Portal kritika

Egy elképesztően innovatív alkotás a Valve csapatától.

A leginnovatívabb játék, minden idők egyik legsikeresebb játékzenéje (Still Alive), a
fejlesztőcsapat legsötétebb humorú alkotása, és még sok-sok leg-et lehetne felsorolni a VALVe
remekműve, a Portal kapcsán.

„Hello, and welcome to the Aperture Science Center.”

Az 1996-ban alakult amerikai csapatot, a VALVE -et azt hiszem az igazi gamereknek nem kell
bemutatnom, hiszen nem csak hogy övék a legnagyobb és legsikeresebb internetes áruház, a
Steam, de olyan kultuszjátékok megteremtői, mint a Half-Life, Counter Strike, Team Fortress,
Day of Defeat, Left 4 Dead, vagy a jelenlegi tesztalany, a Portal.

A játék 2007. október 9-én került forgalomba a The Orange Box részeként, ami a VALVE által
kiadott videojáték csomag, mely 5 addigi alkotásukat tartalmazta, ezek voltak, a Half-Life 2,
Half-Life 2: Episode One, Half-Life 2: Episode Two, Team Fortress 2, valamint a Portal, és mivel a
játék ilyen nagy címekkel egyszerre került a vásárlók kezébe, senki nem várt tőle semmit, főleg
annak tudatában, hogy egy logikai játék lesz. Ám mindenki, aki azt hitte, hogy a Portal csak egy
egyszerű puzzle, az tévedett. A játék hatalmasat robbant, manapság már szinte nincs is olyan
játékos, aki legalább ne hallott volna róla, ami azért is nagy szó, mert az első rész nem egy
önálló játéknak indult, csupán a Half-Life 2 egyik mellékszála lett volna, (ezért van az, hogy a
Portal, és a HL2 menürendszere szinte ugyanaz) viszont a VALVE úgy gondolta, hogy ez az ötlet
önálló játékként is megállná a helyét, és így is lett.

„Have I lied to you?... … … I mean in this room?”

A történetről sokat nem tudunk meg a játékban, nem is ezen volt a hangsúly, de azért valami
alap sztori mégiscsak van. A Half-Life játékosok már hallhattak az Aperture Science-ről, mivel a
két játék ugyanabban a világban játszódik és ott is tettek már említést róla a készítők. A történet
szerint egy Cave Johnson nevű alak alapította a céget 1953-ban, aki egy úgynevezett Portal nevű
dolgon kísérletezett, mellyel képesek vagyunk megszakítani a teret, és ezzel nagyobb
távolságokat tudunk megtenni időveszteség nélkül. Röviden ennyi.

Miután elkezdtük a játékot, főhősnőnk, Chell, az Aperture Science cég egyik teszt kamrájában
ébred fel, és hamar rá kell jönnünk, hogy csak amolyan kísérleti patkányként kerültünk be erre a
helyre. A tesztalanyoknak végig kell jutniuk a pályákon, és ha ezt megtették, jutalmuk…
*dobpergés* …egy torta lesz. Igen, a játékban elég magas szinten jelen van a humor.

A játék elején kézhez kapjuk a fegyverünket, név szerint az Aperture Science Handheld Portal
Device-t, rövidítve, az ASHPD-t, amellyel képesek vagyunk portálokat létrehozni, hogy ezzel
megkönnyítsük a logikai feladványokat. Két portált tudunk elhelyezni segítségével a falakon,
ezek lényege, hogy ha az egyiken átlépünk, akkor azonnal ott találjuk magunkat, ahova a másik
portált megnyitottuk. Nem tűnik bonyolultnak, de eleinte eléggé össze tudja zavarni az átlag
gémert, főleg, hogy nem gyakran találkozunk ilyen megoldással máshol. A dolgot az is nehezíti,
hogy nem lőhetünk akárhova átjárót, csupán bizonyos felületek tartoznak az ún. portálozható
területek közé. De nem csak ez bonyolítja a feladványokat, több dologra is kell figyelnünk
általában. Sokszor muszáj a fizika törvényeire hagyatkoznunk ahhoz, hogy átjussunk az adott
szobán. Ha például leugrunk egy magas helyről, és lövünk egy portált oda, ahová esünk,
valamint a falra, akkor azzal a lendülettel fogunk előre repülni, amivel lefelé zuhantunk.
Találkozhatunk esetenként aprócska - első látásra ártalmatlannak tűnő - robotokkal
(Turretekkel), amelyek lézerek segítségével látnak, és ha az útjukba kerülünk, több, mint
valószínű, hogy agyonlőnek. Viszont a gyengéjük, hogy csak előre látnak, így hátulról könnyedén
elintézhetjük mindet, amihez csak egyszerűen fel kell őket borítanunk. Emellett néhány pályán
apró lézer lövedékeket kell a helyükre juttatnunk portálok segítségével, vagy éppen azok nélkül.
A játék tehát nem merül ki a puzzle játékoknál már jól megszokott doboztologatásban, bár azért
azzal is találkozhatunk sokszor, mert az esetek nagy részében az ajtókat azzal tudjuk kinyitni, ha
rátolunk egy dobozt a kapcsolóra, ám ez nem olyan egyszerű, amilyennek hangzik, sokszor igen
kemény gondolkodást igényel már csak az is, hogy hogyan szerezzük meg a pálya másik részén
lévő dobozt, úgy, ha még portált sem tudunk köré lőni.

A VALVE nem sajnált elrejteni néhány bónusz szobát a játékban, ahol rajzokat, vagy írásokat
találhatunk a falakon az előző tesztalanyoktól, vagy különböző tárgyakat, mint rádiók amikből
mindig a credits song szól kicsit felgyorsítva. Bögrék, Half-Life 2-es hordók, és hasonló tárgyak,
amiken jót tud mosolyogni az ember, ha véletlen egy ilyen helyre téved. Viszont ha már
mosolygás, mindenképp meg kell említeni a GLADoS nevű robot karaktert, aki irányítja ezt az
egész helyet, és végig utasításokat ad nekünk a játék során, a groteszk beszólásaival pedig
sokszor nevetésre bírja a játékost.

„The cake is a lie.”

Most pedig jöhetnek a negatívumok. Természetesen én is azzal kezdeném, amivel a legtöbb
ember. A játékot nagyon gyorsan végig lehet vinni, első próbálkozásra is maximum 4-5 órámba
telt, és mindezt úgy, hogy a 19 pályából 15-öt 1 óra alatt meg lehet oldani, onnantól kezdve
keményít be a játék igazán. Ami pedig a leginkább hiányzott a játékból, az a Co-operative mód.
Ha Single Player-ben is ilyen gondolkodást vett igénybe a játék 1-1 pályán, gondoljunk bele
milyen feladványokat kaphattunk volna 4 portál meglétével? Emellett, ami még igen sokat dobott
volna a játék hangulatán, az az, ha a történetre kicsit nagyobb hangsúlyt fektetnek a készítők,
mert kissé olyan érzése van a játékosnak, hogy bekerült ebbe a világba, végigmegy a teszt
pályákon, de semmire nem kap magyarázatot, hogy miért teszi. Ezek mind csak apróbb
hiányosságok, olyan dolgok, amik megléte nélkül is egy nagyon jó játék a Portal, de azért meg
kellett említenem őket.

„This isn't brave. It's murder.”

A Portal hanganyagáért Jonathan Coulton a felelős, és azt elmondhatjuk, hogy az ending song a
valaha volt egyik legsikeresebb játékzene, YouTube-on több, mint 15 milliós nézettsége van, és
rengeteg iparági díjat nyert emiatt a bizonyos Still Alive című szám miatt, de azért érdemes
meghallgatni a többi zeneszámot is az OST-ről. A szinkronszínészek úgyszintén tökéletes munkát
végeztek. A Portal az első játék, ahol képes voltam megkedvelni az ellenségeket, akinek a célja
egyedül az, hogy darabokra lőjenek, és ezek a Turretek voltak, ami megintcsak a
szinkronszínészek érdeme.

„At the end of the experiment, you will be baked! And then there will be… …cake.”

Amiről még nem esett szó, a grafika. A Portal természetesen a Source motort használja, a VALVE
pedig (majdnem) kihozott belőle mindent, amit csak tudott. A grafikát persze nem mai szemmel
nézem, és így a textúrák is rendben vannak, a tárgyak nem túlságosan szögletesek, a fények is
szépek, szóval alapvetően nincs semmi gond a grafikával. Az egyetlen, ami szemet szúrt, hogy a
víz a 2004-es Half-Life 2-ben már szebben nézett ki, mint itt, de ez legyen a legnagyobb baj.
Optimalizáltság terén is minden rendben, még egy Intel GMA 4500-zal felszerelt notebook-on is
eldöcögött, ami enyhén szólva sem egy bivaly gépezet.

„Congratulations, the test is now over.”

Összegezve, a Portal egy nagyon jól eltalált alkotás lett, és innovatív játékmenetével
megmutatta, hogy a videojáték fogalma nem merül ki annyiban, hogy szűk folyosókon aprítjuk a
katonákat AK-47-tel (amivel persze nincs semmi baj, de kell a változatosság). Apróbb
hiányosságok ugyan vannak, de ezek remélhetőleg a 2. részben mind pótolva lettek. Megyek is,
nekiülök a folytatásnak. :)