The Walking Dead

A The Walking Dead cím lassan önmagában siker jelent. A képregény több díjat zsebelt már be, miközben az azonos címmel szereplő TV sorozat, az AMC amerikai csatornán nézettségi rekordokat döntöget. Ebbe a sorba beállt a Telltale Games műve is. Mindhárom említett alkotás más és más történetet mesél el. Talán épp a játék története a legérdekesebb. Véleményem szerint az egyben kiadott epizódok jobb élményt biztosítottak volna. Két epizód között néha kizökkentett a várakozás. A játék azért segít visszaidézni az előzményeket.

Epizódok:
• A New Day
• Starved for Help
• Long Road Ahead
• Around Every Corner
• No Time Left

A tv-sorozatból a nézők többsége, magamat is beleértve Rick Grimes-el vagy Daryl-el tud legjobban azonosulni. Itt azonban a főszereplő egy Lee Everett nevű fekete férfi, aki még a „baj” elején éli napjait. Hamar kiderül a játék elején, hogy fő feladatunk a játék során Clementine védelme lesz. A szüleit kereső kislánynak egy ismeretlen emberből szép lassan barátjává majd mondhatni nevelő apjává válunk a történet teltével. A játék során rengeteg szereplővel találkozunk. Rajtunk áll, hogy milyen kapcsolatot alakítunk ki velük. Így el is érünk az első értékelendő szemponthoz.

Kapcsolatok

A játék minden epizód elején sulykolja belénk, hogy a döntéseink hosszú, illetve rövidtávon is befolyásolják a történéseket és emberi viszonyainkat. Többször is komoly döntéseket kell hoznunk. Legtöbbször ez beszélgetési viszonyok között zajlik le egy-két „oda szólok, a másiknak” vagy épp „befogom a szám” kategória. De néha emberi életek múlnak rajtunk. Mérlegelnünk kell ki hasznos nekünk, kivel jó a kapcsolatunk, vagy épp kinek a halálát tudjuk végignézni gond nélkül. Sajnos azonban itt találkozhatunk az egyik hibával a játékban. Mind említettem a program emlékeztet rá, hogy döntéseinknek komoly súlya van. Többszöri végigjátszás után azonban pofán vág a játék, hiszen szembesülnöm kellett vele, hogy ez azért mégse annyira rajtunk múlik. Megmentett szereplőink előbb-utóbb valahogy elhullnak. Kissé becsapva éreztem magam mikor szembesültem azzal, hogy végül is nem megmentettem valaki életét, hanem késleltettem a halálát. Persze azért nem mondható értelmetlennek ez a koncepció, csak csalóka. Ez biztosítja az újabb játékélményt az újabb végigjátszásnál.

Játékélmény

A játékélményre és a hangulatra viszont nem lehet panasz. A szinte altató beszélgetések és keresgélések majd hirtelen adrenalinnal felpörgetett akció jelenetek fokozatosan és hosszasan elhúzzák a játékélményét a végéig. Az utolsó jelenetig gondolkodunk, hogy milyen meglepetés érhet minket. Nyitva tartjuk a szemünket. Személy szerint nem sorolnám horror játékok közé, de azért tud ijesztő lenni a játék. Az egyedi hangulata beleszippant ebbe a világba. A játék nem túl bonyolult logikai feladatokkal viszi végig a játékélményt. Egy adott helyen, egy adott dologgal kell egy adott helyzetet megoldanunk, sok variálási lehetőségünk nincs. Nem kell túlgondolkodni a feladatokat. Ám néha megakadhatunk, egy-két percre mikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy „Mit csináljak most?”. Nekem sok esetben a kamera szabad mozgása és ugrálása volt ennek a kérdésnek az okozója. A nézet nem mondható tökéletesnek. Nem sokat von le a játék érdemeiből, de kis fekete foltnak fel lehet hozni. Pár óra játék után azonban ez a nézet is teljesen normalizálódik az emberben.

Epizódok

Az első epizódban kezdjük el kialakítani a viszonyunkat a társainkkal. Nem kell sok idő mire kiderül, hogy kinek, mi a célja és dönthetünk kinek a pártjára állunk. Az első rész nem mondható a legjobbnak az öt közül, de ez nem is várható el a kezdő résztől. A második részben már komolyabb történések zajlanak le. A legjobb rész megítélésem szerint, az a tipikus túl szép hogy igaz legyen, effektus zajlik le. Érezni lehet ebben a részben, hogy itt nagy baj lesz, de konkrétumokat nem említek. A harmadik rész alap ötlete nagyon kreatív, hisz ki ne lepődne meg azon, hogy egy zombis kalandjátékban egyszer csak elő kell hoznia magában a vonat szerelő énjét. Nagyon jó rész ez is. A negyedik nekem nem tetszett. Igazság szerint unalmasnak találtam. Többet ki lehetett volna hozni abból a városból. Lényegében értéktelen szereplőkkel találkozunk, akik pár óra játék után már el is tűnnek mellőlünk. Erre legjobb példa Brie szerepe. Sok helyen olvasva pont ez a rész a legjobb, de én ezzel nem értek egyet. Az utolsó rész egy elég morbid döntéssel kezdődik. Ekkor még úgy érzi az ember, hogy ez lesz a legnagyobb durranás a játékban. Sajnos ez nem így van. Az a bizonyos főellenség, aki több részen keresztül is figyel minket érzésem szerint túlságosan jelentéktelen szereplő ahhoz, hogy vele fejeződjön be ez a játék. Az utolsó jelenetek egyértelművé teszik a folytatás szereplőjét. Amit alig várunk.

Grafika

Az egyedinek mondható grafika a hangulathoz külön pluszt ad. Nem számít az, hogy nem életszerű, nem számít az, hogy a fények meg az árnyékok nem a legtökéletesebbek. A játék grafikája a rajzolt, képregényszerű látvány csak újabb piros pontja a játéknak.

Hang

A játékban véleményem szerint fontos szerepe van. Hang effektekről tudunk csak beszélni hisz zenét nem túl sokat vonultat fel a program. Szinkron hangokkal néha hadilábon álltam. Persze megszokható mindenki hangja, de én például mai napig nem tudom elviselni a játékban kacsaként hívott fiú hangját.

Összességében

A The Walking Dead Season One a legjobb kaland játékok egyike. Sok helyen kritizáltam a játékot, de ezek mind megbocsájtható hibák, hisz az élmény ezek mellett is bőven a magasban van. Sok helyen említik az Év játékának, de én szolidan azon a bizonyos 10-es skálán 9-re értékelem.