Visszatérés a Wolfenstein Kastélyba

Egy férfi, egy küldetés, egy kiút. Viccet félretéve egy klasszikust mutatok be, ami sok embert csavart az ujja köré, s tart a mai napig a markában.

Sziasztok! Mielőtt valaki fanyalogva, összehúzott szemöldökkel állna hozzá a tesztemhez, el kell mondanom, hogy igencsak a szívem csücske ez a játék. A teszt írása alatt arra gondoltam, hogy sok ember majd úgy áll hozzá mint például: Ki ne ismerné ezt a játékot? Minek kell ezt be mutatni? Szerintem igenis érdemes rászánni az időt erre az alkotásra. Nem számít hányszor vittük végig, nem számít mennyi idős egy játék. Akkor is megérdemli, hogy bemutassa valaki. De ha ti nem így gondoljátok, akkor én kérek elnézést.

Láttam itt az oldalon, hogy már valaki bemutatta. Ettől függetlenül nekem is bele kell szólnom, mert nagy hatással volt a PC-s életemre ez a játék. Amikor 2007 környékén megkaptam a PC-m nagyon örültem. Persze ez csak enyhe kifejezés. A gép simogató szavainak nem tudtam ellenállni. A legelső FPS játék amit PC-n sikerült végigjátszanom az a Return To Castle Wolfenstein volt. Ez volt a legelső játék, amivel játszottam a gépemen. Aztán jöttek a Call of Duty-k, a Tomb Raider sorozatok, de amivel kezdtem a játékkorszakom az ő volt. Alig vártam, hogy a suliból hazaérjek és nekiüljek a játéknak. Ekkor még annyira balfék voltam, hogy nem tudtam, hol kell betölteni a mentett állást. Minden egyes nap elölről kellett kezdenem a játékot. De annyira tetszett, hogy ez engem nem zavart, jóformán lehet azt mondani, hogy beleszerettem ebbe a játékba.

A Wolfenstein játéknak igencsak szép, időben visszanyúló múltja van. Hiszen a játék elődje a Wolfenstein 3D, ami a 90-es évek elején látott napvilágot. Az emberek nagyon örültek neki, mint anno a Tomb Raider 1996-nak. Ha jól tudom fontos a Wolfenstein név, hiszen ez volt az első 3D-s lövöldözős játék, amit valaha készítettek. Az Id Software nem ülhetett a babérokon, ennek fényében 2001-ben megalkották a Return To Castle Wolfensteint. Ami jól tudjuk mit váltott ki belőlünk. Rengeteg embert csavart az ujja köré a játék, sőt még a mai napig személy szerint szívesen előveszem. 12 éves már ez az alkotás, és az emberek még mindig jószívvel játszanak vele. A játéknak vannak hibái, de melyik játéknak nincsenek, persze itt nem térek ki a személyes okokra. Szerintem 2001-ben ez a játék nagy alkotás volt, grafika téren is megállta a helyét, s a játékmenet is pazar még mindig. A megjelenés pontos dátuma egyébként 2001. november 30. A játékfejlesztő az Id Software, a kiadó pedig az Activision. Igen sok manapság a II. világháborús eseményeket feldolgozó Fps játék. Van bőven választékunk belőlük. De ha már világháborús játékkal akarunk játszani, akkor szerintem ezt a játékot kötelező kijátszani, mert egy mérföldkő az Fps-ek és a Világháborús játékok útján.

Történet

Ismét egy olyan játékot mutatok be, aminek a története egyszerű és frappáns. Mint azt már a korábbi tesztjeimben olvashattátok, ezek a történetek fognak meg igazán. Amit nem kell túl komplikálni. A játék az 1940-es évek kegyetlen időszakában játszódik. A II. világháború erőszakos, zord, sötét vermében. A főhősünk neve B.J. Blazkowicz. Akivel ki kell irtanunk a fél náci hadsereget, és egyéb szörnyeket. A gonosz erők mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy megállítsanak. Persze mi sem fogjuk csak a fegyverünket fényezni. A fő történetszál egy rég "halálba" zárt katona feltámasztása lesz. És egy úgynevezett SS paranormális csoport megállítása. Csakhogy az elsődleges célunk a menekülés lesz, hiszen a játék azzal indít, hogy be vagyunk zárva a Wolfenstein kastélyba/várba, s nekünk meg kell szöknünk, ha nem akarjuk, hogy kísérletezzenek rajtunk. A kalandozásaink során rengeteg eltévedt szörnnyel kell majd szembenéznünk. A sztoriról többet nem is tudok elmondani, elég lesz ennyi. Szerintem sokan fejből fújják a történéseket.

Játékmenet

Na ez az a dolog, ami a mai játékokban már igencsak hiányos, a felemelő játékmenet. A játék hangulata végig tükrözi a II. világháború eseményeit, az emberek erőszakosságát. Igazából sok negatívum tartozik a játékmenethez is, de abban az időben ez elfogadható volt. Persze mindent át kell nézni és a játék árnyoldalait is el kell fogadni. Kezdem a pozitívumokkal. A játék hangulata eszméletlen jó, én egy percig sem fanyalodtam el, nem gondolkodtam azon, hogy mit csináljak. Őszintén szólva igen nyilvánvaló a játékmenet. Ezt tessék úgy érteni, hogy ebben a játékban egyszerűen lehetetlen eltévedni, mert nincsenek mellékutak (persze vannak, csak nem mindenhol) Nincs rengeteg nyitott ajtó, ahová ha betévedünk, azt sem tudjuk hanyadikán van elseje. Nem tudom értettétek-e amit itt kiböfögtem, de remélem sikerült. A fegyverek nagyon jók, és itt nem csak az alap világháborús fegyverekre gondolok, mint például az Mp40, a Mauser puska, a Luger kispisztoly. Hanem nagyon a helyükön vannak a különféle "fura" fegyverek a rázófegyver, habár ha jól belegondolok ez volt az egyetlen fura cucc a játékban. De attól még nagyon üt. A pozitívumba kiemelném, hogy a különféle szörnyekkel taktikázni kell, nem lehet csak úgy belecsapni a lecsóba, hogy azt sem tudod mi az erőssége.

Például a Lopereknél, nem mindegy, hogy vidd ki, vagy idd ki. Mert ha csak fejjel a falnak mész, egy pillanat alatt kirázza belőled a bendővizet, de ha okosan megtanulod a taktikát, akkor te leszel fölényben, s irthatod naphosszat őket is. A rengeteg különféle szörnyeteg nagyon sokat dob a játék hangulatán, ha ebbe belegondoltok rengeteg lehetőség adódik egy ilyen játékadaptációban, olyan mint az X-men filmeknél. Itt rengeteg szörnyet lehet kitalálni, megalkotni. S ha az nem válik be, nyugodtan el lehet felejteni, mert van helyette 100 még jobb. Én is amikor ezzel a játékkal ütöttem el az időmet, rengetegszer leültem rajzolni, és különféle szörnyeket kitalálni. A pályák nagyon hangulatosak, sokféle helyszín van, amit bejárhatunk, és mindegyik hozza azt a színvonalat, amit elvárunk tőle. Ha kriptában, föld alatti koporsók labirintusában járkálunk, ránk hozza a frászt a remek megvalósítás. Ha meg kemény akcióval teli katonai támaszponton vagyunk, az szintén adja a hangulatot, hiszen a katonákból sem egyféle érkezik meg erősítésként. Belőlük is jóféle a választék. Vannak a személyes kedvenceim, a Fekete testőrök. Ők képviselik az SS Paranormális csoport fő katonáit, nagyon erősek s kitartóak. Még egy szót szólok a katonákról, a csajokkal vigyázni kell, mert amilyen jól néznek ki, olyan veszélyesek. Baromira jól tudnak ugrálni (ne értsétek félre, nem tudok jobb szót most hirtelen), akrobatikus tehetségük az eget veri, hát az IQ az már viszont a béka seggét paskolja. Hiszen amikor gurulnak, ugrálnak, nem veszik észre, hogy előttük ott egy betonfal, vagy pont a pofánkba ugrálnak. De persze ez nekem nem volt nagy baj, legalább nevettem is egy sort a játék alatt. Minden küldetés előtt kapunk felvilágosítást az adott feladatunkról, s mindig kapunk eligazítást, hogy mit és hogyan kell csinálni. Lehet különféle ereklyéket gyűjtögetni, s élettöltő csomagokat is.

Rengeteg titkos helyre is bukkanhatunk "kalandozásaink" során. A főpárbajok is nagyon élvezetesek, tényleg ebben a játékban minden a helyén van. Na de jöjjön egy kis negatívum. Az első ami feltűnt, hogy nem lehet manuálisan célozni, remélem így kell leírni. Pedig egy lövöldözős játékban szerintem benne kell, hogy legyen. De neki elnézem, mert manuális célzás nélkül is remekül le lehet szedni az ellenséget, de azért a negatívum táborában marad. A másik fegyverrel kapcsolatos kicsi huncutság. Nem lehet fegyverújratöltés közben másik fegyverre váltani, ez néha a vesztemet okozta, de ez sem annyira nagy baj. Ezek csak ilyen nyúlfaroknyi negatívumok, de hagyjuk meg azért neki is vannak hibái, csak én nem vettem észre. Egy örök klasszikust nem is akarok lehúzni, csak meg kellett világítanom minden szempontból. Meg persze ott van a nehézségi szint hibája. Három nehézségi fokozat van. S én már úgy négyszer kijátszottam nehéz fokozaton, s így sem adtam enni a gatyámnak. Túl könnyű a játék, még a különféle szuperkatonákkal is jól elszórakoztam "10" számú élettel. De hát ők tudják, a legfőbb főnökharcnál is rengeteg lőszer maradt meg. Ha nekünk ez kell, akkor jó így is. A játék hangulata egy picit negatívum, persze amiatt, hogy első kijátszásra eszméletlen, másodikra kicsit egyhangú, harmadikra pedig egyszerűen unalmassá válik. Velem is így történt, de az idő múlásával eszembe jutott, hogy játszani kellene vele, s ismét ott voltam a terepen.

Grafika

A megvalósítása remek lett, a kornak megfelelően jártak el. A Quake 3 arena grafikus motorját használja a játék, s nekem nagyon megtetszett. Ahhoz képest, hogy 2001-es a game, a grafja igazán szépnek mondható, de mai szemmel már csak egy lazán előrántott kép. A játékmeneten nem ront a grafika, és ez a lényeg.

Hang

Minden rendben van vele is. A zenék akciók közben nagyon hangulatosak, és remekül passzolnak az adott körülményekhez. Amikor kell felmegy a basszus, ha kell lejjebb megy. Őszintén megmondom minden rendben van ezzel a játékkal. Nem tudok belekötni a hangba sem.

Összegzés

Egy klasszikust volt alkalmam bemutatni, rengeteg embernek köztük nekem is nagy kedvencünk a mai napig. Boldogan emlékszünk vissza az elképesztő percekre, órákra amit a játékkal élhettünk át. Sok ilyen játék kellene még, amiben ennyi a kitartás és az előrehaladás, hiszen van már folytatása ennek a játéknak is, s az sem marad el a régiektől. De számomra az FPS-ek körében őt számítom annak, akivel először utazhattam vissza az időben, mint katona. Nem tudom az ilyen játékok miért nem élik meg a 8. részt. Mert ez az a játék amiben van fantázia, s nem csak bugyuta szépen összehányt Happy Meal. De bízzunk benne, hátha még tartogatnak meglepetéseket nekünk. Nem tudom akad-e olyan ember aki még nem próbálta ezt a játékot, de ha igen, annak tiszta szívemből ajánlom, próbáljátok ki!

Köszönöm a figyelmet! Tartsatok velem legközelebb is!