A Fehér Farkas utolsó kalandja

Sziasztok! Érdekes módon hiába szeretem a szerepjátékokat, valahogyan a Witcher sorozat eddig kimaradt az életemből. Mondom én ezt úgy, hogy közben olyan nagyszerű rpg szériák fordultak meg a kezeim között, mint a Mass Effect vagy a Dragon Age. A Witcher széria 3. része először a 2014-es E3-on keltette fel az érdeklődésemet, ugyanis ott egy olyan minőségű trailert sikerült összedobniuk a készítőknek, hogy olyat nagyon ritkán lát az ember! Aztán szép lassan jöttek az újabb és újabb videók, valamint infók a játékról és egyre inkább megfogott a dolog! Jelen sorok írásakor még ugyan nem jutottam el a játék végére, de több mint 40 óra játékidővel a hátam mögött úgy gondolom itt az idő eme tesztnek a megírásához. Kedves olvasók, most szeretném bemutatni a legendás sci-fi és fantasy író mester Andrzej Sapkowski művei alapján, a lengyel CD Projekt Red által elkészített mesterművet: a Witcher 3-at!

Mindig kell egy hős

Képzeljük el, hogy szemben áll velünk egy folytólidérc, egy nekker vagy éppen egy vérfarkas. Gondolkodjunk el rajta, hogy vajon ebben a helyzetben mit is csinálnánk! Én nagy valószínűséggel fejvesztve menekülnék minél messzebb onnan, de még szerencse, hogy nem én lettem a Witcher széria főhőse, hanem a hős és rettenthetetlen Ríviai Geralt, a Fehér Farkas! Igen, akárcsak az előző két részben, ezúttal ez az erős, karizmatikus, semmitől meg nem rettenő, és olykor vicces karakter lesz a főhősünk. Igaz ezúttal már nem az az ultra sármos, minden nőt megfektető figura, mint az előző részekben, hanem egy már kissé megöregedett, komoly férfi, akit már nem érdeklik a politikai viszálykodások és egyetlen dologból próbál megélni, ami a hivatása: azaz szörnyekre vadászik! Azonban mindig történik valami konfliktus amit bizony valakinek meg kell oldania, és ki más lehetne a legmegfelelőbb ember a problémák megoldására, mint Geralt!

A megjövendölt gyermek nyomában

A történet rögtön egy érdekes momentummal kezdődik főhősünk számára: ugyanis egy rejtélyes levelet kap régi nagy szerelmétől, Vengenbergi Yennefertől, akit ugyebár az 1. rész óta keres. A gyönyörű éjsötét hajú és áfonya illatú nő egy találkozóra hívja a férfit, a helyszínt azonban nem nevezi meg. Geralt természetesen szívét követvén elindul az öreg witcher Vesimirrel az oldalán, hogy megtalálja szerelmét és megtudakolja, hogy mi okból hívatta őt. Rövid keresgélés után kiderül, hogy itt egy nagyon komoly dologról van szó, ugyanis Yennefer magának Nilfgard császárának, Emhyr van Emreisnek a kérésére szeretne velünk találkozni. Egy rövid audencia során Geralt megtudja, hogy régen eltűnt Yenneferrel közösen nevelt lányukról, Ciriről van szó. A lányt különleges képessége miatt a Vad Falka (Wild Hunt) üldözi. Ezek a sötét lovasok, akik az emberek szerint csak a legendákban léteznek és kik Hold fényében utaznak, amerre csak járnak pusztítás és halált okoznak, és ha bizony megtalálják és elragadják Cirit, rá is biztosan hasonló sors várhat. A császár tehát megbízza Geraltot, hogy keresse meg a lányt és hozza vissza hozzá. Főhősünk egy percig sem hezitál, természetesen elvállalja a feladatot és Ciri nyomába ered.

Egy gyönyörű világ, melyre sötét jövő néz...

Útja során Geralt olyan helyszíneken fordul meg, mint a hatalmas, ámbár kissé kietlen Velen, az Északi királyságok legnagyobb városa, Novigrad, ahol éppen a mágusok kivégzése jár a helyi vezetőség fejében, valamint Skellige, a viking sziget, ahol csodaszép hófedte hegységekbe látogathatunk el célunk elérése érdekében. Utóbbi helyszín egyébként elképesztően jól visszaadja azt az igazi skandináv hangulatot. Minden helyszín tényleg él és mozog, nincs egy pillanatnyi üres átmenet sem, mindig történik valami. Hol katonákat látunk, kik végzik őrjáratukat és megbüntetik azokat, kik a törvény ellen vétenek, hol éppen betekintést nyerünk a parasztok egyszerű, ám dolgos hétköznapjaiba, de már csak a vadonban járkálva is az állatok mindennapjait láthatjuk. Szinte felfoghatatlan, hogy a lengyel fejlesztő csapat micsoda világot teremtett meg. És még a mérete mekkora! Körülbelül 35-ször akkora, mint a Witcher előző két részének a területe összesen volt és itt bizony nincsenek láthatatlan falak, amik bezárnák a kíváncsi játékost, rögtön a játék elejétől kezdve szabadon bejárhatjuk és felfedezhetjük ezt a csodálatos világot, de azért vigyázzunk, ugyanis komoly veszélyek leselkednek ránk néhány őrült bandita vagy éppen egy éhes fenevad személyében. A látvány pedig valami szemkápráztatóan szép, nem is tudom láttam-e már ennyire szépen, ennyire élethűen megalkotott játékot. A játék alatt futó Red Engine annyira szép, és annyira életszerű, hogy sokszor csak meg-megálltam a játék során és gyönyörködtem a tájban.

A trubadúr megpendítette lantjának húrjait – avagy a hangokról

Nézzük, hogy a fantasztikus látvány mellett mi a helyzet a játék hangjaival. Hát kérem szépen azt kell mondjam: hogy valami eszméletlen jó a játék ezen része is! A gyönyörű, fülbemászó komolyzenei darabok, vagy éppen csak a környezet zajai csodálatosak, komolyan valami eszméletlen, hogy például a viharoknak, a villámlásoknak vagy a szélnek milyen élethűen le lett modellezve a hangja, én ugyanis videojátékban ilyet még nem hallottam. És akkor ott vannak még a szinkronhangok is: hát igen, erre is csak annyit lehet mondani, hogy: mestermunka. A színészek olyan átéléssel, beleéléssel kölcsönzik a karakterek hangját, hogy komolyan filmeket köröznek le! Videojátékban ugyanis az ilyen minőségi szinkron nagyon ritka, nem tudom, hogy pontosan hol és melyik külföldi szinkronstúdióban vették fel a hangokat, de az biztos, hogy megérte az a közel 1 éves munka amit dolgoztak vele a szinkronszínészek.

A játékmenet és a harcrendszer

Az 1. résznek igen furcsa irányítását a fejlesztők a 2. részre teljesen újragondolták, és bizony ez annyira bevált, hogy komolyabb módosításokat a 3. részben nem vittek végbe ezen a területen.
A kevés változtatás ellenére azért jóval pörgősebbek és dinamikusabbak lettek a párharcok, ami mindenképpen jó, hiszen ezáltal jóval realisztikusabbak az összecsapások. Geralt akárcsak eddig, most is két kardot használ (egyiket az emberek, a másikat a szörnyszülöttek ellen) és két fajta támadási típus van: az erősebb és a gyengébb. Az emberek ellen érdemes a védekezést alkalmazni, míg a szörnyek ellen a kitérés a legmegfelelőbb módszer. A harcot persze még megfűszerezik a különböző jelek főzetek is, utóbbiakat az ismételten megjelenő Alkímia menüpontban készíthetünk el. Különböző nehézségi fokozatokon vihetjük végig a kalandot, és a nehézségi szintek között azért elég nagy különbségek vannak. A legkönnyebb fokozaton például még gyógyít a meditáció, nehezebb fokokon azonban már ez sem segít, sőt az ellenfelek is egy-két csapással végezhetnek velünk.

Történelmi játék született...

Elérkeztem a tesztem végéhez a lezáró és összegző szakaszhoz, és bizony nagyon nehéz helyzetben vagyok, mivel csak keresem a szavakat a játékra. Már jó sok nagyszerű alkotás megfordult a kezeim között korábban, de ilyen fantasztikus, ilyen tartalmas és ilyen lenyűgöző játékkal már nagyon régen nem találkoztam! Ez egy olyan játék lett, ami nagy valószínűséggel újraformálja a szerepjáték műfajt és azon fejlesztők akik a jövőben ebben a kategóriában akarnak majd játékot kiadni, bizony fel kell kötni a gatyájukat, hiszen ezt a színvonalat a játékosok el fogják tőlük várni. Hiszen ez egy olyan remekmű lett, amilyen nagyon ritkán születik meg. Minden elismerésem a lengyel barátainké, akik bizony hosszú és nagyon kemény munka árán, de megcsinálták azt a játékot, amit valószínűleg mindig is meg akartak alkotni. Egy játékot, melynek története annyira epikus és fantasztikus, hogy hosszú hetekre a képernyő elé tudja láncolni az embert, melynek olyan karakterei vannak, akikre mindig emlékezni fogunk, hiszen mindegyik egy-egy külön személyiség, és melynek világa annyira csodálatos, annyira valósághű és egyben komor, hogy igazából akár mi is élhetnénk benne. Mert bizony ez egy majdnem tökéletes játék, egy igazi mestermunka, amit bizony egyetlen gamernek sem szabadna kihagynia! Éljenek tehát a witcherek és éljen a CD Projekt Red, amely a kedvenc fejlesztő csapatommá nőtte ki magát ezen játék megalkotásával!

A kalandok azonban még nem értek véget!

Nem bizony, ugyanis a CD Projek Red máris bejelentette, hogy a játék 16 ingyenesen letölthető és két, ugyan fizetős, de nagy tartalmú dlc-t fog kiadni a játékhoz. Az első nagy méretű kiegészítő a Hearts on Stone majd valamikor az ősz folyamán, október körül jelenik meg és a Senkiföldjére, valamint Oxentfurt sikátoraiba kalauzolja el a bátor kalandorokat és közel 20 óra plusz játékidővel bővíti ki a sztorit. A másik a Blood and Wine címet kapta és valamikor a jövő év tavaszán kerül a boltokba, és egy teljesen új területet fedezhetünk fel benne, méghozzá Toussaint! Bravó CDP, így kell ezt csinálni!