A Microsoft felvásárolja a Bethesdát és a ZeniMax Mediát

@Maros: Jogos. Én úgy vagyok vele, hogy évente 36000 Ft az előfizetés. Ha egy évben akár csak kettő játék bekerül, amit amúgy is megvettél volna, máris beljebb vagy. És a lehetőségek közül a Microsofté a legjobb ilyen szempontból.

@Legendrush27: Kicsit kibővíteném az eddigieket. Az első kommentedben írt játékok egyike sem Bethesda saját fejlesztés. Kivétel a Fallout, amit a harmadik résztől fejlesztett a Bethesda (sokak bánatára, de erre majd még visszatérek).

Ahogy Palanova is írta, a Bethesda annak idején saját fejlesztőként kezdett, majd különböző kiszerveződésekkel (mint például a ZeniMax Media, amit egyébként azért alapítottak, hogy ne menjen tönkre a cég) nőttek akkorává, amekkorák most. Eleinte csak fejlesztettek (Elder Scrolls címek, Terminator címek, néhány sportjáték, stb...), majd kiadóként is elkezdtek operálni, később pedig elkezdtek különböző fejlesztőstúdiókat felvásárolni. A fent említett játékok fejlesztőit a ZeniMax Media vásárolta fel egymás után, de pozitívumként említendő, hogy a felvásárlást követően megmaradtak szuverén fejlesztőként, nem kerültek teljes integrálásra.

Az id Software annak idején az egyik legfontosabb fejlesztő volt a piacon. A kilencvenes évek elején nem nagyon volt olyan játékos a földön, aki nem ismerte a nevüket és a játékaikat. Nevezhetjük őket az FPS műfaj atyjaként, hiszen ők hozták el és fejlesztették tökélyre a gyors ütemű első személyű lövöldözős játékok műfaját. A két legfontosabb név: John Carmack és John Romero. Carmack programozózseni, aki olyan játékmotorokat tudott rövid idő alatt írni, amit másoknak nem sikerült, vagy meg sem próbálták. Neki köszönhető ez első folyamatosan scrollozó platformer játék PC -n (Commander Keen), az első gyors ütemű textúrázott raycasting alapú FPS (Wolfenstein 3D) és a mai napig játszott etalon, a DOOM. A DOOM a maga idejében olyan volt, mint a rockzene, ami részben inspirálta. Kultúrfenomén, kasszasiker, játékipari ikon. A mai napig része a legtöbb game design tananyagnak. Mindemellett megteremtette a multiplayer alapjait, amit aztán az első gyors ütemű valódi 3D FPS (Quake) vitt tovább, és a harmadik epizód vitt tökélyre (Quake 3 Arena), már ami a player skill alapú kompetitív aréna harcot érinti. Az első sikereiket még shareware modellben érték el az Apogee -vel (belőlük alakult a 3D Realms), később kiadói oldalról kooperáltak a GT Interactive -el (DOOM II és Quake), majd az Activision -nel (Quake II, Quake 3 Arena, DOOM 3), a Rage fejlesztése alatt pedig megtörtént a ZeniMax Media bevásárlás, így azóta Bethesda címerrel jöttek a játékaik. Hozzátenném még azt is, hogy a Raven Software (mára Call of Duty gyári munkás) annak idején szorosan kapcsolódott az id Software -hez, az ő technológiájukra építkezve (és rengeteg technikai segítséget kapva) született meg a Hexen és Heretic, amjd ezek folytatásai, ők készítették el a Return to Castle Wolfensteint, majd később a kevésbé sikeres 2009 -es Wolfenstein "újraélesztést". De ha már a Wolfenstein -nél tartunk, a legújabb iterációkat (The New Order és utána) fejlesztő Machine Gamest pedig a Starbreeze Studios régi tagjai alapították, akiknek a szuper Riddick játékokat köszönhetjük.

A Dishonored fejlesztői (Arkane Studios), annak idején egy Ultima underworldre hajazó érdekes RPG játékkal jelentkeztek, majd az UbiSoft égisze alatt fejlesztették a mai napig rendhagyó, és számukra a nagyok közé belépést biztosító Dark Messiah of Might and Magic -et. Ez volt az a játék, ami megmutatta a csapat tehetségét a fizikailag karakterközpontú beleélős szimulátorok piacán (ami a mai modern formát tekintve akkor kezdte bontogatni a szárnyait).

Visszatérve magára a Bethasda saját fejlesztésre (ma Bethesda Game Studios), tőlük is érkezett sok emlékezetes cím. Az Elter Scrolls széria indulása nem volt zökkenőmentes, az Arena sok sebből vérzett és a Daggerfall sem tudta ezt teljesen korrigálni (mindemellett szuper játék), a Morrowind viszont hatalmas jelentőséggel bír az RPG játékstílus újjáélesztése, pontosabban továbbfejlesztése szempontjából (a Gothic sorozat mellett). Minden hibája ellenére kiváló alkotás, ami új utakat nyitott. A folytatásokat nem kell bemutatni, lehet őket szeretni vagy utálni, a tény az tény, játékipari mérföldkövek.

A Fallout sztorira visszatérve az első fontos pont, hogy az első két játéknak semmi közük egymáshoz. Az első kettő világa, története, lehetőségei és karakterei messze túlmutatnak a Bethesda által degradált elképzelésen. Ezekben egy valóban létező lélegző világ körvonalazódott karakterekkel, akik egyéni motivációik szerint cselekedtek, lehetőségekkel, amik megváltoztatták a történet menetét. A harmadik rész ezzel szemben mondhatni egy Oblivion Fallout köntösben, abból is a gyengébbik fajta. A New Vegas ilyen szempontból egy nagyon pozitív kivétel, de az ugye az Obsidian gyermeke (amit a Black Isle Studios törzstagjai alapítottak, a Fallout eredeti fejlesztői, akik a kilencvenes évek végi és kétezres elei izometrikus AD&D RPG -k királyai voltak). Az Obsidian lehet gyengébb technikai kivitelezésben, de ami a szerepjáték elemet érinti, abban nagyon otthon vannak. Olyan címeket köszönketünk nekik, mint a KotOR, Neverwinter Nights 2, South Park, The Stick of Truth, Pillars of Eternity, Tyranny, stb... …

@Legendrush27: Folytatás ...

Legutóbbi játékuk a The Outer Worlds szintén iskolapéldája annak, hogy mit jelent a tapasztalat és akarat, ha a fejlesztő az első perctől kezdve integrálni akarja a játékost a történetbe.

Hogy kicsit kiszélesítsem a képet, a Fallout ötlet atyja, Brian Fargo az, akinek az eredeti Fallout (vagy még inkább annak előfutára, a Wasteland) modern elgondolását, a Wasteland 2 -t és 3 -at köszönhetjük. Megint csak fontos tény, hogy annak idején többek között Brian Fargo által alapított Interplay adta ki a legtöbb izometrikus RPG játékot, és náluk ibdult be a BioWare szekere a Baldur's Gate -tel. Érdekes adalék még, hogy a Blizzard (akkor még Silicon & Synapse) az Interplay alatt adta ki az első játékait PC -n. Olyan címekről van szó, mint a The Lost Vikings és a Blackthorne, amit minden platformer és 2D akció rajongónak csak ajánlani tudok.

Huh, ezzel azt hiszem véget is ér a "történelemlecke", remélem jó fogadtatásra talál és nem kioktatásként veszed 😀 .

@Palanova: Ezért kezdtem azzal hogy mindig és mindegyik pénzéhes, de lehet a "játékosokkal együttműködve" rész félreérthető volt a számomról. Nem konkrét együttműködésre gondoltam, hanem hogy olyan terméket is lehet ajánlani amiért a játékos is szívesen fizet (és utólag sem bánja meg). Ehhez egyáltalán nem kell azt hinni, hogy a cég szívességből teszi az egészet, de persze vannak akik ezt hiszik. Ugyanígy én sem szívességből dolgozok, hanem a fizetésért, de erre fordítva is lehet negatív példákat találni olyan munkáltatókkal akik elvárják hogy munkaidőn kívül is a munkával foglalkozz, viszont ez már egy másik történet.

Egyáltalán nem állítom hogy nem a pénz lenne a cégek fő célja (ismétlem, ezért kezdtem azzal hogy mindig és mindegyik pénzéhes), de attól még lehet úgy csinálni hogy meg is éri az amiért elkérik a pénzt. Ha pedig nem is a játékosokért fejlesztik az adott játékot, mindenképpen lehet élvezet meglakotni valamit, mint ahogy ez rengeteg munkával lehetséges, persze ez indie cégektől feljebb (és persze azok között sem mindig) már közel sem ennyire fekete-fehér, ahol egy adott játékon több tizen-százan-ezren dolgoznak.