Démonkeringő

City Interactive. Egy név, melynek hallatán egyeseknek feláll a szőr a hátán, s csillapíthatatlan émelygés környékezi meg őket. Egy név, melynek hallatán egyesek szűnni nem akaró röhögő görcsöt kapnak. Egy név, mely megpróbál kilépni árnyékából… A Lords of the Fallen-re eleinte rá se hederítettem. Az a bizonyos név, a City Interactive ültette el fejemben évekkel korábban az iszonyatot. Ezt az iszonyatot azonban sikerült magam mögött hagynom. Sok tesztet olvastam és néztem a játékról. Ezek meggyőztek arról, hogy kipróbáljam. És kellemeset csalódtam. Meglepően kellemeset.

A történet szerint az emberi gonoszság, kegyetlenség, zsarnokság és hatalomvágy odáig fajult, hogy Isten meghalt. Az általunk „uralt” világ védelmezőjének, őrének hiánya pedig lehetővé tette számtalan démon és szörny megjelenését, akiket csak egy cél hajt: még nagyobb romlásba, s sötétségbe dönteni az emberek birodalmát. A főhős, Harkyn, azon kevesek közé tartozik, akik képesek felvenni a harcot e pokoli lények ellen. Harkyn egy nagytermetű, kegyetlen ember, aki gondolkodás nélkül csak megy és öl. Amikor a történet vége felé találkozik egy bizonyos Adyrral és megtudja a teljes igazságot, mindenféle erkölcsi-morális szál figyelmen kívül hagyásával tudomásul veszi az új információkat és teszi, amit korábban is: megy és öl. Ez az egysíkúság ugyanúgy igaz a többi mellékszereplőre is. Tudom, hogy a Dark Souls esetében még ennyi sem volt, de én azért reménykedtem.

A játék elején három kaszt közül (rogue, warrior, cleric) választhatunk, melyhez három „erőcsoportból” rendelhetünk egyet. Minden „erőcsoport”-hoz négy-négy különleges képesség társul. Ezeket XP pontokért cserébe fejleszthetjük. XP-t felvehető tekercsek (ezek valójában hanganyagok, melyek igyekeznek minél jobban bővíteni a történetet és az általa teremtett világot), megölt ellenfelek és terület felfedezés után kaphatunk. Az XP-t két szakaszra bontott fejlődési rendszerben oszthatjuk szét. Az egyik a különleges, a másik a testi képességeket növeli (mint például állóképesség, fizikai erő, életerő satöbbi). A fejlődést nagy lebegő vörös kristályoknál bonyolíthatjuk le, melyek chekpointként is funkcionálnak.

A Dark Souls-szal ellentétben, a Lords of the Fallen-ben csak akkor élednek újjá a szörnyek, ha meghalunk, vagy ha belépünk a fejlődéssel foglalkozó menübe. Halál esetén a legutóbbi chekpointnál ébredünk fel, és ha újra el tudunk jutni arra a helyre, ahol legyőztek minket, visszaszerezhetjük akkor elvesztett pontjainkat. Az emberi NPC-k némelyikével kommunikálhatunk. Egyes esetekben mellékküldetésekkel is megbíznak minket, ha elvállaljuk. Előfordul párszor olyan szituáció, amikor dönthetünk egy-egy NPC sorsáról. Például a játék elején belebotlunk egy papba, akit megmart egy pók. Ha magára hagyjuk, akkor meghal, de ha levágjuk a kezét, akkor meggyógyul és később egy feladattal is megbíz minket, amit természetesen nem kötelező teljesíteni.

Legtöbbször labirintusosan felépített pályákon haladunk változatosabbnál, változatosabb lényekkel harcolva. A bejárható helyszín területekre tagolódik (megjelenés tekintetében túl nagy különbség nincs e területek között). Mindegyikhez tartozik minimum egy-egy boss, melyek legyőzéséhez szinte mindig más-más stratégiát kell alkalmaznunk. Egyik kézben pajzs, a másikban kard, lándzsa, vagy valami más egyéb fegyver. Ugorhatunk, vetődhetünk, rúghatunk és üthetünk a pajzzsal. A kardot akár két kézben is foghatjuk (ez esetben nagyobbat sebzünk). Az ellenfeleket hátba is támadhatjuk, valamint elölről úgymond visszatámadhatunk. Harkyn nem sokkal az első boss legyőzése után talál egy különös fegyvert, mely puskaként, sörétes puskaként és gránátvetőként is funkcionál (később ezzel az eszközzel ajtókat védő mágikus burkokat tüntethetünk el). Használatához mannára van szükség (csak úgy, mint a különleges képességek esetében). A manna automatikusan töltődik vissza. Sebességét elixírekkel gyorsíthatjuk.

A játékban lehetőségünk van mágikus erejű gyűrűket hordani (egyszerre csak egyet). Ezek elsősorban a testi képességekre vannak hatással. Továbbá különböző rúnákat gyűjtögethetünk, melyeket egy kovácsnál átalakíthatunk, majd tuningolhatjuk velük a fegyvert, a pajzsot vagy a felszerelésünket (mindháromból akad bőven). Vannak olyan rúnák is, amiket ajtók vagy ládák felnyitásához kell használnunk.
Mindezeken felül a játékban találhatunk kapukat, melyek sötét, túlvilági helyekre teleportálnak minket. Ezek a kapuk akkor válnak elérhetővé, ha az adott terület bosszát legyőztük. A túlvilági helyeken ládákat nyithatunk fel, amikben értékes tárgyakra tehetünk szert (persze ezt a démonok igyekeznek megakadályozni). Továbbá vannak titkos helyiségek is, melyeket legtöbbször az egyik különleges képesség (prayer) használatával tudunk megnyitni (ennek az erőnek az igénybe vételével egy lángoló hasonmást készít magáról a főhős, ami pontosan azon a helyen marad, ahol megidéztük, ezzel állva egy kövön, mely benyomódva kinyit a közelben egy ajtót).

A City Interactive egyszer sem tagadta (nem is tudta volna), hogy a Lords of the Fallen-t a Souls-széria ihlette. A hasonlóság egyértelmű. Különbség csak minimálisan van. Először is a Lords of the Fallen könnyebb. Nehézségileg inkább a Dark Souls 2-höz áll közelebb. A történet konkrétabb, jobban megköti a fantáziánkat, mint a Souls-szok esetében. Ha NPC-kel kommunikálunk, azok szája, beszéd közben mozog. Kérdésekkel további információkat szolgáltatnak, nemcsak a történet, de egy-egy boss kapcsán is (ez igaz a már korábban említetett tekercsek is). A hangulatot, a zenét, a hangeffekteket és a grafikát illetően bajban voltam. Én speciel egyikre se tudtam volna azt mondani magabiztosan, hogy mondjuk a Lords of the Fallen hangulata, zenéi, hangeffektjei és grafikája magasan jobb, mint a Dark Souls-oké. Egyben vagyok csak biztos: a Dark Souls hangulata nagyon egyedi és ezt a Lords of the Fallen nem tudtam leutánozni. Ami nem baj. Örültem volna, ha először egy tört verziót tudok kipróbálni, de hiába vártam október óta, még mindig nincs működőképes változat. Így kockára tettem 5000 Ft-ot, de nem bántam meg.