It's Time to Split! - Timesplitters 3 (PS2)

Sziasztok!
Ugorjunk vissza az időbe egészen 2000-ig, amikor is a Free Radical Design nevezetű csapat előrukkolt egy olyan játékkoncepcióval, mely az akkor megjelenő PlayStation 2-n kezdte pályafutását. Ez a Timesplitters trilógia, amely a forradalmi árkád módjával, és a több száz játszható karaktereiről volt híres. A Mai nap a trilógia utolsó részét, a 2005-ös Future Perfect-et fogom bemutatni, amely PS2-re Xbox-ra és GameCube-ra jelent meg. A teszt előtt még annyit, hogy készüljünk fel, mert egy kiadós időutazásban fogunk részt venni. Ugrásra fel! Kezdjük a tesztet!

A Free Radical Design csapata egyedi játékokkal állt elő a 2000-es évektől egészen 2009-ig, amikor is a Crytek felvásárolta a csapatot, és létrehozta A Crytek UK-t. (hozzátenném, hogy most készítik a Homefront Revolution-t, de elvileg elég nagy baj van a Crytek házatáján) A Radical Design a Timesplitters-en kívül a Second Sight, a Haze és az utolsó pillanatban törölt Star Wars Battlefront III-at is ők készítették. Utóbbi elég mély nyomot hagyott a Star Wars fanokban. Visszatérve trilógiára, az első rész 2000-ben jelent meg PS2 exkluzívként, majd 2 évre rá jött a folytatás, ami az IGN top 100-as listában a 38. helyezett lett. Ekkor a csapat kiadót váltott és az EA gondozásában jött a mai tesztem alanya. Fontos tény még, hogy mindhárom rész 80 pont fölötti értékelést kapott a Metacritic-en.

A Future Perfect a második rész végén veszi fel a történéseket, annyit kell tudni így röviden, hogy 2401-ben nagy háború zajlik az emberek és a Skaar faj között, a háború oka az „Időkristályok” birtoklása. Ugyanis a kristályok segítségével az emberek képesek az időben ugrani, a kristályokat a történet főhőse: Cortez őrmester megszerzi egy űrközpontból, ahonnan a hajójával elrepülve kilövik a gépét és lezuhan. Épségben megússza és a kristályokat is leszállítja, de van egy kis bibi a dologban, nincs meg az összes Időkristály. Ezért Cortez-re vár a feladat, hogy az időben ugorva keresse meg az összes Időkristályt és az Időkapu segítségével minél hamarabb visszaérhessen. A kalandunk során, egy karunkon lévő eszközzel képesek vagyunk Anya-val rádiókapcsolatot teremteni aki mindig segíteni fog a célunk elérésében. A Történet közepétől egyre több kérdés fog megfogalmazódni bennünk, mivel lesz olyan rész, hogy egy őrült tudós is próbálja megszerezni a kristályokat, a szovjetek elfognak egy Austin Powerse nagyon hasonlító diszkó mániás brit kémet, akinek nagy a szája és időkristályokról beszél a szovjeteknek. És találkozunk a jövőbeli Cortez Őrmesterrel is. A Történet miatt feltétlenül végig kell játszani, legalább egyszer.

Időutazásunk során számos helyszínt meg fogunk látogatni. Már utunk elején egy Skóciától nem messze lévő Erőd szigetet látogatunk meg 1924-ben, amit a Királyi Haditengerészet bombáz. Majd ezután irány az 1960-as évek ahol Harry Tipper brit titkos ügynökkel összehaverkodunk és visszaszerezzük a kristályt, egy gonosz világuralomra vágyó embertől. Ez csak pár helyszín, ami ránk vár, lesz itt jövőbeni robot invázió, 1994-es zombi vadászat és 1924-es Atlantisz is.

A Timesplitters az a játék ahol rengeteg fegyver kombináció van, az időutazásunk során lesz a kezünkben lézer sniper, szellem puska, rakétavető, dupla magnum, dupla MP5, minigun, sörétes puska, luger, lézer kispisztoly és még sorolhatnám. Valamint minden második fegyver rendelkezik másodlagos móddal, a kispisztolyok esetében ez a hangtompító, a gépfegyver esetében pedig rakétavető. A játék legérdekesebb „fegyvere” a Cortez karján lévő eszköz, ami segítségével képesek vagyunk tárgyakat felemelni és láthatjuk a jelenlegi pálya térképét, az eszköz nagyon hasonlít a Half-Life 2-ben lévő Gravity Gun-ra. Tehát bátran mondhatom, hogy fegyver téren egy panasz se lehet a játékra.

Ez a Timesplitters játékok legnagyobb dobása, az egytől-egyig testre szabható árkád mód, ahol egy csomó alap pálya közül választhatunk, és 13 játékmód áll rendelkezésünkre, van itt Virus mód, DM, TDM, CTB, Monkey Assistant, Bagtag, Gladiator, Elimination, Thief, Zones, Vampire, Assault és Shrink. Valamint a PS2-es játékok közül, ebben a játékban játszhatunk a legtöbb bot ellen, összesen 15 gép által irányított ellenfelet rakhatunk be, tehát még egyjátékos módban is hatalmas CTB partikat játszhatunk. Személyre szabhatjuk a játékidőt, az öléskorlátot és más egyéb apróságot is. Ezeken kívül pedig még van egy nagyon jó megoldás a játékban, de ezt a teszt végére hagyom. Az árkád módon kívül kapunk még egy Challenge módot ahol különböző feladatokat kell elvégeznünk, ilyen például a majom curling vagy a macskarobot verseny. Most viszont részletesebben megmutatom a játékmódokat.

A történet módot egy átlagos játékos hamar megunja, ez ellen tehát tenni kell valamit. A Megoldás a Free Radical szerint az árkád mód, és azon belül rengeteg játékmód, az imént felsoroltam, hogy milyen módokkal találkozhatunk, most pedig részletesebben kifejtem. A Deathmatch: Nem nagyon kell részletezni: mindenki mindenki ellen. Teamdeath Match: Csapatok harcolnak egymással, amelyik csapat eléri az adott öléslimitet az nyer. Virus mód: Hasonló a Cod2-ben elég népszerű zombi módhoz, van egy fertőzött, akinek a többi játékost meg kell fertőznie, az nyer, aki utoljára marad épségben. CTB: Capture the Bag: A Timesplitters-ben a klasszikus zászlórablást, táskarablásra nevezték el, a cél ugyanaz, mint az elődnél, annyi különbséggel, hogy nem az ellenség zászlaját, hanem táskáját kell megszerezni és bevinni a bázisunkra. Bagtag: A pálya közepén egy magányos táska hever, amire sok játékosnak fáj a foga. Feladatunk annyi, hogy megszerezzük a táskát és próbáljuk minél több ideig birtokolni, amíg a számlálónk le nem jár. Gladiator: Egy derék legény kell, aki a legtöbb pontot szerzi meg. A meccs elején a gép kiválaszt egy játékost, aki a Gladiator lesz, neki az a célja, hogy minél több pontot szerezzen, mi úgy lehetünk Gladiatorok, ha megöljük a jelenlegit, ha sikerül sárgás effektust kapnunk és mehetünk irtani. Elimination: Ebben a módban az összes ellenfelünket ki kell irtani a győzelemhez. Ebben a játékmódban mindenkinek 2 élete van, akkor vagyunk jók, ha kétszer megölünk mindenkit. Thief: Ez a játékmód nagyon hasonló a Deathmatch-re, csupán annyi különbséggel, hogy itt, akit megölünk érmét hagy maga után, akkor nyerünk, ha a meccs végén mi rendelkezünk a legtöbb érmével. Zones: Klasszikus területfoglalás, az a csapat győzedelmeskedik, aki képes minél több ellenőrző pontot megtartani. Vampire: Egy nagyon érdekes játéktípus, melyben csak úgy nyerhetünk, ha megölünk másokat és azoknak az életét megkapjuk mi, a legtöbb élet mindent visz. Assault, egy klasszikus játékmód, ami az Unreal Tournament-ben is nagyon népszerű. A támadó csapatnak feladatokat kell elvégeznie, míg a Védekezőknek meg kell akadályozni a támadó csapat előrenyomulását. Végül, de nem utolsó sorban egy bizarr mód, a Monkey Assistant: Ami egy sima Deathmatch-re hasonlít, csak van egy kis csavar a dologban. Fél percenként egy erősen felszerelt majom jelenik meg a pályán, aki egy kiválasztott játékos mellé áll, így az adott játékos kap egy kis segítséget.

A Timesplitters a mai napig az a játék, amiben a legtöbb karakterrel játszhatunk. Összesen 150 karakter áll készen arra, hogy harcba vezessük. Az ember ilyenkor elgondolkodik azon, hogy biztos egyhangú és szinte ugyanolyan az a 150 karakter, csak más a ruhája. A Timsplitters esetében nem ez van. Játszhatunk itt ninja majommal, robottal, dühös kínai séffel, világháborús katonával, lebegő hóemberrel, kaktusszal, koponyás seriffel, élőhalott szerzetessel és mézeskalács emberrel. Röviden tehát, őrültebbnél örültebb karalterekkel játszhatunk. Személyes kedvencem Handyman és Duckman Drake: a Kacsa.

Itt van az amire már kitértem az előző sorokban, a Free Radical az első Timesplitters óta bevezette a pályakészítőt, melynek segítségével saját sztori pályákat és árkád módhoz való helyszíneket készíthetünk, itt már csak a kreativitásunk és memóriakártyánk szabhat határt. A rendszer könnyen betanulható, és hamar készíthetünk óriási összetett arénákat. Képesek vagyunk több emeletes pályákat és alagúthoz hasonló járatok kreálni. A világhálón nagyon sok saját készítésű pályát nézhetünk meg, amiket ihletként megnézve mi is meríthetünk néhány megoldást belőle. Ez volt a Free Radical másik nagy megoldása:

Itt egy nagy piros pontot adok a Free Radical-nak. A zenék nagyszerűek lettek, minden időutazás során az arra a korszakra jellemző muzsika szólal meg. A zombis pályákon érezni lehet a feszültséget, míg az 1924-ben a nyugodt szép dallamok a jellemzőek, a jövőben pedig cyberpunk féle zenék hallhatóak. Érdemes neten belehallgatni néhány muzsikába. Erősen ajánlom a Like The Monkey, Disco A GoGo és a Spaceport meghallgatását.

Grafika

Egy nagyszerű játéknak is vannak hibái, a Timesplitters esetében ez a grafika. A Free Radical a stabil FPS szám érdekében nem használt élsimítást, ez idáig rendben is lenne, de Xbox-on és GameCube-on is érezhető volt az FPS ingadozása. PlayStation 2-n sikerült stabil sebességet kihozni, mivel a PS2 felbontása kisebb az Xbox és a GameCube-hoz képest. Átlagosan nézve mindhárom platformon látni a nyújtott karakter textúrákat, valamint sok az elnagyolt rész. Ezeket leszámítva viszont egy jó megvalósításról beszélhetünk.

A Free Radical egyik legnagyobb alkotása a Future Perfect. A PS2-es időszakom alatt minden nap elővettem, számomra nagyon sok boldog órát okozott. Ezért is tölt el szomorúsággal, hogy a Crytek 2009 óta nem képes elkészíteni a negyedik részt. Bízom benne, hogy a jövőben el fog készülni a folytatás. Bátran ajánlom mindenkinek a Timesplitters Future Perfect-et, egy nagyszerű játék, tele nagyszerű megoldásokkal, aki leül vele játszani egyhamar nem fogja letenni a kontrollert. Remélem a tesztem meggyőzött néhány olvasót és kipróbálja a Free Radical egyik mesterművét. További szép nyarat kívánok minden Gépigény olvasónak!