Hard Reset

A legtöbb mai FPS már közel sem definiálható olyan korlátok között, hogy megyünk és lövünk mindenre, ami mozog. Na, a Hard Reset-re az előbbi mondat nem igaz!

Szinte mindegyik mai első személyű akciójátékban találhatunk már olyan dolgokat, amiket másfajta stílusból emelt át az FPS kategória. Van már szerepjátékokra jellemző fejlődésrendszer, vagy vezényelhetünk akár csapatot is. Annyi mindennel próbálták már frissíteni a műfajt, és adni bele rengeteg plusz dolgot, hogy egyáltalán nem lehet azt mondani a mai FPS-ekre, hogy "megyeklövökcsá!". Hiába ez a műfaj gerince, gyakran kényszerülünk elmerülni a lövöldözésen kívül más, a játékmenetbe beépített dolgokban. Azonban időről-időre előkerül pár olyan cím, ami nem akar többnek látszani a puszta shooter-tematikánál. Elég csak a Serious Sam szériára gondolni, vagy még a kicsivel többet nyújtó Painkiller című agyatlan démonhentelés is ide sorolható. Ezekben a játékokban cseppet sem akartak mást nyújtani, mint a nagybetűs Akció. A Flying Wild Hog lengyel fejlesztőcsapat (volt People Can Fly, City Interactive és CD Projekt tagok) Hard Reset című játéka is hasonlóképpen áll a mai FPS piachoz.

Mint minden ilyen FPS-ben, a sztori úgymond eléggé másodlagos szerepet kap. Nincs ez másképp a HR esetében sem, egyáltalán nem kell félnünk attól, hogy esetleg elkápráztat minket a program drámai fordulatokkal vagy hatalmas jellemfejlődésekkel. Bezoar városában járunk, ami az utolsó emberi város a földön. Kapunk egy jó kis Ember vs. Gép háborút, ami már ezerszer lerágott csont, és a sztori elmesélése is úgymond kellően szegényes. Képregényszerű átvezetőkön keresztül ismerhetjük meg az általunk irányított főhős, Fletcher figuráját, aki a helyi rendfenntartó szervezet oszlopos tagja. Zavargás tör ki a város egyik kerületében, így minket is odavezényelnek, ám hamar rájövünk, hogy ezúttal jóval többről van szó, mint szimpla utcai bandaháború. Tulajdonképpen itt el is felejthetjük a történetet, helyette készüljünk arra, hogy a játék elejétől a végéig nagyon ritkán fogjuk felengedni a bal egérgombot. Ráadásul olyan ostobán van vége a játéknak, hogy ami végül is kiderül majd a történetbe belevitt nagy csavarról, az egész pontosan a nagy semmi.

Bezoar City-ről azonban már sokkal több pozitív dolgot el lehet mondani, ugyanis a helyszínek nagyon hangulatosra sikerültek. Rengeteg színes reklám látható az utcákon, szinte minden gépesített, különböző holo-paneleket feldobó terminálok vannak mindenfelé. Az egész város illatozik a cyberpunk stílustól, ahogy felnézünk a füsttől sötét égre, hatalmas épületkomplexumokat láthatunk, amelyek már szinte ránk akarnak dőlni. Emellett a város is úgymond élőnek hat, mert mindenféle embertömeg hangot lehet hallani, rendőrautók lebegnek el szirénázva a fejünk felett, bár az is igaz, hogy civilekkel nem igazán fogunk találkozni, ami kicsit visszavesz az élményből. A főmenüje a játéknak már előre sejteti, hogy azért sokat törődtek ezzel a játékkal a fejlesztők, nagyon szépen animált az egész kezdőképernyő. Valamint elég gazdag beállítási lehetőségeket is kapunk, nem sok olyan FPS-el játszottam, amiben például a menüben lehet állítani a Field Of View-t.

A Hard Reset tehát igyekszik kőkemény FPS-nek mutatkozni, ami többé-kevésbé sikerül is neki. Aki még emlékszik a régi jó Serious Sam-ekre, és szerette is őket, az most a mennyekben fogja érezni magát. A játékmenet ennek függvényében nem is szól másról, csak egymás után következő "mini-arénákról", ahova bemegyünk, beözönlenek az ellenfelek, és kezdődik az buli. Sokkal jobban sikerült azonban megoldani azt, hogy valamennyire kiküszöböljék ezt az "aréna" érzetet, ugyanis itt nem emelkednek fel falak mögöttünk, nem zárnak minket egy-egy pálya részére, csak néhány helyen. Mondjuk, szükség is lesz a nagyobb területre, mivel elég sokat fogunk futkározni a csaták alatt. Főleg hátrálni tanuljunk meg, mert sok esetben az életünk függhet azon, hogy messzebbre kerüljünk a gépekből álló ellenségcsoportoktól.

Ebből talán az következik, hogy a Hard Reset bizony nehéz lett. Sőt, ha nem figyelünk oda, az egyszerű kis robotok is pillanatok alatt szétkapnak minket. Komolyan, aki le akarja magát kicsit tesztelni, mit is tud az FPS-ekben, akkor a Hard Reset egy kiváló lehetőség lehet. Én Normal-on fogtam hozzá, és rengeteg olyan szituáció van, amikor minden reflexünkre szükség lesz ahhoz, hogy élve kikeveredjünk az ütközetből. Az ellenfelek AI-ja néha képes megvillanni, eloldalaznak a lövéseink elől, vagy éppenséggel iszonyat gyorsan nekünk rohannak, hogy lekeverjenek egy nagyot hősünknek. Ezektől a pillanatoktól eltekintve csak jönnek és lőnek, semmi több. De ezt olyan hévvel teszik, hogy könnyen megmutatják nekünk, nem vagyunk mi olyan nagy arcok Bezoar városában. A nagyobb tereken kevésbé problémás ép bőrrel megúszni a konfrontációkat, de ha egy szűk folyosón ront ránk húsz idegbajos droid, akkor már résen kell lennünk.

A fejlesztőcsapat tehát gondoskodott arról, hogy ne maradjon ép hajszálunk, azonban egy dologgal valamennyire megkönnyíthetjük nehézkes életünket. Nevezetesen az Enviroment Kill rendszerre gondolok. Nem tűnik forradalmi újdonságnak az EK, láttunk már ezerszer felrobbantható hordókat vagy hasonló, az ellenség sorait tizedelő tereptárgyakat FPS-ekben. Még más programokban nem feltétlenül kell ezeket felhasználnunk (előnyös, de kihagyhatjuk), addig a HR magasabb nehézségi fokozaton szinte rákényszerít minket, hogy használjuk a környezetünket. Különféle felrobbanó szerkezetek, hordók és gázpalackok vannak elszórva mindenfelé, vagy elektromos árammal büntető terminálok is találhatóak Bezoar utcáin. Ezeket, ha eltrafáljuk, tekintélyes pusztítást okoznak maguk körül, és így a legnagyobb ellenfélnek is kemény ütést vihetünk be. Szinte minden felrobbantható a közvetlen környezetünkben. Külön jó pont jár a fejlesztőknek azért, mert ezek a környezeti elemek általában hivalkodó színeikkel egyből észrevehetőek és rengeteg van belőlük. Ha okosan használjuk őket, még a brutálisabb tűzpárbajokban is könnyen érvényesülhetünk.

Bevallom, kicsit hazudtam, amikor azt mondtam, hogy a HR-be semmilyen, a játékmenetet érintő elem nem került be. Ugyanis kapunk egy igazán remek fegyver-upgrade rendszert, valamint a saját páncélunkat is fejleszthetjük. Alapból két stukker van nálunk, egy klasszikus gépfegyverre hajazó mordály, valamint egy plazmafegyver. Ezeket lehet továbbfejleszteni más csúnyító berendezésekké, vagy egy-egy Weapon Mode-hoz vehetünk upgrade-eket. Tetszett, hogy akadnak eléggé ötletes fejlesztések is, és a páncélzatunk (elvileg bennünk is vannak különféle robot alkatrészek, egyfajta kiborgnak nevezhetjük Fletcher-t) is kap sok hasznos ketyerét. Az új dolgokat N.A.N.O. pontokért vásárolhatjuk meg az utcákon lévő upgrade terminálokból. Pontokat találhatunk mindenfelé (egy kis mennyiséget kapunk a leölt ellenfelek után is), a nagyobb, akár kétszáz pontot rejtő csomagocskák azonban titkos helyeken vannak elrejtve, melyeket nekünk kell felfedeznünk. Itt jön a képbe a HR egyik hibája, hogy a felvehető cuccokat csak szín alapján tudjuk beazonosítani, nem írja ki a játék, hogy most épp a gépkarabélyhoz vettünk fel töltényt, vagy éppenséggel életet sikerült szereznünk. Ameddig nem tanuljuk meg, melyik szín mit takar, addig a bal alsó sarokban lévő HUD-ot kell sasolnunk, mikor felveszünk valamit.

Néhány apróbb, a játékmenetet érintő dologról is szót kell még ejteni. Tudunk sprintelni, de ennek nem sok hasznát fogjuk venni, mert nevetségesen rövid ideig bírjuk szusszal a loholást. Csupán arra lesz elegendő, hogy kihúzzon minket a csávából, ha forró lesz a talaj, de sokszor még arra sem. Bekerült egy achievement rendszer is, ami a játékosokat a Steam rendszeren keresztül sorolja ranglistára, de ezen kívül nincs más érdemi haszna. Multiplayer része nincs a játéknak, de a single részt is épp elég lesz végignyúzni a nehézsége miatt. A save rendszer szerintem nem a checkpoint-os formában kellett volna ebbe a programba. Sokszor van az, hogy nagy nehezen túljutunk egy részen, de félbe kell hagynunk a játékot. Quicksave az ugye nincsen, de a checkpoint pont a kérdéses csata előtt menti el a játékállást. Legközelebb így nekiállhatunk újra leküzdeni a nehézségeket.

A Hard Reset alatt ketyegő grafikus motor, név szerint a Road Hog eszméletlen látványt produkál, ami mellé szinte tökéletes optimalizálás párosul. A környezeti elemek, a robbanások, a különféle effektek ütnek. A sprint alatti motion blur talán kissé sokra sikerült, de ettől függetlenül az is elsőrangú. Nagyon szépek a különféle holo-kivetítők, a Doom 3-ra hajazó interaktív terminálok és a fényreklámok is remekül néznek ki. Ehhez jön még a király fizikai motor, melytől mindenféle tárgy, ellenség szó szerint darabokra szakad egy-egy robbanástól. A sok lángoló alkatrész szétrepülése durva látványt szolgáltat a számunkra, én néha tátott szájjal bámultam a monitort. Kicsit komikus, hogy egy relatív ismeretlen csapat saját fejlesztésű grafikus motorja bátran a mai grafikai nagyágyúk mellé állítható. Ugyan túlságosan nagy helyszíneket nem fogunk látni, és nekem néha megszakította a folyamatosságot az egy pillanatra felvillanó töltőképernyő, de a grafika ettől függetlenül szép.

A hanganyaga a játéknak viszont hol jó, hol rossz. Egyrészt jók a fegyverek hangjai, vagy úgy általában a város zajai, a kerregő droidok is elfogadható módon csipognak, de például a szinkron nekem nem jött át. Vagy nagyon alulfizették a szinkronszínészeket, vagy annyira rutinmunkának tűnt nekik a Hard Reset szövegkönyve, hogy meg is unták. Néhol azért mintha emeltek volna a fizetésükön, és képesek voltak kisebb megvillanásokra hangilag a karakterek, de ezek elég ritka pillanatok voltak. A zene viszont gagyi, és ezen nincs is mit szépíteni. Én elhiszem, hogy kellenek ezek a sci-fi motívumokkal átitatott effektek, de jobban örültem volna, ha a fejlesztőcsapatban lévő volt People Can Fly-os arcok összehoznak egy Painkiller minőségű soundtracket (az alap Painkiller-re gondolok itt, nem a kiegészítőire). Szerintem a HR-hez is jól illett volna a gitáralapú, harc alatt beinduló zene, ezt pedig már lehetett volna variálni különféle effektekkel.

Szóval milyen is lett ez a Hard Reset? Első próbálkozásra nem is rossz egy új fejlesztőcsapattól! Ne várjunk tőle csodát, nem azért készült, hogy kihívja a nagy címeket, és nem akar többnek látszani annál, mint amennyit nyújtani tud. Cserébe kapunk egy akciótól túlfűtött, pörgős, jól felépített upgrade rendszerrel ellátott, kőkemény FPS-t, amit egyszer mindenképpen végig lehet vinni. A hibái és a nehézsége lehet, hogy többeket majd eltántorít attól, hogy foglalkozzanak a programmal, de aki leül elé és ráérez, annak remek szórakozást nyújthat. Itt nincs fedezékrendszer, visszatöltődő életerő, és egyéb hasonló dolog, itt mindent felszedünk, és nyílt harcba bocsátkozunk. Ha hasonlítanom kellene a HR-et egy hasonló programhoz, akkor én mindenképpen a Painkiller-t emelném ki, mert bár más témájú a két program, a Hard Reset mégse redukálódik le teljesen a szimpla Serious Sam, vagy a kőkori Doom szintű lövöldözésre. Nincs olyan jó, mint a Painkiller, de az kétségtelen, hogy el lehet vele lövöldözni, csak magasabb nehézségi szinten szerezzünk be pár doboz nyugtatót mellé! FPS rajongóknak én ajánlom, aki pedig töménytelen akcióra vágyik, az se hagyja ki!