Tengerre szárazföldi patkányok!

Sziasztok! Nem tagadhatom, hogy már régóta nagy rajongója vagyok az Assassin's Creed szériának, elképesztő, hogy a Ubisoft már-már nem csak játékokat, hanem valódi világokat készítenek el a sorozat részeiben. A 2012-es évben egy új történetrész, a Kenway-saga vette kezdetét, ami ugyan a főhős szempontjából hagyott némi kívánni valót, viszont ismét nagyon monumentális alkotás lett. Kíváncsian vártam tehát, hogy 2013-ban mit tesznek le az asztalra és mikor megláttam az első előzeteseket, trailereket a játékról, már előre éreztem, hogy ez bizony egy nagyon jó játék lesz! Persze, most lehet mondani, hogy egy jól megrendezett trailerrel még a legrosszabb játékokat is jó fényben lehet feltüntetni, de itt látni lehetett, hogy egy ütős alkotásról van szó. Na de akkor most nézzük is meg, hogy ez a kalózos világ hogy is áll ennek a sorozatnak!

A Karib-térség ördöge

Az új epizódra természetesen egy új főhőst is kaptunk, Edward Kenway személyében (aki egyébként az előző részben megismert Connor nagyapja, tehát időrendileg az előző rész előtt játszódik). Edward az eddigi főhősökhöz képest a történet elején nem asszaszin, csupán egy Angliából elindult, a szerelmét Carolinet hátra hagyó, kalandra vágyó kalóz. Egy nagyon tökös és határozott figuráról beszélnünk, akinek csak egyetlen egy célja van az életben: szeretne meggazdagodni és egy könnyebb, szebb életet élni. Eleinte csak a saját érdekei vezérelik, és bármire képes, hogy abból saját hasznot húzzon, de aztán ahogy halad előre a történet, rájön, hogy nem csak önmaga létezik és számít, hanem az őt körülvevő többi ember. Most akkor kérdezhetitek, hogy miként is jön itt a képbe az egész asszaszin rend? Hát úgy, hogy drága kalózunk rögtön az elején megöl egy templomos férfit, akinek ruháját felöltve, elindul annak úti céljára Havannába, ahol bizony egy templomos találkozó várja. Mint a megbeszélésen kiderül, itt valójában egy komolyabb dologról van szó, mint azt főhősünk előtte gondolta, hiszen a templomos gárda célja, hogy eljusson egy bizonyos Obszervatóriumba, ahová eljutva gonosz és ádáz terveket hajthassanak végre az asszaszinokkal és mindenkivel szemben. A probléma azonban ott gyökeredzik, hogy ennek a helynek a pontos helyét csupán egyetlenegy ember ismeri, a Jövendőmondó, akit meg kéne keresni és kiszedni belőle az információkat. Edward rövid idő alatt rájön, hogy ez bizony nem olyan dolog amire ő gondolt, így rövid idő alatt kereket old (ezzel persze fő ellenségeket szerezvén a templomos személyében), és innentől kezdve nyílik csak ki igazán a játék világa!

Vitorlát bonts, tengerre matróz!

Ahogy azt az előző bekezdés végén írtam, a rövid bevezető rész után nyílik ki a világ előttünk (azután, hogy megszereztük vitorlásunkat), és még hozzá mekkora világról van ám szó! Egyszerűen hihetetlen, de a komplett Karib-térséget behajózhatjuk, minden egyes kisebb-nagyobb elénk kerülő szigetet felfedezhetünk, és igen itt jön a játék egy legerősebb része: mégpedig az, hogy ezernyi tennivaló vár ránk ezen a brutálisan nagy és gyönyörűen szép vidéken, de a látványról majd később. A tennivalók és feladatok között olyanok dolgok várnak ránk, mint a kincskeresés, az erődostromok, a vadászat akár víz alatt is, ugyanis igen, a sorozat történetében először, már a tenger mélyére is lemerülhetünk, hogy elsüllyedt hajóroncsokat kutathassunk és rég elfeledett romokat vagy barlangokat fedezhetünk fel. De ezen felül az tengeren is zajlik ám az élet, hiszen nem csak mi hajózunk, hanem brit és spanyol, hadi és kereskedelmi hajók, ami rengeteg értékes holmit szállítanak, amik mindenképpen fontosak lehetnek a számunkra a hajónk, a csóka fejlesztésével kapcsolatban (erről is majd később bővebben). A tengeri ütközetek egyébként továbbra is baromi látványosak, és nagyon hangulatosak. Először ágyúkkal kell keményen megszórni az ellenséges hajót, majd megcsáklyázni azt, míg végül átugrunk annak fedélzetére, végzünk az ellenséges kapitánnyal és a legénységének a túlnyomó részével és a csata győzelme a miénk. Ezután három különböző opció közül választhatunk. Lehetőségünk van arra, hogy csak a rakományt szerezzük meg, de választhatunk olyan opciót is, hogy a megmaradt legénységet magunk mellé állítjuk, ezzel pedig csökkentjük a körözési szintünket, ugyanis ahogy szépen aprítjuk magunk körül a hajókat, szépen lassan elfogóhajók szegődnek a nyomunkba, de végezetül választhatjuk azt is, hogy a teljes hajót megtartjuk és a saját flottánkhoz csatoljuk. Ez a megoldás teljes mértékben ugyanaz, mint a korábbi részekben asszaszinjaink voltak, akiket „menedzseltünk” úgymond. A lényeg az itt is, hogy a flottánkban lévő hajókat elküldhetjük különböző küldetésekre a Karib-térségen belül bárhová, és ezzel értékes pénzre, valamint nyersanyagokra tehetünk szert.

Pálmafák, fehér homok, kék tenger... maga a gyönyör

Már az előzetes videók alapján is mindenki számára egyértelmű lehetett, hogy bizony látványvilágilag, egy rossz szavunk sem lehet majd az AC4-re. De még mennyire, hogy nem! A játék ugyanis valami eszméletlenül gyönyörű, ehhez persze rátesz egy hatalmas lapáttal a lélegzetelállító helyszín is. A víz, ami szerintem az eddigi legélethűbb, amit valaha videojátékban láttam, vagy a buja dzsungelek, és a szépen kidolgozott városok (mint Havanna, Kingston, Nassau), és a változatos időjárási elemek mind-mind csodálatosan sikerültek!

Gyerünk matrózok, dalra fel!

A játék egyik leghangulatosabb része, mikor a hajónkon lévő legénységünk elkezd énekelni különböző matrózdalokat! Komolyan elképesztően élvezetes hallgatni ezeket a dalokat, főleg mikor egy hosszabb utat teszünk meg éppen, és azon ritka pillanatokat éljük meg, mikor éppen semmi nem történik a tengeren körülöttünk. De a simán a játék alatt szóló zenék is nagyon hangulatosok, és abszolút a játékhoz illő kellemes hangulatot keltik a játékosban. A szinkronhangok is zseniálisak, minden egyes színész hangján hallani lehet, hogy beleéli magát a szerepébe, és nem csak monoton hangon felolvassa az elé tett szöveget.

A kis madárkánk, a Csóka!

Na jó, a mi Csókánk az ugyan nem repül, de nagy sebességekkel tudja ám hasítani a hullámokat, főleg, ha teljesen felfejlesztjük. Bizony a szépséges briggünket ugyanis fejlesztések egész tárházával erősíthetjük vagy éppen díszíthetjük. Olyan dolgokat fejleszthetünk, mint például a különböző ágyúk, a hajó páncélzata vagy éppen a különböző lőszerek, ezek a fejlesztések pedig nélkülözhetetlenek céljaink elérésében, hiszen ahogyan haladunk előre a történetben egyre erősebb ellenfelek várnak majd ránk. Bizonyos fejlesztések egyébként csak akkor válnak elérhetővé, ha megszerezzük hozzájuk a megfelelő leírást, vázlatot, amik általában a tenger mélyén dekkoló régi hajókban rejtőznek valahol.
Egyébként nem csak hajónkat tudjuk fejleszteni, hanem karakterünk felszerelését is, hiszen a Far Cry 3-ból átvett kraftolási rendszer segítségével Edward életerejét és fegyvertáskájának tartalmát növelhetjük, de készíthetünk különféle állati bőrökből és szőrmékből különféle egyedi ruhákat is.

De hát semmi sem lehet tökéletes...

És ez a mondás bizony a Black Flagre is igaz. Ugyan az eddig leírtak alapján úgy tűnhet, hogy ez a játék egy tökéletes alkotás lett, azonban ezen műnek is vannak kisebb hibái. Elsősorban én kifejezetten sok buggal találkoztam a játékban (pedig eredeti és frissített játékkal játszottam végig) és néhány ilyen hiba kifejezetten bosszantó volt (pl.: a hajónk egyszer csak elsüllyedt a tengerbe, és semmit nem tudtunk ellene tenni). A másik dolog ami kissé levon a játékból, az a harcrendszer, ami még mindig ugyanaz, mint a korábbi részekben már agyonhasznált két gombos megoldás. Ha elég ügyesek vagyunk akár egy egész hadsereggel is leszámolhatunk, ugyanis az ellenfelek nem hogy nem erősek, de kifejezetten buták is. Valamint nekem már rohadtul elegem volt az egymást ismétlő bujkálj ide – bujkálj oda stílusú küldetésekből, arról nem is beszélve, ha már egy picikét is lemegyünk az előre megírt nyomvonalon, akkor a játék desszinkronizál bennünket és kezdhetjük az adott küldetést a legelejéről, ami nagyon idegesítő tud ám lenni.

Összességében

Nos én úgy gondolom, hogy az apróbb hibák ellenére a Black Flag a sorozat egyik legjobb darabja lett szerintem, ugyanis: főhőse szimpatikus, vicces figura, története izgalmas és fordulatos, látványvilága szemkápráztató, és óriási szabadságot és rengeteg tennivalót kínál azon játékosoknak, kik a vizeire mernek vitorlázni. Szóval azon fotelpatkányok akik esetleg még nem mertek belevágni ebbe a kalandba, annak nagyon merem ajánlani, ugyanis ilyen jó hangulatú kalózos játék még sohasem készült ezidáig! Vitorlát kibontani matróz!