Egy újabb nagy kaland! - Task Force 121

Minden rosszban van valami jó. Ez a mondat szerintem már szinte mindenki (főleg a játékosok) száját legalább kétszer elhagyta. Temérdek olyan játék született az elmúlt években amelyekre még ez a mondás sem igaz. Hiába akadt a kezembe egy újabb borzadály, megpróbáltam felkutatni e delikvens darab jó tulajdonságait több kevesebb sikerrel. A mai játék amely terítékre kerül a tökéletes példája annak, hogy számos cégnél nem kis bajok léptek fel a pályaválasztás során és vagy fogalmuk sincs róla mit is jelent a tényleges szórakozás, vagy ők azok a fenevadak akik trágyát gurítanak ki folyamatosan a műhelyeikből.

Minden rosszban van valami jó. Ez a mondat szerintem már szinte mindenki (főleg a játékosok) száját legalább kétszer elhagyta. Temérdek olyan játék született az elmúlt években amelyekre még ez a mondás sem igaz. Az optipista emberek pedig mit szoktak olyan helyzetekben csinálni mikor egy őrületesen bugyuta készítménnyel szenvednek szó szerint? Azt, hogy: "valami pozitív része csak van!" Legalábbis én ebben a tévhitben éltem idén áprilisáig. De azután sem adtam fel és hiába akadt a kezembe egy újabb borzadály, megpróbáltam felkutatni e delikvens darab jó tulajdonságait több kevesebb sikerrel. A mai játék amely terítékre kerül a tökéletes példája annak, hogy számos cégnél nem kis bajok léptek fel a pályaválasztás során és vagy fogalmuk sincs róla mit is jelent a tényleges szórakozás, vagy ők azok a fenevadak akik trágyát gurítanak ki folyamatosan a műhelyeikből. Ez a szerencsétlen alkotás a Combat Task Force 121 nevet viseli, s 2007 környékén került a külvilágra a Groove games jóvoltából.

Ugye a világ nem működhet rossz és szinte teljesen alaptalan és értelmetlen alkotásoktól? A Groove games pontosan ezért ütötte fel a fejét annak reményében, hogy az említett tábort soha nem látott módon s hatalmas erővel szilárdítja majd meg. Nos ennek fényében született meg a hasonló kaliberű játék mint a Marine Sharpshooter. Azonban gondolhatnánk azt, hogy nagyon elfogultan bánok a mai programmal és egyáltalán nem is ástam bele magam erőteljesen csak a felszínét kapirgálom, úgyhogy hagyjuk is a mai témát, ugorjunk fejest ebbe a hatalmas kalandba. A játék nagyon nagyon erősen képviseli azt az idióta sztereotípiát amelyet hasonló programoknál vetnek fel az emberek. És mielőtt bárki azt hinné, hogy megpróbálnám ezt megcáfolni, nem nem, kicsit sem. Első ránézésre az én személyem is úgy ült neki, hogy "na már megint egy szekrényalátét posztot betöltő játék" de nem szabad ezt így elsőre felfogni. Elvégre könyvet nem ítélünk borítójáról (némely esetben... a fenéket nem!). Mielőtt bárki nekiül egy programnak gondolom ép ésszel felméri annak súlyát, hogy mégis milyen értékeket képvisel. Én is ugyanígy tettem, rákerestem e mesterműre és már rögtön tudtam, hogy olyan utazásban lesz részem amelyet majd évekig emlegetni fogok az unokáimnak (Mármint rémisztgetésre s rávenni őket az élet értelmére).

Valami történet lebeg itt a háttérben erről a különleges osztagról de, hogy én semmit nem értettem meg belőle az is biztos. Egyszerűen utálom az ilyen játékfelépítéseket mint ez. Semmi bevezető, semmi értelmes információ, még azt sem tudom, hogy kit irányítok talán egy tevét három púppal. Ha valami használhatót tudnék mondani a felépítésre azt hoznám fel, hogy, ja mégsem, nincs ilyen. Próbáltam én a logikát keresni ebben a sztoriban de nem vergődtem zöld ágra, mert amilyen hülye vagyok a történetvezetéshez olyan vagyok a kutatáshoz. Egy ép kéz váll információt nem találtam szinte sehol, hogy mégis mi a fenéért kell azt tenni a játékban amit. Ennyi erővel vajat is köpülhetnénk a holdon, az sem lepne meg.

Csak és kizárólag olyan adatokat találtam, hogy mennyire istenkirály létformát testesít meg ez az igencsak furcsa program, de sebaj. Kezdjünk is bele. Nekem már rögtön a játék kezdetén akadtak kételyeim, hogy mégis milyen módon lehet így egy játékstruktúrát felépíteni. Semmi bevezető abba, hogy kik mik vagyunk, semmi használható fáma arról, hogy mégis mi értelme a létezésünknek. S engem ez borított ki igazán, az információhiány. Nincs rosszabb annál mikor nem tudod miért mész ki az éjszaka közepén tejért a padlásra. Ami azonban egy csapásra megállapítható, hogy a mai helyzetet (modern) próbálja a játék magára ölteni. A szokásos bugyuta és százszor látott bőrt próbálják lerángatni nagyon minimális sikerrel erről az élőhalott létformáról.

Megint a főszereplő egy süket néma sápadt albínó aki azt sem tudja miért de őrületes késztetést érez, hogy különféle hajókra és bázisokra teleportálja magát, ahol majd jól bebizonyítja mindenkinek milyen isteni is az értelmetlen hadviselés minimális értelmi szinttel párosítva. A küldetések felépítése és értelmezése is rengeteg fejtörést okozott szó szerint az asztal sarkába mert még mindig nem volt semmi sem világos. Jó annyi mentség legyen, hogy minden egyes küldetés előtt kínál a játék egy cetlit, hogy mit és miként kell végrehajtani. De könyörgöm ez a legalapvetőbb dolog egy ilyen alapanyagú programnál. Semmi bevezető, semmi tudnivaló de mi a helyzet a játékmenettel? Bárcsak ezt ne kérdezted volna meg!

Na jó kezdjük az elején. Megértem (igazából nem értem) nem tudatják velünk, hogy hol szolgálunk. Vagy, hogy egyáltalán miért robban ki ez az egész mizéria, hogy miért is kell nekünk azt tennünk amit a játék megkövetel tőlünk. De legalább ott legyen már, ahol ténylegesen szükség van rá. Hogy hol? Hát a pályakezdéseknél. Egyszerűen odatolnak a tettek mezejére mindenféle előszó és segédeszköz nélkül (értsd: helikopter, tank vagy bicikli, akármi) mintha csak egy David Copperfield szimulátort vennék a kezembe. Mindegy maradjunk pozitívak. De maga a játék milyen? Mégis mi okozott ilyen mérhetetlen utálatot bennem azok után, hogy több napot próbálgattam magam ebben a világban?

Az, hogy ez a játék vég nélkül hülyének nézi a játékosait. Nem beszélhetünk túlzásról, találkoztam már rossz játékokkal de olyannal ami komplett hülyének állítja be az embereket még soha. Konkrétan arról beszélek itt, hogy a program óriási visszatérő hibája, hogy szinte tudomást sem vesz a normális játékmenet vázszerkezetéről. Szinte minden egyes küldetés egy véget nem érő oda vissza rohangálás, s mindennek a tetejébe ezek a rohangálások nem vezetnek semmire. Konkrétan kivétel nélkül minden egyes megbízás úgy dől el, hogy: Megérkezünk, elcammogunk egy bizonyos helyre, megkeresünk egy dokumentumot, majd vissza a pálya elejére, majd megint oda ahová az előbb voltunk, ismét a pálya elejére, majd amikor szó szerint kirobbannak az indulatok elmenekülünk a helyszínről, ez mi? Komolyan ez egy játéknak lett eladva? Esküszöm ha tehetném nem halálbüntetést szabnék ki azoknak akik rászolgáltak hanem ez elé ültetném le őket, pár perc sem telne el önként és dalolva a mellbimbójukra akasztanák a bikázó drótot.

A másik meg, hogy a tárgyak amiket meg kell szerezni csak azért vannak, hogy ne tűnjön teljes időpocsékolásnak az egész. Ürügyként működik a teljes rohangálás, hiszen még így is marhára rövidek a megbízások. Mi lenne ha nem kellene km-eket lefutni? Egyébként ettől csak még rosszabb lesz a helyzet. Komolyan mondom, katonák vagyunk, lőfegyver van a kezünkben s nem tudunk egy zárat szétlőni? Ezek a csibészek olyan ajtókat tudtak beszerelni, amik ne adj Isten visszarúgnak vagy tüzet nyitnak ha rájuk támadunk? Komolyan már az első misszió így kezdődött én meg elkezdtem számolgatni az évgyűrűket azon a fán amit idegembe a ház előtt rúgtam ki. Hosszú percekig azt sem tudtam mit kell csinálnom, mert legtöbbször segítségképp ilyen értelmes mondatokat dob ki a "parancsnokunk": "Keresd meg a módot, hogy bejuss". Keresném én ha tudnám mit kell keresni.

A másik meg az irányítás. Borzalmas. Olyan apróságok miatt vette el a kedvemet a játéktól ez a vacak ami már már megbocsáthatatlan bűnnek számítanak. Először csak a tényleg minimális hibákat sorakoztatom fel s hagyjuk kiteljesedni a valódi bajt. Kezdve az igencsak érzékeny egérrel. Jöhetne a gondolat, hogy állítsd lejjebb az érzékenységet, de semmit nem lehet vele elérni mert alacsony érzékenységen is olyan mintha egy veszett patkányt próbálna idomítani az ember. Bizonyos helyzetekben meg úgy kezd rángatózni a kamera mintha hősünket 220 Volt a négyzeten rázogatná. Ezzel azonban egy idő után megbékéltem de az idióta célzásmódokkal a mai napig nem sikerült.

Komolyan mondom annyira nagy lelkesedéssel vitték véghez a különféle célzási módokat, hogy lehet oldalra hajolni, lehet extra közeli zoomot is kihozni az egészből, annyi a bökkenő, hogy egyik sem használható. Közelítésnél ugyanis lövés leadáskor olyannyira el kezd rázkódni a képernyő, hogy legtöbbször a rókabőr kerülgetett. Komolyan mondom annyira húz a fegyver felfelé közelítéskor, hogy egyszerűen nem lehet hasznát venni az egésznek. Ez egy öngyilkossági kísérlet. Az alap célzás bajokkal nem igazán küzd, azt nyújtja amit kell de a zoomolás nagyon rosszul működik. S ha ehhez hozzávesszük az érzékeny rágcsálót máris kész a katasztrófa. A következő az a hang. Ha nem lenne elég, hogy az alapjáraton dübörgő hangeffektek rettenetesen ocsmányak akkor fűszerezzük meg egy kis szünettel. Ugyanis ha a játék úgy gondolja eljátssza nekünk a süket némát. Bár ez talán néha jobb is. Komolyan mondom minden egyes misszió után ki kellett lépni majd vissza, hogy újra visszatérjen a hang. Ez már nem kis bajnak tudható be, nem tudom mire gondoltak a készítők mikor a zajokat "építették be" a programba.

Na de essen pár szó az ellenfelekről is. Ha két sörösüveget állítanék magammal szembe és adnék a szájukra egy köpőcsövet nagyobb taktikai harcot látnék magam előtt mint amit ezek a nagyon idézőjelbe tett ellenfelek művelnek. Fogalmam nincs hol képezték ezeket a harcosokat de olyan érzésem volt játék közben mintha állatkertből szabadult lényeket kellett volna kiiktatnom. Az egy dolog, hogy szegényeknek a mesterséges intelligenciájuk egy két napos csibéével vetekszik de az már tényleg felháborító, hogy legtöbb esetben azt sem tudják, hogy hol vannak. Ide oda rohangálnak mint a mérgezett egerek az égő kredencbe hihetetlen küldetéstudattal (mármint ők biztos úgy gondolják, hogy valamiért folyton ide oda kell rohangálniuk értelmetlenül.)

S még mielőtt félreértenétek, én megérteném ha tényleg taktikai kirohanások lennének de egyáltalán nem erről van szó. Szerintem ők sem tudják pontosan felfogni mi is zajlik körülöttük. Az meg, hogy sokszor feltűnnek majd hirtelen eltűnnek üldözés közben az még egy nagy rejtélyt vet fel és egyszerűen ilyen húzásra egy ember nem lehet képes ("kivéve, ha zombi vagy"). Ezt sem lehet néha fellépő hibaként kezelni, ugyanis rengetegszer történt olyan, hogy végeztem a dolgom, erre hallom, hogy rám lő valaki, a nyomába eredek elérek egy kereszteződésbe és a delikvens meg sehol. Én megmondtam, hogy ez egy David Copperfield szimulátor.

A fegyverarzenál az ami kicsikét pozitív irányba löki a játékmenetet. Igazából majdhogynem azt lehet mondani, hogy ahány szint annyi fegyver de mégsem. A stukkerek palettája a legjobbkor kezd váltakozni (a legjobbkor akkor mikor már bődületesen egyhangú a lövöldözés, szóval majdnem mindig) ezért ezt az egy tulajdonságát úgy ahogy jónak könyveltem el a programnak. Na azt már kevésbé, hogy nagyon de nagyon hamar kiürülnek a tárak. Lehetsz te akármilyen Rambo szökevény akkor sem tudsz úgy tartalékolni a lőszerrel, hogy a küldetés közepe felé ne kezdj azon rágódni, hogy melyik csizmádat vágd neki az egyik ellenfélnek. Az is igaz, hogy a konkurens katonáktól el lehet venni a lőszereket tapizás fényében de igazából ez sem elég a legtöbb esetben.

Az meg, hogy a riválisok fegyvereit nem lehet felszedni az megint csak az őrületbe kergetett. Én nem érem be a lőszerekkel. És itt a másik logikai baki. Mi a jó fenét keres az ellenfeleknél olyan lőszer ami a mi fegyverünket működteti amikor náluk teljesen más puskák díszelegnek? Biztos leárazás volt vagy végső kiárusítás, ne adj isten felszedték nehezéknek. Na jöjjön a gyönyörű kivitelezés. A látvánnyal igazából nem volt bajom. Ennyi rossz tulajdonság után már egyáltalán nem is vettem figyelembe olyan nagy mértékben a látképet. Igazából egy alap módon elkészített grafikával van dolgunk, semmi extra. Ez az egyetlen eleme a játéknak ahol hibákkal nem nagyon találkoztam. A hangot ugye említettem, hogy elég ocsmányak, az meg mindennek a teteje, hogy folyton eltűnik. Ez egy óriási baki elvégre harcolni süketen nem egészen tanácsos.

Logikai ficamok

A kész játék valami rettenetes sémát követ és teszi ezt olyan pocsék módon, hogy inkább ülök le Győzike showt nézni mint ez elé. Végül hadd meséljek nektek egy kis logikai ficamról a játékban. Ami engem először meglepett már rögtön a kezdetekkor. Az egy dolog, hogy a katonánk tud teleportálni meg hasonló mutatványokra képes de ezt figyeljétek, ez a csávó tud háttal létrát mászni. Én tudtam eddig is, hogy ez a játék egy sor olyan tulajdonságot vezet fel ami már már természetfeletti de ez mégis csak sok.

Az ellenfelek sem szenvedtek hiányt furcsaságokban. Egy szinten jó ha van tíz ellenfél, nem cicózok tíz ellenfél, és ezek is olyanok mint a hátramenés. Ha úgy van kiállnak eléd mint a kamikaze pingvinek ha meg úgy tartja kedvük ide oda rohangálnak. Ez egy darabon egy adott szintig még elférne de ami ebben a játékban történik az egyáltalán nem tudható be logikának. Ha rájuk lősz olykor beszorulnak két szék közé, menekülés közben eltűnnek és átlépnek a falon egy másik univerzumba.

Végezetül

Na mit is mondhatnék el erről játékról? Őszintén csak annyit tudok kiszuszakolni magamból, hogy életem egyik legrosszabb rémálmával kellett szembe néznem mikor a fejembe vettem, hogy nekiugrok ennek az egésznek. Eleinte még szórakoztatott ez a sok logikai gikszer de a folytonosan fellépő igencsak irritáló és állandó jelleggel előugró hibák amik a kijátszást is nehezítik már csak az idegeimet húzták. Nem tudom hol és legfőképp, hogy hogyan lehetett egy ilyen kalandot ily módon elkészíteni de fogadjatok el tőlem egy tanácsot. Most először mondom ezt, ne játsszátok ezt a valamit ("Kivéve ha zombi vagy!").