Nyugdíjas korban

Bevallom, én anno fel voltam hype-olva 2007-ben az Assassin's Creed első részének bejelentésekor, ugyanis nemcsak azért, mert a Sands of Time-on dolgozó Patrice Désilets (ne tudjátok meg, mennyi idő volt kikeresni, hogy hogyan is kell leírni a nevét) készíti el, hanem mert elég kevés lopakodós játék volt akkoriban(emlékeim szerint legalábbis). Ha valaki PC-n akart játszani egy stealth játékkal, annak ott volt a Splinter Cell és a Hitman, konzolosoknak a Metal Gear széria, a régmúltban meg eltűnt a Thief széria. Maga az alapkoncepció is felkeltette a kíváncsiságomat: egy jelenben és középkorban is játszódó "nem az aminek látszik" hangulatú játék, amiben tele lesz lehetőségünk elvégezni a feladatainkat. És végül a játék nem igazán nyerte el a tetszésemet és néhol egysíkú volt, viszont a hangulat magával ragadó volt. Aztán jött a második rész, ami köröket vert az elődjére, utána a Brotherhood, ami egy irtózatosan nagy kiegészítőnek mondható és eljött 2011 és a Revelations. Halkan megjegyzem, hogy ez a legjobb AC előzetes, még úgyis, hogy ez csak egy cinematic trailer. Előre vetít egy depresszív, "itt a vége" hangulatot, ami ugye a Ubisoft-nak nagyon megy.... Viszont nem vettem meg a játékot, egészen egyszerűen két okból: Crysis 2 és Skyrim. Utána meg csak a 4. részt próbáltam ki, marha szórakoztató volt, de nem igazán vesz rá a gamer lelkem mostanában, hogy nyílt világú játékokkal játsszak, egészen idáig.....

Képes vagy tartani az iramot?

A játék szokásosan két síkon halad: az egyik Desmond bőrébe bújva a Brotherhood után kómába esünk, viszont mi az Animus "kibertérében" találjuk magunkat egy bizonyos alakkal akit csak 16-os alanynak hívnak. Tőle megtudjuk, hogy el kell érnünk a gép "középpontját", hogy helyreállítsuk az agyunkat a múlton át, de kb. ennyit is mondok róla. Mert egyrészt spoiler, másrészt hagyományosan érdektelen lett. Pedig próbáltak itt karakter építést csinálni, meg belső nézetű platformer pályákat készíteni színesítésként, de egyszerűen kit érdekel?

A másik szál pedig Ezio útját követi. 1511-ben járunk Konstantinápolyban majdnem hatvan évvel a törökök ostroma után (amit eléggé éreztet a játék a volt bizánciak és a törökök közötti konfliktust), a második főhősünk pedig Altair nyomdokain haladva próbáljuk megszerezni az Éden almáját, még úgyis, hogy Ezio láthatóan már nincs a korban. Amúgy a játék meglepően nagy hangsúlyt ad a kiöregedés témájának, mondjuk az öreg Ezio erre tökéletes választás volt (amúgy a kosztüm ne tévesszen meg semmit ez csak egy DLC skin). Néha meg Altair történetébe csöppenhetünk bele, ahol az ármányok, összeesküvések és bukás történetekkel találkozhatunk, a végén meg ahogy a marketing szöveg mondja: " két gyilkos, egy végzet".

Árnyékba olvadás

A játékmenet hagyományos AC féle mókázás: harckor ugyanaz a counter attack féle harcrendszer maradt, az az taktikusan kell támadni védeni, vagy hátra menni, miközben max. 1 ember támad ránk. Vannak sima katonák, akiket egyszerű támadásokkal ki lehet ütni, fürge "tisztek", velük csak annyit kell tenni, hogy kivárod, amíg támadnak és kihárítod őket, vagy csak simán lelövöd őket. Lándzsások is helyet kaptak, őket csak tökön kell rúgni aztán támadni, illetve a kedvenceim a janicsárok, na ők ellen a tökön rúgás, a kihárítás és a támadás semmit nem ér, hanem ha a megfelelő pozícióban van, akkor lehet cselekedni és ellenük egy élmény harcolni. Viszont megcsavarták az egészet azzal, hogy mostantól bombákat is lehet bevetni és craft-olni megadott ládákban. Ez amúgy a játék egyik legélvezetesebb pontja, össze lehet rakni füst, puskaporos, és állati vérrel megtöltött fajtákat, vagy ha nem szeretnénk konfliktusba keveredni, akkor simán csak az ellenség közelébe rakunk aknát (aknákat) és jöhet a robbantás. Kibővült a fegyverek száma a csuklónkra szerelhető puskával, dobó késekkel (bár emlékeim szerint ugyanúgy benne volt ez az előző részekben), illetve tőrökkel. De ha nincs kedvünk harcolni, ott van a lopakodás, ami szinte egyáltalán nem változott. Elvegyülhetünk a nagyobb tömegekben, szénával megrakott szekerekbe bújhatunk, leülhetünk a padokra, vagy csak simán felbérelhetünk utcalányokat. Tetszett, hogy a játék próbál változatos lenni, meglepődtem, hogy alig van a mára már nevetség tárgyává lett követős küldetésekből és inkább az agyunkat próbálja megdolgoztatni. Van ahol egy lázadást kell felkelteni, szabotálni, és persze megölni valakit, meg vannak tower defense-es missziók de ezeket rühelltem.
A mászkálós részek pedig hiába részletbe menőek, még most is lomhának érződik a karakterünk, bár a fejlesztők igyekeztek orvosolni a problémát, úgyhogy a rejtett pengével most már egyszerre lehet harcolni, illetve grapling hook szerűen gyorsabban mászni falakon.

Tényleg olyan rossz lenne?

Dehogy, ez egy hagyományos AC minőségű játék, egész egyszerűen csak hamar belefáradtak a játékosok ebbe a szériába (ami biztosan az évenkénti megjelenés volt az oka) és pont a Revelations-re ért be ez. Mert valljuk be, a Brotherhood-ot az egyik legjobb Assassin's Creed alkotásnak tartják, ezt meg egy gyengébb kiegészítőnek. Pedig mi a különbség a kettő között? Hogy Rómában vagyunk és nem Konstantinápolyban játszódik, lehet benne lovagolni és abban nincs bomba (asszem). Ennyi. Sem kevesebb sem több. Mondjuk azt hozzáteszem, hogy én rég játszottam AC játékkal, úgyhogy lehet, hogy csak azért élveztem, mert újszerűnek hatott. És most védem a Revelations-t? Igen, mert végül is bele gondolva tényleg ugyanolyan jó, mint elődjei. A zene is el van a háttérben, tehát majdnem minden a helyén van. Kivéve egy a vége, mármint komolyan, így kellett ezt befejezni? Nem lehetett volna méltóbban véget vetni az "Ezio-trilógiának"? Még szerencse, hogy megjelent az AC Embers nevezetű kis animációs film, ami tökéletesen elbúcsúzott Ezio-tól.