A klasszikus újra hódít

A Return to Castle Wolfenstein folytatása, ami hozza a jól megszokott Wolfenstein formulát.

Sziasztok! A mai játék amit szerencsém lesz bemutatni az a Wolfenstein 2009. Ugye jól tudjuk, hogy ez az "atyafps" játék a Return To Castle Wolfenstein folytatása. A fejlesztő a Raven Softwer, a kiadó pedig az Activison. Megjelenési dátuma: 2009. augusztus 18. A Return To Castle Wolfenstein ugye 12 éve folytatta hódító útját, s betört a világtörténelembe. Sokáig kellett várni a folytatásra. De 8 év elteltével napvilágot látott az újabb kaland. Ami meghaladta azt a szintet amit az elődje produkált.

Mint ahogy sok játékfolytatás, úgy ő is újításokat tett le az asztalra, amik hiányoztak az első részből. Nem értem még most sem, hogy egy ilyen jó játékot miért nem lehet tovább fejleszteni. Annyi lehetőség adódik egy ilyen játékadaptációnál, hogy a határ a végtelen. De ezzel mi sajna nem tudunk mit kezdeni. Marad a várakozás. Nem voltak elvárásaim a játék elején, mert tudtam, óriási erőfeszítés kell ahhoz, hogy elrontsanak egy Wolfenstein játékot. Hála az égnek nem így történt, nagyon jól sikerült a játék. Persze az emberekből felemás érzéseket váltott ki. Mert ugye ránézésre tényleg olyan, mintha nem is a Wolfenstein játékkal játszanánk, de higgyétek el, ugyanazt az élményt nyújtja akár csak az RTCW. Ugyanúgy megvannak a remek küldetések, az egyszerű de remek történet, a grafika fejlődése látszik, és persze a játékmenet is hozza a jól megismert Wolfenstein formulát. Először a demóval volt alkalmam játszani, és azonnal belebolondultam, akárcsak az első részébe. Az első küldetés nagyon mozgalmas volt s akciódús. A demónak hamar vége lett, én pedig óriási kigubbadt szemekkel bámultam tovább a képernyőt.

Persze azért, mert nagyon jó kis küldetés volt, s szépen visszaadta nekem a Wolfensteines érzést. Csak rövid volt, és várnom kellett a kész játékra. Aztán ugye le tudtam ülni a teljes játékkal játszani. Nem jutottam szóhoz. Nagyon jól sikerült az elődje, de ez számomra picivel jobb lett. Persze 2009-ben már a grafika is eléggé "fejlett"-nek mondható, úgyhogy az újítások közé tartozik a grafika változása is. De ha ugyanazzal a megvalósítással dolgoztak volna a játékkészítők, mint az RTCW-ben, az sem zavart volna. Persze ezzel az új képpel nagyot dobtak a hangulaton, hiszen rengeteg benne a látványos elem. Ettől függetlenül, a történet ismét egy remek természetfeletti kísértethistória, és én ezt is vártam, mert nem elég nekem, hogy a részeg német katonákat lövöldözzem, hanem a másvilágról jött lények "idegesítése" is egy jó dolog. Ismét a II. Világháború őrült náci tudósait, és az SS katonáit vehetjük kezelésbe.

A rémmese

Mint mondtam a II. Világháború kellős közepében találjuk ismét magunkat. Egy Isenstadt nevű városkába kell utaznunk, mert az ott lévő nácik rosszalkodnak. Meg is tesszük, belopózunk a városka szívébe, de rájönnek, hogy egy amerikai érkezett a városba. Innentől kezdve üldöznek minket, a feladatunk persze, hogy ne keltsünk feltűnést, aki mégis észrevesz azt iktassuk ki. Megjegyzem ez az első küldetés lényege. Rengeteg ember bíz majd meg munkával minket szerte a városban. Egy érdekes, mitikus tárgyat találunk magunknál egy harc közepén. A rejtélyes medált természetfeletti erő övezi, s mi is képesek leszünk kihasználni az erejét. A németek ha jól tudom ezt a medált akarják megszerezni, hogy átjussanak más dimenziókba. Persze rengeteg mitikus szörnyeteg lépi át a küszöböt, s átbotorkál a mi világunkba. Ismét egy remek történet, pont mint az előzőben. A főhősünk a már megismert B.J. Blazkowicz, aki ismét nekivág a Német Hadseregnek.

Játékmenet

Az RTCW játékmenete rendkívül jó a mai napig, és szerintem erre sem lehet panasz. Változatos, mitikus helyszínekkel szolgál a játék, amit nem lehet megunni. Na de kezdjük az elején. A játékban ugye Isenstadt városában vendégeskedünk. A játék legelején betekintést nyerhetünk az Office of Secret Actions londoni irodájába. Ez nekem nagyon tetszett, hiszen az elődjében, rengeteg küldetés előtt pillantottunk be ide. Szóval van egy kis kijelölt terület, ahol mozoghatunk szabadon, de lépten-nyomon SS katonák várnak ránk. Az RTCW-ben ugye nem kellett sehová sem mennünk küldetésért koldulni. Megcsináltuk az első küldetést, jött a következő és a következő. Itt viszont a térképünkön választhatjuk ki a terepet, hogy pontosan kivel akarunk előbb végezni. A fegyverek kinézetén is jelentős javítás tapasztalható. A villámló botok nagyon szépen vannak kidolgozva, a rázófegyver itt nekem különösen tetszik, szemetszúróan jól néz ki.

A játékban fontos szerepet játszik a természetfeletti erő, lépten-nyomon belefutunk szörnyekbe, és szépen megvalósított látványelemekbe. A célzás most már remekül működik, a manuális célzás is elérhető a játékban. És persze a fegyverváltásra is odafigyeltek a játékkészítők. A fizika is változásokon/fejlődésen esett át. Őszintén szólva remek nézni amikor beleeresztünk egy tárat az adott náci katonába, mert én személy szerint érzem amikor a lövedék behatol a testébe. Ez szerintem élethűen van megcsinálva, nem tudom elmagyarázni, de amikor lövöldözöm a katonákat s eltalálja őket a golyó, rendesen érzem, hogy valamit szétszabdalt a testében a lőszer. Lehet hülyeség, de szerintem ez jó. Mint mondtam a fizika. Az ellenfeleink most már fedezékbe is vonulnak, nem csak állnak egy helyben és lőnek, hanem megbújnak hordók, dobozok mögött. Ez is egy jó pont. Az ellenfelek is megváltoztak, ez lehet rossz és lehet jó is. Szerintem nagyon jó, hogy új ellenfeleket kaptunk, persze jó lett volna az is, ha a régi szörnyekből egy-egy visszatér, de nem baj. Van itt sok jó rémisztő alak, hogy el tudjunk lenni velük. Itt már ugyan katonákból nincs annyi választék, mint az RTCW-ben, de itt is megjelennek ismét az IQ betyár női katonák. Habár itt a HP jelzést nyugodtan megérdemlik, mert az igaz, hogy akrobatáskodnak megint, de fegyverük nincs, és ha jól emlékszem karmolnak. Ez elég durva. Az RTCW-ben legalább volt egy fegyver amivel szitává lőhettek, de itt csak rohangálnak fel alá, mint mérgezett egér a stelázsiba. De nem nagy baj, mert ott a többi remek karakter. Van egy személyes kedvenc ellenfelem. Először a kórház küldetésnél futhattunk vele össze. Azon a pályán azért kirázott a hideg. Na a nevét nem tudom az ellenfélnek, de nekem nagyon tetszik. Láthatatlanná tud válni, gyorsabb a hangnál, s egy pillanat alatt végez veled. Nagyon vagány ellenfélnek tartom. Na ő az. Akit a képen láttok. A kedvencem.

És persze ott a többi szuperkatona, hús vér szörnyek, repülő Jetpackes katonák. A fegyvereinkre különféle kiegészítőket vásárolhatunk a feketepiacon, hogy még halálosabbak legyenek. Az életünket már nem kell többé feltölteni, mert a regenerálódás lesz az életünk kulcsa. Ha már a tüdőnket hányjuk a pályára, vonuljunk fedezékbe, és máris jobban leszünk 2-3 másodperc elteltével. Szerintem ennek a játéknak is megvan a maga sajátossága, hiszen az elődje igencsak bekebelezett és ő sem okozott csalódást. A különféle helyszíneken remekül munkálkodnak a különféle szörnyetegek, s a náci katonák is remekül hozzák a formájukat. Ugye fent említettem, hogy a játék fő történetszálja egy mitikus medálra fog épülni, amit egy hadihajón találunk meg. Na ez ugye a mi kezünkben lesz, s három kristályt kell összegyűjtenünk, ami a medálba való, ha ez megvan akkor már "legyőzhetetlenek" leszünk. A medál segítségével lelassíthatjuk az időt, erősíthetjük a lövést. A másik két erősséget nem árulom el. De legyen elég annyi, hogy a medál segítségével, jó párszor kerülhetünk ki biztonságban egy-egy adott harcból.

Grafika

Remekül hozták létre a játékot, egy ilyen nagy névhez kiváló megvalósítás tartozik. És itt már tényleg szépen meg lett alkotva. Az RTCW ugyan egyszerű és szerethető grafikával rendelkezett, de a 2009-es Wolfiban az Id Tech 4-es motorral már szebb és kidolgozottabb lett. Minimumon is élvezhetően szép a grafika, nem kell hozzá nagy gép.

Hang

Jól hangeffektelt játék, a lövéshangokat nagyon szeretem, a párbeszédek is nagyon jók, a kiabálások is a helyükön vannak, nincs negatívum a hangban. Készítettem egy saját kis mini gameplay videót, bocsi a csúnya képért.

Összegzés

A Return To Castle Wolfenstein után ez sem okozott csalódást. Hozta azt a színvonalat, amit az atyja bevésett a játéktörténelembe. Nagyon mozgalmasak a küldetések, és a történet is baromi jól van kidolgozva. Nagyon tetszett a játék, sőt még a mai napig játszok vele, mert ennél jobb FPS játék nem nagyon hiányzik nekem. Aki nem próbálta még ki az nyomban pótolja, mert egy élmény a Wolfenstein. Legalábbis nekem nagyon tetszik.

Sziasztok!