Az emlékek hajszájában

Bár a jövő kifürkészhetetlen, az emlékek változtatásával változtathatunk a jövőn is.

Emlékek. Talán az életünk legmeghatározóbb dolga. Emlékek nélkül nem lennének érzéseink, és a gondolataink is csak egy pillanat művei lennének. Gondoljunk csak bele, hány és hány embernek vannak jelen pillanatban is jó illetve rossz emlékei. Minden ember pillanatában rengeteg dolog történik amire emlékezni fog még évek múltán is. Egy kitüntetés, vagy diplomaszerzés. Első munkahely vagy éppen egy nagyobb nyeremény. Rengetegnél rengetegebb dolog történik amikre örömmel emlékezünk. De ezeken kívül még több, amit meg sem történtté nyilvánítanánk. Az öregeknél egyértelműen a világháború elfelejtése. Fiataloknál meg a gyerekes csínyek, vagy félrelépések megbánása. Ezek évekig kísértik az embert. És sokan mondják ki ezt, hogy: El akarom felejteni! Hát a való életben nem olyan egyszerű, de egy játékban annál könnyebb. Bár a való életben nincsen lehetőségünk ilyenre, hogy emlékeket töröljünk ki egy jobb és szebb világkép érdekében. De egy játékban teljesen megvalósítható. És amit meg is valósított a francia, Dontnod Entertainment. Mivel egy remek játékot fejlesztettek ki, olyan történettel ami a mai világban is helyt állna. És ha a játék beszélni tudna, biztos azt mondaná a jövőre tekintve is hogy: EMLÉKEZZ RÁM!

Remember me kezdete

A Remember me 2013 június 3-án látta meg a nagyvilágot, de mihozzánk csak június 7-én érkezett el Jean-Max Moris kreatív igazgató remekműve. Mint ahogy említettem, a játékot a Dontnod Entertainment fejlesztette ki, ahol igen csak nagy nevek szerepelnek. A francia cégnek ez volt az első játéka, ami igazán magas szintre emelkedett a játékok világában. A Dontnod megalapítóják vagyis a "nagy öregek" Hervé Bonin, Aleksi Briclot, Alain Damasio, Oskar Guilbert, Jean-Maxime Moris. Ezek a nagy nevek dolgoztak pl: Rainbow 6, Splinter Cell, és még a Burnout-sorozaton is. 2008-ban alapították meg a céget a bagett központjában, Párizsban. 2008-as alapításukkor elkezdtek fejleszteni egy játékot, melynek a címe Adrift volt. Ezt PS3-ra tervezték, és 2011-ben még a Gamescom-on is bemutatták. Azonban alakítottak a stíluson, a platformokon és a neven is. És a 2012-es Gamescom-on már egy másik néven szerepelt, vagyis a mostani tesztben szerepelt: Remember me-n. Ezzel azt is mondhatnánk hogy 5 évig dolgoztak vele, ami egyrészt igaz is, de másrészt meg ezt a stílust 2011 után kezdték el csinálni ami a valós Remember me-t mutatja. A pályakialakítás maradt a régi, csak a stíluson változtattak. És 5 év, névváltoztatás és stílusváltás ide vagy oda. A végeredmény magáért beszél! És mégis csak örülhetünk hogy ilyen stílusú játékot fejlesztettek ki. Azért is valósulhatott meg, mert a Remember me kiadója, vagy is a Capcom felkarolta őket, és így több platformra is kiadták. És így a játékosok szenthelyén is. Vagyis: PC-n. A Capcom talán az egyik legtöbb játékot kiadott cég. (A bevételein is látszik). Olyan nagy játékokat, illetve játéksorozatokat adtak ki mint Pl: Resident Evil, Street Fighter, Dead Rising, illetve még a Bionic Commando. És ezek mellé még jó pár száz játékot fel tudnék sorolni minden platformon. Egyszóval: Nagy múlttal rendelkező kiadó. "Új" cég, nagy öregekkel. És ennek eredménye lett a Remember me.

Történet

A játék 2087-ben játszódik, és hol máshol mint Párizsban, illetve jövőre tekintve Neo-Párizsban. 2087-re teljesen megváltozott az életkép. Míg a mostani időkben a gyémánt, platina vagy épp az arany a legértékesebb és legjövedelmezőbb terület, most 2087-ben már az emlékek érik a legtöbbet. Többet ér az aranynál, gyémántnál, platinánál is. Ebben a világban az emlék az úr! Problémás az életed és szeretnéd elfelejteni és semmissé tenni az egykori rossz eseményeket?! Semmi gond, megoldható. Csak pénz kérdése. Neo-Párizs területén elszórva lehet találni memóriatörlő egységeket. Ahol is ha az embernek van pénze, akkor nyugodtan kikeresheti a törölni kívánt momentumokat, és máris egy szinte tökéletes világképet kaphatnak a rossz emlékeken kívül. Úgy is lehet értelmezni, hogy mint mostanában gazdát cserélnek mondjuk autók, telefonok, számítógépek, bármi. Ebben a világban az általunk eltávolított emlékeket eladhatjuk, cserélhetjük és a jó emlékeket pedig feltölthetjük egy tárhelyre és tárolhatjuk. Ez természetesen, hogy cserélgethetjük az emlékeinket mindet egy implantátumnak köszönhetjük, vagyis az úgynevezett Sensen-nek. A Sensen teljes memóriaátvitelt, illetve memória feltöltést biztosít az embereknek. Ez minden ember fejében megtalálható. A Sensen viszont adatátvitel illetve tárolás esetén felülírható, és minden látható egy központban ami minden egyes ember emlékezetét nyommal követi. Mondhatjuk úgy is hogy: Nincs menekvés előle. A központ ahova befutnak ezek az emlékek, ahol minden emlék tárolásra kerül nem más mint a Memorize vállalat, ami éjjel-nappal figyelemmel követi Neo-Párizs történéseit. (De ezt úgy is lehet mondani hogy: A nagy testvér figyel minket.) Természetesen a Memorize-nak nagy a hatalma, és joggal hihetnénk azt hogy ők irányítják mindenkinek a történéseit mert uralkodnak az emlékeinken. De nem! Sokan fellázadtak a Memorize ellen. Kik csendesen, szavat nem adva. De vannak akik egyből "belecsaptak a lecsóba" és mindent feltettek egy lapra. Itt kezdődik minden. A történések során itt ismerhetjük meg a karakterünket, aki igazán vonzó külsőt kapott a tervezőktől. A gyönyörű karakterünk neve pedig: Nilin. Nilin egy emlékvadász "volt" a hangot emelt Errorists felkelők között. Az Errorists-ek minden napjukat azzal töltik hogy minél nagyobb kárt tudjanak okozni a Memorize vállalatnak. Minden jól is ment, míg el nem jött a főhősnőnk bukásának napja. Nilin-t az egyik küldetés alatt elkapják, ezáltal megpecsételődött a sorsa. A "kicsit" másképp festő Bastille börtönébe "hurcolták" el, ahol is a vártaknak megfelelően törölték az emlékezetét. Ezáltal a emlékvadász múltja az Errorists felkelőknél, MINDEN!. És innen indul el a mi játékunk, azzal hogy kijussunk a Bastille-ből, újra megkeressük az emlékeinket és végül mindent megtenni azért hogy a Memorize vállalat befuccsoljon.

Főmenü

Indítás után kapunk egy számomra igazán feelinges képernyőt, ahol is szépen elolvashatjuk mivel is játszunk, de ezt egy Enter gombbal továbbintjük. Ezek után egy 3D-s világban lévő "kábeleken" illetve mozgó alakzatokon át jutunk el a játék kiválasztásához. 3 Játékot tudunk kezdeni, de természetesen törölhetünk is játékot ha már kivittük vagy ha csak újat akarunk kezdeni. Egy játék megkezdésénél szépen kijelzi nekünk hogy hányadik Episode-nál járunk, mikor mentettünk, mennyit teljesítettünk az adott részben illetve hogy milyen történésnél vagyunk a mentés pillanatában. Nekem őszintén szólva tetszik ez az egész menürendszer. Mégiscsak a jövőben játszunk, akkor már a menü is olyan legyen. Szóval ez már azért ad valamilyen támpontot az embernek. A játékot kiválasztva továbblépünk a 3D-s háttérvilágban ahol is megkapjuk az új játék, episode betöltés, beállítások, extrák illetve a kilépés gombot. (Amit én a játékaim során elég kevésszer nyomtam meg.) Természetesen új játéknál új játékot kezdünk. Ahol is elég érdekes módon jelölték a nehézségi fokozatokat. Script Kiddi. A legkönnyebb szint. Ezen a nehézségi szinten élvezheted a story-t illetve nem kell tökéletes harcosnak lenned. A második szint az Errorist Agent. Vagyis a közepes nehézségi szint. Ez az ideális kihívás a játékosoknak. És a legnehezebb szint, a Memory Hunter. Itt már igazán fel kell kötni a nacit. Az episode betöltésénél az adott elmentett episode-ot töltjük be. A beállításokba pedig természetesen a játék, grafika, hang, irányítás illetve bindings vagy is kötések-et lehet beállítani. Természetesen mindent a saját ízlésünk és módunk szerint állítunk be. Ahogy nekünk tetszik. A grafikai beállítások is nagyon nyíltak és tágak. És végül az extrák. Az extrák-nál a játék során feloldott extrákat nézhetjük illetve használhatjuk fel. És most, ha már mindent beállítottunk megnéztünk, akkor térjünk a lényegre.

A játékmenet

Mint ahogy említettem a történetnél, a szép Nilin-t fogjuk irányítani az elkövetkező 8 episode-ban. A játék kezdetében ahol mi is bekapcsolódunk, akkor törlődik ki Nilin memóriája, illetve akkor kapunk kis információt az egész emléktároló egységről. A játék során a beszélgetésekből illetve a párbeszédekből nem lesz olyan jelentős mennyiség. Én úgy érzem épp elég ahhoz, hogy tudjuk mit mikor és hogyan. Természetesen nem kell attól tartani hogy pár mondatos párbeszédek vannak a játék során. De egy társunk lesz aki követi illetve segíti az előrejutásunkat. Név szerint: Edge. De a játék mégis a kutatáson, a harcon és a "mászkáláson" alapszik. A játék során rengeteg pillanat lesz mikor is a szemtől szembeni harc veszi át a szerepet. Nilin nem rendelkezik fegyverrel, és mivel a robotok nem éreznek nemi vágyat a csinos adottságai után, ezért a jó harctudására kell hagyatkoznia. És "kicsi a bors de erős", ez igaz is. Nilin a harctudás "mestere". Illetve mi tehetjük a mesterévé. A játék során a tab lenyomásával a menüben megkapjuk a mi kedvenc legjobb barátunkat vagyis a Combo Lab-t vagyis a kombó labort. Ahol is mi állíthatjuk össze hogy milyen kombinációkat alkalmazzon Nilin a harc során. Természetesen minden kombót szépen kielemezhetünk, annak módján hogy mennyit sebez az adott kombinációs ütés. A kombókat, vagyis az úgy nevezett Pressen-eket az általunk legyőzött ellenségek után járó tapasztalati pontokkal oldhatjuk fel. Ezáltal minél jobb és jobb kombókat kapunk. A kombók nézegetése közben árnyékformában láthatjuk Nilin-t miközben bemutatja nekünk milyen kombinációt vet(het) be a harcba. Ezt mind a mi érzésünk szerint alakíthatjuk. És ha már készen állunk a csatára, bele is kezdhetünk az ütközetbe. A harc közben a szimpla ütésekre kritikális ütéseket is rámér Nilin. Ennek köszönhetően sokszorosát kapja az ellenfelünk, mint amennyit alap helyzetbe kapna. És ha ez nem lenne elég, még az emléküket is elszedhetjük. De Nilin emlékvadász múltjának köszönhetően nem csak elvenni, hanem módosítani is tudja az emlékeket. És ez hogy néz ki menet közben?! Az átalakítandó emléket először megnézhetjük videóban, hogy milyen volt eredetiben illetve meg nem zavartként. Ezek után visszatekerve legelejére az emléket kisebb módosítással megváltoztathatjuk a történéseket.Tehát ha bejut egy emlékbe, akkor meg nem történtté is tudja tenni az adott eseményt. De egy kis módosítással el lehet érni azt is hogy saját társát semmisítse meg az ellenségünk. Olyan mintha egy minijátékkal játszanánk a teljes játék közben. Részemről igazán feldobta a játék hangulatát ez az "opció". Ezt a harctéren egyébként sokszor érdemes kihasználni, főképp az erősebb fokozatokon. De a közelharc és az emlékrablás, eltávolítás, módosítás mellett még lesz egy "fegyverünk". Egy úgynevezett memória fegyver. (Én már csak így hívom.) Ezzel a "fegyverrel" amit a kezünkre kapunk azzal képesek vagyunk teljesen összezavarni az ellenfelünk agyát, illetve adott "terep" tárgyakat képesek vagyunk megsemmisíteni illetve tárgyakat mozgatni. Ez a "fegyver" a játék során nagy szerepet fog kapni, az előrehaladásunkban. A játék során rengeteg helyen fordulunk meg. Kezdve Neo-Párizs fényűző szívétől egészen a roskadásig szétesett nyomornegyedekig. És visszatérünk még a Bastille környékére is, és az alatta lévő csatornarendszerbe is. A játék során mint említettem, az emlékek begyűjtése lesz a cél, hogy visszaemlékezzünk minden egyes momentumra, illetve "társakra" és az hogy tönkretegyük a legnagyobb emléktároló vállalatot, a Memorize-t.

Pályaviszonyok

A játék mint említettem jó párszor, 2087-ben játszódik Neo-Páriszban ahol is értelemszerűen Neo-Párizs környékén próbálunk "érvényesülni". Ezt az érvényesülést az adott "küldetések" illetve előrehaladások teszik változatossá. Egyszer haladunk a csillogó központban, máskor áttérünk a nyomornegyedekbe, illetve épületeken át haladunk hogy eljussunk az adott célhoz. A játék során rengetegszer átveszi a szerepet a már Mirror's Edge-ben megismert parkour stílus. (Lentebb leírom miért pont a Mirror's Edge.) Ha fel kell mászni magas épületekre, vagy éppen kiálló peremeken keresztül kell átjutni egyik épületről a másikra, akkor lehetőséget kapunk arra hogy megmutathassuk a parkour stílusbeli tudásunkat. Én személy szerint örültem neki, hogy ilyen stílust is bevittek a játékba. Ez valahogy plusz extrát dob rá, és nagy részt meghatározó is a történetben és az előrehaladásban. És mi van akkor ha nincs min átmenni?! Nincs kiugró rész, nincs átugorható terep. Hát, mozgassunk ide valamit. A játékmenetben említett "memória fegyver" segítségével tárgyakat tudunk mozgatni annak érdekében, hogy a történések akadálytalanul haladhassanak. tehát nem csak pusztításra képes, hanem segítségnyújtásra is. Egyébként maga a történések egy adott irányba terelnek mindent. Igazán nem tudunk elszakadni más pályarészre, de ez a látványvilágnak és a kameranézetnek köszönhetően meg sem látszik.

Egy sémán halad a játék, vagy idővel lesz újítás is?!

A játék menete során azt hihetjük hogy igazából ha már olyan szinten vagyunk Nilin-el, tapasztalat terén mikor is győzzük folyamatosan le az ellenfeleinket és haladunk előre és előre az az érzés törhet ránk hogy nem változatos a játék ilyenkor már. Pedig nagyon is változatos. A játék előrehaladásával annak elkerülése végett, hogy lapos és unalmas legyen a játék pont akkor érkezik új ellenfél, új képesség és újabb izgalom. Tehát teljesen változatos a játék, és az az izgalmas benne hogy pont akkor érkezik a változtatás és az újítás mikor az ember már kezd más tér felé haladni.

Mirror's Edge tovább fejlesztett változata "lehetne" a Remember me?!

Nos, mint említettem a Remember me engem sok helyen a Mirror's Edge-re emlékeztet. Az említett parkour stílus-t azért a Mirror's Edge-hez hasonlítottam és nem más parkour stílusú játékhoz mert a Remember me sok helyen emlékeztet a Mirror's Edge főhősnőjére. És hogy miért?! Hát mert mindkettő játékban egy igazán csinosra megalkotott karakter szerepel. Míg a Remember me-ben a fenékre mentek a tervezők, hogy ezzel is több kedvet hozzanak a "férfi" játékosokra (amit teljesen ki is használtak, mert ahogy változik az öltözéke Nilin-nek úgy érvényesül egyre inkább a fenék kialakítása, és őszintén bevallva néha azért rontottam el pályákat, mert elvesztem a fenék nézésében. Játék karakter ide vagy oda, azért szépen megalkották.) A Mirror's Edge-ben megismert női alanyunk igazából egy "átlagos" lányt mutat nekünk. Nem csináltak neki extra méretű melleket, vagy mint itt, formásan kialakított feneket. Teljesen átlagos. De a játékélmény tekintetével mindkettő játékkarakter egyedi és "élvezetes". Másrészt meg a ruházat is emlékeztet kicsit a Mirror's Edge-re. Némelyik pályarésznél szinte az az érzésem volt hogy átléptünk a Mirror's Edge pályájára csak egy fenék által színvonalasabb karakterrel haladunk előre. De ami igazán hasonlít a két játékra az a parkour stílusbeli elemek. Jó, itt igaz nem kell olyan brutálisan házakra ugrálni megy rohangálni mint a Mirror's Edge-ben. De a stílus, a női karakter(ek) illetve néhol a ruházat engem erre sugallt. De lehet csak én vagyok így vele. De a lényegen nem változtat. Számomra mindkét játék színvonalas és "szerethető" játékmenettel van ellátva. De természetesen két külön történetű játékról van szó. Játékmenetről nem is beszélve.

Ellenfeleink nem hátrálnak meg semmitől sem. (Míg meg nem halnak)

A játék során rengeteg érdekesebbnél érdekesebb "szörnnyel" illetve robottal fogunk találkozni. Kezdve a teljes páncélzatba öltöztetett katonákon át, az akár 3m magas robotokon keresztül a Leaper-ekig mindennel fogunk találkozni, és ha már találkozunk velük akkor érdemes le is győzni őket. Nehézségi szintektől függően kapunk szörnyeket, illetve természetesen ezeknek a szinteknek során jönnek egyre erősebb és erősebb ellenfelek. Annyit érdemes tudni hogy a kombinációs ütések az elején nagyon jól működnek, de mikor már jönnek a komoly ellenfelek illetve fő bossok. A kombinációkat ott érdemes már igazán összerakni és "megtanulni." Természetesen minden ellenfél legyőzhető, csak néhányukba több kell mint elődjükbe.

Kombináljunk hogy kombinálhassunk!

A játék során a legmeghatározóbb dolgaink közé "fognak" tartozni a Pressen-ek. A Pressen-ek segítségével tudunk kombinációkat alkotni, életet növelni vagy éppen egy olyan mezőt létrehozni magunk köré ami véd minket a támadásoktól. A játék során összesen 24 Pressen-t tudunk "összeszedni". A 24 Pressen mellett még 4 extra is található. A Regen, Power, Cooldown illetve a Chain. A Regen Pressen regenerálja illetve feltölti az életünket, illetve kis kárt okoz. A Power Pressen kritikális sebzést okoz, melynek köszönhetően az alap ütés többszörösét vihetjük be az ellenfelünknek. A Cooldown Pressen csökkenti az S-Pressens töltési idejét, illetve kis kárt okoz. És a Chain Pressen pedig folyamatos és gyorsabb kritikus ütést adna. Ezeket tudjuk kombinációba behelyezni. Ezek mellett még különleges Pressen is párosul. Még pedig az S-Pressens. Az S-Pressen rendelkezik olyan "fegyverekkel" mint pl: Logic bomb (logikai bomba) az S-Pressen-ből összesen 5 van a játékban. Ezeknek köszönhetően előrébb és előrébb juthatunk. És ezáltal sokkal nagyobb esélyünk van az ellenfelünk legyőzésére.

Grafika

A Remember me grafikája szerintem teljesen megfelelő lett. Nem is vártam hiper szuper grafikát, de nem is lett gyenge minőség. Mondhatjuk úgy is hogy közepes-kiváló keveréke valamilyen szinten. De részemről a pályakialakítás és a látványvilág Neo-Párizs-ban teljesen megfelelő és színvonalas. Én teljesen átéltem magam benne. Kint a városközpontban színbombázás, nyomornegyedekben pedig az az átérezhető látvány. De úgy összességében nagyon részletes és szép a megvalósítás. A 2087-es világkép és megvalósítás nagyon színvonalassá tette a játékot. Az épületek kialakításától kezdve a "lények" illetve emberek kialakításáig minden megfelelő. De az látszik, és ahogy említettem is Nilin karakterét oldották meg a legjobban nőiesség szempontjából. 5 év ide vagy oda, részemről teljesen megfelelő a grafika. És természetesen mi magunk a gépünk által még elbírt beállításra állíthatjuk be a játékot. De magas illetve full beállításon sem eszik kemény gépeket. És természetesen minél nagyobb részletesség, annál szebb látványvilág. (De ez nem kérdéses.)

Hangok

A hangokkal sincs igazán különösebb problémám. A játékban teljesen megfelelőek lettek. Teljesen átérezhető illetve megadja a játék hangulatát is. A férfi, női karakterek hangját is eltalálták. Nilin hangja kimondottan tetszett is. A "lényeg" hangját is elég jól megoldották. Bár azért parázni nem paráztam rajtuk, de ez a játék mégsem Amnesia típusú.

Kameranézet

Nos, a Remember me mint sok más játék is "filmszerű" kameranézetet kapott. Ami teljesen illik is a játékhoz. Én ezt FPS nézetből nem tudtam volna elképzelni igazából. Ez a kameranézet teljesen megfelelő, és így gyorsabban is lehet reagálni ha érkezne egy sunnyogó ellenfél a közelünkbe. Természetesen fordulásoknál néha zavart, de megszokható.

Filmes megvalósítás lehetséges lenne?!

A Remember me-t igazából filmként is el tudnám képzelni. Ugyebár a Lopott idő című filmben az idő az úr. Itt meg az emlékek. Hasonló alkotások, hasonló megvalósításokkal. De a Remember me játékként, a lopott idő pedig filmként megfelelő.

A név kötelez!

Számomra a Remember me emlékezetessé vált mint a játékélmény, mint a karakterek tekintetében. Rendkívül hangulatos játék, számomra "tökéletes" harcrendszer illetve + extra a parkour stílus. Hát Remember me, azt akartad hogy emlékezzek rád, és fogok is egy jó ideig.