Ez a világ teljesen megőrült! - Batman Arkham Asylum

Játék műfaja: Külső nézetes (TPS) Akciójáték
Korhatár: 16+
Játékmódok: Egyjátékos
Fejlesztő: Rocksteady Studios
Kiadó: Eidos Interactive, Warner Bros. Interactive Entertainment
Megjelenés dátuma (PC): 2009. Szeptember 15.
Batman megalkotója: Bob Kane

A Detective Comics (DC) 1938-ban jutott el a csúcsra egy különlegesen tehetséges képregényszerző párosnak, Jerry Siegelnek és Joe Shusternek köszönhetően. Ugyanis a két veterán alkotó álmodta meg minden idők egyik, ha nem a leghíresebb és legkelendőbb szuperhősét: a Krypton bolygóról származó Acélembert. Látva azt az óriási sikert, ami Superman-t övezte, egy másik híres és rendkívül rátermett szerző, Bob Kane is elkezdett egy újdonsült figurán töprengni. Hosszú és kitartó munkája végül meghozta a vártnál is nagyobb eredményt. 1939 májusában, a Detective Comics 27. számában tűnt fel először a bűnözők rémálma, Gotham City oltalmazója: Batman - A Denevérember. Gotham City és az ott élő emberek, szuper gonosztevők megalkotása a képregények világában egy új, addig még sosem látott univerzumot kívánt bemutatni. Semmi ehhez fogható alkotást még azelőtt nem láthattak a rajongók, emberek. Mivel sötét és realisztikus, ám mégis változatos és izgalmas univerzumot hozott létre Kane.

Több évtized leforgása után a különféle ágazatok legfőképp a filmes világ felfedezte magának a végtelen lehetőségeket jelentő Batman "otthonát". Aztán ahogy a technika egyre csak fejlődött elkerülhetetlen volt, hogy ezt a nagy népszerűségnek örvendő karaktert átemeljék a virtuális játékok világába. Attól eltekintve, hogy több tucat program jelent meg a 80-as, 90-es és 2000-es évek elején a Denevérember közreműködésével, az első igazán széles látókörben megalkotott játék 2009-ben látott napvilágot Batman Arkham Asylum címmel. Az addig csak felszínesen bemutatott világot felváltotta a tényleges átérezhetőség és részletesség. Az új cím teljes egészében visszaadta a rajongóknak a már ismert univerzumot, a laikus embereknek pedig egy új stílust mutatott be köszönhetően Bob Kane 1938-ban megalkotott, már-már félelmetesnek is mondható atmoszférájának.

A játék kezdőképe rögtön berántja a kalandéhes embereket a maga világába, és egyszerűen nem engedi el. Az arcunkba löki percről percre egyre erősebben ezt az erőszakos, őrült és sötét világot, ahová nem kell útlevél. Kezdve rögtön az elején, nézzünk sorban meg minden egyes tulajdonságot, ami magát a programot színesíti. De mindenek előtt tekintsünk bele a történetfolyamba, ami hihetetlenül jól összerakott sztorit képez Batman karaktere köré. Nos, ez egy tipikus jó fiú, rossz fiú harc lehetne (akárcsak a képregényekben), de a különféle eszközök, karakterek, éles helyzetek és a folytonosan váltakozó sztori miatt végül sokkal több lesz annál.

A cselekmény szerint az örök nemezis, Joker őrült tervet eszelt ki annak érdekében, hogy Gotham Cityben a teljes káoszt előidézhesse és ezáltal megállíthassa az életére törő fekete ruhás, denevérszerű igazságosztót. A terv kivitelezésének helyszíne egy elmegyógyintézet (természetesen a kezdetekkor!), ami ha úgy tekintünk egy metafora magára Gotham városára (saját vélemény persze!). Hiszen maga az épület, amiben harcolunk, ugyanolyan érzéseket generál bennünk, mint maga a város! Természetesen akik behatóan ismerik ezt a világot, azok értik miről beszélek. Nagy vonalakban ennyit árulok most el, mert ezt a történetfolyamot egyszerűen látni kell, hiszen a sztori közben folyamatos, lassú és emészthető tempóban fog előre haladni. Akit a fent említett történetszál nem mozgatott meg, az ne búsuljon, hiszen ami ebben a játékban igazán érdekes, azok a karakterek és maga a kialakított világ. Hiszen Batman esetében mindig és mindenkor ez játszotta a döntő szerepet. Ez a város részben (elég nagy részben) a Sin City képregényekben megalkotott metropoliszához hasonlít (hátha így azok is megértik milyen, akik nem ismerik olyan behatóan Gotham City-t). Vagyis majdhogynem a fő szerepet maga a helyszínek töltötték be és a karakterek olykor csak mellékszereplőkként foglaltak helyet, ami igazán lényeges, az a mesterien kialakított atmoszféra.

Maga a játék a harcokra, a karakterekre és a változatos feladatokra, végül de nem utolsó sorban pedig a kialakított területekre helyezi a fő hangsúlyt. Ennek fényében nem is meglepő, hogy ezek vannak a leginkább kidolgozva. Előbbiről beszélgessünk egy kicsit. Ahelyett, hogy kaptunk volna kettő gombot, amit folyamatosan püfölnünk kellene, amikor felbukkan egy-egy rossz fiú, példa nélküli módon kidolgozott harc és ellenharc rendszert sajátíthatunk el kedvenc hősünk oldalán. Aki szereti a képregényhősökről készült játékokat, az már így vagy úgy találkozhatott ezzel a verekedési technikával. Ugyanis a 2012-ben debütáló - A Csodálatos Pókember - The Amazing Spider - Man - című program erre az útra lépett ilyen téren, természetesen miután Batman kitaposta magának azt.

Számomra ez a harcmód messze a legszórakoztatóbb, ami egy ilyen tematikájú programban benne lehet. Mivel ha azt nézzük a szuperhősök legfőbb dolga a gonosz emberek és más lények elpüfölése. Na ezt valahogy változatossá, élvezhetővé és olyanná kell tenni, ami nem válik monotonná. Mivel a játék nagy részében a csihi-puhié lesz a főszerep, olyan rendszert dolgoztak ki a készítők, ami jóformán elősegíti azt, hogy a cím valóban minden téren sokrétű végeredményt hozzon magával. Alapjában véve a helyzetek, amik adva vannak a verekedések közben nagyban segítenek kibontakoztatni ezeket a viadalokat. Hiszen legtöbbször úgy 5-6 (minimum) rossz fiúval kerülünk szembe, akiket enélkül a megalkotott küzdelem arculat nélkül igencsak ingerszegény módon tudnánk legyőzni.

Kezdve azzal, hogy az összecsapások kifejezetten látványosak, sőt ennyire mutatós összetűzéseket még nagyon nem láttam, (Nem! Még Mónika showban sem.) főleg játékban. Számos billentyűparanccsal véghez tudunk vinni igencsak szemrevaló ütéseket, rúgásokat vagy kombinált harcmozdulatokat, amiket végérvényesen egy olyan lassított befejezés követ, ami szó szerint érezhetővé teszi számunkra az ütések erősségét. Mivel Batman gyakorlatilag egy harcművész, nem lehet kérdéses, hogy a küldetések közben igencsak sokszor fogjuk felvenni a kesztyűt és a csizmát a rossz fiúk ellen. De nézzünk meg egy alapszituációt, amellyel óriási gyakorisággal találkozunk a cselekmény során. Mi állunk középen és körénk gyűlik úgy 3-4 kigyúrt ellenfél. Na már most, az alapul szolgáló ütések, rúgások és összekapcsolt ütés, illetve lábmozdulatok mellett fontos szerepet tölt be az ellentámadás.

Ez a kidolgozott rendszer megköveteli, hogy első soron kettő fő támadó billentyűparancs (ez esetben főként egér!) álljon Batman rendelkezésére. Egyik a bunyók kiindulópontját, vagyis az ökölharcot vezérli, míg a másik a fent említett ellentámadást koordinálja. S, hogy kicsit utóbbiról is szó essen, a játék nagyon okosan kezd nekünk jelezni, ha fellépne ez a helyzet. Természetesen ennyivel nincs elintézve, hiszen mint említettem több billentyűparanccsal kezdeményezhetünk vagy akár kombinálhatunk ütéseket, amik nemhogy sokszor halálosnak, de igencsak látványosnak bizonyulnak.

A játék összetettsége mutatja a különféle lehetőségek kimeríthetetlen tárházát. Ezt legfőképp a harcrendszer szerves részét képező lopakodás és a helyszínek körültekintő vizsgálata érzékelteti. Ha pedig már itt tartunk, beszéljünk az imént említett tulajdonságokat összetartó erőről, képességről. Ami nem más, mint a bőregér leghíresebb adottsága, amivel sok más (majdhogynem mindegyik) képregényhős előtt jár: a felderítés, tervezés, nyomozás és stratégiai detektív énjének kihasználása. Nagyon okosan ezt a cselekmény során is használhatjuk nagy előszeretettel, amikor csak akarjuk (sőt, folyamatosan rá is szorulunk!). Mivel remekül felépített sajátosságokkal rendelkező programról beszélünk, jobban járunk, ha szépen sorjában haladunk az előbb felvázolt képesség vizsgálásakor. Rögtön nézzük is meg ezt az úgynevezett "detective" módot. A denevérember ruhája köztudott, hogy magát az erőt képviseli a szuperhős számára, ugyanis neki nincsenek szuper képességei. Ezért egy tökéletesre fejlesztett hacukát hord, ami különféle attribútumokkal rendelkezik számos témakörben, legyen az lopakodás, siklás, nyomozás, erőkifejtés, bármi amire egy ilyen hősnek szüksége lehet szuper erő híján.

Nos, ezt a képességet egyetlen gombbal ki-be kapcsolhatjuk, amikor csak kedvünk tartja. Ez szinte minden létező (többnyire fontos és a cselekmény szempontjából előnyös) tárgyról, lehetőségekről, lépésről, életfunkcióról közli számunkra a főbb információkat, amik természetesen nagy jelentőséggel bírnak maga a játékmenet során. Ha a képesség be van kapcsolva, megváltozik a látásunk és teljes egészében felderíthetővé válnak a helyszínek. Látjuk az ellenségeket és jófiúkat egyaránt a falakon túl is. Egy nagyobb összecsapás során teljes mértékben meggyőződhetünk arról, hogy az általunk levert rossz fiúk milyen állapotba kerültek, valóban meghaltak-e. Lopakodáskor még azt is nyomon tudjuk követni a rivális embereken, hogy mennyire idegesek, milyen magas a pulzusuk, megnyugodtak-e már. Számos olyan helyzet áll majd elő a játék előrehaladtával, amikor ennek igenis nagy szerepe lesz a lopakodáson belül. Elvégre egy nyugodt konkurenst sokkal könnyebb levadászni, mint egy nyugtalant, aki nagy eséllyel észre is vehet minket. Na és most érkeztünk el ahhoz a funkcióhoz, amit úgy hívnak, hogy stratégia. Teljes szabadságot kapunk a játékmenetben. Nem lesz megkötve a kezünk, hiszen rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre, amiket maguk a helyszínek adnak nekünk.

Mivel többnyire zárt területen fogunk csatározni, remekül ki lettek dolgozva azok választási lehetőségei. Jó néhány menekülési útvonal, szellőző és természetesen magasan elhelyezett szobrok, oszlopok, kerítések (stb...) építik fel magát a csatateret, amik mint említettem, nem kicsit adnak hozzá Batman sajátos világának megismeréséhez. De ami a legfontosabb az az, hogy a játékos döntheti el azt, hogy mikor melyiket veszi igénybe. Ha észreveszik a vetélytársai maga választhat, hogy elbújik egy szellőzőbe amíg leül a veszély vagy egyszerűen a magasba veszi az irányt, esetleg a hagyományos utat választja: fut mint a nyúl. Még annyit a "detective" mód azon részéről, amikor az ellenfelek kerülnek előtérbe. Látványban is ott van a topon, hiszen akárcsak az Acélember, átláthatunk a ruhán és az emberi szöveteken is. Így a végső kép, amit kapunk az emberekből, egy nagy kéken és vörösen világító csontváz lesz, ami eszméletlenül jól néz ki!

Elérkeztünk a "Detective" mód valódi erejének megismerésének kapujához. A fentiektől eltekintve a legnagyobb hasznát mégiscsak a bűnesetek és rejtélyek övezte helyzetekben vesszük. Ebből kifolyólag meg is van maga a játékmenetnek a lényege: a nyomozás! Már rögtön az első küldetéssorozatban egy rakás titkot és furcsa esetet meg kell fejtenünk ahhoz, hogy tovább juthassunk, akár egy bajba jutott emberről, akár Joker rejtekhelyéről van szó. Eme feladatok elvégzésében pedig nem kis szerepe van a már régóta ecsetelt nyomozós lehetőségnek.

Most, hogy a játék első és legfontosabb ismertetőjegyeit megbeszéltünk, térjünk ki egy kicsit a fegyverekre és a helyszínekre. Előbbi nem lehet kismiska, mivel (említettem, figyelj ide!) Batman nem rendelkezik semmilyen szuper erővel. Ennek fényében a "Detective" mód és maga a karakter stratégiai érzéke mellett a különféle különleges cuccoknak kell a legnagyobb hangsúlyt kapnia egy őt feldolgozó koncepcióban. A játék ezen része sem okozott csalódást, annyi ketyere megtalálható a főhősnél, mint a született kémek három tagjánál együttvéve. Ezek a fegyverek első soron nem tekinthetők támadó eszközöknek (legalábbis a nagy részük). Legfőképpen az akadályok leküzdésében jelentenek fontos szerepet. Mint például egy ajtó kirobbantása, egy magasabb tárgyra (szobor, kerítés, épület) való feljutás (stb...).

Aztán jön a nagy állkapocs zuhanás, amikor kiderül, hogy ezek tárgyak az ellenfelek ellen is teljes mértékben alkalmazhatóak. Nézzünk is meg néhány ilyet. Batman nincs Batarang, vagyis Deneráng nélkül. Ez egy denevér alakú éles, hegyes bumeráng, ami a hős ismertetőjegyeként is van számon tartva. A játékban eme fegyver szinte kifogyhatatlan és eléggé erős sebzést képes eredményezni. Ez az a kellék, aminek a használhatósága úgy 50-50%-ban oszlik el a játékmenet során. Ugyanis a riválisok fele arányban fegyvertelenek és csak ökölharcra képesek, de vannak esetek, amikor 5-6 felfegyverzett egyénnel kell felvennünk a harcot, akik ellen lássuk be ez az alkalmatosság nem igazán előnyös. Olyan, mintha egy indián és egy kiképzett TEK-es kerülne összetűzésbe.

A következő tárgy, ami megér egy misét és ami már kétféle szerepet tölt be a cselekmény során, az robbanó géllel töltött pisztoly. Ez első soron egy akadályokat legyűrő kellék, mintsem valódi fegyver (de előszeretettel lehet használni gonoszok ellen is természetesen). Ezt az eszközt kitörhető és lezúzható üvegajtók esetében lehet csak alkalmazni, mivel olyan folyadékot lehet kiengedni belőle, amit később mi magunk fel is tudunk robbantani. Mivel mondottam volt, hogy a „bumm” gél is megfelelő szerkentyű a gonosztevők ellen, a hatás itt sem maradhat el. Hihetetlen élmény, amikor olyan helyzetben használjátok ezt, ahol már tényleg alig van életerő és a sok fegyveres csak jön felétek, de ti átláttok a falon és pont eléjük fújjátok ki ezt a robbanó folyadékot, elsétáltok majd durr.

Az ilyen helyzetek miatt is érezhető magán a játékon úgy összességében az, hogy teljes mértékben sikerült átemelni Batman effektív atmoszféráját a játékok világába. Átérezhető minden egyes szeletkéje a cselekménynek. Nincs végtelenített és újraregenerálódó élet. Magunkra vagyunk utalva, csak a saját találékonyságunkra számíthatunk, amik a játék adottságai miatt azért színesebbé teszik a lehetőségeket. Tudjátok mit? Nem árulok el több fegyvert. Mivel az eddig felsorolt lehetőségek már önmagukban sokat elárultak magáról a játékmenetről, és mivel egy remekül összerakott programról van szó nem kétséges, hogy a legjobb, ha a játékos maga fedezi fel ezeket. Jó szórakozást!

Ott tartottunk, hogy helyszínek (dióhéjban). Aki ismeri a Batman koncepciót az tudja, hogy minden a realisztikusságra hajt. Olyan érzést kelt az emberben, mintha ez valóban akár már holnap is megtörténhetne (néhány tényleg csekély számú irreális elem mellett). A hiteles ábrázolás mellett pedig a másik legfontosabb a sötétség reprezentációja. Mivel ebben a témában részben megkerülhetetlen az, hogy beszéljünk magáról a látványvilágról és a kidolgozottságról, tudjuk le mindkét kérdéskört. Mind a külső mind a belső környezetek hajtanak a sötétségre. A külső világ (értsd a külvilág, nem egy szoba) hihetetlenül jól van ábrázolva. A zöld és fekete árnyalatok szinte mindenütt megtalálhatóak. A hatalmas területeken itt-ott kósza, kis hatótávolságú lámpák szűrik meg a jókora homállyal fedett városrészeket. Olyan érzést kelt az emberekben, mint egy horrorfilm, ami egy elhagyatott erdőben játszódik egy-két faházzal megtűzdelve. Ebből kifolyólag pedig nem csak reális, de eléggé félelmetes képet vetít ki a játékosok felé annak ellenére, hogy igazából nem a tényleges borzongás a fő érzés, amit a játék következtében generál a belsőnk.

Aztán a zárt épületrendszerek. Szinte rögtön az első percekben szembesülünk ennek a világnak a romlottságával és lidérces mivoltával. Ki lenne alkalmasabb a már meglévő félelem érzés fokozására, mint Batman legádázabb, legkönyörtelenebb és egyben legőrültebb ellenfele: Joker. Ha ő megjelenik a cselekményben végigfut a hideg az ember hátán, mivel ez a karakter képviseli mindazt, amitől igencsak össze tudja csinálni magát a játékos. Ott van a végtelenségig elhúzott gonosz kacaj, az őrültséget reprezentáló viselkedés és végső soron a tény, hogy ez az "ember" szinte semmilyen eszköztől nem riad vissza és amit elkövet az egyszerű polgárok ellen, azt ő egy egyszerű mókának fogja fel. Mint mondottam már, a cselekmény kezdetekor szembesülünk azzal a világgal, mit csak a rémálmainkban látunk (jobb esetben). Mivel a kezdet kezdetén egy elmegyógyintézetben sétálgatunk, hogy örök nemezisünket (Jokert) oda száműzzük ahová való... az őrültek közé! Ahogy a külső terek, úgy a belsők is szinte tökéletesen kimerítik azt a bizonyos abnormális látványt, viselkedést, szituációkat. A megvalósításra egyszerűen nem lehet panasz. Egytől egyig minden egyes helyszín segít abban, hogy ebben a világban elveszve érezze magát az ember (és ez nem rossz értelemben értendő!).

Ezeken a területeken könnyű lenne eltévedni, de mivel lehetőségünk van bármikor rápillantani egy térképre az adott pályáról, ez nehezen fog menni. E mellett pedig ami még (mindig) említésre méltó, az a kifinomult (fent kivesézett) harcrendszer fejlesztés, tökéletesítése. Több támadó kombinációt vásárolhatunk meg, ami Batman előnyére válhat, ugyanis ahogy haladunk előre, annál keményebb gazfickókkal és különös teremtményekkel találjuk szembe magunkat. Az elkölthető pontokat természetesen a küldetésekben produkált teljesítményünk alapján osztja a játék, ami legfőképp a bunyókban produkált hatékonyságból fog származni. Magyarán minél jobban, minél változatosabban verekszel, annál többet költhetsz.

Amiről még nem esett szó, azok a hangok és maguk a dallamok, amik itt-ott felcsendülnek és folyamatosan adogatják a már amúgy is tökéletesen felépített atmoszférájú játék baljós és sötét hangulatát. Számos olyan dal szerepel azon a bizonyos albumon, amit magához a játékhoz készítettek, amik kellőképpen beillenek ebbe a koncepcióba. Megtalálhatóak tényleg a kezdetben lassú, majd rohamosan gyorsuló tempójú zenék és természetesen azok is, amelyek teljes mértékben magukhoz a karakterekhez és azok jellemvonásaihoz lettek igazítva. Az albumot két szerző páros készítette el, Ron Fish és Nick Arundel személyében, akik legfőképp a játékok világában alkottak valami maradandót (dalok terén). A későbbiekben ismételten feltűnik az ő nevük is, mint például a Batman következő felvonásában, a Batman Arkham Cityben. A hangeffektekről pedig annyit, hogy számomra kifogástalanul működtek. Karakterek terén ismét Jokert húznám elő (a kalapból), hiszen az ő hangját kölcsönző nagy öregből nem néztem volna ki, hogy erre is képes. Ő nem más, mint a 70-es évek nagy lázadó Jedije, Mark Hamill. Természetesen mindenki más is remekül hozta a magas színvonalat szinkron terén. Batman, ahogy minden más témában (akár film, akár képregény), jelen esetben is a hangjával döfi szíven áldozatait (teccik érteni?). Ez a karakter (is) valami elképesztő. Na és ami nagyon fontos, hogy a jellemvonásában fontos szerepet játszik ez a sötét, ám mégis felemelő stílus.

Talán túl hosszúra nyúlt ez az elemzés, azonban én még mindig azt érzem, hogy volna miről beszélni (de nem szabad!). Ugyanis, ha más nem, ez az a játék, ami valóban megérdemli a figyelmet és a tényleges "törődést". Szegény Bob Kane ha megélte volna ezt a programot, szerintem teljes mértékben elégedett és büszke volna, hiszen olyan módon nyúltak a képregényhőséhez és annak világához, ahogyan azt kell. Mégpedig megtartva az alapkőként szolgáló elemeket, tulajdonságokat, ám ezt egy habkönnyű, ám mégis összetett és sokoldalú végeredményben tálalva. Egyszerűen szóhoz nem jutok (bár ez kicsit ironikus, mivel, hogy itt egyedül csak én magyaráztam). Nem is a távoli múltban még értékeket adtak ki a kezük közül a készítők, és ez teljességgel hihetetlen, főleg így a 2015-ös évben... júniusban... (hopp hopp). Mindenesetre én nagyon örülök annak, hogy részese lehettem ennek a kalandnak és bizton állíthatom, hogy Batman mindig is uralni fogja a (DC) világot (Az Acélember mellett természetesen (főleg))!

100%