Dead Space 2

Újra az a kétségbeesett videoüzenet, újra a szörnyű emlékek, hogy szerelmünk ott ragadt az űrbéli pokolban, ahova mi magunk küldtük, és ahonnan soha többé nem tudjuk megmenteni, hiába is próbáltunk meg mindent. De hol is vagyok? Egy rideg, barátságtalan idegen faggat ezekről a szörnyű dolgokról, és ráadásul Nicole is itt kísért a gondolataimban. És itt ez az oszlop... egyszerűen megőrjít és halálra rémiszt.
Az egész mint egy rossz rémálom...

Amiből felébredünk, immáron nem az Ishimurán, de pillanatok alatt rá kell jöjjünk, hogy korántsem vagyunk biztonságban és hiába az ébredés, az igazi rémálom folytatódik...

Nos, nagyjából így lehetne leírni a Dead Space 2 felvezető képsorait, melyek után újra kezünkbe vehetjük Isaac Clarke sorsát, akarom mondani irányítását.
De mielőtt belelendülnénk, vizsgáljuk meg a játékot kicsit technikai oldaláról. Ami rögtön pozitív érzést vált ki bennünk, és fejlődésnek fogjuk érezni a DS1-hez képest, az az irányítás, ugyanis a játék Pc-s portja sokkal jobban sikerült, mint elődje. Az irányítás sokkal finomabb lett, és végre nem kell az egeret noszogatnunk, hogy Isaac arra célozzon, amerre szeretnénk. A menüvel továbbra sincs semmi gond, illik a játékhoz és hozza a "Sci-Fi" hangulatot.

Elég sok beállítási lehetőségünk akad főleg grafika terén, bár így jegyezném meg, hogy azért vannak hiányosságok. Gondolok itt a V-syncre, amely 30Fps-re van belőve, és ez egy 60 vagy afölötti képfrissítési (Herz) tulajdonságokkal rendelkező monitoron nem éppen a kívánt eredményt produkálja. Szerencsére ezt könnyen ki lehet küszöbölni egy játékbeli V-Sync OFF, és a videokártyánk vezérlőpultjában pedig kényszerítjük a függőleges szinkront, és máris a megfelelő Fps-el megy a gém. A nagyobbik probléma pedig az, hogy hiába van olyan opció, hogy anti alliasing (élsimítás), ugyanis totálisan nem működik, és tudtommal egyelőre nincs is rá megoldás.

Na de nézzük hogy fest ez mind valójában. Amit először észreveszünk az említett jobb irányítás mellett az, hogy bár a játék ugyanazt a motort használja, mint az előző részben, a látvány mégis jobb lett. Sokkal részletesebb a grafika, és itt kihasználták a dinamikus árnyékokat. Ugyanis legtöbbször csak a mi lámpánk fényével kell beérjük, mert a játék kb. 70%-ánál sötétség vesz körbe minket, szemben az első résszel, ahol szinte mindig világos volt. Ez is sokat dob a horror feelingen, és a látvány összképe is sokat javult. A játék optimalizáltsága kitűnő, köszönhetően a konzolos "vérvonalnak". A grafika nincs a mai játékok top elitjében, de hozza azt, ami a jó játékélményhez kell, sőt kifejezetten jónak, szépnek mondhatjuk a látványt.

Az előző rész hologramos HUD-ja megmaradt, szerencsére ez is egy kicsit jobban kidolgozva, szerintem ez a leghangulatosabb, legötletesebb Hud, amit játékban láttam. A levegőben az elénk kivetülő menü, ami teljesen követi karakterünk mozgását és ráadásul 3D-ben van kidolgozva, még mindig, így másodjára is lenyűgözött. A hangok nagyon jók és tiszták, illenek a fegyverekhez, illetve a történésekhez. A háttérzene, illetve az effektek jól el vannak találva, hozzák azt a hangulatot, amit egy ilyen műfajú játék alá meg kell teremteni. A szinkronhangok szintén profik.

Mint említettem, immáron nem az Ishimurán kell irtani az ellent hogy megmeneküljünk, hanem egy holdon, név szerint a Titánon lévő űrállomáson. Ami először lejön a kedves olvasónak ebből gondolom az, hogy jóval nagyobb területen játszódik a történet, ugyanis nem vagyunk bezárva egy űrhajóba. És igen, a DS2 valóban változatosabb lett ezen a téren.

Bejárunk majd sok területet, csak hogy néhányat említsek: laborok, gyengélkedők, óvoda, szállások, templomok, bevásárló központok, metrók stb. Szóval van itt minden, ami egy igazi kolóniához kell, de hogy ne legyen túl idilli a környezet, a necromorphokat se hagytuk magunk mögött. Ezekkel a szörnyekkel nem szerénykedtek megtölteni megpróbáltatásaink színhelyét a készítők. Találkozni fogunk régi ismerősökkel, de szerencsére sok az új "szerzemény" is, ami szintén színesíti a játékmenetet. Apropó játékmenet, az alapok maradtak ugyanúgy, vagyis spórolj a lőszerrel, gyűjtögess, fejleszd magad és fegyvereidet, hogy minél hatékonyabban túl tudd élni a szörnyek kíméletlen rohamait.

Viszont sokkal többet kell taktikázni, mint eddig bármikor. Szinte minden ellenre másik fegyver a leghatékonyabb, és néhányuk még okosodott is szörny létére, például lesből várja, hogy valamilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerüljünk. Nagyon érdemes tehát megfontolni, mely az a 4 darab fegyver, amelyet magunkkal cipelünk, és még jobban azt, hogy melyikre költsük fejlesztéseinket.
Érdemes a sztázis fegyverünket is fejleszteni, ugyanis ez sok szorult helyzetből ki tud húzni minket. Bekerült a játékba egy mini-game is, ahol ajtók rendszereit kell meghackelni időre, szerintem jó ötlet, bár néha idegesítő is tud lenni, mikor már sokadszorra futunk neki.

Természetesen a készítők most sem hagyhatták ki a játékból a Zero-Gravity (súlytalanság) és Vacum (légüres tér), illetve az előbbieknek a kombinációjából adódó részeket. Ezek továbbra is hatalmas élményt nyújtanak, sőt Isaac ezúttal ruhája segítségével is tud manőverezni súlytalanságban, ami sokkal jobb az eddigi falról falra való ugrálásnál. Viszont rossz hír, hogy ezekből a részekből nincs túl sok, sőt a vákumos részek jóval könnyebbek lettek mert eleve több levegővel indulunk és szinte mindenhol találunk oxigén-feltöltőt. Véleményem szerint így kicsit kiveszett ebből az izgalom, és már nem éreztem saját torkomon a légszomj fojtogató erejét. Még megjegyezném, hogy van egy órási logikai bukfenc a játékban, ugyanis a Titánnak, még ha kicsi is, de van gravitációja :), de gondolom ez azért senkit se fog túlságosan zavarni.

Viszont kaptunk néhány olyan átvezetőt, ami szinte már filmeket gyaláz meg, és ezeknek interaktív részesei vagyunk, vagyis hol többé, hol kevésbé, de irányítanunk kell Isaac-et, és közben egy interaktív film szereplőjének érezhetjük magunkat. De ez a "Movie" érzés átjárja szinte az egész játékot, tényleg remek lett a hangulat, még ha a történet nem is bővelkedik túl sok fordulatban. Jó főszereplő módjára immáron Isaac is megszólal, és kicsit többet is megtudhatunk róla. Továbbra is tetszett, hogy egy egyszerű halandó mérnököt kell eljuttatnunk a menekülésig, és nem egy szuper katonát vagy különleges képességekkel rendelkező mutánsot. Mérnöki tudásunkat felhasználva fogunk mindig egyről a kettőre jutni, ami sokkal
hitelesebb, mint egy jövőbeli Rambó.

Kijelenthetjük, hogy a DS2 egy remek hangulatú, pörgős akció-horror lett, ráadásul vérprofin kivitelezve. Élmény vele játszani az elejétől a végéig, és ráadásul a játék kellően hosszú szórakozást nyújt, mivel a készítők szerencsénkre nem szabták rövidre. Szinte soha nem tudhatjuk mi fog velünk történni a következő teremben, és éppen ezért még tovább játszunk és még tovább, mert kíváncsiak vagyunk. Egyetlen hibája, hogy nagyon sokszor végigvinni nem fogjuk, mert ha tudjuk mi történik, elveszlik ez a varázs. Nekem eddig a kedvenc játékom mind TPS mind Horror kategóriában, és bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt, mert szinte kihagyhatatlan!!

Értékelés pontokban:

Grafika: 13/16
Hang/Zene: 16/16
Irányíthatóság: 15/16
Hangulat: 16/16
Szavatosság: 10/16
Optimalizáltság és portolás: 9/10
Játék Design: 10/10
ÖSSZESEN: 89/100