Őslakosok orgyilkosa

Korunk egyik legnevesebb játékfejlesztő cége, a Ubisoft nagyot durrantott az Assassin’s Creed sorozattal. Bár az első része hagyott maga után kívánnivalót, a kiadó a második részre betartotta ígéreteit és egy szép, tartalmas folytatást dobott piacra. A sorozatban megjelent két ún. spin-off, amik a második rész sztorivonalához kapcsolódtak. Most azonban itt a valódi folytatás amihez új helyszín, új történet és persze új hős dukál.

Ez a hős nem más mint a félig brit, félig indián Connor, másnéven Rahtohnakhé:ton (nem tudom hogy kell kiejteni), aki az amerikai őslakosok vadászattal és erdőjárással teli életét éli. Apai ágon brit és a fater is meglehetősen érdekes személy, masszívan kapcsolódik a sztorihoz, de legyen elég annyi, hogy a szülők szétválnak, az anyuka pedig magával viszi magzatát a bennszülöttekhez. Itt nevelkedik körülbelül tízéves koráig, amikor is a haverokkal folytatott bújócska közben összeakad apja egyik cimborájával, a meglehetősen buja fejű Charles Lee-vel, aki teljesen gyermekbarát módon utasítja Connort, hogy adjon át egy üzenetet a falusiaknak. Végezetül egy vendégmarasztaló puskatuscsapással elkábítják szerencsétlen gyereket, miután az tájékoztatta Mr. Lee-t, hogy meg fogja találni ha felnő. Miután magához tér, szépen elindul bepanaszolni a csúnya bácsik okozta sérülést, amikor is szembesül a tragédiával, hogy faluját valakik szemétégetőnek használják. A lángoló házak közt masírozva rábukkan Ziio-ra – az anyjára – aki beszorult a törmelékek alá ezért csak annyit tud tenni, hogy utasítja Connort: menjen innen. Ugrunk is pár évet az időben, ahol megtanuljuk az alapokat, úgymint a mászást, vagy a vadászatot, majd pedig indián sámánizmussal és szellemekkel megáldott sorselemzést követően hősünk elindul, hogy azzá váljon, amit a végzet kijelölt neki: asszasszinná.

A történetről még annyit, hogy a játék meglehetősen sokat fordít az alapok megismerésére, éppen ezért az első pár órát nem is magával Connorral fogjuk tölteni, de hogy kivel, az legyen meglepetés.

Miután megismertük mentorunkat, a kiöregedett medvére hasonlító Achillest, bele is csaphatunk a lecsóba. A gonosz templomosok biza itt is nagy szerepet kapnak, pedig ki gondolná, hogy a jó öreg Itáliát elhagyva pont ide települnek Amerikába. A szokásos repertoárhoz ezúttal is hozzátartozik kedvenc orgyilkos ruhánk, ami szerintem ebben a részben lett a legjobban kivitelezve, a rejtett penge, a pisztoly, valamint újdonságként kapunk egy tomahawkot egy íjat és egy kötélhorgot is. Fegyvereinket kombinálva igen sokféle módon végezhetünk ellenfeleinkkel. A szokásos háztetőről leugrás és a penge torokba mártása mellett leszedhetünk katonákat íjjal, és felakaszthatjuk szerencsétleneket a fákra is a kötelünk segítségével. Ezenkívül állíthatunk csapdákat, és a jól bevált orgyilkos bérenceinket is rájuk uszíthatjuk.

Az elődökhöz hasonlóan itt is kapunk nagy településeket, amikből rögtön kettő van, nevezetesen Boston és New York. Ám ebben a részben a korábban hangoztatott Vadon kapja az igazi szerepet, ami a statisztikák szerint a játék helyszíneinek 70%-át teszi ki. Nem számoltam utána, de az igaz, hogy tényleg iszonyat nagy. A városokhoz hasonlóan itt is helyet kapnak a kilátók, amiket megmászva felderíthetjük a környéket, valamint a térképünkön megmutatkoznak az ott elérhető dolgok. Szintén itt használhatjuk ki az egyik nagy újdonságot, a vadászatot. Az állatkák különböző fajtái nagy számban fordulnak elő a szép amcsi természetben és csak rajtunk áll mit és hogyan ejtünk el. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindegy milyen módon csinálunk belőlük trófeákat. A lenyúzott állatok bundája biza értékes áru, de mi van akkor, ha a pisztolyunk lövedéke szépen kilyuggatta? Természetesen kevesebbet ér, de ott van nekünk az említett csapda, valamint használhatunk csalikat is, ami szegény párákat odacsalogatja. Én a magam részéről a rejtett pengével vagy az íjjal szoktam vadászni.

Azért a két városnak, Bostonnak és New Yorknak sem lehet oka panaszra. A készítők nagyon jól lemodellezték, és tényleg azt a hangulatot árasztják, hogy az itt élő telepesek még nagyon kezdetleges életmódot folytatnak. Persze annyira azért nem, hogy az itt élősködő briteknek vagy nekik ne legyen őrsége. Háztetőkön való mászkálásainkat, vagy a bérgyilkos küldetések által levadászandó célpontunk megölését is megkeserítik a gárdisták és a vöröskabátosok, akik között immár igen nagy állatok is előfordulnak. Személyes ellenségeimmé a gránátosok váltak, akiket csakis a védelmük megtörésével lehet a leggyorsabban lecsapni. Mindig megbüntetem őket a hágcsómmal, aminek köszönhetően mindig egy erődnyi katona lohol a nyomomban. Érdemes tehát figyelni a körözésünkre, amit háromféle módon csökkenthetünk. Ha letépjük a plakátokat – amiket immáron nem jelez a térkép -, vagy lefizetjük a hírmondókat, esetleg lekenyerezzük a nyomdát, hogy hamis híreket közöljön. Ezek közül egyet kell megtenni és máris megint inkognítóban követhetjük el az újabb liberális gaztettünket.

A városokban ismét megtaláljuk a levélkézbesítő és a bérgyilkos küldetéseket, eltűnt kalendáriumlapok felkutatását, valamint a bunyós kihívásokat, a feltörhető ládákat és a civilek felszabadítását a gonosz britek alól. Apropó feltörés. A játékban helyet kapott a zárnyitás, amit bár ritkán fogunk használni, mégis érdemes megemlíteni. A lényege, hogy a játék által megadott irányba kell mozgatni az egeret, majd pedig kattintgatással kinyitni a lezárt objektumot. Pofonegyszerű, nem igaz?

A vegyesboltokban vásárolhatunk magunknak új fegyvereket, ezúttal is kategóriákra bontva, ruházatot, muníciót, vagy éppen eladhatjuk az elejtett vadak prémjét, vagy a birtokunkon készített tárgyakat. Igen, itt is lesz egy birtokunk, amit egészen új opciókkal bővítettek. A ház körüli tanya küldetések elvégzése során mesterembereket fogadhatunk, akik a kitermelt javakból tárgyakat készíthetnek nekünk. Ezekhez receptek kellenek, amiket egyéb elvégzett küldetések során szerezhetünk. Az elkészült tárgyakat használhatjuk, vagy akár el is passzolhatjuk őket a saját kis kereskedőnkkel jó pénzért.

Nem említettem még, hogy egy hajó is a rendelkezésünkre fog állni. A tanyánk körül fog ringani, nekünk csak fel kell rá szállni és máris vízre vihetjük a kicsikét. A hajónk fejleszthető, tehát vásárolhatunk hozzá láncos lövedéket, erősebb ágyúkat, vagy éppen növelhetjük a hajótest erejét, a gyorsaságát és még festést is aggathatunk rá. Ha tengeri csatákba bonyolódunk, meg kell sorozni az ellenséges hajókat, lebukni az ellentámadás során, majd pedig közeledve szépen megcsáklyázni őket és átszállni rájuk. Személy szerint a sztorivonalon kívül nem sok hajós küldetésben vettem részt, de amint kedvem lesz természetesen eljátszom a tengeri medvét.

A játék tökéletesen hű a történelemhez. A Függetlenségi Háború lévén rengeteg valós, kulcsfontosságú személlyel találkozhatunk, úgy mint George Washingtonnal, Benjamin Franklinnel, Samuel Adammszel, vagy éppen Charles Lee-vel. A készítők figyeltek arra is, hogy mindezen személyeket megfelelő kapcsolatba is hozhassák Connorral, lévén valós eseményeket fiktív szempontból IS meg fogunk környékezni. Ott lehetünk a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásánál, a bostoni teadélutánnál vagy a Bunker Hill-i ostromnál is.

Sok-sok pozitívumot soroltam fel, azonban mint minden játéknál, itt is akadnak bogarak. Szerencsére a játékmenet szempontjából nem igazán fogunk idegesítő hibákkal összefutni, sokkal inkább a technikai oldal sikerült bosszantóbbra. A legkiemelendőbb a játék optimalizálatlansága. Néhány helyszínen, pl. Bostonban hihetetlenül képes leesni az FPS érték. Persze a sok ember, árnyék meg fény kirajzolása leterheli a gépet, de azért az már fintorogtató, ha bőven az ajánlott követelmény feletti gépünkön is előfordul ilyesmi. Külföldi fórumok szerint a játék nem használja ki az AMD kártyákat, aminek köszönhetően szintén lassabb teljesítményre lehet számítani. Nekem például a program kilőtt három magot a processzoromból, jó pár fejfájást okozva, amíg rá nem jöttem a hibára és vissza nem kapcsoltam őket. A Ubisoft ígérte, hogy orvosolni fogja a problémákat, és bár nálam most javult a játék, néhol még mindig érezhető az optimalizálatlanság. Mindezek ellenére a játék gyönyörűen néz ki. A harcok és a kalandozások alatt szóló muzsikák tökéletesre sikeredtek, valamint a tipikus városi és tanyasi zajok is azt a benyomást keltik, hogy itt bizony nem csak az érintetlen természettel van dolgunk. A vadon igazán hangulatosra sikeredett, és biztosan a mosómedvék vadászatával és a fák, sziklák megmászásával fogjuk tölteni a legtöbb időt.

Az Assassin’s Creed III kitűnő folytatás lett. Nemcsak az újdonságokkal tűnik ki, hanem a hangulatával és a tökéletesen működő történelemhű sztorijával és a kiválóan megírt párbeszédekkel is. Idehaza minden kiadás magyar nyelven jelent meg, ami szintúgy profi munka, szóval az angolul nem értők is bőven belemerülhetnek ebbe a tartalmas kalandba.