Középkor, mágia, mutáns harcosok - The Witcher

Mai szemmel nézve ha a The Witcher trilógiát nézzük, akkor gyorsan rájöhetünk, hogy valamit tudnak ezek a programok amit a többi nem, vagy nem úgy, hiszen nem rég jött ki a harmadik része és a legtöbb értékelés szerint egy eszméletlen jó játék lett. Viszont aki csak a harmadik résznél kapcsolódott be, abban könnyen felmerülhet az a kérdés, hogyha ez a rész ilyen jó lett, akkor mi van az előzményekkel. Nos, megnyugtatom azokat az embereket, hogy azokat a részeket sem kell félteni.

Az első Witcher játéknak az egy évvel később kijött enhanced változatával fogunk ma foglalkozni. A CD Project RED csapata készítette a Bioware birtokában lévő Aurora motor segítségével és az Atari adta ki. Ez volt a srácok első komolyabb játéka, viszont ez nem igen látszódik meg, hiszen olyan játékot hoztak össze mint a profik. Akkor lássuk is, hogy mi is ez a játék.

A történet az 1200-as évek környékén játszódik. Mi Ríviai Geralt-ot alakítjuk, egy híres witchert. A witcherek mágusok által létrehozott mutánsok, akik a szörnyek kiirtására szakosodtak. Ahhoz, hogy valakiből ilyen mutáns legyen, mint hősünkből, át kell esnie még gyerekkorában a három lépésből álló szertartáson. Gondolom nem kell említenem, hogy nem minden második ember witcher az elhalálozási arányok miatt…

Főhősünket elájultan találják Witcher társai Kaer Morhen közeli erdőben. Ezért beviszik az erődbe, hogy meggyógyítsák és kiderítsék, hogy mi történt vele. Amikor felépül rájön, hogy amnéziája van, ezért nem emlékszik semmire. De még mielőtt ezzel foglalkozhatnának, az erődöt megtámadja egy bizonyos Szalamandra csoport, akit egy Professzor nevű ember vezet egy mágussal. A támadás visszaverése bár sikeres lesz, amit kerestek sikerül ellopniuk és közben még az egyik wither, Leo meg is hal. Amint a gyászolása megtörtént, a maroknyi witcher (Lambert, Eskel, Vesemir és Geralt plusz Triss Merigold a varázslónő aki hősünket segíti) szétszéled a világ négy tája felé. Hősünknek Vizimába kell mennie, a Temeriai fővárosba, abban a reményben, hogy megtalálja a Szalamandra szervezetet és visszaszerzi a Witcher titkokat. Ez még csak a prológusa volt a játéknak. Ezenkívül még találunk 5 fejezetet és egy epilógust.

Innentől kezdve a játék szabad kezet ad az előre megszabott úton való előrehaladásban. A gond csak az, hogy hiába próbálja a játék azt a látszatot kelteni, hogy oda megyünk ahova akarunk, mivel csak lezárt pályarészeket találunk. Bár ezek nagyok, de nem adja meg azt a szabadságot a játék, hogyha egyes fejezetet teljesítünk akkor vissza mehessünk (egyetlen kivétel a második és a harmadik fejezet között van). Ezért hiába nagyok, mert még az is inkább csak hátráltatja a közlekedést. Viszont cserébe eléggé sok helyre benézhetünk… Amiből egy újabb probléma származik, ami annyiban merül ki, ha bemegyünk egy helyre akkor töltőképernyővel fogunk találkozni. Ez főként régebben jelentett nagy problémát, mert az akkori gépek miatt eléggé sokat kellet várni. Mára már az átlag gépeken is tűrhető idő alatt betölt.

Szóval ha van egy fél open world játék, akkor mit is lehet benne csinálni? Nos, mivel mi is witcherek vagyunk, ezért eléggé sok mindent... A hirdetőtáblákon találhatunk munkákat. Természetesen nem közmunkást keresünk levélszedés kategóriájúakat... Szóval akkor a veszélyes szörnyek leölése és a jutalom begyűjtése után mehetünk nézelődni pipacsok után a mezőkön a főzeteinkhez, vagy csak a közeli barlangokba, mocsarakba, hogy megszerezzük a jeleket (bár a főzetek csak opcionálisak a jelek felé szándékosan fog vezetni a játék és nem is lenne értelme nem megtanulni őket). Ezeken kívül még mehetünk segíteni rászorulókon akik újabb küldetéseket adnak, amik szerencsére általában nem ölj meg x mennyiségű szörnyet, hanem gyűjts össze x mennyiségű virágot… Amihez előbb meg kell ölni x mennyiségű szörnyet. Sajnos a játék mellékküldetései nagy része csak időtöltésnek van, meg azért, hogy később adhassanak valami jutalmat érte. Na de azért ennyire nem rossz a helyzet. Van például kockapóker ami igazából póker csak kockákkal pénz reményében (megjegyzem néha idegesítő tud lenni amikor elveszted a pénzed, viszont azon kívül eszméletlen jó szórakozást nyújt) vagy kocsmai bunyózni szintén pénzszerzés céljából (szintén meg kell jegyeznem ez utóbbi benne van mind a 3 részben és azokban is remekül teljesít). A legfontosabb majdnem kimaradt...: lehet gyűjteni „románc” kártyákat. Ezeket arra kapjuk, ha egy nővel „kapcsolatba” kerülünk. Haszna nincs, de legalább poénos kis extra.

A harcrendszere is érdekesre sikerült a játéknak. Egyáltalán nem megszokott az RPG típusú játékokban, mégis szerintem remek. Úgy néz ki, hogy egyet kell kattintani az elpusztítani kívánt ellenségre, majd amikor felvillan a sárga kard jel a kurzorunk helyén akkor újra kell kattintani. Így a sima támadásokat Geralt összefűzi, ennek hatására gyorsan elteszi láb alól a gonoszokat. Gyorsan bele lehet szokni csak egy-két próba kell. Meg az, hogy ne a legnehezebb szinten kezdjük, ugyanis ilyenkor nem villan fel semmi, csak neked kell tudni mikor végzett a karakterünk a támadással (ez sem lehetetlen). Na de ez alapján túl könnyű. Hát igazából azt is. Ezen csak annyi nehezít, hogy ki kell választani milyen stílust akarunk használni. Erős, gyors és a csoportos stílust ismeri a karakterünk és helyzettől függően ezeket kell váltogatni. Nem túl komplikált. A harc még annyival bővíthető, hogy a jeleket és a főzeteket használjuk.

Nézzük azokat a jeleket. Ötféle jel van. Van az Aard, ami egy egyszerű erőlökés. Aztán még ott van az Igni, ami egy Aard-féle jel csak nem fellöki az embereket, hanem felgyújtja őket. Ott van még a Quen ami egy pajzs. Megtalálhatjuk még a Yrden jelet is, ami egy kis kört alkot amin ha átlépnek a szörnyek akkor sebződnek és hátralökődnek. Végül az Axii ami egy egyszerű hipnózis. Ezeket a jeleket lehet fejleszteni ami által más tulajdonságaik is lesznek. Plusz mindegyik jelnek van egy feltöltött üzemmódja is ami szintén más képességeket ad. Ami még fontos, hogy a jelek állóképességet fogyasztanak, ezért nem lehet sokat lenyomni egyszerre. Sajnos az első részben a játék könnyűsége miatt eszméletlenül haszontalan a legtöbbje. Hacsak nem legnehezebb fokozaton játszunk amihez már kelleni fognak, de még mindig csak minimális mértékben ha használjuk a főzeteket.

Tehát főzetek. Ezek a főzetek nem hasonlíthatóak össze más italokkal. Különleges Witcher főzetekről beszélünk (érdekes módon igen sok kereskedőnél megtalálhatóak a receptjeik...) amik az átlag embert általában megölik. Ezek a főzetek igen sokszínűek. Megtalálhatjuk az egyszerű élet és állóképességet regeneráló főzeteket, valamint egy kicsit összetettebb időlassítós mátrixos fajtájúakat is. Ha viszont vannak ennyire menő főzetek is akkor mi a gond? Nos, igazából semmi csak egy kis esélyegyenlőség az ellenfelek számára. Ezek elfogyasztása növeli a mérgezettség szintünket ami ha nagyon felmegy akkor elkezd csökkenni az életerőnk. Amit gondolom nem kell részleteznem, hogy mi lesz a vége. Erre is van egy kisebb megoldás, mégpedig a mérgezést megszüntető főzet. Szóval akkor még mindig áll a kérdés, hogy ha a mérgezés szintet is le lehet vinni akkor mégis mi a gond? Nos, az alapanyagok. A pipacsok gyűjtögetésével nem lehet mátrix főzetet készíteni… Tehát több alapanyag is kell. A keményebb főzetekhez ritkábbak kellenek. Ezek beszerzése sem lehetetlen, főleg a játék vége felé. Ami még szintén fontos, hogy ahhoz, hogy elkészítsünk egy főzetet, nem árt tudni receptet. Vagy marad a jó öreg próbálgatás. Ha megvan minden akkor nem maradt más már csak meditálni kell. Amit egy tábortűznél meg is tehetünk. A főzetrendszerük egyértelműen kiemelkedőre sikerült, bár igazán értékelni csak a legnehezebb fokozaton lehet.

Akkor mi van a táskánkkal? Ez egy kicsit negatív pontja a játéknak. Mégpedig a rendezetlenség miatt. Nem lehet értelmesen rendezni a tárgyainkat, mert így is, úgy is kupis lesz a sok szemét miatt amit felszedünk utunk során (persze nem szó szerint mert mint már említettem, nem közmunkás szimulátor). A helyhiány sem lesz ismeretlen, addig amíg rá nem jövünk, hogy a fogadós barátaink szívesen elrakják nekünk a felszerelésünket. Viszont ami kifejezetten jó és sok játékban nem foglalkoznak vele azok a fegyverek. Szerintem egy kicsit realisztikusabb, hogy nem lóg ki a táskánkból 10 kard meg 3 dárda.

Szóval a fegyverek. Az előző bekezdésben említettem meg azt, hogy jó, hogy nem vihetünk magunkkal sok fegyvert. Azt erre a játékra értettem főként (mondjuk egy GTA-ban hülyén nézne ki ha nem lehetne nálunk csak egy pisztoly meg egy shotgun). Mégpedig azért mert a fegyverek haszontalanok! Persze nem a két kardunk, hanem a kiegészítő fegyverek. Csak drágán beszerezhetőek, vagy ingyen felvehetőek az ellenségtől amik általában csak a gyenge félék. Erről viszont nem mesélnék sokat, mivel nincs túl sok belőlük és ami van az is csak pénzlehúzás. Viszont az a két kard amit említettem... Már annál inkább fontosabb. Az egyik az acél kard az emberek és a vadállatok ellen, a másik az ezüst kard a maradék ellen (a szörnyek ellen). Sajnos ezekből sincs valami sok. Első végigjátszásra 1 kezemen meg tudom számolni a hasznos és jobb fegyvereket mint az alapok. Szerencsére nincs is rá nagyon szükség ezért nem a legnagyobb negatívum.

Még mondanék egy szót az olajok és bombákról is. Ha a jó olajt kenjük a fegyverünkre akkor többet sebzünk az ellenfélen. Csak a legnagyobb fokozaton igazán hasznos. A bombák még ott se. Azok szimplán csak haszontalan pénznyelők.

Aztán a páncélok. Effektíven a játékban inkább dizájn szerepet töltenek be. Bár hasznosak, de igen drágák. Na de várjunk csak! Hiszen csak 1 páncél van amit meg lehet venni + még egy amit el lehet készíteni. Mint a fegyvereknél nem szorulunk rájuk, viszont azért elfért volna még 1-2.

Ha már ennyiszer említettem akkor nézzük a pénzt. Első játékomnál szinte soha nem volt pénzem (mint ahogy az a történetben a witcherek sorsa), viszont másodjára szinte nincs mire elkölteni (legnehezebb fokozaton természetesen). Amire kell költeni az a szörnyek és növények könyvei. Ez azért szükséges, mert amúgy nem lehet megszerezni a megfelelő alapanyagokat a szörnyekről. A növényekre meg csak simán kiírja, hogy ismeretlen ezért nem lehet leszedni. Ezenkívül inkább csak az alapanyagokra lehet költeni, bár azok többsége is megtalálható.

Nézzük a fejlődést. Letisztult, egyszerű, érthető. Ezekkel lehetne jellemezni. Négy ága van. Az első a Jellemzők (ez magába foglalja az erőt, ügyességet, kitartást és az intelligenciát), a második a Jelek (az 5 jel fejlesztését tartalmazza), a harmadik az Acél kard (az acél karddal használt stílusokat lehet fejleszteni, pl. több sebzés) és az Ezüst kard (ugyanaz mint az acélnál csak ezüstre).

Mint minden fontos embernek, Geraltnak is van naplója. Ő viszont nem azt írja bele, hogy „Kedves naplóm! Ma találkoztam egy lánnyal…” hanem inkább a küldetéseit, a tudnivalóit a szörnyekről, a véleményét a karakterekről (itt tekinthetjük meg azokat a kártyákat is amiket a találkozásaink során gyűjtöttünk), a különböző csoportokról, alapanyagokról és még néhány egyéb dologról. Hasznos kis napló mert szinte mindre ott a válasz ha valaha kérdés merül fel bennünk.
Még egy kis negatívum. Azok pedig a karakterek. Ha valaha is felmerül bennünk az az érzés, hogy „Hümm ezt a karaktert mintha már láttam volna” akkor ne ijedjünk meg. Nem vagyunk paranoiások. Csak sajnos minden nem fontos szereplő sokszor ismétlődik. Ez az egyszerű NPC gyártás titka. Csak sajnos ez itt nagyon szembeötlő. Viszont a fontos karakterek nem vészesek, sőt egész szépek. Kivéve Triss Merigold-ot. Ő eszméletlen csúnya lett (elég megnézni a másik két játékot).

Mi a helyzet a hangokkal? Nos, a játék egészen jól teljesített ezen a téren. Kapott a magyar nyelv mellé magyar szinkront is ami bár nem éppen a legjobb, egyértelműen nagy érdem. A zenék terén sincs gond. Megadja a kellő hangulatot még egy sima városi sétához is. A mocsaras területet pedig külön kiemelném a megfelelő aláfestés miatt.

Akkor jöjjön a grafika. A játék ugyebár 2008-ban jött ki (legalábbis az enhanced edition). Nos, 2008-hoz képest a terep legtöbb helyen átlagosként teljesít. Például Kaer Morhen-ben ahol az udvar hatalmas de szinte üres. Egyszerűen kihagyott ziccereknek tűnnek. Viszont azért nem kell félteni, mert nem annyira csúnya a játék. Sőt! De ha összehasonlításra kerülne a sor akkor sok címet fel tudnék hozni abból az időből ami szebb, vagy legalább egymás mellett vannak.

Körülbelül elégséges mennyiség van az ellenségekből. A démon kutyáktól kezdve a fojtólidércekig sokan lesznek. Sajnos a gondom nem a fajtából van, hanem a mennyiségből. Például a mocsár tele lesz ellenséggel. Ami érthető is. De amikor már 2 fejezeten keresztül kell oda-vissza futkosni a város és a mocsár között valamilyen indokból, akkor már inkább csak elszaladunk mellettük. Ami sokat von le a játékból szerintem.

Miért csúszott meg a játék? A sok apró butaságán. Például az, hogy kevés a fegyver, a páncél vagy csak simán az, hogy fölösleges volt betenni a bombákat. Vagy mondjuk a játék nehézsége is lehetne egy kicsit nehezebb. Aztán a legnagyobb hülyeség a sok kicsi között az az, hogy nem lehet haladni a karakterünkkel sehova, ha nem vehetjük elő a kardot (mert annyira lassan megyünk arra értem), viszont ha elővesszük az ezüst kardot és gyors stílussal megyünk, szinte megkétszereződik a sebességünk. Természetesen csak néhány helyen vehetjük elő a kardunkat napközben, így szinte végig lassan fogunk haladni. Ha még egy hasonló hülyeséget szeretnétek hallani akkor jó példa a meditálás. Csak tábortűznél lehet meditálni és a város templom negyedében (ott leszünk a legtöbbet) 1 azaz 1 hely van. Vagyis ha a pontokat akarjuk elosztani vagy csak szimplán az időt eltölteni akkor bizony mindig el kell menni odáig. De azért van egy kettő nagyobb gond is. Például a monotonitása egyes részeknél.

„Ha valaki még nem játszott az első résszel akkor most már biztos nem is fog.” Gondolhatjátok. De én mégis azt mondom, hogy igenis játsszatok a játékkal. Hogy miért? A döntések. Ezekből a döntésekből a nagybetűs hangulat árad legalább +1 végigjátszással. Nem akarok sokat elárulni, de ami racionális döntésnek hangzik arról kiderül, hogy mégsem az... Mindez természetesen beláthatatlanul. Már az első fejezetben is lesz elgondolkodtató döntés.

Szóval akkor miért is ajánlom ezt a játékot? A döntésekből jövő hangulatot előbb már elmondtam. A másik meg csak simán a játékélmény. Eszméletlenül magasra tette a lécet ez a játék. Lesz benne nyomozástól kezdve esküvői „segédletekig” minden. A fő küldetések nagyon hangulatosak még ha a mellékküldetések nem is mindig azok. Ha meg még esetleg egyáltalán nem játszottál a Witcher trilógiával, akkor pedig egyértelműen ajánlom, hogy az első résszel kezdd!