Tomb Raider (2013) teszt

Öt évnyi fejlesztés eredménye lett végül az idei Tomb Raider, mely a Crystal Dynamics által készített
játékok egyik legjobbjává vált szinte minden tekintetben.

10 éve annak, hogy megismerkedtem a Tomb Raider sorozattal annak ellenére, hogy a legelső epizód 17 évvel ezelőtt látott napvilágot. A család minden egyes tagja érdekes élménnyel gazdagodott, amikor otthonunk egyik fénypontja az első PC-nk volt. Akkor még elsősorban játékok futtatásához lett vásárolva. Engem nem nyűgözött le, hisz nem nagyon volt ínyemre való cím egészen addig, míg egy ősrégi valamilyen újsághoz mellékelt CD-n nem találkoztam a klasszikus 1996-ban megjelent első rész demójával. Rengetegszer újra játszottam, de a teljes játékot sajnos nem sikerült magaménak tudnom. Annak idején fénykorát élte az EVM (Ezt Vedd Meg) sorozat, melynek keretén belül nagyobb címeket kis összegért volt megvásárolható. A grafikai fejlődés, helyszínek miatt a második epizódot választottam, melynek hangulata, s változatos helyszínei olyannyira magával ragadtak, hogy belül kezdtem érezni mit jelent az a szó “rajongó”.
Ekkor a sorozat már javában a hatodik epizódjánál járt, s mozivásznon is másodjára tette tiszteletét Croft kisasszony Angeline Jolie jóvoltából. Nekem pedig sikerült pótolnom a lemaradásomat az epizódokkal kapcsolatban. Különösebb problémám az old gen epizódokkal nem volt, s véleményem szerint nagyszerű munkát végzett a Core Design, habár számukra elsősorban a bevétel volt a lényeg, így a Tomb Raider gyakorlatilag egy évente megjelenő tömegcikké vált, mely gyakorlatilag minimális változtatásokkal ugyanazokat a sablonokat követte, így az eladások folyamatosan csökkentek. A megoldást új irányvonalban látták. Ennek az eredménye lett az Angel Of Darkness alcímet viselő hatodik rész, amely félkészen bugoktól tarkítva látott napvilágot, s ezzel vált a Core Design nemezisévé, mely csődbe juttatta a fejlesztőcsapatot, melynek eredménye a stúdió megszűnése volt. 2006-ban a Crystal Dynamics remekül felélesztette a franchise-t a Legend alcímet viselő hetedik epizóddal, melyet további kettő követett. Sikerük nem ért fel az old gen részekhez, de bőven elegendő volt ahhoz, hogy a sorozat folytatódhasson. Az Underworld kritikái kapcsán viszont megszületett a döntés, miszerint ismét új alapokra kell helyezni a játékot. Végül egy eredettörténetben manifesztálódott kiadvány látott napvilágot március 5-én, melynek rajongói, s sajtói visszhangra rendkívül jóra sikeredett olyannyira, hogy utat engedjen a következő résznek.

Öt évnyi fejlesztés eredménye lett végül az idei Tomb Raider, mely a Crystal Dynamics által készített játékok egyik legjobbjává vált szinte minden tekintetben. Rajongói mivoltomból fakadóan nem volt kérdés, hogy az új epizódot is ki kell próbálnom, illetve be kell szereznem eredeti kópián is. Amikor legelőször bejelentésre került az új epizód nagyon örültem, bár amikor további hírek jöttek ezzel kapcsolatban kissé rossz szájízem kerekedett, hisz nem igazán tetszett a koncepció, amit felvázoltak. Az első képek sem nyűgöztek le, illetve az első gameplay videótól sem estem hanyatt. Idővel azonban egyre többet mutattak meg a készülő címből, s egyre inkább kezdtem várni. A 2012 szeptemberi megjelenést sajnos nem sikerült tartani, de szerencsére a március 5. sikeresen belefért az ígéretbe.

Lara egy híres brit arisztokrata a Croft-család egyetlen sarja, s mindezek mellett hírhedt régész, aki előtt egyetlen egy sír sem marad felfedezetlen. Az előző epizódokból néhány képkocka, vagy játszható pálya erejéig kaphattunk némi információt az előéletéből, mielőtt kalandornővé vált volna. A The Last Revelation első pályái, vagy a Chronicles misztikus szigete, illetve a Legend átvezető animáció kapcsán kaphattunk betekintést Lara Croft fiatal éveibe. Ezekkel ellentétben a friss epizód teljes egészében azt próbálja megmutatni, hogyan vált Lara Croft ikonikus alakká, illetve igyekezett az old gen részek rajongóinak kedvezni azzal, hogy a történetből fakadóan visszahozza az első játékok hangulatát miközben új rajongókat is igyekszik kielégíteni.

A történet szerint hősnőnk 21 éves csupán, s egy csapattal egy szigetet keres valahol Japán közelében, amikor furcsa viharba keverednek, s hajójuk elsüllyed, s a maradék csapat pedig hajótörést szenvednek, s a szóban forgó szigeten kötnek ki, ahonnan nem is olyan könnyű elmenni, mint ahogyan azt gondolják. Lara Croft az esetek többségében magányosan lesz kénytelen bolyongani, de a sziget sokkal veszedelmesebb, mint ahogyan azt gondolja, s ha túl akarja élni, akkor törékeny lányból egy erős, s harcedzett nővé kell válnia.
A történetből fakadóan ott lapult a lehetőség, hogy a készítők előrukkolhassanak a fejlődési rendszerrel. Amikor ez már bizonyossá vált bevallom őszintén eléggé megijedtem, hisz az Angel Of Darkness-ben próbáltak ilyet eszközölni, amely végül egy hatalmas bukásban nyilvánult meg. Ugyan örültem a megjelenésnek, de félve vetettem bele magam a kalandba, mert aggódtam, hogy esetleg a 2003-as bukás megismétlődhet. Habár mielőtt nekiülhettem volna már nyilvánosságra került jó pár teszt, s pontozás a játékkal kapcsolatban, mely pozitív képet adott az egészről. Ezt tovább erősítette a konzolos tábor, hisz a többségük idő előtt szert tehetett egy játszható változatra, hiszen az Xbox360 és Playstation 3-as kópiák idő előtt kikerültek a virtuális világ letölthető szektorába.

A korábbi részekből megismert dupla pisztolyt itt az íj váltja fel, melyet rögtön megkapunk a játék elején. Az esetek többségében megbízható társunk lesz, hisz ezzel tudjuk garantálni, hogy csendben vadászhassuk le az ellenfeleinket, illetve remek segítség lesz az ereklyevadászatban, de túlélésünkben is hasznos segítséget fog nyújtani. Persze mindezek mellett még pár fegyvert magunkhoz vehetünk a kalandunk során, így akár rendezhetünk elég látványos kivégzéseket is. Persze a sziget nem halmoz el minket kellően munícióval, így hamar meg kell tanulnunk, hogy hogyan kell lesből támadni, vagy éppen hogyan kivitelezzünk egy fejlövést az áldozatunkra ahhoz, hogy egyetlen egy célzással ártalmatlanítsuk őket.
Minden cselekedetünk kulcsfontosságú lehet, hisz sokkal mélyebb, s árnyaltabb lett a játék, mint a sorozat bármely darabja. Addig, míg az első epizódok játékidejét leginkább a logikai feladat és a minimális ereklye és titkos hely feltárásának keresése hosszabbította és persze jelentősen nehezítette a játékmenetet. Törzsgyökeresek rajongók ismét szájat húzva kell elfogadniuk azt a tényt, hogy ugyan logikai feladatok megtalálhatóak a játékban, de viszont ezek száma elenyésző. Ellenben három nehézségi szint közül választhatunk, s még a legkönnyebb fokozaton is könnyen érhet minket meglepetés. Mindezek mellett pedig ismét visszakerült a kincskeresés, mely jelentősen meghosszabbítja a játékidőt, hisz szinte minden sarokba be kell néznünk ahhoz, hogy mindent felfedezhessünk. Ugyan egy eredettörténettel van dolgunk, de ennek ellenére egyes helyszíneken felbukkanhatnak igazán jól elrejtett sírhelyek is, melyek arra várnak, hogy kifosszuk őket. S nem csak relikviákat, hanem értékes tapasztalatpontokat is szerezhettünk, mellyel tovább tudjuk fejleszteni magunkat.

Annak idején sok rajongóhoz hasonlóan én sem értettem az Angel Of Darkness RPG-szerű vonalát. Leginkább azért, mert roppant mód bugyután volt megalkotva, s egyszerűen élvezhetetlenné tette a játékot, hisz leginkább csak hősnőnk fizikai teljesítményét tudtuk így növelni. Amikor bejelentésre került, hogy hasonló fejlesztési rendszer lesz megtalálható a következő Tomb Raider-ben bevallom a 2003-as bukás jutott eszembe. Rengeteg félelmem közül talán pont ez volt a legnagyobb a játékkal kapcsolatban. Szerencsére pozitív csalódás ért, mert sikerült remekül eltalálni ezt a vonalat úgy, hogy közben nem éreztem azt, hogy semmi értelme nem lenne.

Fejleszthetőségünk két részre oszthatjuk. Fejleszthetjük önmagunkat, illetve a fegyverzetünket. Mindkettőhöz elegendő pontokat kell szereznünk. A játék kétféle pontozást használ. Gyűjthetünk XP-ket, melynek eredménye bal felső sarokban van. Ezek a tapasztalatpontok leginkább akkor járnak, ha olyan dolgot viszünk véghez, amely szorosan kapcsolódik a túlélésünkhöz. Elsősorban a leölt ellenfelek kapcsán juthatunk hozzá ezekhez, de itt roppant mód számít, hogy hogyan is végezzük ki őket. Példa okáért, ha ügyetlenek vagyunk, s rengeteg muníciót pazarolunk el egy ellenfélre, akkor kevés XP-hez jutunk, míg ha látványosabban, vagy akár egy lövéssel terítünk le egy valakit, vagy akár többeket, akkor sokkal magasabb értéket kapunk ezáltal. S persze ott vannak a szerencsétlen állatok is, melyek remek prédát jelentenek nekünk.
Az íjunk, vagy az előrehaladás közben megszerzett fegyverek remek társunk lehet az előrejutásban. Viszont ahogyan haladunk előre bizony ezek is elavulhatnak, így őket is némi tuning alá kell vetnünk. Amennyiben elég erős fegyverzettel akarunk szembenézni a kihívásokkal kénytelenek vagyunk szinte minden fellelhető zegzugot bejárni. Ugyanis a salvage elnevezésű pontokhoz nem csak akkor juthatunk hozzá, ha egy leölt ellenfelet kifosztanunk, hanem ha különböző eldugott helyekre eljutunk, ahol ládákat törhetünk, s nyithatunk fel. Ezekben többnyire bizonyos “kacatok” vannak. Egyrészről ezek megtalálásáért pontokat kaphatunk, másrészről pedig találhatunk bennük hasznos alkatrészt is, amely fontos eleme lehet az épp használatban lévő fegyverhez. Persze az, aki csak szeretne a játék végére érni feltehetően nem igazán fog gyűjtögető életmódot folytatni a játékon belül, habár a szükség megkívánja ezt, de ennek elhagyása csak megnehezíti a végigjátszást, de nem teszi lehetetlenné. Így, aki csak minimális időt fektet ezekbe a fejlesztésekbe az is végére juthat.

Egyszerű dolga nem lehet a játékosnak, hisz ha 100%-os eredményt szeretné kiírva látni a játék végén akkor bizony rengeteg időt kell rááldoznia. Egyrészről minden eldugott ereklyét, tárgyat meg kell találnia, s a sírokat is fel kell kutatnia, mely az adott helyszíneken többnyire elég jól elrejtettek a készítők. Mindezek mellett pedig minden fejlesztést teljessé kell tenni, ami viszont nem lehet egyszerű feladat. Ezt leginkább a rendkívül sok fejleszthető opció teszi lehetővé, hisz fizikai kondíciónkat is növelhetjük, de harci képességünket is tudjuk tovább fokozni, s bizonyos tulajdonságaink szintjét is feljebb tudjuk tornázni, s mindezek mellett még ott vannak a fegyverek tuningolhatósági faktora is. Az első végigjátszás csalóka is lehet, hisz én sokszor fejlesztettem olyan dolgot, amire azt hittem nagyobb szükségem lesz a későbbiekben, s végül jelentősen befürdöttem vele. A további végigjátszásoknál már minden bizonnyal ezt csorbát bárki ki tudja javítani, s ezáltal növelheti személyes statisztikáit is.

Az ereklyevadászathoz viszont nem elég annyi, hogy feljutunk a magas helyekre, vagy épp a föld alá kényszerülünk a megszerezhető tárgyakért, hanem megfelelő eszközökkel is rendelkeznünk kell. Így, akinek feltett szándéka ezek megszerzése bizony kénytelen lesz fejleszteni a meglévő eszközöket, illetve újakat kell a meglévők mellé eszközölnünk. Mivel a szabadságomat épp a játék megjelenésére időzítettem, s rengeteg helyen volt feltüntetve, hogy ereklyevadászattal együtt akár húsz órára is rúghat a játékidő, így úgy voltam vele, hogy a szabadidő adott, akkor az első végigjátszásnál is az ereklyevadászatra fogok koncentrálni. Az esetek többségébe beletört a bicskám, ugyanis hiába akartam valamit megszerezni, de egyszerűen nem ment. Nem tudtam magas helyekre feljutni, vagy épp a vízesés oltotta ki a tüzem oda, ahol nagyon szükség volt rá. Ugyan értettem mit mond Lara, de egyszerűen nem ment a fejembe, hogy hogyan tudnám az adott kihívást teljesíteni.
Remek ötletben öltött testet a megoldás, ugyanis ha elérünk egy bizonyos megtett utat a játékban, akkor lehetőségünk válik arra, hogy a korábbi helyszíneket meglátogathassuk. A szigeten különböző táborhelyek vannak, melyeket a megfelelő gomb megnyomásával tehetünk magunkévá. Ezeken a helyeken tudunk példának okáért a fent említett fejlesztéseket eszközölni, illetve egy bizonyos idő után ezeknél tudjuk kiválasztani, hogy egyes helyszíneket újból meglátogathassunk.

A táborhelyek nem csak fejlesztés és a korábbi helyszínek miatt fontos. Az old gen epizódokban manuálisan kellett menteni, így ha rossz időben nyomtunk egy F5-öt, bizony gyakran több órányi játékélmény lett az enyészeté, ha olyan akrobatikus mutatványt hajtottunk végre, melynek vége a biztos halál volt. Az Crystal Dyanmics által fejlesztett epizódok már checkpoint alapú mentésekkel kalibráltak, így elkerülhetővé vált, hogy a játékos egy rosszul időzített mentésnek köszönhetően kezdhesse elölről a játékot. Ugyan a játék nem jelzi, de minden egyes táborhelynél, illetve a képernyő jobb alsó sarkában felvillanó TR monogramnál ment egyet, így viszonylag elfogadható időközönként kerül véglegesítésre a helyzetünk.

A játék technikai megvalósításáért hatalmas pacsi jár a készítőknek. Első körben fontos megemlíteni, hogy a PC-s játékosok jelen esetben sem egy harmadrangú konzol portot kaptak, hanem külön asztali gépekre fejlesztett kópiát vehettünk a kezünkbe. A minimális, s az ajánlott gépigény egyébiránt nem vészes, s egy régebbi konfiguráción is remekül fut, hiszen akár DirectX 9-et futtató Windows XP-n is könnyen elfut a játék megfelelő beállítások mellett. Persze az, aki szeretne minden opciót bekapcsolva hagyni, s a legnagyobb értékre állítani ugyan nem bivaly erősségű alkatrészekre van szükség, de azért nem árt, ha a fejlesztési lehetőség adott számunkra.
A grafikai megvalósítás kiemelkedő, s elmondható, hogy a sorozat legszebb vizuális darabja igazi mérföldkőnek számít jelen pillanatban a Tomb Raider történelmében. Ugyan rendkívül sok helyszínt járhatunk be, s nagyon változatos grafikai megvalósításokat alkottak a készítők misztikus történettel egybefonva, de azért felmerült bennem, hogy vajon egy ilyen vizuális megvalósítással mennyire élvezhetőek lehetnek majd a további epizódok esetleges mediterrán, egzotikus helyszínei. Az irányvonal megfelelő, s persze kérdés adott: ki tudják-e majd az ebben rejtőző lehetőségeket használni?

Egyetlen egy negatívum érheti ezen téren a játékot, hogy sajnos az Nvidia tulajdonosok nem igazán élvezkedhetnek ezen a téren. Ugyanis a hivatalos közlemény szerint nem volt elég idejük szoftveresen alkalmazkodni a játékhoz, így nagyon sokan kínlódnak grafikai problémák miatt. Azt már tudni lehetett, hogy a valósághű hajszimulációt életre keltő TressFX jelentősen fogja csökkenteni a játék sebességét, de ezek mellett még akad egy-két olyan bekapcsolható, állítható opció, mely a program instabil működését vonhatja maga után. Én egyetlen egyszer botlottam bele hirtelen fagyásba, így ezen a téren panaszra nem lehet okom. Mindenesetre egy VGA fejlesztés gondolatával már eljátszadoztam. Egyetlen egy negatívum róható fel a játéknak, ami leginkább fejlesztési baki, hogy az egyik helyszínen olyan hely is elérhető, amit csak az egyik később megszerezhető tárgyal lehetne elérni, s ha az adott játékos ezt meglépi, akkor bizony kezdheti elölről a játékot.

Érdemes még szót említeni az irányításról, mellyel nekem különösebb gondom nem volt. Sok támadás érte a játékot, hogy rengeteg Quick Time Event nevű átvezető interaktív animáció van a játékban, ami különösebben nem lenne gond, ha éppenséggel értékelhető segítséget nyújtanának közben. Azok a játékosok, akik a billentyűzet & egér kombinációt választották az irányítás platformként azoknak oka lehet a dühöngésre, hiszen az ilyen helyzetekben a képernyőn nem az adott gomb villan fel, hanem egyetlen egy ikon jelzi, hogy aktívan kellene részt venni az átvezető animációban. Ugyan sokan morogtak érte, hogy így a játékélmény rovására megy, amit egyébiránt meg tudok érteni, ellenben a menüben bármikor megtekinthető, hogy melyik ikonnak melyik gomb felel meg.
A pár hónapja megvásárolt Xbox360-as kontroller olyannyira bevált nálam, hogy csak azoknál a címeknél nem használom, amely nem támogatja, vagy valamiért inkompatibilis eszköznek tekinti. Így a legújabb epizód is ezzel a “csodával” tettem magamévá, s panasz nem igazán volt rá. A játék azonnal felismerte, s a már fent említett Quick Time Event-eknél nálam nem ikonokat, hanem a kontroller megfelelő gombjainak képét villantotta fel. Az érzékeléssel sem volt problémám, így nem tört szét a kezemben sem az erős nyomkodástól, illetve minden funkciója tökéletesen működött. Így az irányítással semmi problémám nem volt.

Általában az FPS műfajú játékoknál már alapvető követelmény, hogy legyen multiplayer. A műfajból adódó sajátosságokból kiindulva ez nem meglepő, bár kevés az olyan cím, amelynél a többjátékos mód valóban egy hatalmas interaktív vizuális élmény lett volna. Ebből fakadóan engem teljesen meglepett, amikor bejelentésre került, hogy itt is lehetőségünk lesz többjátékos játékmódra. Ugyan kizárólag az egyszemélyes kampány érdekelt, de kíváncsiságom hajtott, így kipróbáltam a többszemélyes kampányt is.
Nem dobtam tőle hanyatt magam, körülbelül azt kaptam, amit vártam: egy felejthető többjátékos módot, amely minden bizonnyal pár hónapon belül feltehetően félig halott lesz, s csak pár ember lesz elérhető a szervereken. Kampány módokkal itt nem nagyon vagyunk elhalmozva. Bármely túlélő bőrébe bújhatunk, s így adott feladatokat teljesíthetünk. Lehetünk teljesen egyedül ekkor az a feladatunk, hogy mindenkit levadásszunk, illetve mehetünk csapatosan is, ekkor pedig az ellenfél csapatát kell likvidálnunk. Nem lett egy nagy eresztés, habár érdekes dolgokat produkált a játék, aminek az okára nem tudtam rájönni. Esetleg valami bug, vagy csak egyszerűen csalóval volt dolgom, de akadt olyan, amikor átjártak a falakon, vagy épp teleportáltak, illetve a levegőben repültek… Összességében elmondható, hogy a multiplayer részről jót vagy semmit…

Annak ellenére, hogy nem voltam teljesen oda az új koncepcióért hatalmas játékélménnyel gazdagodtam. A játék hihetetlen mód játszattatja magát, vagyis abban az esetben, ha valakit megragad a hangulat iszonyú nehéz lesz abbahagynia. Az old gen epizódokat imádtam, s az új rész is azt bizonyítja az a korszak végleg lezárult. Ugyan a fejtörők, logikai feladványok tették ki a játékidő java részét (amit én kevésbé szerettem mellesleg), addig itt nem igazán lelhető fel ezek, s mindezek mellett pedig eléggé szájbarágósak lettek egyes feladványok megoldása. Hiszen a Survivor Instict-nek köszönhetően lazán kikövetkeztethetjük a továbbjutáshoz szükséges információkat, illetve a térkép is remek segítséget ad mindehhez. Régi motorosok által ez sokat lett bírálva ez a funkció, habár el kell ismerni, hogy a játékfejlesztők elsősorban nem non profit szeretetszolgálat, hisz a játék a bevételforrásuk, így érthető, ha az átlagos játékos réteget kívánja elérni a nagyobb eladási faktor miatt (érdekesség: két nap alatt egy millió eladott példánynál tartanak jelen pillanatban, további adat egyelőre nem ismert). Nehézségi faktor állítható, Survivor Instict használata nem kötelező, illetve az ereklyék keresgélése is a régi epizódok hangulatát idézi.

Összességében azt gondolom egy remek munka eredményét kaptuk, amely jelentősen túlmutat az elvárt igényeken túl. Számomra pozitív csalódás lett a játék, amiért utólag nem sajnálom a kiadott pénzt. Hatalmas potenciál van a játékban, s minden bizonnyal nem sokat kell várnunk majd a folytatásra sem. A kérdés persze továbbra is adott, hogy vajon ezt a minőségi szintet megtudják-e lépni a későbbi részekben, vagy pedig egy hasonló Angel Of Darkness-féle bukás van kilátásban a közeljövőben? Egyelőre ezekre a kérdésekre választ nem kaphatunk, de amíg érkezik a folytatás íme az újabb darab, melynek szavatossága sokkal magasabb, mint az előző epizódoké. És persze bátran ajánlható olyanoknak is, akik egyébként nem igazán rajongtak a sorozatért.

Végszóként pedig érdemes említést tenni az eredeti kópiákról is. Az nem volt kérdés, hogy elhivatott rajongóként mindenképp igényt tartok egy eredeti példányra. Első körben a Survivor Edition került megrendelésre. Később további információkat kaptam a kiadvánnyal kapcsolatban, s úgy döntöttem, hogy nem éri meg a felárat a kiadványhoz mellékelt extra tartalmak. Mivel már rendelkezem egy fémdobozos Blu-ray kiadvánnyal egyik kedvenc filmemnek köszönhetően, mely csak ebben a kiadásban látott napvilágot, így úgy döntöttem, hogy maradok a fémdobozos változat mellett. Gyűjtőként valahogy jobban mutat a polcon.
Sokáig kétséges volt beleférek-e a keretbe, de szerencsére nem okozott problémát ahonnan megrendeltem, s a kifizetett összegért minőségi kiadáshoz jutottam, mely megérte az árát. Normál tokos kiadás érkezett, melyben két lemez lapult. Mindkettő a játékot tartalmazta annyi különbséggel, hogy az egyik lemezen angol, addig a másik lemezen lengyel nyelvű játék volt megtalálható. A fémdoboz ajándék volt, így szabadon eldönthető, hogy melyik lemez “érdemli” meg a masszívabb tokot. S így marad egy tartalék példányom, ha az egyik sérülést szenvedne el. A lengyel nyelv sem lehet akadály, hisz a megfelelő fájlokban rendszergazda hozzáférés után beállítható alap érzelmezettként az angol nyelv. A fémdoboz kialakítása valóban minőségi darab, igazi éke a gyűjteményemnek. Mindezek mellett egy poszter is helyett kapott a csomagban, amely csakhamar röppent a szekrényre, habár már rég kinőttem már “képekkel teleaggatom a szobámat”-korszakból. Mindezek mellett pedig a DLC extrákat is megkaptam, habár annyi negatívum ért, hogy nem voltam elragadtatva a webshop kódkezelésétől, ugyanis a DLC aktiváláshoz szükséges kódot a nyugtára találtam felragasztva…
A kiadvány remek, s nem bántam meg a vásárlást. Akinek maradéktalanul bejött a játék, s anyagi kerete megengedi a vásárlást mindenképp ösztönzöm rá, hisz egyrészről a megvásárlással (is) kifejezhetjük köszönetünket a fejlesztők felé, másfelől pedig az eladott mennyiség dönt arról, hogy lesz-e folytatás.
A kiadvány képekben: