Harc a Csendes-óceánon

Medal of Honor Pacific Assult. Mikor ezt a nevet hallom vegyes érzések kavarognak bennem. Jó érzés az, hogy végül is egy méltó folytatást készített az EALA egy remek kampánnyal, és a hadszíntérváltás is remek húzás volt. Azonban a kivitelezés nem lett tökéletes. A tesztet előbb is megírtam volna, csak technikai gondjaim támadtak anno az írás közben, és csak most vettem rá magam, hogy újból neki kezdjek.

Alap információk

A játékot, mint ahogy fent megemlítettem az EA Los Angeles fejlesztette és az EA Games adta ki 2004. november 4-én Észak-Amerikában, míg Európában november 19-én látott napvilágot. Grafikai motorja egy módosított Lith Tech jupiter- és egy nagyon kicsi Havok fizikai engine. Mint az összes eddigi MoH ez is FPS (First Person Shooter), kivéve egy pályán ahol repülőt irányítunk. De ha már kitértem erre, a Medal of Honor tulajdonképpen egy kitüntetés, amit csak akkor kap meg az ember, ha az összes tájon harcoltunk (földön, vízen, levegőben). A mi karakterünk ezt kiérdemelné, hiszen összemérjük az erőnket a japán Zero repülőgépekkel a Pearl Harbor-i csatánál, megvédjük a Henderson repülőteret Guadalcanal kis szigetén és egy óriási anyahajót is szétbombázhatnunk egy repülőgép irányítása alatt. Sok a repülő nemde? A játékban sem lesz hiány belőle.

1939. szeptember 1-jén a náci Németország Lengyelország lerohanásával kezdte meg a II. Világháborút. Mikor Japán Kínával háborúzott, az USA-nak nem tetszett ez az erőszakos politika, így megszüntette a kereskedelmet a szigetországgal. Persze ez Japánnak sem tetszett, így valamit ki kellett találni, hogy stabil legyen a gazdasági helyzetük. A Német sikereket látván Japán úgy döntött, hogy hozzájuk csatlakozva megtámadják az Egyesült Államokat. Pearl Harbor meglepetésszerű támadásával elég jónak bizonyult az ötlet, és tovább folytatták hadjáratukat. Az amcsik ezt nem nézhették tétlenül így 1942-ben a Midway-i sorsdöntő csata után, megfordították a háború állását. Ekkor kezdődik a dzsungeli mészárlás a vérengző rizsszeműek ellen.

Mikor megnyitjuk a játékot, sok kis bevezetőt látunk, amit nem lehet átugrani, úgyhogy mindet végigélvezhetjük. Utána a játékmenüben a beállítások résznél grafikai paramétereket nem lehet beállítani, csak a játék főkönyvtárában, egy külön program segítségével tudjuk ezeket megtenni. Na, de kezdjünk bele az egyjátékos kampányba! Kezdésként máris a japcsik egyik legjobban védett szigetét: Tarawa Atoll-t támadjuk. De miközben a csapatszállító hajóval megközelítjük a pokol partjait, főhősünk Thomas Conlin (Tommy) egy hangulatkeltő kis monológot mond miközben bajtársai, reszketnek a félelemtől. Egy kis 50 kaliberes darálás után egy bomba csapódik a csónakunkban, így gyalog evickélhetünk ki a partra. Mikor nagy nehezen ezt megtettük, egy híd alatt próbáljuk védeni magunkat, de sajnos találatot kaptunk, így lassan elsötétül előttünk a világ. Ilyenkor kezdődik csak el igazán a játék. Még egy rövid kis beszéd hangzik el, utána kezdődhetnek a tréning pályák. Tommy visszaemlékezik még arra, hogy mik történtek a partraszállás előtt. Hirtelen San Diego-ba csöppentünk a kiképzőtáborba. Az egész osztag alszik, míg egyszer csak egy kopasz férfi el nem kezd ordibálni. Az Amerikai Egyesült Államokról, meg hogy háború van, úgyhogy fel kell készülni stb. A gyakorlás végig vitele után máris Pearl Harbor-ba kerülünk a Hawaii szigeteken. Tűző napsütés, szép lányok, homokos tengerpart. Egy ember elmeséli milyen itt az élet, meg hogy mit kell majd tenni, közben matrózok olvasgatják a napi „híreket”. Arany élet nemde? Egy darabig, mert a Japánok már repülőgépeikkel ostromolják az anyahajóinkat. Gyorsan sietnünk kell, hogy az így is reménytelen helyzetből nyertesként kerüljünk ki. Miközben csónakázunk és lövöldözzük a repcsiket, sajnos az USA egyik legnagyobb anyahajója, a USS Arizona elsüllyed, úgyhogy csipkednünk kell magunkat, hogy elkerüljük a további veszteségeket. Megérkezünk a Nevada nevű hajóra, ahol elég rossz a helyzet. Derékig érő víz, tartályok robbannak mindenfele, és tűz van mindenhol. Ha nagy nehezen felérünk a hajó tetejére, láthatjuk, hogy szinte teljes a káosz. A japán repülők százasával jönnek, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy melyiket lőjük le. Mellesleg azért megjegyzem, hogy azért írom ilyen részletesen ezt három pályát, mert hangulatilag ezek a legjobbak. Csakúgy lőjük az ellenséget, közben az emberek esnek bele vízbe, és a totálkáros japán repülők pedig a hajónkba zuhannak, alatta kitűnő aláfestő zene. És mikor már mennek haza a japcsik, akkor érzed igazán azt a feeling-et, hogy megcsináltuk! Persze a történelemben egy nagy amerikai vereségnek számított, hiszen nagyon sok kárt szenvedtek. Pearl Harbor-i csata után sok minden történt. Az Egyesült Államok a maga javára fordította a háborút 1942-ben, így elkezdődött a Békaugrás hadművelet, ahol szigetről szigetre foglalják el a Japán fennhatóság alatt álló területeket. Ilyenkor jövünk igazán képbe mi: Thomas Conlin és kis csapata: William Gaines (Willy), James Sullivan (Jimmy) aki az orvosunk lesz és Frank Minoso. Makin szigeténél kezdjük, ahol az éj leple alatt küzdhetünk meg az ellenséggel, majd jön Guadalcanal, ahol szó szerint gyilkos lesz a hangulat, aztán repülőgéppel állhatunk bosszút a Hawaii szigetekért és az utolsó megállónk, pedig Tarawa Atoll lesz, ami nem kis piskóta. Az egyjátékos kampány szerintem jó lett, negatívumként csak azt tudom mondani, hogy egy kicsit rövid.

Már a sikeres tréning elvégzésekor tapasztalhatjuk, hogy játékmenetileg hasonlítani fog az elődjéhez és a Call of Duty-hoz, de számos újdonságot is felfedezhetünk benne! Példaként sok benne az új fegyver pl. Springfield szkóp nélkül, meg az 1927-es Thompson-t is kezelésbe vehetjük, de akár még egy mortar-hoz is szerencsék lehet. Viszont a legnagyobb újítások nem ezekben rejtőznek, hanem a játékmenetben. Kettő nagy újítás van benne: az egyik az, hogy tudunk az osztagunknak parancsokat adni. Négyféle parancs van: Előre, Visszavonulás, Fedező tűz és Gyülekező. Az előre parancs arra jó, ha úgy érzed, hogy megbirkózol az előtted levő japánokkal gond nélkül, akkor a katonáid egyszerűen lerohanják őket és végeznek velük. De ha meggondolatlan vagy, és nem méred fel jól a helyzetet, bizony nem csak bajtársaid, hanem te is ráfázhatsz. A visszavonulást akkor kell használni, ha túl sok az ellenség, és nem hiszed, hogy megtudsz küzdeni ennyivel. Ha használod, akkor egy biztonságosabb helyen, akár vissza tudod verni az ellentámadásukat. A fedező tüzet akkor érdemes használni, mikor az ellen fedezék mögött van, és miközben társaid fedeznek, oldalba kapod őket. A gyülekező arra szolgál, hogy mikor vége van az adott helyen a csata, akkor magadhoz hívod őket, így egyszerűbb tovább haladni. Nem egy Brothers in Arms, de az alapok meg vannak benne. A másik újítás az, ha eltalálnak, akkor elkezdhetsz erősen vérezni, és ha nem akarsz haldokolni, akkor be kell foltoznod magad, de addig harcképtelen leszel. Ha mégis haldokolnál, akkor egy kis időd van hívni az orvost, és ha időben odaér „feltámaszthat” és tovább irthatod a japcsikat. De persze ők is látják, hogy nem haltál meg teljesen, így ha az egyik gondolja, leszúr, eltapos, fejbe lő stb. De még az is előfordul, hogy az orvosod egyszerűen le van foglalva, így elvérzel és meghalsz. Azonban az orvost sem használhatod végtelenszer. Nehézségszinttől függően vannak elosztva, hogy hányszor használhatod fel. De akár még bajtársaidnak is segíthetsz, ha éppen nem tudnak harcolni sérüléseik miatt. Szintén ki kell emeljem azt is, hogy egy-egy pályán elvan rejtve egy Heroes Moment, ami azt jelenti, hogy pluszba megcsinálhatunk egy feladatot pl.: Kiszabadítani a kabinban rekedt tisztet, vagy megmenteni a pilótát egy ellenséges repülőgéptől és még jó néhány. Amit még kiemelek újításnak, hogy már bele lehet nézni a célkeresztbe, így könnyebb a célzás.

Minden játék nem lehet tökéletes, és sajnos ez sem lett az. A mesterséges intelligencia nem annyira jó, mert van 5 japán és kb. 30 méterre vannak tőlem, nyílt terepen, és ahelyett hogy fedezékbe bújnának, elkezdenek öngyilkosan felém rohanni a szuronyukkal, közben még háromszor is tudok tölteni, és egyszerűen beléjük eresztem az ólmot. Tudom, hogy van japánoknál szamuráj bátorság meg minden, de nem hiszem, hogy valójában a vesztükbe rohantak, miközben esélyük is volt nekik. Nagyon gyakran előfordul az is, hogy orrba-szájba üvöltök Jimmy-nek, hogy segítsen rajtam, de süket fülei vannak, mikor van még négy feltámasztási lehetőségem, és éppen ő sincs elfoglalva a kis sárgákkal. De ha próbálna is segíteni, olyan is van sokszor, hogy három társam körülvesz, és csakúgy elsétál mellettük egy rizsszemű, mintha ott sem lenne, és hagyják, hogy lelőjön. De az nagyon nem fer, hogy a társaim haldoklás közben gondolnak egyet, és felpattannak mindenféle segítség nélkül. Ráfognátok persze arra, hogy biztos könnyű fokozaton játszottam. Hát nagyon nem! Medium szinten ugyanezt teszik! De még nem meséltem arról, hogy a nehézségi szintek között ég és föld van. Easy-n ha jól számoltam 2-szer használtam az orvosi segítséget, bár Tarawa-n azt hiszem használtam 4-szer is. Medium szinten majdnem minden pályán felhasználtam az összeset, az utolsó pályákról nem is beszélve, hiszen kínszenvedés volt végigvinni. De béna sem vagyok, mert a Call of Duty 2-t Veteranon végigvittem, a Brothers in Arms-ot is legnehezebb fokozaton végig tudtam játszani és a Half-Life 2-t is sokkal könnyebben vittem végig Hard-on, mint ezt Medium-on! Közepes fokozatot tudván még ránézni sem mertem a Hard-ra, nemhogy a Realistic-ra! Sajnos itt még nincs vége a hibáknak. A legnagyobb és a legidegesítőbb hiba, szerintem az irtó rossz optimalizáció. Elvileg fullon kéne vinnie az én gépemnek, és csak 600x400-as felbontáson, Low-medium keveréken van 25 fps-em. A mostani gépeknek ez a játék meg se kottyan, de 2004-ben a gépem, ha nem is brutál, de nagyon jó volt. Ehelyett épphogy eldöcög és sajnos ez nagyon a játékélmény rovására ment.

Sok mindent nem tudok mondani a multiplayer szekcióról, mert manapság a szerverek elég kihaltak. Annyit azért tudok, hogy Japán és az Egyesült Államok hadseregét erősíthetjük, ahol több mód közül lehet választani. Szétlőhetjük egymást Free for All vagy Team Deathmatch formájában és még egy új Objective-based módot is bele tettek, ahol egy bizonyos célpontot kell megsemmisíteni az ellenség területén.

Grafika

A grafika nem a legszebb, de 2004-ben abszolút megállta a helyét. Nem ez volt a legszebb játék akkor sem, de a textúrákra akkora panaszunk szerintem nem lehet. Amit viszont pozitívumnak tartok, hogy Pixel Shader 2.0-as támogatottsága is van a játéknak, úgyhogy a karakterek nagyon szépek benne. De sajnos itt is van egy kis bibi. Írtam, hogy Havok fizika is van benne. Sajnos az elvártnál is kevesebb jelenik meg a játékban. Mindössze néhány tárgyban, felrobbant épületekben és 1-2 hullában láttam. Amúgy fegyvereknél, vagy hordóknál, vagy a földön levő halott embernél semmiféle fizika nem tapasztalható, és ezért én nagyon csalódott vagyok.

A hangok és zenék tekintetében, ahogy mindig, maradandót alkottak, de most különösképpen. A zenék valami elképesztően jóra sikeredtek. Nagyon szeretem töltődéskor hallgatni őket, csak ebből is a mennyiség nagyon nem számottevő. A fegyverhangokkal és a szinkronokkal nem volt semmi bajom. A japánok sokat beszélnek csata közben ami szerintem jó, és az amcsi karakterekhez is illenek a szinkronhangok.

Összességében jó játékot alkotott az EALA, csak ezek az idegesítő hibák ne lennének benne, főleg az optimalizáció. De én ezt egy jó játéknak tartom, mert az egyjátékos kampány élménye lehengerlő volt, és szerintem a legtöbb ember egyetért velem.