Rosszul portolt konzolos játékok fénypontja! (PS2)

...avagy így néz ki Playstation 2-n a Tomb Raider Underworld.

Rajongónak lenni elsősorban nem épp a legkifizetődőbb dolog. Jómagam tinédzserkoromban estem szerelembe egy virtuális világban létező brit hölgybe, tisztességes nevén Lara Croft-ba. A szerelem azóta természetesen töretlen. A probléma forrása leginkább azon alapszik, hogy (egyelőre) multiplatformról beszélünk, tehát ha adva van egy rajongó, aki szeretné minden Croft-kalandot magáénak tudni, akkor viszont eléggé a zsebbe kell nyúlni, hisz gyakorlatilag majdnem minden platformon akad olyan exkluzív kiegészítő, vagy játék.
Rengeteg rajongói oldal, fórum van ebben a témában, így nem egy olyan volt, amelyre felnéztem. Időközben már kinőttem a rajongói fórumos korszakomból, így ezeket immár csak passzív figyelőként követem nyomon. Azonban jómagam is rácsodálkoztam, amikor az aktív tagként jelenlévő felhasználók fénykép formájában közkinccsé teszik a saját begyűjtött kollekciójukat.

Nálam a kiadók által alkalmazott rókabőr, azaz ugyanazt vásároljam meg, mert teszem azt más csomagolást, nevet kapott nem igazán működött, s működik még most sem. Igaz, tavaly megvásároltam a Ultimate Edition-t, mert a korábbi epizódok lemezeinél már jelentkeznek olvasási hibák a sűrű használat miatt keletkező karcokból adódóan. Habár itt minden kiegészítő epizód megtalálható, így teljesen hasztalan vételnek nem bizonyult. Ugyanakkor még év elején beszerzésre került a Tomb Raider: The Trilogy Playstation 3-ra, mert tartalmazta azt a részt is, melynek két pályája játszhatatlan 64bites operációs rendszeren, sajnos.
2008 őszén látott napvilágot a Tomb Raider: Underworld, mely rajongók, s kritikusok szerint is maximum egy erős közepesre sikerült. Valahol talán nem is véletlen, hogy a kiadó úgy döntött, hogy második alkalommal is majd nekifut egy reboot-nak. Mindezek ellenére én azért szerettem a sok hibáival, s még ma is lenyűgöző látványának köszönhetően. Mint a földön élő rajongó nekem tökéletesen elegendő volt, hogy megszereztem mindegyik epizódból kereskedelmi forgalomban kapható eredeti példányt. Nem is érzem szükségét, hogy egy címet mindegyik platformon kipörgessek, hisz grafikai szempontoktól eltekintve ugyanazok. Azonban az elmúlt napokban lehetőségem egy hiányosság pótlására, mégpedig az, hogy az Underworld alcímre hallgató epizód Playstation 2-es változatát is végigvigyem. És ugyanazt érzem, mint a többi játékos, akiknek volt szerencséjük az eredeti példányokhoz: ugyanaz, de mégis más.

Annak idején majdnem fél éves csúszással jelent meg az előző generációra. Akkori tanulói státuszomból, illetve nem túlságosan konzolszeretetemről elhíresülve nem is nagyon tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Ámbár tény, hogy már akkor is hallottam az elkeseredett Playstation 2 tulajok sírását. A készítők már a főbb platformokra történő megjelenéskor is ígérgetek mindent, melyekből elég kevés valósult meg. Na most gondoljunk abba bele, hogy még ez a kevés is hiányzik!

A 2008-ban előző generációnak számító Playstation 2 csúszást azzal indokolták a készítők, hogy mivel teljesen más motor hajtja az adott konzolt, illetve vannak technikai megkötések is, így újra kell írni a motort. Az alapok megvoltak, s szépen rá újra alkották a játékot, mely szinte majdnem teljesen elüt a többi változattól. Egy Wii esetében talán még nem is csodálkozna az ember, de egy konzolnál azért felkapja a fejét, főleg akkor, ha alapul vesszük az ezt megelőző két epizódot. Alapul véve, hogy egy konzol változatról beszélünk nem vártam semmi olyat, hogy majd részletes grafikai beállítás, vagy hasonló. Azonban az hagyott némi megdöbbenést, hogy gyakorlatilag szinte semmi beállítási lehetőség nincs. Még arra sincs lehetőségem, hogy akár az első, akár a második indításnál a nehézségi szintet beállítsam.
Én azon az állásponton vagyok, hogy a grafika nem minden. Ha nincs mögötte tartalom egyszerűen képtelen vagyok játszani az adott tartalommal. Kivéve persze a közepes címek, amelyek arra elegendőek, hogy egyszer végig vigyem őket, s utána soha többet elő sem veszem ezeket. Nem tudom mennyire élveztem volna, ha nincs összehasonlítási alapom, de már az indítás után nem kis csalódás ért. Megvolt ugyan az az érzés, mintha egy teljesen új játékkal játszanék, de a csalódási faktor iszonyú magas volt már a kezdetektől. Interaktív környezetnek nyoma sincsen, s szinte minden helyszín jóformán majdnem kihalt. Már az is megdöbbentett, hogy mennyire agyonkonvertált átvezető animációval nyitott az egész játék.

A kezdeti sokk hamar elmúlt, ugyanis átvette a helyét a döbbenet, amit leginkább az okozott, hogy gyakorlatilag a játék grafikai motorja teljesen át lett írva, s olyan szinten meg lett változtatva, hogy azok, akik gyakorlatilag orrba-szájba tudják, hogy mit kell csinálni a rengetegszer kijátszott kalandból fakadóan még azok is könnyen elakadnak. Utóbbi leginkább annak köszönhető, hogy a grafikai butítás magával hozott egy olyan nem kívánatos dolgot, melynek köszönhető lett az “ugyanaz, de mégis más” jelző. Ez alatt azt kell érteni, hogy jó pár helyszínt megrövidítettek, illetve átalakítottak pár helyen, de akadt sajnos olyan is, melyet szó szerint gyakorlatilag teljesen átírtak. A játék végére érve én inkább úgy éreztem, mint amikor adva van egy film, melyhez ahelyett, hogy folytatást készítenének, inkább kap egy reboot jelzőt, s újraforgatják pár változtatással az eredeti változatot. Itt tökéletesen igaz volt, hogy megvolt a többi platformból az alap, melyre ráhúzták ugyanazokat a pályákat, de módosítva.

Számomra még nem is lett volna akkora baj, hogy ha éppenséggel ez nem úgy történik, hogy nem fullad minden unalomba. Ez alatt azt értem, hogy a többi platformra megjelent változatban a legelső perctől kezdve nem igazán volt olyan perc, amikor unatkozni tudott volna a játékos. Nem csak a fegyverváltás, vagy a nehézségi szint volt a meghatározó tényező. Óvatosnak kellett lenni, hisz szinte mindenhol volt valamilyen ellenfél legyen az állati, vagy emberi. Mindezek mellett óvatosnak kellett lenni, hogy legyen elegendő életerőnk, ha nincs pedig legyen olyan, amivel fel tudjuk tölteni. És ugyebár ezekhez még jöttek a rengeteg mozgás kombináció.
Na itt ezeknek nyoma sincs. Az ellenfelek száma iszonyatosan le lett redukálva, talán van néhány, melyeken szinte iszonyatosan könnyű átjutni. Mindezek mellett az életerő miatt nem is kell aggódni, ugyanis amint pirossá válik elég csak megállni egy biztonságos ponton, s nem kell várni talán csak húsz másodpercet, hogy ismét teljes legyen. Mindezek mellett jó pár mozgás teljes mértékben ki lett vágva, illetve pár ellenfél teljesen eltűnt. Így, aki élvezte a harcot az többi változatban szereplő pókokkal, vagy a víz alatti élőlényekkel, az rettentően pofára eshet, ha itt is ilyen elvárásokat támaszt. A tenger szinte kihalt, nincs semmi, csak a fene nagy kékség. Talán, ha egyszer-egyszer nem villanna fel egy-két buborék, akkor talán nem is tudnánk, hogy a víz alatt vagyunk. És persze akkor még nem is szóltam semmit arról, hogy jó pár helyen, ahol ki lettek vágva az ellenfelek ott elég érdekesen oldották meg a készítők hiányukat. Vagy olló alá esett az adott rész, mint a tengeri pályaszakasz egy része, vagy pedig a játékos csak elindul és megy. És megy. És megy. Majd három perc után azon gondolkozik, hogy most ez kaland játék akar lenni, vagy fitness szimulátor?

Tény, hogy nálam a legnagyobb megdöbbenést a kedvenc pályám, Thaiföld produkálta. Itt azért kínomban fel is nevettem, ugyanis gyakorlatilag jóformán az összes állatfajt kivették, de a zenei alapanyagot nem változtatták meg. Ebből fakadóan eléggé meglepő volt, amikor lehetett hallani például a denevérek, papagájok hangját, de egyik állatfajjal sem futottunk össze a pálya során. Ez a fajta baki a későbbi pályákon is előfordult. Itt azért már tapasztaltam, hogy nem lesz hosszú életű a játék ezen változata, mert gyakorlatilag nem csak hiányoztak pálya elemek, de olyan szinten lineárissá tették, hogy kihívás maximum az irányításon múlott, nem pedig a jelen nem lévő ellenfeleken, s rejtvényeken.
A legnagyobb változtatást egyértelműen a mexikói pálya szenvedte el, mely gyakorlatilag teljesen újjá lett alkotva. Ennek köszönhetően azon játékosok, melyek már ismerik a játék korábbi változatát itt kaphatnak némi lehetőséget arra, hogy valóban gondolkozóba essenek, hogy egyes helyeknél mit is kell csinálni. Bevallom őszintén itt volt az első olyan dolog, amikor elakadtam, s kénytelen voltam írásos megoldás után nézni, habár később kiderült, hogy ugyan jól járt az agyam, csak a kontroller volt az, amelyik nem a megfelelően működött. Rajongóként azt hiszem nem tudtam, hogy ezt valaha ki fogom mondani, de ez a port kritikán alulira sikerült. Pár oldalon már jelezték, hogy az átvezető animációk a Wii változatból lettek áthozva, de azon megdöbbentem, amikor belefutottam olyanokba, amelyeknél látszódott, hogy a PC-s változatból lettek áthozva, agyontömörítve. Ez további bakira adott lehetőséget, ugyanis nem hiszem, hogy példának okáért a doppelganger-nek a manor felrobbantása közben lett volna arra ideje, hogy változtassa a hajstílusát, ugyanis egyik animációban még laza lófarka van, de a következőben már fonott hajjal ugrálgat. De hasonló szituációk előfordultak a későbbiekben is sajnos, s pont emiatt nem tudtam valahogy komolyan venni ezt a játékot.

Ha a lecsupaszított játék nem lett volna elég, akkor sajnos szembe kellett néznem meg a hibák tömkelegével. Első körben a mentések. Egyszerűen olyan szinten meg volt zavarodva a checkpoint alapú mentés, hogy amikor abba akartam hagyni a játékot, akkor kénytelen voltam saját magam is menteni egyet, mert többször megesett a játék elején, hogy ha ezt a lépést kihagytam akkor hiába jártam már az adott pálya végén többször visszadobott az első mentések egyikére. A látvánnyal nem is lett volna gond, ha az előző verziókból ismert tartalmat nem ollózzák ki a készítők. Na itt sikerült, de emellett még a grafikai hatások is olyan rosszra sikerültek, hogy nem lehetett elmenni mellettük, hogy az ember ne szólja meg. Arról nem is beszélve, hogy én többször tapasztaltam azt, hogy a textúrák eltűntek.

Másfél nap ment el rá, de véleményem szerint egy délután alatt kijátszható lett volna. Az, hogy nem így lett azt leginkább az ügyetlenkedésből fakad, ami viszont nem az én hibám volt. Ugyanis a kontroller nem akart úgy reagálni, mint kellett volna, s előfordultak a másodperces késések is, melynek következménye többnyire a hirtelen elhalálozás volt. És persze, ha még ez nem lenne elég, akkor még ott van az a tényező is, hogy a játék az első három negyed órája zökkenőmentes, de utána a nagyobb tereknél gyakorlatilag olyan szaggatásokat eredményez, hogy arra szavak nincsenek.

Összegezve azt gondolom nem volt olyan rossz, mint amennyire lepontozták sok helyen. Bár tény, hogy én rendelkezem a hagyományos változattal, s ezzel nem is óhajtok játszani többet. Azonban érdekes belegondolni, hogy annak idején hány Playstation 2 tulajdonos eshetett pofára, amikor olvasgatta a játékról a híreket, megnézte a képeket, gameplay videókat, majd kapott egy olyan változatot, melyből gyakorlatilag majdnem mindent kivágtak, rövidítettek, átalakítottak. Helyükben biztos kiszaladtam volna a világban.
És akkor felmerül a kérdés azzal kapcsolatban, hogy az új epizód ugyan elvileg exkluzív lesz, de az előző generációs konzolra is megjelenik. Kérdés adott, hogy vajon ez alacsony felbontást, illetve textúrákat jelent, vagy hasonló malőrt, mint az Underworld PS2 vs. PS3 esetében?