Egy gabonapehelyhez mellékelt játék

A Total Immersion Racing egy olyan jó autós játék, ami lazán maga mögé utasít jó pár mai játékot!

Sajnos erősen lefelé görbül a számszéle, mikor azt látom, hogy mennyire rosszra sikerülnek a
mai játékpiac néhány terméke, hogy a fejlesztők nem tudnak egy kicsit odafigyelni, hogy a régi
játékokhoz simán csak hozzáadjanak dolgokat és ne vegyenek el. Persze így is vannak játékok,
amik előtt kalapot emelek, ilyen például a 2010-es Need for Speed Hot Pursuit, ami valóban nem
vett el a régi Hot Pursuit játékélményéből, sőt fel is turbózta azt. De, az viszont elég elszomorító
lehet a fejlesztők számára, hogy egy általuk kiadott játékot 10 percig játsszak, aztán fogom,
magam kilépek, és inkább elindítok egy 2002-es játékot, amivel órákat is képes vagyok
eljátszani. Ekkor persze a fejlesztő csapat csak fejét vakargathatja, azon gondolkozván, hogy mit
is ronthattak el. Pedig csak annyi dolguk lenne, hogy fognának egy régen, elég népszerű játékot,
fogni annak az elemeit, egy kicsit felturbózni, és lássanak csodát már kész is van a tökéletes
játék, ami meggyőzi a felhasználókat, arra késztetve őket, hogy fel se álljanak a gép elől.

Na de most már magáról a játékról. A Total Immersion Racing szerintem egy olyan jó autós játék,
amely lazán maga mögé utasít egy csomó mai verseny játékot, például a Need for Speed the
Run-t, de itt még felsorolhatnék jó pár hasonló játékot. Jó lehet, hogy grafikailag, egyenesen
ocsmányak mondható, de játékélményileg egyszerűen felülmúlhatatlan. Tán kicsit meglepő, hogy
ezt a játékot a gabonapehely tette közismertebbé, mivel anno még Nestlé gabonapehely mellé
csomagolták, a Ford Racing 2, a Starsky & Hutch és a Crazy Taxi mellé, szóval még az eredetibe
való megvétele sem került többe egy gabonapehely áránál. A játékot elindítva egy intrót amelyet
valós versenyek képeiből vágtak össze. Én ezt őszintén többre értékelem, mint a gyönyörűen
meganimált bemutatókat, mivel nem ringat minket tévhitekbe, hogy mikre is lehet számítani a
játék során, meg hát a valóságnál, úgy sincs szebb grafika. Ezután a menübe kerülünk, ami igen
csak le van egyszerűsítve, még egy pólyás is kezelni tudná. Kezdhetünk új karriert, vagy akár
mehetünk egy szimpla versenyt, folytathatjuk a már a megkezdett karriert, beállíthatunk
dolgokat, vagy (ha már meguntuk) ki is léphetünk. Total Immersion Racing nem egy város utcáin
folyó versenyről, nem is rallyról, és még csak nem is a Formula 1-ről szól hanem, csak egy sima,
hagyományos Grand Prix versenyről.

A játékban 14 különböző járgány szerepel, ez három csoportra osztva. A GT-re a GTS-re és a Pro-
ra. A GT részlegben, az amatőrebb, kevésbé gyorsabb verdák vannak, például Audi TT, Noble,
vagy BMW M3 . A GTS osztály, már egy fokkal, komolyabb autókkal rendelkezik, itt már
rendesen bőgnek a motorok a Panzo GTR, vagy a McLaren motorházteteje alatt. A Pro
kategóriában, meg végleg a sebesség a meghatározó. A Formula 3-as verseny verdákkal rövid
időn belül megtehetjük, a pálya teljes hosszát, és persze nagyon könnyen irányíthatóak.
Versenyek során, minden csoportban hat versenyző versenyzik az első helyért. Elsőre kicsit
furcsán hangozhat, hogy tizennyolc versenyzőre csak tizennégy autó jut, ez úgy lehetséges, hogy
minden csoport legjobb autójával mindig kettő versenyző indul a futamon, kivéve a GT-nél, ahol
még a leggyengébb járműből is dupla adag koptatja az aszfaltot. A játékban tizenkét különböző
versenypálya szerepel. Ezek persze valóban létező pályák, mivel, mint, mondtam, a játék legális
versenypályán játszódik. Persze vannak olyan pályák is, amik ugyan azon a helyszínen vannak,
csak mondjuk, itt-ott a másik irányba kanyarog, vagy épp egy sokkal hosszabb vagy rövidebb
pályát tárnak elénk. Miközben a megfelelő pálya után kutakodunk, mindig szemügyre vehetjük
a pálya alakját, hosszát (ezt kilométerben adják meg) a jelenlegi pálya rekordot, és hogy melyik
országban található ez a pálya (ezt egy kis zászlócska jelzi). Miután megtaláltuk a szájízünkhöz
legmegfelelőbb pályát, akkor háromféle opciót tudunk állítani: a körök számát, az időjárást, és
hogy milyen kategóriájú autók versenyezzenek. A maximálisan megengedett kör szám a
huszonöt körös verseny. Én általában ötköröset szoktam menni, kivéve a nagy kör alakú pályán,
ahol viszont végig furikázom mind a huszonöt kört. Az időjárásba persze beletartozik a napszak
is. Bár nincs túl sok választék, vagy nedves, vagy száraz talajt állíthatunk be, vagy nappali és
késő délutáni napszakban versenyezhetünk. Az autó kategóriában háromféle választási
lehetőségünk van.

Vagy csak a saját kategóriánk versenyzik, (tehát vagy csak GT, GTS vagy Pro) vagy csak olyan
kocsik legyenek, amilyennel mi vagyunk, vagy mindhárom kategória egyszerre versenyezhet. Ez
utóbbi esetben nem csak hat versenyző lép a pályára, hanem mind a három csapatból a hat
különböző versenyző, tehát velünk együtt tizennyolc pilóta hajt a jobb eredményért. Persze most
páran azt gondolhatják, hogy: De hát hogy tudna, például egy Audi TT legyőzni egy Forma 3-as
versenyautót? Nem kell félni, ekkor nem kötelező az egész verseny első helyezettjének lenni,
elég, ha csak a saját kategóriádban előzöl le mindenkit. Ha mégis úgy alakulna, hogy előbb érsz
célba, mint mondjuk egy jobb kategóriájú kocsi, akkor nem jár semmiféle bónusz pont vagy
hasonló, csak magadat tudott dicsérni, és a fejedet megsimogatni, hogy mennyire ügyes voltál.
Ha már minden a megfelelő beállításon van el is indíthatjuk a menetet. Persze nem rögtön az
éles menet indul, vagy ha akarjuk, persze indíthatjuk rögtön azt. De van lehetőségünk gyakorló
köröket menni, vagy akár időmérőt is, amit igazából akkor érdemes megcsinálni, ha azt
állítottuk, be hogy mindhárom kategória versenyezzen és ha GTS-el vagy Pro-val futjuk a
versenyt, mivel ha nem megyünk időmérőt, akkor a sor végéről kezdünk. Ez után már csak annyi
a dolgunk, hogy megcsináljuk a versenyt. Itt kicsit kitérnék az interfacera. A bal fölső sarokban
láthatjuk, hogy hanyadikok is vagyunk (a zárójelben lévő szám a teljes verseny szerint mutatja,
tehát, ha be van állítva mindhárom kategória, akkor megnézhetjük, hogy a teljes versenyben
hanyadikok vagyunk.) A jobb felső sarokban a még hátra lévő körök száma és a kör rekordok
tekinthetőek meg. A jobb alsóban a már jól ismert sebesség mérő található, míg a bal alsóban a
térképre vethetjük pillantásunkat. A térképen mi piros körrel, kategória társaink sárgával, míg a
többiek fehér körrel vannak jelölve. Ha véget ért a verseny, különböző statisztikákat kapunk
(mint például teljes idő, pontszámok, leggyorsabb kör stb.), vagy akár vissza is nézhetjük a
menetet. Persze egy játékos módban nem csak sima versenyeket mehetünk. Kezdhetünk új karriert
is. Karrierünk csak annyiból, áll, hogy ide-oda igazoltatnak minket, és különböző bajnokságokat
kell teljesítenünk. Legelőször csak a két leggyengébb csapathoz igazolhatunk, de higgyétek el
ezekkel is könnyen tudunk nyerni. Ha vége van egy szezonnak, lehetőségünk van átigazolni, de
ekkor már sokkal több lehetőség áll a rendelkezésünkre. Van, hogy egy jóval fejlettebb csapat
kínál nekünk lehetőséget, de ekkor bizonyítanunk kell, amit úgy viszünk véghez, hogy az általuk
megszabott időn belül teljesítjük a pályát. Persze a karrier módban eléggé számítanak a pontok
mivel, a végén az határozza meg, hogy kié legyen az arany serleg.

Ha sikeresen végig vittünk egy szezont, feloldhatunk vele dolgokat. Pályákat, autókat. És itt
jegyezném meg, hogy a játékban van pár rejtett kocsi is, amik nagyon gyorsak. Értelemszerűen
ezek a Pro kategóriába sorolódnak, bár én őszintén inkább a légierőhöz mondanám őket.
Ezekkel, sokszor még a saját Pro kategóriás társainkra is rá tudunk verni pár kört. Kocsikat
feloldani nem csak karrier módban tudunk, hanem (és ez jobban ajánlott) a kihívás sorozatban
is. Itt sorba kell mennünk minden autón, hogy megnyerjük őket (persze erősségi sorrendbe
vannak állítva). Először egy néhány versenyt tartalmazó kis bajnokságon kell végig mennünk,
melyet ugyan olyan típusú kocsik vívnak, aztán meg pár sima versenyt. Ha mindegyikkel
végeztünk, feloldhatjuk az adott autót. A játékban nincs lehetőségünk interneten multizni, viszont
módunkban áll, -és amit legeslegjobban hiányolok a mai kocsis játékokból- osztott képernyőn,
ugyanazon a gépen játszani. Szerintem így sokkal élvezetesebb játszani a haverokkal, mint
mondjuk a Need for Speed Autolog-ján. Hogy egymás kezét lökdösve, vagy épp véletlen
megnyomni ellenfelünk fékezőjét fékező gombját a billentyűzeten, a jó kedv garantált.

A másik dolog, amit még nagyon hiányolok a mai autós játékokból az a belső nézet. Az még
jobban fokozza az élményeket, ha a volán mögül kell figyelned mindenre. Jó tudom, azért
vannak olyan mai játékok amikben megtalálható ez a funkció, de mint, hogy a régi játékokban
ez olyan nyilvánvaló volt, addig a sajnos a mai játékokban igen sokszor kihagyják. Bár amit nem
nagyon értek ebben a játékban, az a boksz utca. Mivel nem sérül a kocsink, azért nagyon
javításra sem szorul az ember, szóval csak arra jó, hogy egy kicsit lelassuljunk. Mondjuk a boksz
utca helyett fordíthattak volna egy icike-picikét több figyelmet a grafikára. Jó tudom, hogy 2002-
es játék, tudom, hogy a Razorworks nem épp a legnevesebb fejlesztő, de azért mégis lehetett
volna, csak egy aprócskát jobb a grafikája.
Mit mondtatok el összességében el erről a játékról? Azt, hogy ha választanom kéne ez és
mondjuk a Need for Speed Run között, akkor az előbbit választanám. Nem azt mondom, hogy
gagyi a Run, de valahogy sokkal több kedvem van ezzel játszani, mint az előbb említettel (EZ
CSAK MAGÁN VÉLEMÉNY!!!). Szóval, aki régebbi géppel rendelkezik, és egy jó autós játékra vágyik,
akkor én ezt ajánlom számukra.

Jó száguldozást kívánok!