp nem nevezhető, sőt az ellenfelek esetlensége inkább csak mosolyra fakasztott. Kicsit csalódást okozott nekem annak idején. Aztán csak végigjátszottam, mert a műfajt szeretem/szerettem, de a Manhunt sokkal inkább nevezhető egy középszerű élvezhető játéknak, mintsem egy mesterműnek. Játszottam játékokkal amikben szintén találtam nem egy nem kettő negatívumot, de olyan történetet és/vagy hangulatot és/vagy változatosságot kaptam, hogy egyhuzamban játszottam végig, többször is. Először csak konzolokra jött ki a játék második része 2007-ben? Pc-re 2009-ben azt is végigjátszottam, de az sem múlta felül ezt, sőt. A lényeg, hogy szórakoztatónak egész szórakoztató is tud lenni, csak nincsenek benne olyan dolgok, amik igazán motiválnák a játékost. "Ezt azért érdemes megcsinálni, azt meg amazért." Illetve, rövidtávon kifejezetten élvezetes tud lenni, de hosszabb távon (órák teltével) már inkább fárasztó, árnyék, kivégzés, árnyék kivégzés, megint árnyék megint kivégzés. Mindenesetre azért nehogy megkövezzenek, Rockstar forever!