A klónmester

ELŐSZÓ

A játék, ami a Hitman sorozat első része, 2000 végén jelent meg, ami köszönhető az IO fejlesztőcsapatnak, és a kiadónak, aminek neve Eidos! Egy relatív eredeti és egyedi ötlet alapján kívánták megalkotni a játékot. Az ötlet szerint nem egy húsvér embert kell irányítanunk a játékfolyamán, hanem egy klónt, ami a 47-es "szériaszámmal van ellátva". Akit a játék szerint nem virágárusításra alkottak meg, meg nem is cukrásznak, hogy finom sütiket süssön az őt kitaláló hölgynek, Diana-nak, hanem arra találták ki, hogy bérgyilkosként életveszélyes megbízásokat hajtson végre, a Föld egyéb gyönyörű tájain, hogy aztán bizonyos személyek számára előbbre hozza a kaszást. Előtte még nem volt példa bérgyilkosos játékra, legalábbis ilyen kivitelezésben biztosan nem, így hát lássuk, hogy mit kaptunk!

Azt megjegyezném, hogy egyáltalán nem ártatlan emberek lesznek a célpontjaink, meg nem is kis stílű bűnözők, hanem olyan emberek, akiket senki sem kívánna, sem saját, sem mások közelébe. Például lesznek: terroristák, drogbárók, akik nagyon gonoszak, és nagyon sokat képzelnek magukról! Tehát, annyira talán nem is negatív hős Hitman barátunk, mint amilyennek elsőre hinné az ember, hiszen megakadályozni azt, hogy például felrobbantsanak egy szállodát teli ártatlan emberekkel, nem biztos hogy annyira negatív dolog Hitman részéről. Az már egy másik dolog lesz, hogy nem csak célpontot ölhetünk meg a játékban, sőt, időnként érdemes lesz, hogy akármilyen más beosztású személyt likvidáljunk, a ruha miatt, a biztonságosabb cél érdekében. A későbbi részekkel egyetemben többnyire itt is előfordulnak ruhák "saját magukban is" csak nem mindig van olyan keresgélős kedve az embernek. Sokszor a fejünket is kell majd használnunk benne! Mivel időnként bőven lesz benne taktika, lopakodás és vér. (és mindez külső (TPS) nézetben) Aztán, a játék elején háromféle nehézségi fokozat választható, de ezeknek elsősorban arra lesz csak hatásuk, hogy mennyi lövést bírunk ki, mert ebben még nem volt "gyanújelző" hogy kinek mennyire vagy gyanús, és a későbbi részekkel ellentétben még futni is nyugodtan futhatunk, emiatt senkinek sem leszünk gyanúsak. Gondolom azért azt nem kell mondanom, hogy civilben nem ajánlatos fegyverekkel hadonászni, meg mutogatni a zongorahúrunkat! Amikor fegyverellenőrzőkön megyünk át, fegyvereinket mindenképpen el kell dobni valahol (lehetőleg nem mások előtt) különben egyből első számú közellenségnek tekintenek, viszont a zongorahúrt, nyugodtan átvihetjük!

Hősünknek az alapöltözete öltöny s vörös nyakkendő, tarkóján vonalkód látszik! Minden küldetés előtt eldöntheti, milyen fegyvert/fegyvereket szeretne vinni magával a küldetéshez, és mennyi lőszerrel. (hangtompítós pisztolyt mindig ajánlott vinni) Minden küldetés előtt kap a laptopon információkat az adott küldetéssel kapcsolatban, általában célpontokról, közlik velünk a célpont életkorát, magasságát, súlyát, képét, kis előéleti történetet is szoktunk kapni, sőt, néha még videót is! A térképet majdnem elfelejtettem, hogy azt a játék/küldetés közben is akármikor tudjuk nézegetni, emeletekre/szintekre felosztva, így aztán gyerek játék lesz minden, jó eleinte tényleg van néhány könnyű küldetés, de aztán hirtelen jön egy "nagy ugrás", és kb. a Hitman sorozat egyik legnehezebb küldetését kapjuk meg. A Lee Hong Assassions-t. Na, az valahogy nem illett bele a képbe, azt sejtem, hogy az elgondolás a fejlesztők részéről biztos az volt, hogy ha már messze elutazunk a játék szerint, akkor már a "nagy főnököt" is intézzük el a környéken, és még véletlenül se legyen könnyű dolgunk. Egyébként a játék egyik legjobb küldetése is volt egyben a Lee Hong Assassinations, tehát ezt nem is csak negatívumként akartam említeni, de főleg az első 3-4 igen könnyű küldetéshez képest, kicsit érthetetlen volt az "elhelyezése". Már az hogy eljussál a célponthoz, az sem feltétlenül olyan könnyű, másfelől van egy csomó fegyveres őre Hong-nak akik lőnek ezerrel és mindegy hogy milyen ruhában vagy! A küldetések végezetével, valamikor a "pálya elejére" kell vissza mennünk a kocsinkhoz, máskor motorcsónakkal menekül el hősünk, vagy helikopterrel.

Most megpróbálom kicsit jobban részletezni a dolgokat! Főszereplőnk egy bérgyilkos, aki habár egy klón, mégis rengeteg ilyen ember létezik, aki nyugodt, érzéketlen és kiégett, de mégis van vér a pucájában, és ha muszáj társalogni is lehet vele értelmesen, ha nem muszáj, akkor inkább fölveszi mások ruháját, és a wc-be ráncigálja őket! Igen, ez a játék talán egyik legérdekesebb húzása volt, hogy akárkinek fölveheted a ruháját, (kivéve a célpontok királyi öltözetét s az örömlány lenge cuccát) és ezzel időnként egy csomó embert lóvá tehetünk! Már említettem korábban, hogy a riasztást elkerülvén időnként bizony érdemes célponton kívüli személy likvidálni a ruha miatt, de érdemes a testet is elrejteni, különben keresni fognak egy gyanús "őrt" ami nekünk nem annyira előnyös. Menteni nem lehet küldetés közben, könnyű fokozaton sem. Annyira egyáltalán nem vészes a dolog, de megjegyeztem. Ha nem bukunk le, semmi jelentősége nem lesz, ha néhány embert megölünk, ugyanis a küldetés végén még értékelés sincsen a későbbi részekkel ellentétben, viszont van egy határ, ha túl sok mindenkit likvidálunk, a küldetés érvénytelen lesz! Visszatérve a ruházatra, szinte akárkinek fölveheted a ruháját, ha "ezt" a ruhát veszed fel akkor "ide" juthatsz be, ha "azt" a ruhát, akkor "oda" juthatsz be, és ezáltal egy igen jó dologra jöhetünk rá! Egy-egy küldetést többféleképpen meg lehet oldani, vagy fogalmazzunk úgy, többféleképpen el lehet jutni a célponthoz, illetve nincs konkrétan megmondva, hogy mikor hova menjél és milyen ruhát vegyél fel, tehát sok szempontból valóban, a korának egy jobb játékáról van szó!

Vegyük először a grafikát! 2000/2001-ben nagyon szépnek számított. A textúrák tűélesek voltak, a kornak (és dx 7-nek) megfelelő kiváló grafikai megoldások. Ami a történetet/történetvezetést illeti szinte semmi, annyi hogy megyünk pályáról pályára és kapunk némi információt a célpontokról. Ez egyértelműen a játéknak egy gyenge pontja. A pályák nem rosszak, van Kínai negyed, dzsungel, Budapest szállodával! Meg egy-két szanatórium. Kedvencem a budapesti szállodás küldetés! Jóval könnyebb mint a "Lee Hongos" mégis egy kifejezetten jó és egy elégé összetett küldetésről van szó, és jó volt a csinos kis díszdobozba csomagolt shotgun-t néhány szál rózsával elvinni a virágboltból, hogy aztán kilőjük a kövér öreg terroristát a zuhanyzójával együtt! Az irányításról annyit szerettem volna, hogy fegyvert (pisztolyt, uzit) akármikor elegánsan eltehetjük az öltönyünkbe, és akármikor elővehetjük. Aztán van lopakodó üzemmód, kihajolások, hulla földön ráncigálása! Amit megszeretnék jegyezni itt, hogy a játék alapból a futásra van beállítva, a sétát külön be kell állítani a menüben! Utána viszont már előre is lehet vonszolni a hullát!

Mind a játékosok, mind a kritikusok között kissé megoszlottak a vélemények róla, azért a játékosok nagy részének mindenképpen tetszett, akik vevők voltak erre a stílusra. Aránylag sokan is szavaztak rá, mint a kétezres év akciójátéka. Én azt soha nem tartottam korrekt dolognak, ha egy játéknak amiatt adnak mondjuk 85% helyett 50-et, mert hogy bugos, miközben játékélményileg az egyik legjobb a felhozatal közül. Nekem nagyon tetszett az, hogy egy bérgyilkost kell irányítanom, úgy hogy ne bukjak le, és közben más embernek fölvehetem a ruháját, aki nem civil, hanem másabb "beosztásban" van és ezáltal elegánsan és szépen felöltözve kivihetem a mérgezett levest, (ha senki sem veszi észre a félmeztelen hullát akitől a ruhát kölcsönvettem) lehet fegyver a kezemben, bemehetek az "x" helyiségbe is anélkül hogy elkezdenének lőni vicsorgó fejjel. Akárhogy is, még ha sok mindenben távol is volt a tökéletestől, mégis igazi újdonságot jelentett az akkori játékvilágban, hogy végre egy olyan akciójáték amiben nem a mészárláson van a hangsúly, hanem sokkal inkább a taktikán. Megjegyzem, voltak ez előtt is ilyesmi játékok (Thief leginkább, valamilyen szinten Metal Gear Solid) de azok azért sok mindenben különböztek ettől. Grafikailag is kiemelkedőnek számított akkoriban, a pályánként más-más felcsendülő zenék is klasszak. Az irányítással sem volt semmi bajom, maximum kicsit jobb is lehetett volna a főszereplőnk irányításának fizikája.
Tehát sok szempontból klassz játék volt, de elkezdem sorolni a kicsit fájóbb pontjait a játéknak. Első a történet. Most lehetne azzal jönni, hogy a játék szerint egy akkoriban megtervezett klónnal kapcsolatosan akit szándékosan bérgyilkosnak terveztek, milyen előzményt, történetet vagy éppen befejezést várhattunk volna el, hiszen nem élt le előtte akárhány évet, úgy ahogy akármelyik "rendes" ember, de ez akkor sem változtat azon, hogy a történet voltaképp a nullával egyenlő, és ezáltal valamilyen szinten nyilván veszít a játék a motivációjából és értékéből. Amit még meg sem említettem az a játék rövidsége. Vannak benne hosszabb és nehezebb missziók is, de a 13 így is igen kevés, sőt ezekhez képest a pályák változatossága sem megfelelő! Főleg elején van három-négy nagyon könnyű küldetés amik rossznak egyáltalán nem rosszak, de semmilyen átvezető sincs köztük, sem némi körítés. Van benne egy-két nagyon jól felépített küldetés is. Kedvencem a Traditions Of The Trade" volt, nem volt nehéz, ugyanakkor mégis lehetett azt mondani rá, hogy "ez egy küldetés". Volt benne néhány jól felépített küldetés, de figyelembe véve a játék rövidségét (13 küldetését), azt hogy első néhány küldetés nagyon könnyű, majdnem ugyanazon a helyen is játszódnak. Aztán a történet hiánya és a linearitás tovább tetézi ezeket a dolgokat. Félreértés ne essék, ezektől még igenis egy klassz játék volt a Hitman első része, a Codename 47, amit máig akárkinek érdemes kipróbálnia, akinek tetszett a Hitman akármelyik későbbi része, és el tudja fogadni, hogy 2000-ben még nem volt Crysis 3-as grafika, mindenképpen jól fog szórakozni vele!

Grafika 9/10

A korának egy nagyon szép játékáról van szó, amit évekkel később is szépnek neveztek, még a grafikára finnyás játékosok is!

Hangzás 8/10

Mint a főszereplő Hitman, mint mások szinkronhangja teljesen jó. A pályánként más-más felcsendülő aláfestőzenék is nagyon jók, és abszolút passzolnak a játék alapvető hangulatához.

Játékélmény 7/10

Izgalom, taktika, újdonság varázsa.

Összességében 7/10

Minden hibája/hiányossága ellenére is, a játékvilág egyik mérföldkövének tekinthető, és a kétezres év egyik legjobb akciójátékának!